Magyar Fórum, 1992. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-01 / 1. szám

2 AZ ÉV UTOLSÓ HETÉBEN nyélbeütő­­dött mindaz, aminek a jegyében tulajdon­képpen az egész esztendő állott, s így a hét története az emberiség történetének egyik legnagyobb fordulatával terhes, korszakha­tár. A Kreml tornyáról levonták a sarló-kala­pácsos vörös zászlót és felhúzták a cárok há­romszínű zászlaját -hivatalosan is megszűnt a Szovjetunió. Moszkvában most egy Borisz nevű orosz az úr, aki ugyan szintén elvtársként kezdte pályafutását, de minden társánál hamarabb szakított a maga elvtársságával és elsőnek látta meg - vagy talán érezte meg? - hogy a Párt és a nomenklatúra megreformálásával semmire sem lehet jutni. Ezért szakított a re­formkommunizmussal is és közvetlenül a népre, az oroszokra kezdett támaszkodni. A tömegek megérezték valamit lénye szibériai határozottságából s nem különféle íróaszta­loknál kiagyalt programokat vártak tőle, ha­nem tetteket és erőt. Százezrek kezdték ki­áltozni a nevét és amikor ezt a kiáltozást meghallotta néhány épeszű orosz katona­tiszt, akkor szép csendben lett ereje is Borisz Jelcinnek. A történet jellege alapjaiban demokrati­kus ugyan, de a demokrácia jegyeit még so­káig nem igen látjuk az orosz égre felrajzo­lódni, mert ez ott másként nem is lehet. Jel­cin hatalma a katonákkal kötött szövetségén alapszik és rendcsináló tevékenysége is kato­nás lesz. ROPPANT PROBLÉMÁKKAL kell szembenéznie. Georgiában már dúl a pol­gárháború, s hiába, hogy az most már egy független állam, annyira még nem az, hogy az átterjedés veszélye ne állna fenn. A legna­gyobb probléma az, amit más formában és más minőségben mi is mindennap meg­élünk, hogy mi lesz most a lelepleződött és lemeztelenedett szovjet apparátusokkal, az egész társadalmat behálózó elnyomó gépe­zetekkel és ugyanakkor mi lesz az ellenőr­zésük alól felszabadult társadalommal. Tudnak-e élni egymás nélkül? Mit kezd magával és az életével az a csinovnyik és bel­­ügyér, aki eddig azért kapta a fizetését, mert azt mondta: nyer és mit kezd az életével az, akinek szándékára mindig azt mondták: nyet. Eddig ugyanis két párt kapcsolta össze az életet szovjeteknél: a polgárnak soha nem kellett szembesülnie azzal a kérdéssel, hogy vajon meg tudja-e valósítani azt, amit a hata­lom nem engedett megvalósítania, és a hata­lom emberének sem kellett szembesülnie azzal, hogy vajon a nyel­mondáson kívül al­kalmas-e valamire az életben. A munka, a te­remtés, a gondolkozás törekvései hatalmi szóval le voltak zárva, de ez egyúttal azt a kérdést is lefedte, hogy valójában vannak-e ilyen törekvések. Vannak-e, lesznek-e vállalkozók, avagy csak elégedetlen emberek maradtak a szí­nen. És ki és mi ellen fordul majd a dühük most, amikor kiderül, hogy ha engedik, sem tudnak. JELCIN MEGÉRZÉSÉBEN ez az orosz helyismeret és népismeret is munkál. Fel fogják ugyan róni neki, hogy keménykezű és nem igazán demokrata, de ő (talán) fütyülni fog ezekre a széplélek-kritikákra és fenntart egy bizonyos mennyiségű központi szigort, nehogy kommunizmus alól felszabadult né­pe árvának érezze magát, és megalázódjék a szabadsággal való szembesülésben. A mi számunkra