Magyar Fórum, 1991. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1991-05-23 / 21. szám

16 Magyar Fórum 1991. május 23. WÍDERIT0.IB8iüfcmiü.lW!lüfcHIIÜ I Mai Nap, május 13.: „A Hét műsora megtartotta szokásos eligazítását az új­ságíróknak. A Hét kerek­asztalához nem volt hajlan­dó leülni Haraszti Miklós, az SZDSZ és Molnár Péter, a FIDESZ képviselője, így két MDF-es képviselő, egy kon­zervatív újságíró és Pálfy G. István frontjával szemben Szűcs Gábor, a Kurír főszer­kesztője volt az egyetlen, aki a liberális oldalt képviselhet­te volna, ha - egyébként na­gyon okosan - ki nem vonja magát a polémiából.” A Nagy Liberális hallgatott. Az olyan galád konzervatív meg, mint Bajor Nagy Ernő, nem átallt a reménységről be­szélni. ” 168 Óra, május 14.: „Róza néni most már nem olvas új­ságot, rádiót alig hallgat. Nem vette észre, hogy sajtó­­szabadság lett.” Még egy konzervatív.­­ Magyar Hírlap, május 14.: „Álmodik az ország, álmo­dik az ínség. Beszélnek er­ről, arról, amarról. Mondják, hogy irány a Nyugat, csak azt nem mondja meg senki, hogy merre találjuk meg az indiánokat. Azt is mondják, hogy elég volt a Keletből, ar­ról viszont nem szólnak, hogy akkor hol keressük a japánokat, és hol a koreaia­kat (a hongkongiakról ne es­sék szó).” Be kéne menni egy térkép­boltba. Népszava, május 14.: „Most, a törvényalkotási fo­lyamat egy másik pontján, a parlament által megszava­zott szöveg ismét az alkot­mánybírák asztalára kerül. A kérdés immáron az: a Váci út most mit felel nekünk?” Plusz az, hogy Vörös Csepel vezeti-e a harcot. Magyar Hírlap, május 15.: „Felkapja a fejét manapság az ember, ha hallja a hírét, hogy a magyar miniszterel­nök Budapestre hívta meg a román államfőt. Az ember nagyon fülel, mert a romá­niai forradalom óta jófor­mán semmi sem történt a két szomszédos ország kap­csolataiban - ami pedig meg­esett, azért mindkét oldalon ég a józan emberek arca.” A miénk azért, mert a ho­­dáki magyarok Sütő András vezérletével fejszével hasogat­ták a marosvásárhelyi varrá­­sokat. & Magyar Hírlap, május 15.: „A magyar fél csak akkor hajlandó magas szintű pár­beszédre, ha azon érdemi lé­pésekről születik döntés - állítják minden ilyen alka­lommal Budapesten, de most sem tudunk semmit ar­ról, mit értenek ez alatt. És egyáltalán.” Mit is érthetnének alatta, amikor már Ceausescu meg­tett minden érdemi lépést... & Népszabadság, május 15.: „Nehéz állást foglalni a tör­vénytervezet ügyében. Ha támadom, a spicliket, a ’pu­­fajkásokat’ védem, sőt ma­gam is az vagyok. Ha elfoga­dom, azonosulok a tervezet­ben megbúvó sandaságok­­kal, rejtett pártpolitikai szándékokkal, bizonytalan­ságokkal, az alkotmányos jogok lehetséges megcsorbí­tásával. Nincs jó álláspont.” Maradjanak hát a spiclik . Népszabadság, május 15.: „A szovjet csapatok haza­mennek, számíthatunk élő­láncra meg harangzúgásra, de július elsején mi ugyanott leszünk, mint június 30-án.” A Népszabadságnál bizo­nyára. Népszava, május 15.:­­„Százezrek, milliók hori­zontjáról inast el a távlat, a perspektíva... anyagilag jobbat az átrendeződés évei nem kínálnak, nem is kínál­hatnak, legfeljebb keveseb­bet, s nem egy-két ember, hanem milliók számára. Másfelől pedig, ami talán