Magyar Fórum, 1991. július-december (3. évfolyam, 27-50. szám)

1991-07-18 / 29. szám

1991. július 18. Magyar Fórum Nemzeti szellemet szolgáló médiákat! Az Országgyűlés kulturális bizottsága támogatja a rádió és televízió alelnökjelöltjeinek ki­nevezését. A július 8-i ülésről, ahol a jelöltek bemutatkoztak, kivonultak az SZDSZ és a Fi­desz képviselői. A miniszterel­nök jogával él, amikor alelnökök kinevezésére tesz javaslatot - hangsúlyozta Kulin Ferenc. A médiák vezetői kész helyzetet teremtettek, amikor intendán­sokat neveztek ki, amihez nem lett volna joguk. Tehát akkor történt törvénytelenség - jelen­tette ki Zsigmond Attila. Az alelnökjelöltek ismertet­ték terveiket. Király Edit szerint a rádió három adójának egyenlő értékűnek kellene lennie. A mű­sorstruktúrát újra kell gondolni. Ezidáig semmiféle átszervezés nem történt a rádiónál. Oldód­jon föl mindenféle egyoldalúság! Legyen végre párttatlan, objek­tív rádió - hangoztatta Király Edit. Rózsa T. Endre nehéz, de épp ezért szép feladatnak látja a munkát. Véleménye szerint a rá­dió még nem jutott el végzetes állapotába. Az alelnökök épp a plurális kibontakozást segíthetik elő. Sediánszky János szerint a rádiózás nem csupán pénzkér­dés, hanem szemlélet kérdése. Ha az emberek a béke, türelem hangját hallják, ők is azt hirdetik majd. A televízió alelnökjelöltjei közül elsőnek Bányai Gábor mutatkozott be. Nemzeti, köz­­szolgálati televízióra van szüksé­günk! Nem tanácsos szembeállí­tani olyan elképzeléseket, ame­lyek együtt kell működjenek. Chrudinák Alajos élesen bírálta a televízió jelenlegi helyzetét. Nincs kialakított műsorpolitika, nem tisztázódtak a feladatok. A kommentárt nem lehet össze­mosni a hírekkel. Vállalom a küzdelmet, a magyar nemzeti szellemtől nem idegen, hanem az azt szolgáló szellem kialakítá­sát - mondta. Pillanatnyilag nemzetietlen a tv. Peták István a korszerű televíziózás fontossá­gát emelte ki. A jelenlegi állapot tarthatatlan. A piac oltárán nem szabad föláldozni a közszolgálati televíziót. A szakmai megújulás mellett morális megújulásra is szükség van! Frigyes: Múlt esztendei felvétel. Azóta is a médiák pergőtüzében KANYÓ FERENC FELVÉTELE Lakitelek szelleméért Beszélgetés a Népi-nemzeti Kör vezetőivel 1990. november 18-án a Ma­gyar Demokrata Fórum kereté­ben, 23 alapító tag részvételével létrejött a Magyar Demokrata Fórum Népi-nemzeti Köre, an­nak a gondolatnak a jegyében, hogy szükséges egy olyan szel­lemi, politikai műhelyt és ehhez kapcsolódó fórumot létrehozni, amely a rendszerváltozás során felvetődött kérdésekre, ennek a szellemiségnek megfelelő vála­szokat, megoldásokat keres, elő­segítve ezzel a keresz­ténydemokrata és liberális meg­közelítéseket is tükröző Fórum álláspontok kialakulását, a prog­ram továbbfejlesztését. Maród László Ferenccel, a Né­pi-nemzeti Kör ügyvivő testületé­nek elnökével és Tallós Énás jo­gásszal, a Népi-nemzeti Kör ügy­vivőjével beszélgettünk abból az alkalomból, hogy nemrég Gödöl­lőn megtartották a Népi-nemzeti Kör országos találkozóját. - Miért volt szükség erre a ta­lálkozóra? November óta meny­nyire igazolódott az MDF Népi­nemzeti Körének létjoga? - Az alapító tagok többnyire a Magyar Demokrata Fórum szakértői kollégiumainak ügyvi­vői. Elhatároztuk - eszmei, poli­tikai sürgetésre - egy olyan kör létrehozását, mely megpróbálja az MDF mindennapi tevékeny­ségét befolyásolni olyan érte­lemben, hogy a lakitelki szellem­ben válaszoljon a fölvetődő kér­désekre. A Népi-nemzeti Kör mintegy szellemi műhelye az MDF-nek.