azért fontos ennek a be­látása, hogy ne oda nem illő követelmények­ Egy hét összefüggései­ vel és igényekkel forduljunk kelet felé, ha­nem fogadjuk el olyannak, amilyen, és hűvös tárgyilagossággal keressünk esetenként tá­mogatót vagy szövetségest nemzeti céljaink megvalósításához. Nemsokára ugyanis kide­rülhet, hogy számunkra lehet veszélyes egy fejlett demokrácia behatolási kísérlete, kul­turális vagy gazdasági gyarmatosítása, s ugyanakkor lehet az üzlettársunk egy sok belső nehézséggel küzdő, kemény tiltások közt élő nép. INNENTŐL KEZDVE nem két világ kö­zött, pozitív és negatív sarkok között élünk, hanem köröskörül - majdnem köröskörül... - szabad államok, nemzeti államok vesznek körül bennünket. Nem a jó és a rossz között lebegünk, hanem történelmileg mélyen meghatározott szabadságfokú és a saját ha­gyományaikkal szigorúan derékszíjazott tár­sadalmak öveznek bennünket, amelyekkel nekünk most már érdekeink szerint kell kap­csolatokat tartanunk. EDDIG EZ NEM ÍGY VOLT, mert nem­zeti érdekeinket nem hagyta érvényesülni a Szovjetúnió. A mostan színen lévő magyar nemzedé­keknek, a kormánynak és a vele szemben ál­ló politikai erőknek, a régieknek és az újak­nak éppen az a felelősségük, hogy éljenek ezzel a kivételes lehetőséggel. Hogy ne en­gedjék semmilyen új külhatalomhoz odaköt­ni Magyarországot és ne engedjenek semmi­féle olyan csoportot, politikai erőt hatalom­ra jutni, amelyik a saját erejét külső forrásból nyeri. A MAGYARSÁGOT MOST elsősorban kulturális gyarmatosítás fenyegeti. Anyagi források híján lévő országunknak az európai versenyhez elsősorban kiművelt emberfőkre volna szüksége, hatalmas képzési progra­mokra, olyanokra, amelyek gyökerestül ala­kítják át a társadalom szerkezetét, megte­remtve a valamihez jól értők túlsúlyát; ezzel szemben a kultúra és az oktatás szintentartá­­sához is nehezen csikarja ki a pénzt az állam. Nyomasztó az adósságteher és mindennap új és új helyen roppan be a kádárista-re­­formkommunista rablógazdálkodás által alámosott társadalmi közút. De mindez még elviselhető és kivédhető volna. Az igazi baj az, hogy éppen ebben a védtelen állapotban, ebben a kiszolgáltatottságban éri a magyar társadalmat a kommersz és a bóvli támadása. Ez kiold minden kötődést a nemzeti kultúrá­tól és a minimális igényességtől is, és vég­eredményben megfosztja a felszabadult em­bert attól az igényétől, hogy éljen a felszaba­dulása adta lehetőségekkel. Végülis ugyanabba a szerencsétlen álla­potba süllyedhetünk bele, mint az SZKP és a KGB alól felszabadult muzsik: nem tudunk élni a vállalkozás lehetőségével, mert a videoklip szellemi fogyatékossá tett bennün­ket. MINDEZ VILÁGOSSÁ TESZI a felada­tot. 1992-ben rendet kell csinálni a Magyar Te­levízióban. Ha kell, korbáccsal is, de ki kell verni belőle a mérhetetlen igénytelenséget. Ha a Kreml tornyáról le lehetett vonni a bolsevizmus vörös zászlaját, talán csak a volt tőzsdepalotáról is le lehet cibálni az igényte­lenség rózsaszín kalózlobogóját. BOLDOG ÚJ ÉVÜNK ezzel a mocskos té­vével nem képzelhető el, márpedig mi nem­csak kívánunk, de akarunk is Boldog Új Esztendőt! Csurka István 1992. január 1 Magyar Fórum Für Lajos: SORS ÉS TÖRTÉNELEM ) A TÖRTÉNÉSZBŐL LETT HONVÉDELMI MINISZTER ESSZÉINEK, TANULMÁNYAINAK EDDIG LEGGAZDAGABB GYŰJTEMÉNYE. MAGYAR FÓRUM KÖNYVEK A kötet megrendelhető a Magyar Fórum Kiadói Kft.-nél (1074 Budapest, Csengery. u. 1.) | Ára fűzve: 220 Ft § Alulírott megrendelem ... példányban utánvéttel Für Lajos: SORS ÉS TÖRTÉNELEM | I című művét. | Név: ........................................................................................................................... | Cím: ........................................................................................................................... | A mű ellenértékét kézbesítéskor a kézbesítőnek kifizetem. | | Magyar Fórum Kiadói Kft. | 1074 Budapest VII., Csengery u. 1. | Postacímünk: Bp. 1399, Postafiók 701/364 Maradnak a menekültek? Nagy a valószínűsége annak, hogy a jugoszláv polgárháború miatt Magyarországon menedé­ket kérők egy jelentős része - ere­deti terveivel ellentétben - nem tud majd hazatérni, mert a hábo­rútó pusztítás miatt nincs hová ha­zatérnie - jelentette ki nemrég Morvay István, a BM politikai ál­lamtitkára. Jugoszláviából különben 1991 júniusában kezdődött meg a menekülés, elsősorban a had­kötelesek körében. Augusztus­ban indult meg a tömeges mene­külés Horvátországból, s ennek nyomán mára mintegy 50 ezret ért el a Magyarországon tartózko­dók száma. A hatósági nyilván­tartások szerint az ideiglenes vé­delmet, támogatást kérők mint­egy 35 ezren vannak. Nemzeti­ségi összetétel szerint 65 %-uk horvát, 30 %-uk magyar, 5%­­uk pedig albán és macedón. A magyar családok közel 30 ezer menekülőt fogadtak. E csa­ládok terhei enyhítésére a BM Menekültügyi Hivatal a mene­kültügyi ellátást szolgáló ún. Le­telepedési Alapból egységes el­látási normatíva alapján étkezé­si, tisztálkodási és fűtési hozzájá­rulást biztosít. Étkezéshez fejen­ként 500,-Ft-ot ad egy hétre, tisztálkodáshoz 100,-Ft-ot, ugyan­így és havonta 1000,-Ft fűtési hozzájárulást a befogadó ma­gyar családnak. A fentieken kívül még mint­egy 10-15 ezerre tehető azok­nak a száma, akik ugyan érvé­nyes útiokmánnyal tartózkod­nak az országban, de eddig még nem keresték fel a magyar ható­ságokat. Az ENSZ Menekültügyi Fő­biztossága egy októberi felhívás alapján az USA, Norvégia, Svájc és az EK adományaiból 2,7 mil­lió USA dollárt utalt át Magyar­­országnak november 20-án. Ezt elsősorban a menekültek nyil­vántartására, egészségügyi szűrés­re, élelmezésre és a szállások be­rendezésére fordítják a szerve­zettel való megállapodás értel­mében - tudtuk meg Márkus Ist­vántól, a Menekültügyi Hivatal vezetőjétől. (bor­) A Magyar Szó csatát n­yert Az újvidéki Magyar Szó - úgy tűnik - egyelőre csatát nyert. Többet is. Több alkalommal csak hajszálon múlott, hogy megjelenjen a vajdasági magya­rok legnagyobb példányszámú napilapja: akkora volt a belgrádi szerb kormány és az újvidéki tar­tományi kabinet és a parlament nyomása. Mert még a parla­mentnek is foglalkoznia kellett azzal, hogy ki is legyen a szerb hatóságoknak legjobban megfe­lelő főszerkesztő. A központilag javasolt jelöl­tek valamennyien a Szerb Szo­cialista Párt volt vagy jelenlegi tagjai voltak, de meglehetősen nagy ellenszenv fogadta