még lényegesebb: perspek­tíva nélkül nem lehet élni.” Ezért hirdeti rendületlenül a Népszava, hogy nincs pers­pektíva. ” Magyar Hírlap, május 16.: „Hankiss Elemérnek és munkatársainak (Vitrayt vissza kellene hívni...) pedig hagyni kellene még néhány hónapot, hogy a televíziós reform - amelyre az elnök hatpárti konszenzussal ka­pott megbízást - öntörvé­nyei szerint arathasson si­kert vagy bukhasson meg.” Öntörvényre adhatnánk még néhány milliárdot. „Láttat” a sajtó lakatos ferenc rajza A folyóirat célja: meghatározóan hozzájárulni a határainkon kívül élő - min­denekelőtt erdélyi - magyarság helyzetének tudatosításához. Ugyanakkor a lap törekszik a nemzeti egybetartozás eszméjének ápolására, az államalkotó, a nemzetiségi­ és nyugati magyarság közötti szolidaritás ébrentartására, meg­erősítésére. A lap szerkesztői hozzá kívánnak járulni a Közép-Európát nyo­masztó probléma megreformálási lehetőségeinek kimunkálásához. A fenti célok érdekében esszéket, riportokat, írói vallomásokat, interjúkat, igényes publicisztikákat közöl, és tág teret biztosít a nemzet léthelyzetével kapcsola­tos vitáknak. Előfizethető: minden postahivatalban, vagy ún. „rózsaszín" pénzes­­utalványon a kiadóhivatal címén: 1068 Budapest, Benczúr u. 15. (Ez jelenleg talán még gyorsabb.) Ára: 44 Ft, egy évre: 176 Ft. A postai előfi­zetésnél szerzett akár jó, akár rossz tapasztalatot, kérjük, egy levelezőlapon tudassa kiadónkkal. Köszönjük! Meghívó könyvünneplésre A Kossuth Klub Tanácsa és a Lakitelek Alapítvány minden érdeklődőt szeretettel meghív TOLLAS TIBOR új verseskötetének ünnepélyes bemu­tatójára. A HAZAFELE című versgyűjteményt május 30-án, csütörtökön délután 17 óra 30 perces kezdettel mutatják be a Kossuth Klubban. (Buda­pest VIII., Múzeum u. 7.) " A műsorban közreműködnek: Hazai György akadémikus, beköszöntő elő­szóval, Sinkovits Imre versmondással, Faragó Laura népdalénekléssel. Pálya­társi ismertetőt mond Makra Zoltán (München, Nemzetőr) életéről, a Nem­zetőrről és új verseskötetéről Tollas Tibor beszél. Versekkel köszönti őt és munkásságát Kiss Dénes és Lezsák Sándor. Tollas Tibor verseskötete a helyszínen megvásárolható. Sajtódíj - i-vel! A Széchenyi Társaság április 29-én sajtódíjjal jutalmazta Lőcsei Gabriella újságírónőt örömmel adtunk hírt erről lapunk május 16-i számában, árny került Lőcsei Gabriella nevébe, valamilyen nyomdabeli véletlen folytán. Nem akartuk mi nemesíteni a díjazottat - nemesíti őt az a munka, melyet végzett és végez mindnyájunk hasznára és örömére. A Szerkesztőség Megrendelem a MAGYAR FÓRUM -ot............példányban, és kérem az alábbi címre kézbesíteni: Megrendelő neve:.................................................................................... Címe irányítószámmal: ........................................................................ Az előfizetés díja negyed évre 312,­, fél évre 624,­, egy évre­­ 248,- Ft. Az előfizetési díjat a fenti címen nyugtával jelentkező kézbesítőnek fizetem. aláírás A megrendelőlapot borítékban, bérmentesítés nélkül az alábbi címre kérjük feladni: Vidéken: Postahivatal, Helyben Budapesten: Budapesti Postaigazgatóság Hírlaposztály Budapest, Pf. 4. 