­­ November óta, a megalaku­lás óta jelentkezett-e az MDF-en belül az egészségtelen tagozódás, a lazulás gyanúja? - Nem. Ismét hangsúlyozom, hogy a Népi-nemzeti Kör műhely jellegű tevékenységet folytat. Mintegy munkamegosztás törté­nik az MDF- en belül a nemzeti liberális, a kereszténydemokrata és a népi-nemzeti vonulat portá­ján. Ezek nem egymás ellenére léteznek és működnek. Ha kép­szerűen fogalmaznék, úgy is mondhatnám, hogy szinte min­den egyes MDF-tagban meg­vannak azok a vonások, melyek jellemzik ezeket az eszmei-poli­tikai vonulatokat. Az egyik kör hangsúlyozza ezt az oldalt, a má­sik a másikat, de arra eset nem volt, hogy civakodássá fajult vol­na a dolog. - Mikor a nemzeti érdekről, nemzeti célokról beszélünk - mondja Tallós Emil -, el kell fe­lejtenünk azt a korábbi nemzeti vonalat, mely kompromittáló­dott, mert tulajdonképpen a na-Maróti L­­ászló Ferenc: „A nép igényli az erkölcsi igaz­ságtételt.” cionalizmus megnyilvánulása volt. És pontosan a nemrég le­zajlott gödöllői konferencia tisz­tázta a nemzet fogalmát. Bethlen István hangsúlyozta, hogy a nemzet befogad és nem kire­keszt! Nem a nacionalista Szent Korona, hanem a befogadó Szent Korona a lényeg, és annak kell előtérbe kerülnie. - Miért is volt szükség az orszá­gos tanácskozás összehívására? - Azért - válaszol Maród László Ferenc -, mert úgy lát­szott: nagy igény van egy közvet­len megbeszélésre. Többször is felvetődött, hogy az MDF eltér az eredeti programjától, nem azt valósítja meg, ami benne foglal­tatott eredetileg Lakitelek szel­lemiségében. Nem a Magyar Demokrata Fórum, hanem an­nak egyes kormánytagjai, képvi­szőcsoportjának egyes tagjai tértek el Lakitelektől. A tárgya­lási pozíciók térnek el az MDF pozícióitól. Meg kellett beszél­nünk, hogy 1989 októbere óta milyen változtatásokra volt szükség és ezek milyen helyet kapnak az MDF életvitelében. -Az Önök számára megnyug­tató volt-e ez az országos találko­zó, már ami a vitát, a problémák megvilágítását jelenti? - Igen. Több mint 500 ember, köztük igen jelentős személyisé­gek részvételével „rendeztük kö­zös dolgainkat”. - Az természetes, hogy a kor­mánykoalíció eltér Lakitelek szellemétől - mondja Tallós Emil. - Hiszen ez koalíció, szö­vetség. Eleve véleménykülönbsé­gek hordozója. Nekünk nem is az az elképzelésünk, hogy a Né­pi-nemzeti Kör alapján kény­­szerítsük a kormányt a lakitelki elképzelések száz százalékos megvalósítására. A gödöllői ta­lálkozó nemcsak azt vállalta föl, hogy visszatérítsen Lakitelek szelleméhez, hanem hogy kor­szerűsítsen is. A jogállamiságról szólva, Tal­lós Emil jogász még kiemelte:­­ Nagyon sokszor vetik a sze­münkre, hogy bűnösöket kere­sünk, „fejeket követelünk” a tár­sadalom ellen elkövetett bűnö­kért. A rendszerváltozás egyik követelménye a jogszerűség, és ehhez hozzátartozik az is, hogy a tettekért a felelősséget vállalni­uk kell az egykori „vezető egyé­niségeknek ”, pl. a lakosság elleni vétkekért. Aki népellenes fegy­veres testületben vett részt, az büntetendő cselekedetért elíté­lendő. Persze, nem azt mondom, hogy minden volt munkásőrt ál­lítsunk bíróság elé, de a joggal és a bűnös cselekedetekkel szembe kell nézni. - A nép igényli az erkölcsi igaz­ságtételt - mondja Maróti László Ferenc-, az a nép, mely a múltban is szegény volt és ma sem ő mene­kíti a millióit a jelenbe, de átmene­kíti reményeit, maradék munkae­rejét, tisztességét. C. Z. 