Magyar Fórum, 1990. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-06 / 1. szám
„Magasra csaptak a szenvedélyek” Az Interfórum vendége volt a cseh Bohumil Dolezal úr, az MDF testvérpártjának, a Csehszlovák Demokratikus Kezdeményezésnek (CDS) a titkára, egyben a Polgári Fórum képviselője. 50 éves, eredetileg irodalomkritikus volt, de ’69 óta nem publikálhat. Húsz éve számítógépes programozóként dolgozik a prágai Mototechna kereskedelmi vállalatnál. Folyékonyan beszél magyarul, németül és oroszul, olvas franciául és angolul. Az utóbbi 15 évben történelmi tanulmányokat folytatott, főleg a cseh demokratikus hagyományokban mélyedt el. Aktív ellenzéki lévén sokszor meggyűlt a baja a rendőrséggel. - Kissé irigyeljük önöket, mert úgy látszik, hogy Csehszlovákiában simább, rendezettebb a demokratikus átmenet, mint nálunk. - Nincs ok irigykedésre, hiszen a kormány élén kommunista áll (Marian Calfa), nincs államfőnk, a parlamentben pedig sztálinisták ülnek. Ezenkívül magasra csaptak a szenvedélyek. Azt nem mondanám, hogy a bosszúállás hulláma indult el, de hallottam arról, hogy alacsony szinten működő szakmai vezetőket kifejezetten azért bocsátottak el, mert kommunisták. Átmeneti állapot ez. A nemzeti egyetértés szellemében úrrá lehet majd lenni az effajta túlzásokon. Ez persze attól is függ, hogy képes lesz-e a CSKP civilizáltabbá, európai típusú párttá válni. Úgy értesültem, hogy a párton belül a Kommunisták Demokratikus Fóruma (amely az MSZP elődjéhez, a magyar kommunisták reformszárnyához hasonlítható) önálló párttá akar válni. A CSKP rendkívüli kongresszusán (ez időközben lezajlott - A szerk.) bizonyára megújul a vezetőség. Kétlem, hogy Urbanek főtitkár marad, hiszen Jakes embere volt. Az új vezetők liberálisabbak, de egyben, hogy úgy mondjam, ügyesebbek is lesznek. - Olyasfajta ügyességről van szó, mint a CSKP-nak az a váratlan javaslata, hogy a nép válassza a köztársasági elnököt, ne pedig a demokratikus parlament? -Ez csakugyan ügyes húzás volt tőlük, hiszen ez a formailag demokratikus megoldás csökkenti Havel megválasztásának esélyeit. A drámaírót ugyanis vidéken kevéssé ismerik. (Úgy látszik, mégis elegen ismerték - A szerk.) - A híradásokban főleg a Polgári Fórumról esik szó, s alig hallunk a Csehszlovák Demokratikus Kezdeményezésről. A CDI a Polgári Fórum egyik autonóm része. Előny, de egyben hátrány is, hogy a CDI már a november 17-i fordulat előtt párttá nyilvánította magát, s kérte bejegyeztetését. Ezáltal megőrizzük sajátos jegyeinket, viszont a Polgári Fórumon belül nemigen jutunk szóhoz, a Fórum vezetői között ugyanis sokan vannak, akik nem kívánnak független politikai pártokat reklámozni. Az utóbbi időben azért be-bejutunk már a sajtóba. - Milyen alkotórészei vannak még a Polgári Fórumnak? - Az állampolgári szabadságjogokért küzdő mozgalom, a HDS (amely egyébként felbomlóban van: szociáldemokrata és kereszténydemokrata irányzatra válik szét), a társadalom demilitarizálásáért küzdő Független Békeszövetség (NMS), a ’68-as kommunistákat tömörítő Obroda, a Független Értelmiség Klubja (KNI), tagjai továbbá csupán a maguk nevében - a Charta ’77 egyes személyiségei, valamint művészek, tudósok. - Ha már szóba került: van-e még jövője a Charta ’77 emberi jogi mozgalomnak?