Magyar Fórum, 1990. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-26 / 21. szám
! Nevezzük nevén a gyereket! 1948-ban s később, amikor az uralomra jutott kommunisták nagy kegyetlenséggel és gyorsasággal nekiláttak az államosításnak, műveletüket nem annak nevezték, hanem megszépítő kifejezéssel: köztulajdonba vételnek. Megjelentek a kis szatócsnál, meg a nagy gyárosnál, rendőrkísérettel, és a „nép nevében” köztulajdonba vették a magántulajdont, sokszor azonnal utcára téve a tulajt, aki még örülhetett is, hogy nem egyenesen a tömlöcbe lökték. Ez volt az államosítás, amelyet köztulajdonba vételnek neveztek, de valójában kommunista eltulajdonítás volt. Ma privatizáció zajlik. Állítólag a volt állami tulajdon magántőkévé, működő tőkévé visszaváltását jelenti most ez a kifejezés. Csakhogy az esetek nagy többségében egyáltalán nem erről van szó. Ez most annak az egykorú kommunista kisajátításnak a visszaosztása. Azok a most pozícióban lévő volt elvtársak, vagy leszármazottaik, vagy hatalmuk kommunista ágon való örökösei kapják így meg az egykor köztulajdonba vett, közössé lett - mert hiszen negyven évig az egész nép, népnemzet dolgozott benne, működtette - tulajdont. Maguknak. Tudjuk, persze, hogy ez így igencsak elnagyoltan leírt változata mindannak, ami ma történik. Van itt most valódi privatizáció is. Tőkét is hoznak be, külföldről is. De az emberek elemi igazságérzete mégis csak ezt a folyamatot látja, mert ez az, ami égbekiáltó. Az állampárt jóvoltából birtokon belül lévő emberek jutnak így hozzá most ahhoz, amihez negyven évvel ezelőtt mérhetetlen igazságtalanság és szovjet erőszak folytán hozzájutottak. Azok, akik közben csak romboltak. Nevezzük nevén a gyereket: a privatizációnak ez a formája éppenúgy rablás, mint ahogy ’48-ban az államosítás is az volt. És milyen jogcím van minderre? A válasz egyszerű: azok az átalakulási törvények, amelyeket a rendszer végső züllésének időszakában éppen e célból teremtettek meg. A magyar történelem egyik legnagyobb igazságtalansága zajlik, éppen akkor, amikor a politikai életben elkezdődött az igazságtevés. Ez a milliókat feszítő ellentét ma minden kibontakozást kétségessé tesz. Nem egy olyan új és minden eddiginél romlottabb rendszer alapozódik meg így, amelyikből már szinte lehetetlen lesz a kibontakozás, mivel ezt már magunk választottuk? Ezt a társadalmat már sokszor becsapták a XX. században. A század most lassan a végére jár. A becsapássorozat megállítására semmilyen eszköz nem lehet indokolatlan. Az életünkről van szó. Csurka István II. évfolyam 21. szám ^ KÖZÉLETI v^Vn^ ^1989^ HETILAP 1990. május 26. A kormányprogram alapelvei Elhangzott a Parlamentben 1990. május 22-én Első alapelvként kimondjuk, hogy ez a kormány a SZABADSÁG KORMÁNYA kíván lenni. Törvényhozási és kormányzati munkájában egyaránt arra fog törekedni, hogy minden magyar állampolgár ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezzék a törvény előtt, a hivatalokban és egymás iránt is. A jogállamiság követelményének tartja, hogy a vélemény-, szólás-, gyülekezési-, mozgás- és utazási szabadság terén a jogalkotás további korszerűsítését kezdeményezze. Az új kormány híve a sajtó és a kultúra teljeskörű szabadságának, s e jogok gyakorlását csak azokon a pontokon kívánja korlátozni, ahol az mások szabadságát vagy jogait sérti. A szabadság nélkülözhetetlen része a nevelési és oktatási szabadság is. Korszakos feladat a vállalkozási, a gazdasági szabadság helyreállítása. Magyarországnak csak akkor lesz jövője, ha végre törvényes teret és lehetőséget biztosítunk az ambíció, a tehetség, az egyéni és közösségi kezdeményezés tömérdek lefojtott, elnyomott, kényszerpályára szorított energiájának. Második alapelvként leszögezzük, hogy az új kormány a NÉP KORMÁNYA kíván lenni. Negyvenhárom év óta első ízben a magyar nép által szabadon választott Parlament iktat be most egy kormányt. Ezért a kormány, ha bizalmat kap az Országgyűléstől, tényleg a magyar nép kormánya lesz. Tudjuk, hogy ez a gondolat az, amelyet az egypártrendszer kormányai a legjobban lejárattak. Ezt a fogalmat 1956 gyönyörű, de rövid közjátékától eltekintve, hazug jelszóvá sorvasztották. Az új kormány élettel, tartalommal akarja kitölteni a népfelség elvét. Ha az új kormány a nép kormánya, amely végleg leváltja az elnyomatás rendszerét és végrehajtja az áttérést a szabadság rendszerére, akkor az államot és annak szerveit többé nem szabad azzal a bizalmatlansággal tekinteni, amely az elnyomatás eszközeinek járt ki. Ezért most és erről a helyről fordulok a magyar néphez, hogy vesse ki magából a bizalmatlanság évtizedes- évszázados beidegződéseit. Tekintse az intézményeket a magáénak, amelyek az ő érdekében, védelmében, szolgálatában működnek. Harmadik alapelvünk szellemében, ez a ___________________________ kormány a GAZDASÁGI FORDULAT KORMÁNYA kíván lenni, és tisztában van azzal, hogy a legnehezebb feladatok ezen a téren várnak reá. A gazdaság nehéz helyzetéről beszélni közhely, de a baj teljes felmérését csak ezután tudjuk elvégezni, s amit megtudunk, azt közölni fogjuk az ország nyilvánosságával. Annyi már bizonyos, hogy az az állítás, miszerint működőképes gazdaságot öröklünk, sok tekintetben túlzásnak hangzik. Célunk a szociális piacgazdaság megvalósítása, vagyis olyan gazdaságé, amelyben a piac nyitottságát szociális, és tegyük hozzá, környezetvédelmi szempontok, a gondoskodó és hosszú távlatokban gondolkodó társadalom elvárásai egészítik ki. Látnunk kell azt is, hogy negyvenhárom év szocialistának nevezett tervgazdálkodása nem számolható fel hetek alatt, még akkor sem, ha az utóbbi időben már felbukkantak piacgazdasági elemek is. Itt nem csupán szabályokról és szabályozókról van szó, hanem beidegződésekről és gazdasági szerkezetről is. Súlyos gazdasági örökségünk egyszersmind szellemi és erkölcsi örökség. Meg kell tanulnunk mindnyájunknak másképpen gondolkodni és dolgozni. Negyedik alapelvként, az új kormány EURÓPAI KORMÁNY lesz a szónak nemcsak földrajzi értelmében. Ennek néhány gondolata már részeként hangzott el az eddigieknek. Ilyen maga a demokrácia, a pluralizmus, a nyitottság hagyománya. Az elmúlt negyven év törést jelentett nemzetünk történelmében. Most vissza akarunk térni az európai örökséghez, de egyben mindazokhoz az újabb értékekhez is, amelyeket Európa az elmúlt negyven év alatt, a második világháború szörnyű élményei és tapasztalatai nyomán alkotott meg. Az európaiság másik kérdése a visszatérés a kontinens történelmileg megbontott egységébe. A kormány elkötelezi magát az európai integráció gondolatának. Az integráció első fejezete a szabad Magyarország felvétele lesz az Európa Tanácsba. Ennek kedvező kilátásait éppen a múlt héten erősítették meg Budapesten a szervezet vezetői. A kormány végső célja a tagság elnyerése az Európai Közösségben az elkövetkező évtized során. Ára: 9,60 Ft Billeg még az iskolaszék (7. oldal) A romániai választásokról (10. oldal) Szemünk fényei A gyermek. Milyen izgatottan vártuk, hogy készüljünk fogadására! A terhesség kilenc hónapja csupa tervezgetés volt, tele boldog reménykedéssel. Biztosan kiváló ember lesz és fényes pályát fut majd be. Amit mi nem tehettünk meg, azt ő megteszi - álmainkat valóra váltja Aztán megszületett a gyermek. Ő lett a szemünk fénye. Óvtuk és féltettük, és milyen boldogok voltunk, amikor először megszólalt. Tudtuk, nagyon kell rá vigyázni, hiszen a kicsi emberkét a rideg, ellenséges világ ártalmai veszik körül. Olyan csöpp és ártatlan, és csak mi védhetjük meg. Mi, szülők felelünk életéért, egészségéért és fejlődéséért. Erőseknek kell lennünk és bölcseknek; nekünk tudnunk kell, mi árt neki, és mi használ. Felnövekedéséig, erős és önálló emberré válásáig mi leszünk felelősek érette. A demokrácia. Őt vártuk izgalommal és reménykedéssel. A mi harcainkban fogant és gyötrelmes terhességében viselte a magyar társadalom. Ó, hányszor féltünk, hogy elvetél az ádáz külső ártalmak miatt! Immár megszületett szemünk fénye, a magyar demokrácia. Mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy a zsenge palánta mihamarabb felcseperedjen, és megerősödve a magyar nemzet biztos támasza legyen. Sokan úgy hitték, elég világra segíteni a demokráciát, létrehozni a parlamentáris rendszert, megengedni a szólás, az egyesülés, a sajtó szabadságát, és már minden rendben. A nép szabadon választja képviselőit, azok bölcs törvényeket hoznak, a független bírák igazságosan ítélkeznek. De vigyázzunk! Minden demokratikus rendszer veszedelmek között kezdi (köz)életét. Mint a csecsemő, oly gyenge és védtelen eleinte. Idő kell ahhoz, hogy a sok évtizedes megalázottságban törpévé nyomorított társadalmi rétegek szabad és nagykorú emberek társaságává váljanak. Mert az igaz, hogy a demokrácia mindennemű előfeltételtől mentes - többségi elven alapuló - önkormányzási jogot ad a közösségnek, de csak a szellemileg nagykorú - demokratikus elveken nevelt - emberek tudatossága vethet gátat annak, hogy a gyakorlatban olykor a közakarattal és közjóval ellentétes erők is érvényesülhessenek. A demokráciában csak olyan egyének és pártok kaphatnak cselekvési lehetőséget, akik és amelyek végső célkitűzéseikben sem térnek el a demokrácia alapelveitől! Domonkos István