5 - ön hívő római katolikus. - Valóban az vagyok. Ilyen volt a családi indíttatás is. A hittel valami olyan lelki gazdagságot kaptam, amely­ből nem részesülnek azok, akik az otthoni indíttatásban nem kapják meg az Isten hi­tet. - Magáénak tekinti a bib­liai mondást: „Ha megdob­nak kővel, dobd vissza kenyér­rel"? - A krisztusi szere­­tetparancs az embert egy ma­gatartásra predesztinálja. Ma sokan dobálódznak kő­vel. Ám még véletlenül sem szabad arra gondolni, hogy kővel dobjuk vissza. Nem­csak azért, mert kötelez ben­nünket a szeretet, hanem azért sem, mert a visszado­­bálás sehova nem vezet. Ne­künk mindennel szemben a szeretetet kell állítani. Nincs más alternatíva. Ez esetben megszűnik a gyűlölet élette­re, létalapja. - Akkor is így vélekedett, amikor megkezdődött az ül­döztetése? - Igen. A megpróbáltatá­sokat nekem is ki kellett áll­­nom. 1956-ban 19 évesen csatlakoztam a forrada­lomhoz. Föl sem vetődött bennem, hogy veszély lesel­kedik azokra, akik a forrada­lomhoz csatlakoztak. Utána irtózatos volt a kiábrándulás. 1968-ban a politikai rend­őrség politikai hitvalláso­mért, magatartásomért, vé­leményeimért fellépett elle­nem: magasabbrangú tisz­tekből álló különítmény arra próbált rávenni, hogy addigi életvitelemet, hitemet, meg­győződésemet megtagadva valami olyasmire vállalkoz­zam, ami tőlem teljesen ide­gen volt. Ez volt az életem legnagyobb erőpróbája, amelyre a budapesti Aradi utcai politikai rendőrségen került sor... - 1988-ban az MDF tagja, egy évvel később „átigazol” a KNDP-be. - Ezek már szívderítőbb események. 1988 novembe­rében Szekszárdon az MDF tagja lettem. Ám alig egy év­vel később ugyanitt, ahol 1989 júliusában az első nagy­gyűlésen zászlót bontott a KDNP, „átigazoltam” a ke­reszténydemokratákhoz. De a mai napig is a Fórumosok közé sorolom magamat. Azt szoktam mondani: „bár a szí­vem a Fórumé, a lelkem a kereszténydemokratáké.­­ Jelenleg a KDNP társel­nöke, országgyűlési képviselő és egyben miniszterelnökségi államtitkár. - Államtitkárként legfőbb feladatom az egyházi ügyek segítése. Az egyházak az elmúlt évtizedekben súlyos sebeket kaptak. Segíteni, támogatni kell őket, hogy végezni tudják hitéleti tevékenységüket. - Tolnán a legjobb ügyvé­dek közé tartozott. Az ottani tapasztalatai hasznosíthatók a mostani tisztségében ? - Itt is emberekkel kell dolgoznom, ügyeket kell in­téznem, a legpraktikusabb és legegyszerűbb megoldá­sokat választom. Az elvtelen megoldásokat azonban a leghatározottabban elutasí­tom. A Miniszterelnök Úr jogszabályértelmezési ügyekben már kérte a taná­csomat: a törvényalkotónak ugyanis nagy segítség, ha egy gyakorlott, a végrehajtó szférában járatos jogásszal kerül kapcsolatba.­­ Az egyik sajtóorgánum­nak azt nyilatkozta, hogy a „ nép óriásit csalódott ”. - Valóban így van. Ami­kor 1990 májusában elkezd­tük az ország- és nemzet­mentő munkát, nem láttuk a csapdákat. Menetközben derült ki, hogy a parlamenti felállás és erőviszonyok a gyorsuló fej­lődés szempontjából nem a legkedvezőbbek. A nép pe­dig azt hitte, elég megváltoz­tatni az utcaneveket, kiszorí­tani a párttitkárokat a mun­kahelyekről stb. és egycsa­­pásra minden jóra fordul. A nép csalódásának egyik oka: nem érzi, hogy a kormány milyen heroikus munkát végez Antall Józseffel az élen, aki sok-sok államférfiúi bölcses­séget hordoz magában. Megfontolt, higgadt, óriási áttekintéssel rendelkezik. Ám a nap problémáival neki is meg kell küzdenie. -Sokat jár vidékre. Mit