1360 Búcsú az Integetőnek A csizma téren! A csizma téren e napokban újra hangoskodnak Nemrégiben, némi tétovaság után nagy tanítómesterünk, Lenin vörösmár­vány talapzatával birkóztak becsületes magyar emberek, most pedig az Integetők ugyancsak márvánnyal tapétázott dísztri­bünjét takarítják el az útból. TAMÁSKA G­YULA FELVÉTELE Mit mondjak? Jó érzés! A múlt rendszer, nagyon nehezen, de jelképeiben is összeomlik Itt, a budapesti Dózsa György úton mindenféleképpen. Kisbetűzök egy teret, amely sose volt tér. Mostig nem is tud­tam e szellemes, népi elnevezésről, barátom mesélt róla a mi­nap. Tudtam viszont: e helyről templom tekintett végig a gyö­nyörű Fasoron, amelyet szétdöntött a gonosz, hogy Sztálin monstrum szobrát emelje a helyébe. Legyen ki vigyázó szemét nem csupán ez utcára, hanem e szépséges országra vesse. Ám a forradalom a mélybe vetette a művet, csak a csizmája maradt a talapzaton a grúznak amit Kádárék rendszere okosabbnak ta­lált mielőbb eltüntetni. S helyébe fölemeltetni az Integetők emelvényét. Ahogy lehámlotta magáról a márványt - sírkövesek kedvelt anyagát -, s ahogy a betonkopogtató fölnyitotta, mint egy sírbol­tot, lenti alagutak látszottak Kommunista kazamaták Ez jutott eszembe, amikor láttam a sötét üregeket. Pedig ott nem a rómaiak, vagy a tatárok elől menekülő kijevi keresztények kerestek menedéket, inkább a hó­hérok tündérkedtek Rákosiék idejében az ávéhások, Kádárék alatta pufajkások Örül tehát a szívem, de nyugtalan is: még itt vannak közöt­tünk Banos Márió és a lappiac Márió a pofáraeséseket számolja. A számlálás szüneteiben nyilatkozik. Például arról: „Merre tart az Ország-Világ, a magyar lappiac?” E témakörben a Vas Népe így kezdi a vele készített in­terjút: „Papp Márió író hosszú ideig a Nimród Vadászújság­nál dolgozott. Április elsejétől az Ország-Világ című hetilap főszerkesztője. ” A Vas Népe kérdésére, hogy az Ország-Világ képes­­e megállni a lábán, Márió így válaszol: „Nem tud megállni. Nincs olyan időszak, hogy havonta százezer deficit ne lenne. Ki kell találni egy konstrukciót, egy szexmagazint, kézimunka­könyvet, bármit, mely havon­ta vagy negyedévente nyeresé­get hoz. ” A lappiac felhígulása tet­ten érhető - mondja a Vas Népe újságírója. - Ön mi­lyen lapot vagy lapokat szűr­ne vagy söpörne ki a stan­dokról? „Lapot nem szüntetnék meg - feleli Márió -, de ha meg akarnak szűnni, ebben támogatnám őket. A magam részéről jó lapnak tartom a Nép­­szabadságod a Magyar Hírla­pot, a 168 Órát, a HVG-t ” „A pártsajtót - itt újság­nevet szándékosan nem em­lítek - hogyan látja?” Márió a következőképp látja: „Ha ez van, visszatértünk a néhány évvel ezelőtti állapo­tokhoz, de ha valamennyinek lesz ilyen lapja, az már nor­mális. ” „Nevezzük nevén! A Ma­gyar Fórum hangvételét mi­lyennek látja?” Márió nem köntörfalaz: „Handa-bandázó, fölé­nyes, lekezelő, rossz... Foga lejjebb is adni, ha hatodszor is pofára esik...” Márió főszerkesztő ezzel befejezi fejtegetéseit a pofá­­raesésről. Máriával ugyanez nem történhet meg az Ország- Világnál. Ugyanis fenti lap főszer­kesztője áprilisban is, május­ban is Solymár József. Máriának tehát nem ma­rad más, mint a lappiac és a számlálás. (k.) Parlamenti folyosó Az Alföld: