Bartucz Lajos: A magyar ember. A magyarság antropológiája - Magyar föld, magyar faj 4. (Budapest, 1938)
A magyar embertani kutatások félszázada
92________________________A MAGYAR EMBERTANI KUTATÁSOK FÉLSZÁZADA Jankó Jánost, Schilberszky Károlyt, Lisznyay Andrást, Paikert Alajost, Richter Aladárt, Lőrenthey Imrét, Vitális Istvánt, Papp Károlyt, Klug Nándort, Moesz Gusztávot, Liffa Aurélt, Bátky Zsigmondot, Timkó Imrét, Varjú Elemért, Böck Hugót, Entz Gézát s a magyar tudományos és társadalmi életnek sok későbbi kiválóságát. Török nyugodt lelkiismerettel elmondhatta magáról, hogy egyetemi nevelői hivatását becsülettel elvégezte. A régi szabású, nagy professzorok közé tartozott, akik mély és sokoldalú tudásukkal igazi bámulatot, tiszteletet és rajongást keltettek hallgatóikban. És hogy nyomában mégsem fejlődött kutató munkát végző, nagyobb számú, antropológus generáció, annak nem annyira ő, hanem a kedvezőtlen hazai körülmények az okai. Várjon hol helyezkedjenek el a fiatal antropológusok, amikor az embertan sem a középiskolában, sem az egyetemen nem kötelező tárgy, s a Nemzeti Múzeumban sincsen külön embertani osztály? Így hát antropológiai doktori oklevéllel a kezükben s tört reményekkel a szívükben, új pályát kellett keresniük. Az egyetemi tanítás azonban Török munkásságának csak a kisebbik része. Ami ideje és ereje azonfelül maradt, azt mind, éjjelt nappallá téve, a tudományos búvárkodásnak szentelte. Nem volt szakmabeli folyóirat és könyv, amelyet el ne olvasott volna, s alig merült fel olyan tudományos probléma az embertanság mezején, amelyhez hozzá nem szólott volna. Mint tanárt, sokan ismerték, mint tudóst, azonban csak azok értették meg, akik abban a szerencsében részesültek, hogy évekig mellette dolgozhattak. Mert Török Aurél valóban európai méretű, igazi nagy tudós volt. Nemcsak azért, mert könyvei és értekezései egész kis könyvtárt töltenek meg, hanem azért, mert kutatásaival, működésével hatni tudott korának egész nemzetközi tudományosságára. Alighogy elfoglalta tanszékét, máris olyan sokoldalú, intenzív munkásságba és lelkes agitációba kezd, amelyhez foghatót keveset találunk. Széleskörű műveltségről, sokoldalú, alapos tudásról tanúskodó, érdekes és élvezetes előadásaiban, népszerű estélyeken, a szakcikkek és tudományt népszerűsítő közlemények százaiban, a különböző hatóságokhoz benyújtott kérvények és javaslatok tömegében, sokoldalú társadalmi és magánérintkezéseiben, levelezéseiben minden alkalmat