Régi-Új Magyar Építőművészet, 2013 (1-10. szám)

2013 / 8. szám

INTERAKTIV PANORÁMA­­ SELF-REFLEXIVE VISTA VILLA BALATONFÜREDEN • A MANSION IN BALATONFÜRED Építészek/architects: BASA PÉTER­, FERNEZELY GERGELY Szöveg/text: BOTZHEIM BÁLINT Fotók/photos: BUJNOVSZKY TAMÁS A Balaton-Felvidék a 17. század közepétől kezdett önálló építészeti tájegységgé formálódni. A terület széleit akkor egyre nagyobb mértékben városi, nemesi extraneus birtosok művelték, akik már mesteremberekkel építtették présházaikat.­ A kor építészeti színvonalának magaslatait képviselő, kőböl rakott barokk stílusú présházak mellől lassan eltűntek a hagyományt megtestesítő archaikus boronafalas pincekamrák. Egykor talán nem foglalkoztak azzal a kérdéskörrel, mely a mai építészeti diskurzusnak természetes témája: a régi és új viszonya. Balatonfüred északi, egykor önálló településrésze Arács. A Tamás hegy oldalában fölfelé a város megszokott főutcás-keresztutcás szövete las­sanként szertefoszlik, végül görbe utcácskák sora zárja le a települést az erdő alján. A telket megközelítve elsőre szembeötlik, hogy a ház nem archetipikus, oromfalas formáját mutatja, hanem oldalát, náddal fedett tetejét. Hosszú, szép arányú épület. A présház-építészetre annyira jellem­ző, lejtőre merőleges diszpozíció elhagyását itt két dolog is indokolta. Egyrészt nyeles telekként nem kell utcaképbe illeszkednie, másrészt a logika is ezt diktálja: forduljunk minél több helyiséggel a Balaton felé. A terep eredeti lejtvonalába erősen bevágva alakult ki a házhely és a lehetőség, hogy az épület déli homlokzata kétszintessé váljon. Modern és hagyomány értő kompozíciója összegződik a látványban: egy szikár hasáb fölött lebegni látszik a náddal fedett tető. Valójában a perspektíva is segít a varázslatban. A telek aljáról nézve a felső szint eltűnik a hátrébb húzott üvegfal transzparenciájában, és csak felfelé sétálva, lassan derül ki, hogy kétszintes házzal van dolgunk. A lejtőbe bevágott alsó szint a szőlőfeldolgozás és borkészítés helyiségeit foglalja magában. A pince mindig a hegy gyomrát szimbolizálja, ahol a szőlő érlelődik. A funkció által megkívánt zártságot sugallja a cellás alaprajzi szerkesztés, a kőbur­kolat pedig kifejezi a szőlőtermesztés röghöz kötöttségéhez. Felsétálva az épület melletti lépcsőn feljutunk a lakószintre, mely ellenpontja a pince zárt, hideg világának. A lakótér és a konyha a kilátásra hangolva, egybefüggő áramló térként működik. Karcsú acéloszlopok gyámolítják a tetőt, az üvegfalak hártyaként épphogy elválasztják a kint-bent világát. A Balaton látványa a nappali részévé válik. Egyedül az északi fal tömör, ide kerültek a technológiát igénylő helyiségek. A lineáris térsor egy hatalmas fedett teraszban folytatódik. Alapterülete közel akkora, mint a teljes épü­letburokkal lehatárolt rész. Nyári tűzhely is található itt, alkalmat adva összejövetelek megtartására. Fölpillantva az üres fedélszékre, láthatjuk a tető formáját, melyet még jobban kiemel az egységes, erős rajzolatú faburkolat. Innen tovább nyugat felé egy medencével zárul a lakószint. Lépcsőkkel errefelé és fölfelé is elérhető a szőlőskert. Az összekapcsolás gesztusával a kert, a lakótér és a tó egészen egybeolvad. Innen nyugat felől visszanézve látszik igazán, hogy valójában mennyire ráül a terepre a ház. A földszinthez hasonlóan, a tetőtér bütüje is kétszeresen nyitott, egyrészt a fedett terasz légterével, másrészt az üvegfal áttetszőségével. A tető lebegő hatása talán innen érvényesül a legjobban. Ugyanakkor az egybefüggő hatalmas tetőfelület miatt a hálószobák a pincéhez hason­lóan ismét a befelé fordulás karakterét hordozzák, de a nád oltalmazó melegségével. A nádfedés szerencsés túlélője egy ősi építéstechnológiá­nak, ma is hitelesen és gazdaságosan építhető. Egy elképzelt példatárban, mely régi és új viszonyát e tájegység építészeti kontextusában vizsgálná az archaizáló hozzáállástól­ kezdve, a visszafogott hűvös-érdesen3 át egészen a dekonstrukcióig4 és az orom- 15 RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET 2013 1­8

Next