Magyar Fórum, 1991. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1991-06-06 / 23. szám

1991. június 6. Magyar Fórum 7 Marosvásárhely, május A városban elterjedt a hír, hogy az RMDSZ második kongresszusára Habsburg Ottó is ellátogat. Később fölröppentette valaki, hogy a háromnapos tanácskozás idejére szesztilalmat rendel­tek. Ilyen s ehhez hasonló ta­lálgatások akadtak még szép számmal, s mindez azt bizo­nyította, hogy nyomasztó lég­körben, feszültségekkel tele készülődött az erdélyi ma­gyarság érdekvédelmi, kép­viseleti szervezetének gyűlé­sére. A hangulatot nemcsak az esős, borongós tavaszi hét­vége tette szorongásossá, hanem a tanácskozás színhe­lyéül választott, román tri­kolórokkal körbe aggatott ifjúsági palota és az elé ren­delt szoros desszant-gyűrű. Géppisztolyos katonák, gu­mibotos rendőrök és civil „szigorú fiúk” vigyázták a magyarok összejövetelét. Hogy ne történjék provoká­ció, természetesen. Meg hogy rend legyen. Mindene­setre furcsa érzés volt. Olyan Nyugat-Berlinies. És mi vol­tunk bent. A kongresszus elején nem is oldódhattak a feszültsé­gek. Az előzetes vélemé­nyek szerint a mérsékeltek­re és a radikálisokra nagy csata vár. A másfél évvel ezelőtt létrejött RMDSZ mára polarizálódott, elke­rülhetetlen hát a kettészaka­dás. Néhány küldött plat­formszabadságért kiáltott, ami egyenes út a szétbomlás­­elé. Az egység - persze nem a látszategység - fenntartása nemcsak az RMDSZ, ha­nem az egész erdélyi magyar­ság létkérdése, érdeke. Erről beszélt a bevezetőben Sütő András és Tőkés László. Még akkor is, amikor a nagyvára­di püspök, az RMDSZ tisz­teletbeli elnöke, a politikai bátorság mellett érvelt. Mi­vel ezek nem zárják ki egy­mást. a politikai bátorság részé­nek tekinthetjük, hogy ismét a temesváriak,­­ személy szerint Borbély Imre - kezde­ményezésére felvetették az önmeghatározás kérdését. - Mára odajutottunk, hogy kénytelenek vagyunk állást foglalni önnön definí­ciónk kérdésében - mondta Borbély Imre. - Idáig ezzel nem foglalkoztunk, ám a ro­mán alkotmány első paragra­fusa, amely kimondja, hogy Románia egységes nemzetál­lam, mindenképp válaszadás­ra késztet. Nem vagyunk ma­gyarul beszélő románok! Vagy más effélék. Igenis államalkotó társnemzet vagyunk. Egyébként ez nem is új ta­lálmány, már a gyulafehérvá­ri pontokban megfogalma­zódott román részről. Csak soha nem tartották be.­­ Az alapszabály vitája so­rán mégsem szavazták meg ezt a tézist. - Oda nem, de a program­ba bekerült. Mint elérendő cél, így talán jobb is, egyér­telműbb lehet, hogy ez csu­pán stratégiánk egy része. Ha ismét elutasításban lesz részünk, jön a következő lé­pés. * „Azt hittem pedig, hogy a magyar parlamentet nem le­het felül-, illetve alulmúlni” hallottam egy epés meg­jegyzést a marosvásárhelyi kongresszus folyosói nyüzs­gésében. Szőcs Géza korábbi kijelentései alapján egyéb­ként az RMDSZ mint a ro­mániai magyarság minipar­lamentje kíván működni. A mostani heves viták, a néhol szélsőségektől sem mentes felszólalások, a folyosói lobbyzások azt mutatják, hogy jó úton haladnak efelé. A tanítómesterek sem hi­ányoztak. FIDESZ-es kép­viselők adták át egymásnak a kilincset a romániai Magyar Ifjak Szervezeteinek Szövet­sége stábjánál. A Magyar Hírlap tudósítója ezt a MISZSZ-t kiáltotta ki libe­rálisnak, míg a Tőkés László szimbolikus személye körül tömörülőket népi-nemzeti­­konzervatívoknak. Egy be­kezdéssel később Tőkés már radikális­ demokrata nála. Egy biztos: a kongresszusi vezetőségválasztáson csak az ő személye körül nem volt vita. Ismét tiszteletbeli elnök lett. Kibővített jogkörrel. És közfelkiáltással. Ilyen népi-nemzeti-kon­­zervatív-radikális-demok­­rata ez az erdélyi magyarság. * De mit is vall egy radiká­lisnak számító MISZSZ-es fiatalember? Zsigmond László Sepsiszentgyörgyről érkezett a tanácskozásra küldöttként: - Ugyanazon okok miatt nem érzem jól magam egy egységes nemzetállamban, mint egy többnemzetű állam­ban. Nézetem szerint a közösségek szabadsága egyetemes értékekhez kell kapcsolódjék. Ennek jellege pedig egye­temesebb, mint a nemzeti érdekek. Ezt azzal támaszt­hatnám alá, hogy nem val­lom a Nagyromán párt meg­alakulását bejelentő szán­déknyilatkozat ama kijelen­tését, miszerint a szabad­ságot el lehet veszíteni és meg lehet