Magyar Fórum, 1991. július-december (3. évfolyam, 27-50. szám)
1991-07-18 / 29. szám
1991. július 18. Magyar Fórum Nemzeti szellemet szolgáló médiákat! Az Országgyűlés kulturális bizottsága támogatja a rádió és televízió alelnökjelöltjeinek kinevezését. A július 8-i ülésről, ahol a jelöltek bemutatkoztak, kivonultak az SZDSZ és a Fidesz képviselői. A miniszterelnök jogával él, amikor alelnökök kinevezésére tesz javaslatot - hangsúlyozta Kulin Ferenc. A médiák vezetői kész helyzetet teremtettek, amikor intendánsokat neveztek ki, amihez nem lett volna joguk. Tehát akkor történt törvénytelenség - jelentette ki Zsigmond Attila. Az alelnökjelöltek ismertették terveiket. Király Edit szerint a rádió három adójának egyenlő értékűnek kellene lennie. A műsorstruktúrát újra kell gondolni. Ezidáig semmiféle átszervezés nem történt a rádiónál. Oldódjon föl mindenféle egyoldalúság! Legyen végre párttatlan, objektív rádió - hangoztatta Király Edit. Rózsa T. Endre nehéz, de épp ezért szép feladatnak látja a munkát. Véleménye szerint a rádió még nem jutott el végzetes állapotába. Az alelnökök épp a plurális kibontakozást segíthetik elő. Sediánszky János szerint a rádiózás nem csupán pénzkérdés, hanem szemlélet kérdése. Ha az emberek a béke, türelem hangját hallják, ők is azt hirdetik majd. A televízió alelnökjelöltjei közül elsőnek Bányai Gábor mutatkozott be. Nemzeti, közszolgálati televízióra van szükségünk! Nem tanácsos szembeállítani olyan elképzeléseket, amelyek együtt kell működjenek. Chrudinák Alajos élesen bírálta a televízió jelenlegi helyzetét. Nincs kialakított műsorpolitika, nem tisztázódtak a feladatok. A kommentárt nem lehet összemosni a hírekkel. Vállalom a küzdelmet, a magyar nemzeti szellemtől nem idegen, hanem az azt szolgáló szellem kialakítását - mondta. Pillanatnyilag nemzetietlen a tv. Peták István a korszerű televíziózás fontosságát emelte ki. A jelenlegi állapot tarthatatlan. A piac oltárán nem szabad föláldozni a közszolgálati televíziót. A szakmai megújulás mellett morális megújulásra is szükség van! Frigyes: Múlt esztendei felvétel. Azóta is a médiák pergőtüzében KANYÓ FERENC FELVÉTELE Lakitelek szelleméért Beszélgetés a Népi-nemzeti Kör vezetőivel 1990. november 18-án a Magyar Demokrata Fórum keretében, 23 alapító tag részvételével létrejött a Magyar Demokrata Fórum Népi-nemzeti Köre, annak a gondolatnak a jegyében, hogy szükséges egy olyan szellemi, politikai műhelyt és ehhez kapcsolódó fórumot létrehozni, amely a rendszerváltozás során felvetődött kérdésekre, ennek a szellemiségnek megfelelő válaszokat, megoldásokat keres, elősegítve ezzel a kereszténydemokrata és liberális megközelítéseket is tükröző Fórum álláspontok kialakulását, a program továbbfejlesztését. Maród László Ferenccel, a Népi-nemzeti Kör ügyvivő testületének elnökével és Tallós Énás jogásszal, a Népi-nemzeti Kör ügyvivőjével beszélgettünk abból az alkalomból, hogy nemrég Gödöllőn megtartották a Népi-nemzeti Kör országos találkozóját. - Miért volt szükség erre a találkozóra? November óta menynyire igazolódott az MDF Népinemzeti Körének létjoga? - Az alapító tagok többnyire a Magyar Demokrata Fórum szakértői kollégiumainak ügyvivői. Elhatároztuk - eszmei, politikai sürgetésre - egy olyan kör létrehozását, mely megpróbálja az MDF mindennapi tevékenységét befolyásolni olyan értelemben, hogy a lakitelki szellemben válaszoljon a fölvetődő