Magyar Fórum, 1990. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-06 / 1. szám

Az események kronológiája December 20. Iránból hazatérve Ceausescu először ismerte el­­ a televízió által is közvetített beszédében hogy 17-én Temesváron a hadsereg egységeit is bevetették a „huligánok” ellen. December 21. A Ceausescu támogatására szervezett százezres bukaresti tüntetés a diktátor elleni demonstrációvá alakul át. „Le Ceausescuval!”, „Temesvár, Temesvár!” kiáltásokat lehet hallani. December 22. A hadsereg a nép mellé áll, letartóztatják a­ Ceausescu -házaspárt. A karácsonyi ünnepek során összeáll a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa (40 tagú testület), a legfőbb ideiglenes hatalmi szerv. Ion Iliescut ideiglenes államfővé nevezik ki, a miniszterelnök: Petre Roman. December 26. Katonai bíróság halálra ítéli a diktátort és feleségét. Az ítéletet még aznap végrehajtják. A holttesteket csak másnap mutatja be a televízió. December 27. Románia soha többé nem tér vissza a kommunizmushoz -jelenti ki Dumitru Mazilu miniszterelnök-helyettes. 0­­ • * •­­ •• •• a­z Újévi koszontó Közép-Kelet-Európa térdre ereszkedett Doina Corneát faggatta a minap az újságíró, mi történt Kolozsvárott a forradalom kitörésének napján. A ne­ves ellenzéki politikus egy román fia­talemberről mesélt. Kölni Nemes de­cember 21-én kivált a tüntető tömeg­ből, és a fegyvereiket rászegező kato­nák felé indult. Mikor körülbelül két méterre lehetett tőlük, letérdelt, ki­gombolta az ingét, s odaszólt nekik: „Lőjetek le!” S a katonák lőttek. Kö­lni Nemes súlyos, életveszélyes sebe­ket kapott, ám van remény arra, hogy felépüljön. E román fiatalember hőstettében Közép-Kelet-Európa nemzeteinek példázatát látom. 1989-ben ájult bú­jukból felocsúdva, a népek egymásba kapaszkodva egy csúfos rendszert ta­szítottak a történelem szemétgödré­be, remélhetőleg mindörökre. Lelök­ték végre a fejéről a koronát. Mit a koronát! Őt magát a trónról, a kísér­tetét, mely már szellemjárása kezde­tén is életidegen fegyverzettel szórta be az öreg kontinenst. A nagy eszme­alapító mondta, hogy az egyenlőség hirdetése szüli a legnagyobb egyen­lőtlenséget. Majd ők! Ők nemcsak hirdetik, ők megvalósítják. Ezzel a nyugati demokráciák al­kotmányaiban lefektetett polgári, vallási és jogegyenlőséget ostorozta. Igen. Valóban egyenlővé tettek minden polgárt. Ott lenn a porban. Emberek milliói malomkerékként őr­lő évtizedek alatt a „mindenbe bele­törődő barom” álarcát voltak kényte­lenek magukra ölteni. „Hisz jószeri­vel csak a fejünket hagyták meg” - mondja a forradalom győzelme után immár felszabadultan egy román fia­talember. 1989 politikai gyorsmérlege: az esztendő Közép-Kelet-Európa majd minden országának részleges vagy­ teljes szabadságot hozott. Mi végre kitűzhettük a kokárdát március tizen­ötödikén, újratemettük halottainkat, kikiáltottuk a köztársaságot, s re­ménykedőn várjuk a második világ­háborút követő első szabad választá­sokat. Ledőlt a berlini fal. A FAL­­S Ho­­necker rács mögött van. Prágában Dub­­ceket és Havelt éltetik. Azt a Havelt, aki nem is olyan régen még úgy ment a tüntetésre, hogy inge zsebében ott la­pult fogkeféje. Ki tudja, hol éri az este. Szófiában száműzték Zsivkovot, a szentestét megelőző harmadik napon Romániában a gyűlölt diktátort elfog­ta a nép, hogy aztán karácsony más­napján végrehajtsa rajta ítéletét. A 89-es esztendő magábanvalóan ragyog, de van előzménye is! ’56 Ma­gyarországa, Prága ’68-a, s ismét Prá­ga ’77! S aztán 1981-ben Lengyelor­szág feltépte az ingét a hazug rend­szer előtt. Lassan, nagyon lassan Ma­gyarország is térdre ereszkedett. Követte őt az NDK, Csehszlovákia, Bulgária. A hőstettet Románia lehaj­tott fejjel járó népe fejezte be, amikor a zsarnokság képébe kiáltotta: „Lője­tek le!” Szemében nyoma sem volt félelemnek, abból már csak a tiszta elszántság sugárzott. Talán ebből me­rítenek erőt a keletibb népek! Közép-Kelet-Európa halál-uralta, elnyomás-uralta, beletörődés-uralta testecskéi térdre ereszkedtek az ERŐSZAKHATALOM előtt. S kap­tak is lövést jócskán. Nemcsak most, annak előtte is. A sebek súlyosak, életveszélyesek! De van remény a felépülésre! Cseke Hajnalka Könyveket Erdélybe! A magyar nyelvű olvasnivaló iránt óriási az igény egész Romániában. A Magyar Könyvtárosok Egyesülete könyvek összegyűjtését kezdemé­nyezte, hogy azokat a romániai magyar közösségekhez és könyvtárakhoz eljuttassák. Az akcióról felvilágosítást adnak az Országos Széchényi Könyvtárban a 155-8336 és a Szabó Ervin Könyvtár központjában a 118-2812-es telefonszámon. 