- Talán olyasfajta szervezetként működhet majd, mint az Amnesty International. - A CDI számára azért zavaró lehet, hogy politikai párt létére nem hallathatja eléggé a hangját. Ez hamarosan változni fog. Beadtuk a folyóiratunk bejegyeztetési kérelmét, s a párt bejegyeztetése is folyamatban van. A ’90 januárjában esedékes bejegyzésig külön engedély alapján munkálkodunk a párt kiépítésén. Több ezer tagunk van. A legnagyobb párt szeretnénk lenni, de kis pártként is teljesíteni tudjuk hivatásunkat, úgy valahogy, mint az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) vagy a nyugatnémet Szabad Demokrata Párt (FDP). - Ön a Polgári Fórumot is képviseli a nagygyűlésen. Mondana valamit e szervezet felépítéséről? - Először egy válságstáb alakult (most már tanácsnak hívják), amelynek tagjai állandó kapcsolatot tartanak egymással, s van egy jóval szélesebb, körülbelül 80 tagú plénum. A szakbizottságok közül a Polgári Fórum programjának kidolgozásával foglalkozó Programbizottságot, a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságát és a Nemzetiségi Kérdések Bizottságát említeném. A koordinációs központ Prágában van, de a horizontális kapcsolatokon van a hangsúly. Az volt az eredeti koncepció, hogy a Polgári Fórum csak a szabad választásokig működik, éspedig a demokratikus erők koalíciójaként, s ezután különféle pártokra esik szét. Most ellenben az az elképzelés, hogy a választásokon is önálló jelöltekkel indul, s az egyes pártok különválása után maga a Polgári Fórum is pártként működik majd. A CDI szerint a széles koalíció a későbbiekben akadályozná a demokratizálást, ezért ehelyett ad hoc koalíciókra lesz szükség. - Említette, hogy nemzetiségi munkabizottság is van a Polgári Fórumon belül. Hogy alakul a magyar kisebbség helyzete a demokratizálódó Csehszlovákiában? - A Független Magyar Kezdeményezés és a CDI betervezett találkozója épp a forradalom miatt maradt el. A Polgári Fórum nemzetiségi bizottságának nem vagyok tagja. Elnöke a ruszin Pavel Murasko, a magyar nemzetiség képviselői is helyet kaptak a testületben. A magyarok és az ukránok mindenesetre a szlováksággal tartanak kapcsolatot, nem a csehekkel. - Igen, de a CDI az egész országra kiterjedő párt. - Előzetesen semmi sem dőlhet el a CDI-ben. Szlovákiai alapszervezeteink révén megpróbáljuk elősegíteni az ésszerű tárgyalásokat, az észszerű megállapodást. Nem lesz könnyű, mert ha hirtelen jön a szabadság, akkor viharok, szenvedélyek támadnak. - Úgy látszik, hogy Szlovákia egy kicsit más, hogy a szlovákok mintha egy kissé hálásabbak lennének a kommunista hatalomnak, amelytől - például - külön kormányt kaptak ’68- ban. - Két hete még így volt, de most már nincs így. Igaz, hogy Szlovákia lemaradt egy lépéssel, de most már rendkívüli lendülettel és következetességgel halad. Spontánabb, elementárisabb a mozgalom, mint Csehországban. - Mi a CDI véleménye az új kormányról? - Nem volt befolyásunk a kormány kialakítására. Csak a tettei alapján ítélhetjük meg az új kabinetet. Elviselhető a kompromisszum. Valtr Komareket - noha CSKP-tag - a Polgári Fórum a miniszterelnöki tisztre javasolta (végül miniszterelnök-helyettes lett), mert világos képe van arról, amit átéltünk, s arról, hogy miként élhetnénk jobban. - Megállapíthatjuk-e beszélgetésünk összefoglalásaként, hogy a kezdeti eufória után most már a nehézségek is jelentkeznek? - Igen. Technikai