kérdésekre. A Népi-nemzeti Kör mintegy szellemi műhelye az MDF-nek. November óta, a megalakulás óta jelentkezett-e az MDF-en belül az egészségtelen tagozódás, a lazulás gyanúja? - Nem. Ismét hangsúlyozom, hogy a Népi-nemzeti Kör műhely jellegű tevékenységet folytat. Mintegy munkamegosztás történik az MDF- en belül a nemzeti liberális, a kereszténydemokrata és a népi-nemzeti vonulat portáján. Ezek nem egymás ellenére léteznek és működnek. Ha képszerűen fogalmaznék, úgy is mondhatnám, hogy szinte minden egyes MDF-tagban megvannak azok a vonások, melyek jellemzik ezeket az eszmei-politikai vonulatokat. Az egyik kör hangsúlyozza ezt az oldalt, a másik a másikat, de arra eset nem volt, hogy civakodássá fajult volna a dolog. - Mikor a nemzeti érdekről, nemzeti célokról beszélünk - mondja Tallós Emil -, el kell felejtenünk azt a korábbi nemzeti vonalat, mely kompromittálódott, mert tulajdonképpen a na-Maróti László Ferenc: „A nép igényli az erkölcsi igazságtételt.” cionalizmus megnyilvánulása volt. És pontosan a nemrég lezajlott gödöllői konferencia tisztázta a nemzet fogalmát. Bethlen István hangsúlyozta, hogy a nemzet befogad és nem kirekeszt! Nem a nacionalista Szent Korona, hanem a befogadó Szent Korona a lényeg, és annak kell előtérbe kerülnie. - Miért is volt szükség az országos tanácskozás összehívására? - Azért - válaszol Maród László Ferenc -, mert úgy látszott: nagy igény van egy közvetlen megbeszélésre. Többször is felvetődött, hogy az MDF eltér az eredeti programjától, nem azt valósítja meg, ami benne foglaltatott eredetileg Lakitelek szellemiségében. Nem a Magyar Demokrata Fórum, hanem annak egyes kormánytagjai, képviszőcsoportjának egyes tagjai tértek el Lakitelektől. A tárgyalási pozíciók térnek el az MDF pozícióitól. Meg kellett beszélnünk, hogy 1989 októbere óta milyen változtatásokra volt szükség és ezek milyen helyet kapnak az MDF életvitelében. -Az Önök számára megnyugtató volt-e ez az országos találkozó, már ami a vitát, a problémák megvilágítását jelenti? - Igen. Több mint 500 ember, köztük igen jelentős személyiségek részvételével „rendeztük közös dolgainkat”. - Az természetes, hogy a kormánykoalíció eltér Lakitelek szellemétől - mondja Tallós Emil. - Hiszen ez koalíció, szövetség. Eleve véleménykülönbségek hordozója. Nekünk nem is az az elképzelésünk, hogy a Népi-nemzeti Kör alapján kényszerítsük a kormányt a lakitelki elképzelések száz százalékos megvalósítására. A gödöllői találkozó nemcsak azt vállalta föl, hogy visszatérítsen Lakitelek szelleméhez, hanem hogy korszerűsítsen is. A jogállamiságról szólva, Tallós Emil jogász még kiemelte: Nagyon sokszor vetik a szemünkre, hogy bűnösöket keresünk, „fejeket követelünk” a társadalom ellen elkövetett bűnökért. A rendszerváltozás egyik követelménye a jogszerűség, és ehhez hozzátartozik az is, hogy a tettekért a felelősséget vállalniuk kell az egykori „vezető egyéniségeknek ”, pl. a lakosság elleni vétkekért. Aki népellenes fegyveres testületben vett részt, az büntetendő cselekedetért elítélendő. Persze, nem azt mondom, hogy minden volt munkásőrt állítsunk bíróság elé, de a joggal és a bűnös cselekedetekkel szembe kell nézni. - A nép igényli az erkölcsi igazságtételt - mondja Maróti László Ferenc-, az a nép, mely a múltban is szegény volt és ma sem ő menekíti a millióit a jelenbe, de átmenekíti reményeit, maradék munkaerejét, tisztességét. C. Z. 