1990. január 6. II. évfolyam 1. szám 1y9S& VD DO• AZ MDF ORSZÁGOS HETILAPJA • FŐSZERKESZTŐ: CSURKA ISTVÁN Fundamentalista patriotizmus 5. oldal Magyar kezdeményezés Szlovákiában 7. oldal Forradalom közben, Marosvásárhelyen 11. oldal Oltnak hangja A második világháború után a kö­zép- és kelet-európai nemzetkripták tervezője és kivitelezője Joszif Sztálin volt, most pedig négy és fél évtized múltán a nehéz vasbeton sír­­kamrafedél eltávolítója úgyszintén szovjet ember, Mihail Gorbacsov a neve. A Szovjetunió természetesen nem önszántából bontja le európai gyar­matbirodalmát. Ahogyan a létesítés idején ott állt a bajszos pallér mögött a pepita nadrágos üzletember - még ha sokszor ráncolt szemmel is -, ugyanúgy a bontás műveletét is ösz­tönzi és fedezi a tengerentúli nagyha­talom. A világ közvéleménye erről semmi bizonyosat nem tud, de sokat sejt, mert az eseményekből egy és más kikövetkeztethető. Reagan és Gorbacsov reykjavíki találkozása óta gyorsultak fel az események, és eb­ben az időszakban tett olyan lépést a Szovjetunió, amilyent eladdig soha: kivonult valahonnan. Történetesen Afganisztánból. Az idén ősszel pe­dig, minekelőtte egy MDF-piknik ke­retében Sopronnál németek számára is átszakadt a vasfüggöny, bedűlt a berlini fal is, és lám, hirtelen megint szükségét érezte a két nagyhatalom vezetője a személyes találkozásnak. Egykettőre a viharos máltai vizeken termettek, hogy kiizzadjanak maguk­ból egy semmitmondó kommünikét. Hogy mégis miről folyt közöttük a szó, azt ismét a követő és a párhuza­mos események magyarázzák. Né­metországban milliók voltak az ut­cán, és karnyújtásnyira került a német egység. Egyszerűen nem beszélhet­tek másról. Avagy mégis? Alighogy hazaérkeztek, ki-ki a saját portájára, felgyorsultak az események Románi­ában. Majd amikor elkezdődött a nép­felkelés Temesváron, az USA hadi­gépezete nem tudott ellenállni a kí­sértésnek, hogy ne vegyen nagy kato­nai apparátussal üldözőbe egy kábítószercsempészt - egy idegen ál­lam területén -, aki azelőtt elnök volt ugyanott, Panamában. A Szovjetunió nem vonult be Romániába, noha ilyenformán talán szabad kezet ka­pott rá, viszont Ceausescut kivégez­ték, míg Noriega a Szentszék képvi­seletének oltalmát élvezvén - ha egyáltalán tudott még élvezni valamit az élvezetiszer-csempész - tovább húzta, majd kézre került. Noriega el­nök volt, lehetett Panamában. Megle­hetősen közel az USA határaihoz. Ce­ausescu korlátlan úr volt, népgyilkos - szinte bent a Szovjetunió gyomrá­ban, két és fél évtizedig. Most egy minden képzeletet alulmúlóan kö­zönséges kabaré-tárgyalás után seb­tében szitává lőtték - igaz, golyónyo­mokat nem láttunk a tetemén -, úgy­mond azért, mert tartani kellett a ki­szabadításától. A világsajtó arra cé­lozgat: a romániai új rend új embere­inek volt szükségük arra, hogy Csau ne tudjon beszélni. Ebben lehet igaz­ság. De csak nekik volna szükségük erre? Nixonnal, például, nem tárgyalt a kondukátor? Nem volt egyszerre kegyeltje mindkét központnak? Nem volt a nemzetközi­ kábítás egyik fő közvetítője? Ez a senkiházi, ez a házt­­műveletlen sarlatán, ez a fenevad? Aki Amerika barátjaként volt sztáli­nista és sztálinistaként volt szovjet­ellenes? Kérdések, amelyekre talán majd ötven év múlva kap választ a világ. Ha még akkor lesz benne vala­mi kis érdeklődés a jelen világpoliti­ka szédületes pitiánerségei iránt. Ceausescu a saját alattvalóinak, a ro­mánoknak és a magyaroknak, a né­meteknek és a ruténoknak, a Románi­ában élő népeknek ártott a legtöbbet, de nemcsak ezért kellett ily hirtelen meglakolnia. A kondukátor a szere­pét vesztette el. Neki az általános „ha­ragszom rád!” idején, a kelet-nyugati szembenállás korszakában volt két­ségtelen politikai ügyességről tanús­kodó „hozd ide, vidd oda” ügyköre. Igencsak feltűnést keltett volna, ha a „Nagy Nemzetgyűlés előtt” számot ad ezekről a megbízatásokról, szolgá­latokról. Kellemetlen figurává lett a (Folytatás a 2. oldalon) Ára: 9,60 Ft

Next