Magyar Fórum, 1992. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-01 / 1. szám
2 AZ ÉV UTOLSÓ HETÉBEN nyélbeütődött mindaz, aminek a jegyében tulajdonképpen az egész esztendő állott, s így a hét története az emberiség történetének egyik legnagyobb fordulatával terhes, korszakhatár. A Kreml tornyáról levonták a sarló-kalapácsos vörös zászlót és felhúzták a cárok háromszínű zászlaját -hivatalosan is megszűnt a Szovjetunió. Moszkvában most egy Borisz nevű orosz az úr, aki ugyan szintén elvtársként kezdte pályafutását, de minden társánál hamarabb szakított a maga elvtársságával és elsőnek látta meg - vagy talán érezte meg? - hogy a Párt és a nomenklatúra megreformálásával semmire sem lehet jutni. Ezért szakított a reformkommunizmussal is és közvetlenül a népre, az oroszokra kezdett támaszkodni. A tömegek megérezték valamit lénye szibériai határozottságából s nem különféle íróasztaloknál kiagyalt programokat vártak tőle, hanem tetteket és erőt. Százezrek kezdték kiáltozni a nevét és amikor ezt a kiáltozást meghallotta néhány épeszű orosz katonatiszt, akkor szép csendben lett ereje is Borisz Jelcinnek. A történet jellege alapjaiban demokratikus ugyan, de a demokrácia jegyeit még sokáig nem igen látjuk az orosz égre felrajzolódni, mert ez ott másként nem is lehet. Jelcin hatalma a katonákkal kötött szövetségén alapszik és rendcsináló tevékenysége is katonás lesz. ROPPANT PROBLÉMÁKKAL kell szembenéznie. Georgiában már dúl a polgárháború, s hiába, hogy az most már egy független állam, annyira még nem az, hogy az átterjedés veszélye ne állna fenn. A legnagyobb probléma az, amit más formában és más minőségben mi is mindennap megélünk, hogy mi lesz most a lelepleződött és lemeztelenedett szovjet apparátusokkal, az egész társadalmat behálózó elnyomó gépezetekkel és ugyanakkor mi lesz az ellenőrzésük alól felszabadult társadalommal. Tudnak-e élni egymás nélkül? Mit kezd magával és az életével az a csinovnyik és belügyér, aki eddig azért kapta a fizetését, mert azt mondta: nyer és mit kezd az életével az, akinek szándékára mindig azt mondták: nyet. Eddig ugyanis két párt kapcsolta össze az életet szovjeteknél: a polgárnak soha nem kellett szembesülnie azzal a kérdéssel, hogy vajon meg tudja-e valósítani azt, amit a hatalom nem engedett megvalósítania, és a hatalom emberének sem kellett szembesülnie azzal, hogy vajon a nyelmondáson kívül alkalmas-e valamire az életben. A munka, a teremtés, a gondolkozás törekvései hatalmi szóval le voltak zárva, de ez egyúttal azt a kérdést is lefedte, hogy valójában vannak-e ilyen törekvések. Vannak-e, lesznek-e vállalkozók, avagy csak elégedetlen emberek maradtak a színen. És ki és mi ellen fordul majd a dühük most, amikor kiderül, hogy ha engedik, sem tudnak. JELCIN MEGÉRZÉSÉBEN ez az orosz helyismeret és népismeret is munkál. Fel fogják ugyan róni neki, hogy keménykezű és nem igazán demokrata, de ő (talán) fütyülni fog ezekre a széplélek-kritikákra és fenntart egy bizonyos mennyiségű központi szigort, nehogy kommunizmus alól felszabadult népe árvának érezze magát, és megalázódjék a szabadsággal való szembesülésben. A mi számunkra azért fontos ennek a belátása, hogy ne oda nem illő követelmények Egy hét összefüggései vel és igényekkel forduljunk kelet felé, hanem fogadjuk el olyannak, amilyen, és hűvös tárgyilagossággal keressünk esetenként támogatót vagy szövetségest nemzeti céljaink megvalósításához. Nemsokára ugyanis kiderülhet, hogy számunkra lehet veszélyes egy fejlett demokrácia behatolási kísérlete, kulturális vagy gazdasági gyarmatosítása, s ugyanakkor lehet az üzlettársunk egy sok belső nehézséggel küzdő, kemény tiltások közt élő nép. INNENTŐL KEZDVE nem két világ között, pozitív és negatív sarkok között élünk, hanem köröskörül - majdnem köröskörül... - szabad államok, nemzeti államok vesznek körül bennünket. Nem a jó és a rossz között lebegünk, hanem történelmileg mélyen meghatározott szabadságfokú és a saját hagyományaikkal szigorúan derékszíjazott társadalmak öveznek bennünket, amelyekkel nekünk most már érdekeink szerint kell kapcsolatokat tartanunk. EDDIG EZ NEM ÍGY VOLT, mert nemzeti érdekeinket nem hagyta érvényesülni