vet­nek az emberek a kormány szemére? - Hogy nem történt meg a rendszerváltozás. A napok­ban jártam Pincehelyen, az emberek ott sem érzékelik, jóllehet tudják, hogy de­mokratikusan működik az Országgyűlés, van törvényes kormány, ellenzék, lehet ál­lítani, tagadni és így tovább. Ám az emberek sokkal na­gyobb és látványosabb válto­zásokat vártak. Ugyanakkor nap mint nap szembetalálják magukat a legkülönbözőbb helyeken a régi rendszer embereivel. Egyetértek velük abban, hogy a társadalom irányában nem történt meg a szükséges igazságszolgáltatás, elszá­molás. Még ennél is nagyobb baj - hangoztatják -, hogy a po­litikai üldözöttek nem része­sültek megfelelő rehabilitá­lásban, és kissé elfeledkeztünk ’56-ról és hőseiről. Többségük a mai napig sem anyagi, sem erkölcsi kárpótlást nem kapott. - Az ellenzék dühödten tá­madja a kárpótlási törvény­­tervezetet, az egyházi ingat­lanok visszaadásának kérdé­sét és közben keresztényi kur­zussal riogat. - Negyven évvel ezelőtt Magyarországon állami rendre emelt rablással, fegyve­res erőszakkal az emberek je­lentős részét megfosztották javaiktól. Valamilyen formá­ban tehát kárpótlást kell nyújtani. Én a reprivatizáció irányába mozdultam volna el, olyan esetben, amikor visz­­szaadható például az a ház, amely ma is ott áll, ahol 45- ben állt. Az egyházi ingatlanok esetében is lényegében ugyanebből az elvből kell ki­indulni. Miután tökéletesen kifosztották, megsilányítot­­ták őket, lerongyolódtak, most meg kell teremteni a tevékenységükhöz szüksé­ges feltételeket. Ami pedig a keresztény kurzussal való riogatást ille­ti, hadd jegyezzem meg: a ri­­ogatók közül még senki nem definiálta pontosan, hogy mit ért azon. A keresztény kurzus csak rövid ideig léte­zett nálunk, nem volt bázisa, társadalmi befogadó közege. Ma még kevésbé van.­­ Hogyan fogadták a fal­vakban a hitoktatás iskolai bevezetésének kérdését? - Felesleges volt e kérdés­sel kapcsolatos hisztériakel­tés. Az ügyet mindenütt nagy körültekintéssel és toleran­ciával végezték: senkit nem köteleztek és köteleznek ar­ra, hogy gyermekük részt ve­gyen vallásoktatásban. Nem hallottam olyan esetről, hogy akárcsak egy gyereket is megaláztak volna azért, mert nem jár hittanra. Bár én igazán örülnék annak, ha egy bizonyos korig minden gyer­mek valláserkölcsi oktatásban részesülne. Ezáltal ugyanis olyan alapismeretekre tenne szert, és a személyisége olyan stabilitást kapna, ami csak hasznára válhat. - Mire gondolt, amikor igennel szavazott az ország­­gyűlési képviselők átvilágítá­sának kérdésében ? - Arra, hogy mindenki álljon tisztán az ember és az Isten előtt. Akkor megadatik neki az az erkölcsi háttér, aminek birtokában mindent megte­het a saját és a nép jól fel­fogott érdekében. Béli Szabó László “Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel” Beszélgetés Pálos Miklós miniszterelnöki államtitkárral Az 55. évében járó, szekszárdi születésű ügyvédnek korán meggyűlt a baja a kommunista rendszerrel. 1956-ban alig húszévesen beválasztották a városi Nemzeti Bizottságba, köz­reműködésével élelmiszert szállítottak a fővárosba. Ezt nem felejtik el neki, csak két év után kerül be az egyetemre. Közben megszerezte a cukrász szakvizsgát. 1964-ben diplo­mázik. Az 1. számú ügyvédi munkaközösség tagja lesz. 1968-ban, mint „rendszerellenest és megbízhatatlant” menesztik állásából. Csak 1981-ben tudja folytatni ügyvédi pályáját­­ Tolnán. 1990-ben pályát és munkahelyet változtat.

Next