nehézségek, műszaki, pénzügyi és munkaerőgondok merülnek fel a pártéletben. Természetes, hogy bizonyos véleménykülönbségek is vannak. Az ország előtt pedig ott tornyosulnak a gazdasági gondok. Ami a gazdaságot illeti, a CDI a természetes alapstruktúrák kialakítását tartja elsődlegesen feladatnak a kisipar, a kiskereskedelem, a szolgáltatások és a földművelés területén. Pártunk mindazonáltal a politikai és az erkölcsi kérdésekre összpontosít, mert ezek megoldása lesz a kulcs a többi probléma rendezéséhez. - Dolezai úr, köszönöm a beszélgetést -farkas- A magyar helyzet és Kratülosz Antall József, Juppével folytatott tárgyalásai során, elégedetten állapította meg: végre egy külföldi küldöttség, amely előtt nem kell exkuzálnia magát az MDF nemzeti (nem nacionalista és nem soviniszta!) jellege miatt. A nemzeti azonosság védelme nem ellentétes az európai integrációval, a jogállamisággal és a szabad piacgazdasággal - szögezték le a felek. Alain Juppé úr 44 éves. A legjobb párizsi iskolákba járt. Tanult francia és ógörög irodalmat, majd politikai és közigazgatási stúdiumokat folytatott. Tiszti rangot szerzett a légierőnél. Volt párizsi alpolgármester, képviselő az Európa Parlamentben, majd a francia Nemzetgyűlésben. 1986-tól 1988-ig a Chirac-kormány szóvivője. 1988. június 22-én választották meg az RPR főtitkárává. (A párt elnöke: Jacques Chirac.) - Engedjen meg egy kissé filozófikus kérdést. Kratülosz, ókori filozófus csak mutogatott, nem beszélt, mert úgy tartotta, hogy mire megnevezné a dolgokat, jelenségeket, addigra azok annyira megváltoznak, hogy nem érvényes rájuk a nevük. Ezzel szemben Empedoklész azt hirdette, hogy lényegében semmi sem változik. Nem gondolja, hogy a mi intézményrendszerünk kratüloszi, az önöké pedig empedoklészi? - Rövidebb időszakot tekintve találó a hasonlat, bár azért Franciaországban is történtek fontos változások. Jelentős év volt 1981, amikor a váltakozó hatalomgyakorlás megjelent (a szocialisták győzelmével), s újdonságot hozott 1986, a „társbérlet” (szocialista államfő, gaulleista kormányfő) kezdete. Magyarország jelenleg csakugyan kratüloszi. Az ön megbeszéléseit megelőzte RPR-képviselők, köztük Godfrain úrnak, a párt országos titkárának budapesti látogatása. Megtervezett nyitási folyamatról van szó? - Az egyeztetés régebben kezdődött, hónapok óta érdeklődünk. Én személy szerint már szeptemberben Tokióban szorgalmaztam, hogy vegyék fel az MDF-et a Nemzetközi Demokratikus Unióba. - Hogy értékeli az Antall József vezette MDF-tárgyalócsoporttal folytatott megbeszéléseit? - Nagyon gyümölcsözőek voltak. Megbizonyosodhattunk arról, hogy közösek a nézeteink, hiszünk a piacgazdaság, a privatizálás hatékonysá- gában, közösek a filozófiai, erkölcsi értékeink. Mindkét párt nagy jelentőséget tulajdonít a nemzeti azonosságnak, amely mindig is kedves volt a gaulleisták számára. - Milyen hatást gyakorolnak a kelet-európai változások a francia belpolitikára, netán a hatalomért való harcra? - Nemigen befolyásolják. A következő parlamenti választás még messze van, csak 1993-ban lesz. Világos azonban, hogy Európa jövője függ a kelet-európai átalakulás sikerétől. Azt azért talán meg lehet kockáztatni, hogy az RPR egy kissé a francia nemzeti érdekeket is képviseli Kelet- Európában, nevezetesen Magyarországon. Arra célzok, hogy - mint ez az Önök részéről