a Szovjetúnió. A mostan színen lévő magyar nemzedékeknek, a kormánynak és a vele szemben álló politikai erőknek, a régieknek és az újaknak éppen az a felelősségük, hogy éljenek ezzel a kivételes lehetőséggel. Hogy ne engedjék semmilyen új külhatalomhoz odakötni Magyarországot és ne engedjenek semmiféle olyan csoportot, politikai erőt hatalomra jutni, amelyik a saját erejét külső forrásból nyeri. A MAGYARSÁGOT MOST elsősorban kulturális gyarmatosítás fenyegeti. Anyagi források híján lévő országunknak az európai versenyhez elsősorban kiművelt emberfőkre volna szüksége, hatalmas képzési programokra, olyanokra, amelyek gyökerestül alakítják át a társadalom szerkezetét, megteremtve a valamihez jól értők túlsúlyát; ezzel szemben a kultúra és az oktatás szintentartásához is nehezen csikarja ki a pénzt az állam. Nyomasztó az adósságteher és mindennap új és új helyen roppan be a kádárista-reformkommunista rablógazdálkodás által alámosott társadalmi közút. De mindez még elviselhető és kivédhető volna. Az igazi baj az, hogy éppen ebben a védtelen állapotban, ebben a kiszolgáltatottságban éri a magyar társadalmat a kommersz és a bóvli támadása. Ez kiold minden kötődést a nemzeti kultúrától és a minimális igényességtől is, és végeredményben megfosztja a felszabadult embert attól az igényétől, hogy éljen a felszabadulása adta lehetőségekkel. Végülis ugyanabba a szerencsétlen állapotba süllyedhetünk bele, mint az SZKP és a KGB alól felszabadult muzsik: nem tudunk élni a vállalkozás lehetőségével, mert a videoklip szellemi fogyatékossá tett bennünket. MINDEZ VILÁGOSSÁ TESZI a feladatot. 1992-ben rendet kell csinálni a Magyar Televízióban. Ha kell, korbáccsal is, de ki kell verni belőle a mérhetetlen igénytelenséget. Ha a Kreml tornyáról le lehetett vonni a bolsevizmus vörös zászlaját, talán csak a volt tőzsdepalotáról is le lehet cibálni az igénytelenség rózsaszín kalózlobogóját. BOLDOG ÚJ ÉVÜNK ezzel a mocskos tévével nem képzelhető el, márpedig mi nemcsak kívánunk, de akarunk is Boldog Új Esztendőt! Csurka István 1992. január 1 Magyar Fórum Für Lajos: SORS ÉS TÖRTÉNELEM ) A TÖRTÉNÉSZBŐL LETT HONVÉDELMI MINISZTER ESSZÉINEK, TANULMÁNYAINAK EDDIG LEGGAZDAGABB GYŰJTEMÉNYE. MAGYAR FÓRUM KÖNYVEK A kötet megrendelhető a Magyar Fórum Kiadói Kft.-nél (1074 Budapest, Csengery. u. 1.) | Ára fűzve: 220 Ft § Alulírott megrendelem ... példányban utánvéttel Für Lajos: SORS ÉS TÖRTÉNELEM | I című művét. | Név: ........................................................................................................................... | Cím: ........................................................................................................................... | A mű ellenértékét kézbesítéskor a kézbesítőnek kifizetem. | | Magyar Fórum Kiadói Kft. | 1074 Budapest VII., Csengery u. 1. | Postacímünk: Bp. 1399, Postafiók 701/364 Maradnak a menekültek? Nagy a valószínűsége annak, hogy a jugoszláv polgárháború miatt Magyarországon menedéket kérők egy jelentős része - eredeti terveivel ellentétben - nem tud majd hazatérni, mert a háborútó pusztítás miatt nincs hová hazatérnie - jelentette ki nemrég Morvay István, a BM politikai államtitkára. Jugoszláviából különben 1991 júniusában kezdődött meg a menekülés, elsősorban a hadkötelesek körében. Augusztusban indult meg a tömeges menekülés Horvátországból, s ennek nyomán mára mintegy 50 ezret ért el a Magyarországon tartózkodók száma. A hatósági nyilvántartások szerint az ideiglenes védelmet, támogatást kérők mintegy 35 ezren vannak. Nemzetiségi összetétel szerint 65 %-uk horvát, 30 %-uk magyar, 5%uk pedig albán és macedón. A magyar családok közel 30 ezer menekülőt fogadtak. E családok terhei enyhítésére a BM Menekültügyi Hivatal a menekültügyi ellátást szolgáló ún. Letelepedési Alapból egységes ellátási normatíva alapján étkezési, tisztálkodási és fűtési hozzájárulást biztosít. Étkezéshez fejenként 500,-Ft-ot ad egy hétre, tisztálkodáshoz 100,-Ft-ot, ugyanígy és havonta 1000,-Ft fűtési hozzájárulást a befogadó magyar családnak. A fentieken kívül még mintegy 10-15 ezerre tehető azoknak a száma, akik ugyan érvényes útiokmánnyal tartózkodnak az országban, de eddig még nem keresték fel a magyar hatóságokat. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága egy októberi felhívás alapján az USA, Norvégia, Svájc és az EK adományaiból 2,7 millió USA dollárt utalt át Magyarországnak november 20-án. Ezt elsősorban a menekültek nyilvántartására, egészségügyi szűrésre, élelmezésre és a szállások berendezésére fordítják a szervezettel való megállapodás értelmében - tudtuk meg Márkus Istvántól, a Menekültügyi Hivatal vezetőjétől. (bor) A Magyar Szó csatát nyert Az újvidéki Magyar Szó - úgy tűnik - egyelőre csatát nyert. Többet is. Több alkalommal csak hajszálon múlott, hogy megjelenjen a vajdasági magyarok legnagyobb példányszámú napilapja: akkora volt a belgrádi szerb kormány és az újvidéki tartományi kabinet és a parlament nyomása. Mert még a parlamentnek is foglalkoznia kellett azzal, hogy ki is legyen a szerb hatóságoknak legjobban megfelelő főszerkesztő. A központilag javasolt jelöltek valamennyien a Szerb Szocialista Párt volt vagy jelenlegi tagjai voltak, de meglehetősen nagy ellenszenv fogadta azt a képviselőházi döntést, amely Maróti Miklóst megbízott főszerkesztővé kinevezte. A szerkesztőség szinte egyöntetűen elutasította Marótit, mivelhogy alkalmatlannak tartja erre a posztra. A szerkesztőség ugyanakkor egymás után kapta a telefonhívásokat, táviratokat és leveleket ilyen refrénnel: „Gratulálok a Magyar Szó szerkesztőségének, hogy kitartanak álláspontjuk mellett.” Több, mint száz - nemcsak magyar - értelmiségi tiltakozó levelet írt alá a lista élén Herczeg János, dr. Bori Imre és Ács Károly: „Tiltakozunk a jugoszláviai magyarság egyetlen napilapja iránt tanúsított minősíthetetlen eljárás és a szerkesztőség tagjainak kész tények elé állítása miatt. A drámai napokban néhányszor kompromisszum született. A Magyar Szó újságíróinak határozott kiállása és a tiltakozás magasra csapó hulláma elgondolkodtatta a vajdasági kormányt. Azt is figyelembe vették, hogy a Magyar Szó betiltása nem maradna nemzetközi reagálás nélkül. Maróti már azzal vádolta a szerkesztőség tagjait, hogy „idejekorán megszervezték, hogy a nyugati újságírók és fotósok örökítsék meg a pillanatot, amikor a bírák és karhatalmi erők lefoglalják a Magyar Szót.” E sorok írásakor nem tudni, hogy a „háború” végkimenetele mi lesz: Maróti lemondásával kompromisszumot találnak vagy a Magyar Szó nem jelenik meg. Mert az álláspontok összeegyeztethetetlenek. B. I. RÓNAY GYÖRGY-DÍJ 1990-ben alapították a katolikus szellemű újságírók munkásságának elismerésére a Rónay György-díjat. A kuratórium döntése alapján 1991-ben Szeghalmi Elemér, a Magyar Fórum szerkesztője, s a fiatalok közül Bókay László újságíró nyerte el a díjat. KARFF ISTVÁN FELVÉTELE A Magyar Fórum e heti válasza Azt kérdi kedves olvasónk, Mihók András, hogy miért szorgalmazza Demszky Gábor Budapest helyett a torontói világkiállítást. A Magyar Fórum válasza: Talán azért, mert Torontóban benne van a rontó. December 19-én avatták fel Kő Pál szobrászművész Kölcsey Ferencet ábrázoló bronzszobrát a budapesti Munkácsy Mihály utcai Kölcsey Ferenc Gimnáziumban Magyar FőhíM Közéleti hetilap A szerkesztőbizottság elnöke: Csurka István Főszerkesztő: Kósa Csaba Szerkesztők: Krajczár Imre (vezető szerkesztő) Fábián Gyula Székely Dezső Szeghalmi Elemér Főmunkatárs: Páskándi Géza Szerkesztőség: 1135 Budapest, Frangepán u. 56. Levélcím: 1399 Bp. Pf.: 701/364 Telefon: 140-8966 131-0909/234 Telefax: 111-3480 Kiadóhivatal: 1074 Budapest, Csengery u. 1. Telefon: 142-0333 Kiadja:Magyar Fórum Kiadói Kft. Felelős kiadó: Csurka István Nyomdai előkészítés: PRINTSELF Kft. 1135 Budapest, Frangepán u. 56. Nyomás: APOLLÓ Kft 1165 Budapest, Zsemlékes út 25. Felelős vezető: Mózes Ferenc ügyv. igazgató Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Hírlap Előfizetési Irodánál (HELÍR, Budapest, Lehel u. 10/a. 1900), valamint átutalással a Postabank Rt. 219- 98636 HELIR 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Külföldön terjeszti a KULTÚRA Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, Budapest, Postafiók 149. H-1389. HU ISSN 0865 - 3909 Meg nem rendelt kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza!