Magyar Fórum, 1992. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-01 / 1. szám

IV. évfolyam 1. szám KÖZÉLETI HETILAP 1992. január 1. Csurka-jegyzet 2. oldal „A világkiállítás területére látogató európaiak, amerikaiak, ázsiaiak csodájára járnak a magyar pavilonnak. ” 3. oldal * „Az igazi forrás mi magunk vagyunk és a mi hitünk.” 5. oldal * „Bonn karácsonyi ajándékának hírére örömtüzek gyúltak az ostromlott Eszéken. ” 6. oldal „Ha az én pártom kerül hatalomra, a Vajdaságnak semmiféle autonómiája nem lesz­” 7. oldal „Jó anya módjára köténybe rejti gonosz erők által elragadott, s most váratlanul megkerült kicsiny fia arcát az anyaország.” 11. oldal * „Nehéz sorsú férfiak jelzik a magyar történelem kacskaringós útjait.” 16. oldal „Minden árut mi magunk termelünk. Mi mindent tíz százalékkal olcsóbban kínálunk mindenkinek.” 23. oldal A MAGYAR FÓRUM 1992-ES FALINAPTÁRA A 12-13. OLDALON Makovecz Imre héttornyú magyar pavilonja Sevillában (Képes tudósításunk a 3. oldalon) OLASZ FERENC FELVÉTELE Most már bizonyos a csatlakozás, nem késsük le az Európába induló vonatot. 1991-ben megtettük, amit tehettünk - az Európába vezető utat már senki sem zárhatja el elő­lünk. Ám a szerelvény csak akkor indul, ha már mindenki, minden magyar honpolgár felszállt rá. Csak egyszerre érkezhetünk meg oda, ahol különben évezredes helyünk van. KARFF ISTVÁN FELVÉTELE fi­hült szívek Kerek esztendeje, útjára bocsájtva a Karácsonyra feltámadt Magyar Fóru­mot, visszanéztem s visszafüleltem az időbe, fél évszázad távolába. Lovasszekér zörgött a felvert porban, a bakon Jenei Sándorpusztakamarási református lelkész ült, mellette, szilvás­lepényt majszolva a nagyenyedi kollé­giumba készülő kisdiák, Sütő András­­ka. A falu végén felintett egy ember a ba­kon ülőknek: - Ne tovább, mert a kanyaron túl szembejő a második világháború! - Nem baj az - mondotta Jenei tisz­­teletes úr -, mivel mögöttünk az Isten! Nem lehetett visszafordulni. Nagy­­enyeden, a Bethlen kollégiumban hi­ányzott a tűzfelelős. Poraiból megéledt lapunk második esztendejét kezdve, visszanézek a há­tunk mögötti tizenkét hónapra. Hetenként, naponként intettek felénk, ki fenyegetőn, ki óvón emelve fel a kezét: „Forduljatok vissza, mert a kanyaron túl várnak rátok!" Mentünk tovább, menni kellett - mert naponként, óránként jöttek má­sok. Megrakodva fél évszázados bánat, megaláztatás terhével, jöttek könyö­rögve, kiáltva, kisírt szemmel, követel­ve és rimánkodva, kétségbeesve és se­gedelmet remélve. Segedelmet remélve - ha máshon­nan nem, hát legalább a szavaktól. Nem lehetett visszafordulni. Ha szitál odakinn, de a szerkesztősé­gi szobában kocsizörgést hallok, s őszelői porfelhőt látok. Megy a lovasszekér, szemben a világ­háborúval, megy Nagyenyedre. Mennünk kell nekünk is: a hitet őr­ző, hitet továbbadó Bethlen-kollégiu­­mokban kihunyt a tűz, elhulltak, világ­gá bújdostak a szolgálatra és áldozatra jelentkezett tűzvigyázók. Kihűlt, fagyba dermedt szívek hazája lett Magyar­­ország. Megyünk. Rá kell fújni a hamu alat­ti parázsra, be kell gyújtani a hideg kályhákba. Megnyitjuk a Magyar Fó­rum negyedik évfolyamát. Vár valami, várnak valakik, túl a kanyaron? Lehet. De mögöttünk az Isten. Kósa Csaba ÁLDÁSOS, BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK KEDVES OLVASÓINKNAK! Új esztendő, vígságszerző, Minden benne élőket most kezd újulni, indítson vígságra! újulásra víg örömöt Bor, búza, gabona akar hirdetni, mindig bőven legyen, Új esztendő áldása az Isten áldása szálljon erre a házra! mindig rajtuk legyen. Amend i:................................................................................................*• ••......... I

Next