már elhangzott - a szocialista kormány „ügyetlenül” viszonyult a kelet-európai változásokhoz. Igen, lassan reagáltak, különösen azóta, hogy Franciaország elnyerte az Európai Közösség elnöki tisztét, határozottabban kellett volna lépni. Egyébként Franciaországban éppen De Gaulle, a mi pártunk szellemi atyja ismerteföl először az egységes Európa jelentőségét. Franciaországban megvan az a dinamizmus, az a potenciál, az a beruházási kedv, ami Magyarország számára is hasznosítható, és Franciaországot nem karitatív célkitűzések vezetik. - Ön egy ideig Jacques Chirac gazdasági tanácsadója volt. Hogy látja Magyarország gazdasági esélyeit? - Nehéz a helyzet, sok hibát követtek el a múltban, noha voltak ígéretes, ám el-elakadó reformtörekvések. A közös vállalkozások gyarapítása és a privatizálás mindenkinek az érdeke. Optimista vagyok. - Ön fényes karriert futott be. A hivatalos életrajzában nem esik szó erről, de bizonyára nehéz időszakai is voltak. - Az volt a legrosszabb, hogy Chirac, akinek a szóvivője voltam, elvesztette az 1988-as elnökválasztási csatát. Nagy kár volt, mert Chirac miniszterelnöksége alatt csökkentek az adók, javult a létbiztonság, visszaszorult a munkanélküliség. - Személyes karrierje azért nem tört meg. - Nem, de ha nyerünk, most miniszter lehetnék. - Köszönöm a beszélgetést. as 3 Nyitrai állásfoglalás 1989. december 13-án a Pedagógiai Kar magyar nemzetiségű tanárai és hallgatói rendkívüli ülésen értékelték a társadalomban végbement forradalmi változásokat, felmérték saját helyzetüket, és az alábbi állásfoglalást kívánják közzétenni: 1 .Támogatjuk az Állampolgári Fórum és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen kezdeményezések politikai programját, különös tekintettel a nemzetiségek igazi egyenjogúságának megteremtésére, azaz a nemzeti kisebbség mind egyéni, mind kollektív jogainak alkotmányos biztosítását. 2. Szorosan együtt kívánunk működni a Csehszlovákiai Magyarok Fóruma, a Független Magyar Kezdeményezés és a Magyar Diákszövetség demokratikus mozgalmaival. 3. Követeljük egy önálló magyar felsőoktatási intézmény létesítését, melynek keretében a tanár-, tanító- és óvónőképzésen kívül megvalósulna az iskolán kívüli kultúrában dolgozók (könyvtárosok, népművelők, újságírók stb.) szakképzése is. Addig is, amíg ez utóbbi igényünk valóra válik, a napjainkban deklarált - nemzetek és nemzetiségek közötti - egyenjogúság szellemében követeljük: a) a Nyitrai Pedagógiai Kar Magyar Tagozata visszaállítását és jogállásának biztosítását; b) a teljes anyanyelvű oktatás tanszékenként személyi feltételeinek biztosítását; c) a tanítási gyakorlat személyi és tárgyi feltételeinek megteremtését; d) az 1970-1975 között működő Kísérleti Módszertani Kabinet - melyet a hatalom önkényesen megszüntetett - visszaállítását; e) hogy a magyar tagozatot a tagozat tanárai és hallgatói által választott dékánhelyettes egy demokratikusan választott tanácsadó testületre támaszkodva irányítsa; f) hogy a dékánhelyettesnek a tagozat ügyvitelében önálló döntési joga legyen! Kérjük a már létező és a napjainkban alakuló nemzetiségi fórumokat és intézményeket, hogy támogassák ügyünket, követeléseinket, szem előtt tartva azt az örök igazságot, miszerint: egy nemzetnemzetiség létének, gyarapodásának biztosítéka az iskola, az anyanyelven szerzett műveltség.