találni, de ha a nyelv és a nemzet veszik el, ak­kor minden elveszett. Mert egy ilyen elv nevében magá­nak a nemzetnek a szabad­ságát lehet megszüntetni. Azáltal, hogy a polgárok sza­badsága szűnik meg először. Először őket csapják be, hogy mondjatok már le egy kicsit a szabadságról, mert a nemzet érdeke ugyebár ezt kívánná. - Persze, mint minden pár­huzam, ez is sántít. - Igen, mert egy modern állam minden kisebbségé­­nek biztosítani tudja a közjo­gi státust. Legyen az politi­kai párt, szakszervezet, ér­dekvédelmi szövetség. Ez Romániában azt jelenti, hogy a magyaroknak termé­szetes joguk van egy nemze­tiségi törvényre, amely lehe­tőséget biztosít arra, hogy ne másodrendű állampolgárok­ként éljenek hazájukban. Az én radikalizmusom azt jelen­ti, hogy semmiféle segítséget nem szabad megadni a totali­tarizmus erőinek. Tehát nem szabad lemondani a magya­rok önrendelkezési jogáról, ami benne foglaltatik egy nemzetiségi statútumban. * A kongresszus szünetei­ben, az alagsori büfében szé­kely ruhás lányok és fiúk kí­nálják a kávét, üdítőt, borvi­zet. Ebben a zsibongóban mindig nagy a jövés-menés. A több mint kétszáz akkre­ditált újságíró közül számo­san idehúzódnak. Itt dolgoz­nak, kérnek interjút. A zsúfolt helyiségben, a félhomályban alig látni, ám Kelemen Attila szálfa terme­te igencsak kimagaslik, könnyen rátalálni. A két mé­teres, szakállas állatorvos az RMDSZ gazdasági főtaná­csadója. Tizennyolc év hazai és két év amerikai tapasz­talattal a háta mögött szer­vezi, irányítja az erdélyi ma­gyar gazdák munkáját.­­ Sokan sötéten látják a mai helyzetet, mondván, hogy a harminc év kollektivi­zálás elbutította az embere­ket. Én ezt nem vallom, mert az erdélyi gazdatársadalom­nak van egy alapvető gyakor­lati érzéke, s most, hogy visszakaphatják földjeiket, nagyon hamar alkalmazkod­ni fognak a megváltozott kö­rülményekhez. Igen nagy fontosságot tulajdonítok az RMDSZ politizálása mellett a gazdasági talpraállásnak. Csak egy olyan társadalom tudja eltartani intézményeit, amelynek a fazeka és az istállója is tele van. Ahogy régen a falu társa­dalmak eltartották a papot, a jegyzőt, a tanítót, a kántort, ugyanúgy most is a jövő azo­­ké az önkormányzatoké, akik elmondhatják majd, hogy ne nevezzen nekünk ide ki az állam senkit, majd mi eltartjuk azt a nyolc ta­nárt, vagy két orvost. És mi választjuk ki őket. Ehhez azonban úgy kell gazdálkod­ni, hogy ezt meg is lehessen tenni.­­ Mi ebben az RMDSZ fel­adi. - Most nyújtok be egy programtervezetet, amely a külföldi segítőkészséget cél­irányossá alakíthatná át. Mondok egy példát. Egy norvég község testvérfalut választott magának és isko­lafelszereléseket, fogorvosi széket akart küldeni Erdély­be. Akkor ötlött fel, hogy sokkal egyszerűbb lenne, ha pontosan a mostani helyzet­ben, amikor az induláshoz hiányoznak az anyagi alapok a gazdatársadalom talpraál­lításához, abból a pénzből in­kább egy gépparkot kellene venni. Ezt az egyház mellett működő gazdakör venné át. Ezzel egycsapásra három dolgot is meg lehet oldani. Egy: Ha az állam szánt ne­kem 1500 lejért, én szántsak neki csak ezerért, az RMDSZ-tagot anyagilag is segítettem. Kettő: talpraál­lítottam a gazdaságot. Há­rom: ezekből a befolyó ezer lejekből egy olyan forgótő­két hozok létre, ami a szo­ciális létesítmények gondját is megoldja. * A háromnapos kong­resszuson kevés szó esett a mi­dasáiból jobbára érzel­mi politizálás folyt, pedig a mindennapokban a kis gaz­dasági lépések is politikum­má nőnek. Végül is lett egy régi-új vezetőség, megszüle­tett egy újabb kompro­misszum. Az egység is fenn­maradt. F­rdélynek minden lehe­tősége megvan, hogy ismét Tündérkertté váljon. De ez hosszú menetelés lesz. Hosszú és kínkeserves, har­coktól sem mentes. A kato­nái pedig saját jövőjük zsoldjában állnak. A kongresszus tisztelet­beli elnökké Tőkés Lászlót, elnökké Domokos Gézát, politikai alelnökké pedig Szőcs Gézát választotta. Józsa Péter Saját jövőnk zsoldjában Mozaikok az erdélyi magyarság kongresszusáról Szőcs t.cza és­­ ékes Viszlo m­ikrofonos egyeztetése Tüprengok, ko­tuk lökés lajszlo és Domokos­­.cza A­­mo nemzedék tagja, mintha csak jelkép lenne, katonák sorfala közt hozza a virágot! Jelen voltak: múlt és jelen, ké­zen fogva! KANYÓ FERENC FELVÉTELEI Sütő András

Next