azt a képviselőházi döntést, amely Maróti Miklóst megbízott fő­­szerkesztővé kinevezte. A szer­kesztőség szinte egyöntetűen el­utasította Marótit, mivelhogy al­kalmatlannak tartja erre a posztra. A szerkesztőség ugyan­akkor egymás után kapta a tele­fonhívásokat, táviratokat és le­veleket ilyen refrénnel: „Gratu­lálok a Magyar Szó szerkesztő­ségének, hogy kitartanak állás­pontjuk mellett.” Több, mint száz - nemcsak magyar - értel­miségi tiltakozó levelet írt alá­­ a lista élén Herczeg János, dr. Bo­ri Imre és Ács Károly­­: „Tilta­kozunk a jugoszláviai magyarság egyetlen napilapja iránt tanúsí­tott minősíthetetlen eljárás és a szerkesztőség tagjainak kész tények elé állítása miatt. A drámai napokban néhány­szor kompromisszum született. A Magyar Szó újságíróinak ha­tározott kiállása és a tiltakozás magasra csapó hulláma elgon­dolkodtatta a vajdasági kor­mányt. Azt is figyelembe vették, hogy a Magyar Szó betiltása nem maradna nemzetközi reagá­lás nélkül. Maróti már azzal vá­dolta a szerkesztőség tagjait, hogy „idejekorán megszervez­ték, hogy a nyugati újságírók és fotósok örökítsék meg a pillana­tot, amikor a bírák és karhatal­mi erők lefoglalják a Magyar Szót.” E sorok írásakor nem tudni, hogy a „háború” végkimenetele mi lesz: Maróti lemondásával kompromisszumot találnak vagy a Magyar Szó nem jelenik meg. Mert az álláspontok össze­egyeztethetetlenek. B. I. RÓNAY GYÖRGY-DÍJ 1990-ben alapították a katolikus szellemű újságírók munkásságának elismerésére a Rónay György-díjat. A ku­ratórium döntése alapján 1991-ben Szeghalmi Elemér, a Magyar Fórum szerkesztője, s a fiatalok közül Bókay László újságíró nyerte el a díjat. KARFF ISTVÁN FELVÉTELE A Magyar Fórum e heti válasza Azt kérdi kedves olvasónk, Mihók András, hogy miért szorgalmazza Demszky Gábor Budapest helyett a torontói világkiállítást. A Magyar Fórum válasza:­­ Talán azért, mert Torontóban benne van a rontó. December 19-én avatták fel Kő Pál szobrászművész Kölcsey Ferencet ábrázoló bronzszobrát a budapesti Munkácsy Mihály utcai Kölcsey Ferenc Gimnáziumban Magyar Főh­íM Közéleti hetilap A szerkesztőbizottság elnöke: Csurka István Főszerkesztő: Kósa Csaba Szerkesztők: Krajczár Imre (vezető szerkesztő) Fábián Gyula Székely Dezső Szeghalmi Elemér Főmunkatárs: Páskándi Géza Szerkesztőség: 1135 Budapest, Frangepán u. 56. Levélcím: 1399 Bp. Pf.: 701/364 Telefon: 140-8966 131-0909/234 Telefax: 111-3480 Kiadóhivatal: 1074 Budapest, Csengery u. 1. Telefon: 142-0333 Kiadja:Magyar Fórum Kiadói Kft. Felelős kiadó: Csurka István Nyomdai előkészítés: PRINTSELF Kft. 1135 Budapest, Frangepán u. 56. Nyomás: APOLLÓ Kft 1165 Budapest, Zsemlékes út 25. Felelős vezető: Mózes Ferenc ügyv. igazgató Előfizethető bármely hír­lapkézbesítő postahivatal­nál, a hírlapkézbesítőknél, a Hírlap Előfizetési Irodánál (HELÍR, Budapest, Lehel u. 10/a. 1900), valamint átuta­lással a Postabank Rt. 219- 98636 HELIR 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Külföldön terjeszti a KULTÚRA Könyv és Hír­lap Külkereskedelmi Válla­lat, Budapest, Postafiók 149. H-1389. HU ISSN 0865 - 3909 Meg nem rendelt kézira­tokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza!

Next