európai unikum Az Országgyűlés április 9- én határozatot hozott „Az Alföld egyes időszerű kör­nyezetvédelmi, tájvédelmi és tájhasznosítási kérdései”­­ről. Mi indokolta e határozat meghozatalát? - érdeklőd­tem Dr. Tóth Albert MDF-es képviselőtől, az önálló indít­vány beterjesztőjétől. - Alapvetően két dolog. Egyrészt: rendkívüli mére­tekben felgyorsult az Alföld tájértékeinek pusztulása, másrészt: még ma sem is­mertük fel e táj sajátos érté­keit s annak ésszerű haszno­sítását. - Milyen sajátos természeti- és tájértékekre gondol? - Az Alföld egészében is európai unikum. Legna­gyobb síksága kontinen­sünknek. Itt végezték a múlt század második felében a legnagyobb tájátalakítást, a folyószabályozást. Az így ki­alakult rendkívüli mozaikos táj az agrár művelésű parcel­lák zugaiban, azok szorításá­ban őrzi még a hajdani vízivi­lág emlékeit, illetve a vízzel kapcsolatos másodlagos élő­helyeket. -Melyek ezek? - Ilyenek például az ártéri puhafa-ligeterdők, a holtá­gak, a mocsármaradványok, a homok- és sziki puszták. -Milyen fő veszélyekre hív­ná fel a figyelmet? - Veszély fenyegeti vala­mennyi alföldi vízbázisun­kat. Egykori tanyai kutaink vize ma már szinte sehol nem iható, mert a felső víza­dó rétegek rendre elnitráto­sodtak. Felszíni vizeinket a túladagolt, szabálytalanul tárolt kemikáliák mérgezik. Miközben vészesen fogy a termőterület és csökken a termőerő, a talajvédelem­mel senki sem foglalkozik. Döbbenetes az is, hogy egyes térségekben a fásított­­ság nem éri el a két százalé­kot sem. De sajnálatos mó­don pusztult a kultúrkör­nyezet is, gondoljunk csak arra, milyen eklektikus ma a falukép. Megszűnik az itt ta­lálható városok mezővárosi jellege, amely oly jellemző volt ezen alföldi települé­sekre. Eltűnőben az ősi te­lephelyek, kunhalmok. Egy­szerűen: esztétikai erózió­nak vagyunk tanúi. S akkor még nem is beszéltem a fel­szántott orchideás gyepek­ről, a védett erdők kipusztí­tásáról, a mocsarak lecsapo­­lásáról! -Mit lehet mindez ellen tenni? Mit jelent a tájhaszno­sítás? - Nem egyszerűen terü­letfejlesztést! Itt másról van szó! A táj meglévő adottsá­gainak, különleges tájérté­keinek ésszerű, az ökológiai érvek és a gazdasági érde­kek alapján történő egyezte­tése a cél. Hogy ne a kapzsi, rövidtávú érdekek kereked­jenek felül. Nem lehet min­dig a gazdaságosságra hivat­kozni, mert később a helyre­hozás, a kárelhárítás sokkal költségesebb. (1•) Ne keresse, inkább fizessen el!5! Az Új Magyar Híreket ötven országban olvassák, erre utal alcíme is: A Ma­gyarok Világlapja. A 64 oldalas, igényes színes képekkel illusztrált havi ma­gazin rendkívül változatos, tanulságos, egyben szórakoztató tartalmat kínál azoknak, akik gyarapítani szeretnék ismereteiket a „magyar glóbuszról”. Az Új Magyar Hírek levelező- és élettárskeresési, valamint munka- és üz­lettárskeresési lehetőséget is ajánl olvasóinak. Előfizethető: minden postahivatalban, vagy ún. „rózsaszín" pénzes­­utalványon a szerkesztőség címén: 1068 Budapest, Benczúr u. 15. (Ez jelenleg talán még gyorsabb.) Ára: 48 Ft, egy évre: 528 Ft. A postai előfizetéssel szerzett akár jó, akár rossz tapasztalatát, kérjük, egy levelezőlapon tudassa szerkesztőségünkkel. Köszönjük!

Next