5 - ön hívő római katolikus. - Valóban az vagyok. Ilyen volt a családi indíttatás is. A hittel valami olyan lelki gazdagságot kaptam, amelyből nem részesülnek azok, akik az otthoni indíttatásban nem kapják meg az Isten hitet. - Magáénak tekinti a bibliai mondást: „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel"? - A krisztusi szeretetparancs az embert egy magatartásra predesztinálja. Ma sokan dobálódznak kővel. Ám még véletlenül sem szabad arra gondolni, hogy kővel dobjuk vissza. Nemcsak azért, mert kötelez bennünket a szeretet, hanem azért sem, mert a visszadobálás sehova nem vezet. Nekünk mindennel szemben a szeretetet kell állítani. Nincs más alternatíva. Ez esetben megszűnik a gyűlölet élettere, létalapja. - Akkor is így vélekedett, amikor megkezdődött az üldöztetése? - Igen. A megpróbáltatásokat nekem is ki kellett állnom. 1956-ban 19 évesen csatlakoztam a forradalomhoz. Föl sem vetődött bennem, hogy veszély leselkedik azokra, akik a forradalomhoz csatlakoztak. Utána irtózatos volt a kiábrándulás. 1968-ban a politikai rendőrség politikai hitvallásomért, magatartásomért, véleményeimért fellépett ellenem: magasabbrangú tisztekből álló különítmény arra próbált rávenni, hogy addigi életvitelemet, hitemet, meggyőződésemet megtagadva valami olyasmire vállalkozzam, ami tőlem teljesen idegen volt. Ez volt az életem legnagyobb erőpróbája, amelyre a budapesti Aradi utcai politikai rendőrségen került sor... - 1988-ban az MDF tagja, egy évvel később „átigazol” a KNDP-be. - Ezek már szívderítőbb események. 1988 novemberében Szekszárdon az MDF tagja lettem. Ám alig egy évvel később ugyanitt, ahol 1989 júliusában az első nagygyűlésen zászlót bontott a KDNP, „átigazoltam” a kereszténydemokratákhoz. De a mai napig is a Fórumosok közé sorolom magamat. Azt szoktam mondani: „bár a szívem a Fórumé, a lelkem a kereszténydemokratáké. Jelenleg a KDNP társelnöke, országgyűlési képviselő és egyben miniszterelnökségi államtitkár. - Államtitkárként legfőbb feladatom az egyházi ügyek segítése. Az egyházak az elmúlt évtizedekben súlyos sebeket kaptak. Segíteni, támogatni kell őket, hogy végezni tudják hitéleti tevékenységüket. - Tolnán a legjobb ügyvédek közé tartozott. Az ottani tapasztalatai hasznosíthatók a mostani tisztségében ? - Itt is emberekkel kell dolgoznom, ügyeket kell intéznem, a legpraktikusabb és legegyszerűbb megoldásokat választom. Az elvtelen megoldásokat azonban a leghatározottabban elutasítom. A Miniszterelnök Úr jogszabályértelmezési ügyekben már kérte a tanácsomat: a törvényalkotónak ugyanis nagy segítség, ha egy gyakorlott, a végrehajtó szférában járatos jogásszal kerül kapcsolatba. Az egyik sajtóorgánumnak azt nyilatkozta, hogy a „ nép óriásit csalódott ”. - Valóban így van. Amikor 1990 májusában elkezdtük az ország- és nemzetmentő munkát, nem láttuk a csapdákat. Menetközben derült ki, hogy a parlamenti felállás és erőviszonyok a gyorsuló fejlődés szempontjából nem a legkedvezőbbek. A nép pedig azt hitte, elég megváltoztatni az utcaneveket, kiszorítani a párttitkárokat a munkahelyekről stb. és egycsapásra minden jóra fordul. A nép csalódásának egyik oka: nem érzi, hogy a kormány milyen heroikus munkát végez Antall Józseffel az élen, aki sok-sok államférfiúi bölcsességet hordoz magában. Megfontolt, higgadt, óriási áttekintéssel rendelkezik. Ám a nap problémáival neki is meg kell küzdenie. -Sokat jár vidékre. Mit vetnek az emberek a kormány szemére? - Hogy nem történt meg a rendszerváltozás. A napokban jártam Pincehelyen, az emberek ott sem érzékelik, jóllehet tudják, hogy demokratikusan működik az Országgyűlés, van törvényes kormány, ellenzék, lehet állítani, tagadni és így tovább. Ám az emberek sokkal nagyobb és látványosabb változásokat vártak. Ugyanakkor nap mint nap szembetalálják magukat a legkülönbözőbb helyeken a régi rendszer embereivel. Egyetértek velük abban, hogy a társadalom irányában nem történt meg a szükséges igazságszolgáltatás, elszámolás. Még ennél is nagyobb baj - hangoztatják -, hogy a politikai üldözöttek nem részesültek megfelelő rehabilitálásban, és kissé elfeledkeztünk ’56-ról és hőseiről. Többségük a mai napig sem anyagi, sem erkölcsi kárpótlást nem kapott. - Az ellenzék dühödten támadja a kárpótlási törvénytervezetet, az egyházi ingatlanok visszaadásának kérdését és közben keresztényi kurzussal riogat. - Negyven évvel ezelőtt Magyarországon állami rendre emelt rablással, fegyveres erőszakkal az emberek jelentős részét megfosztották javaiktól. Valamilyen formában tehát kárpótlást kell nyújtani. Én a reprivatizáció irányába mozdultam volna el, olyan esetben, amikor viszszaadható például az a ház, amely ma is ott áll, ahol 45- ben állt. Az egyházi ingatlanok esetében is lényegében ugyanebből az elvből kell kiindulni. Miután tökéletesen kifosztották, megsilányították őket, lerongyolódtak, most meg kell teremteni a tevékenységükhöz szükséges feltételeket. Ami pedig a keresztény kurzussal való riogatást illeti, hadd jegyezzem meg: a riogatók közül még senki nem definiálta pontosan, hogy mit ért azon. A keresztény kurzus csak rövid ideig létezett nálunk, nem volt bázisa, társadalmi befogadó közege. Ma még kevésbé van. Hogyan fogadták a falvakban a hitoktatás iskolai bevezetésének kérdését? - Felesleges volt e kérdéssel kapcsolatos hisztériakeltés. Az ügyet mindenütt nagy körültekintéssel és toleranciával végezték: senkit nem köteleztek és köteleznek arra, hogy gyermekük részt vegyen vallásoktatásban. Nem hallottam olyan esetről, hogy akárcsak egy gyereket is megaláztak volna azért, mert nem jár hittanra. Bár én igazán örülnék annak, ha egy bizonyos korig minden gyermek valláserkölcsi oktatásban részesülne. Ezáltal ugyanis olyan alapismeretekre tenne szert, és a személyisége olyan stabilitást kapna, ami csak hasznára válhat. - Mire gondolt, amikor igennel szavazott az országgyűlési képviselők átvilágításának kérdésében ? - Arra, hogy mindenki álljon tisztán az ember és az Isten előtt. Akkor megadatik neki az az erkölcsi háttér, aminek birtokában mindent megtehet a saját és a nép jól felfogott érdekében. Béli Szabó László “Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel” Beszélgetés Pálos Miklós miniszterelnöki államtitkárral Az 55. évében járó, szekszárdi születésű ügyvédnek korán meggyűlt a baja a kommunista rendszerrel. 1956-ban alig húszévesen beválasztották a városi Nemzeti Bizottságba, közreműködésével élelmiszert szállítottak a fővárosba. Ezt nem felejtik el neki, csak két év után kerül be az egyetemre. Közben megszerezte a cukrász szakvizsgát. 1964-ben diplomázik. Az 1. számú ügyvédi munkaközösség tagja lesz. 1968-ban, mint „rendszerellenest és megbízhatatlant” menesztik állásából. Csak 1981-ben tudja folytatni ügyvédi pályáját Tolnán. 1990-ben pályát és munkahelyet változtat.