Magyar Fórum, 1992. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1992-06-04 / 23. szám

A Pécsnek is megvan a maga Szív utcai iskolája. Ami a buda­pesti Erkel Ferenc Általános Is­kolában éppen mostanában ért a jellegzetes végkifejlethez, az Pécsett a Kertváros utca 2. szám alatti Táncsics Mihály Általános Iskolában már korábban előadó­dott. Murai János cselekvő ember, mégpedig halogatás nélkül cse­lekvő. Mint harminc éve a gye­rekek között élő pedagógusnak volt tapasztalása elegendő, mit eredményeztek a barbárság év­tizedei nemzedékek műveltsé­gében, lelkivilágában, emberi arculatában. Előreszaladva A rendszerváltást komolyan vet­te. A Pécshez közeli Kozármis­­leny faluban volt testnevelő ta­nár, amikor 1990-ben megpá­lyázta a Táncsics Mihály iskola igazgatói székét. - Úgy gondolom, az iskola első­rendű célja, hogy hitre, becsületre neveljen, hogy erkölcsi értékek alapján élő embereket indítson út­nak. Ez benne volt a pályázatom­ban, végigbeszéltük a pedagógu­sokkal is. A pedagógusok pedig a hat jelöltből - többnyire régi me­gyei, városi tisztségviselők, funkcionáriusok - őt választot­ták meg azon a nagyon friss májuson. Ősztől kezdve Murai János előreszaladt. „Odafönt" még csak formálódni kezdtek az új iskolarendszer körvonalai, de a Kertváros utcában már megala­kult az iskolaszék. Két társelnö­ke dr. Kellermayer Miklós egyete­mi tanár és Máté Péter atya, a ke­rület lelkésze lett. Decemberben történt, hogy a Pécsi Football Club­­ alapít­ványból fenntartott csapat is­kolás korosztályának­­ ifjú játé­kosai Olaszországban jártak, a pápánál is látogatást tettek. Ha­zatérvén a kollégák és a gyere­kek sokat meséltek arról, mi­lyen klassz egyházi sportiskolá­kat láttak Itáliában. Murai Jánosban meggyöke­reztek a hallottak. Egy keresz­tény sportiskoláról kezdett álmo­dozni, majd beszélgetni a peda­gógustársakkal meg a szülők­kel. Hogy miért nem volt neki elég az egyszerű sportiskola? - Hit nélkül gyerekeket nevelni nem lehet. A hit pedig a vallások­ban válik gyakorlattá. A mi elkép­zeléseinkben a hit volt a lényeges, nem az, hogy valamelyik vallásnak neveljünk hívőt. A sport pedig, a mozgás és a becsületes játék az, ami megfogható már a kisgyerek szá­mára is, amikor gondolkodásában még nem eléggé fejlett elvont fogal­mak, erkölcsi értékek megértéséhez. Megnyeri a tervnek Mayer Mihály püspököt is, aki 1991. ja­nuárjában a művelődési mi­niszterhez folyamodik, hogy az iskolát nyivánítsák egyházi sportiskolának. A miniszter üd­vözli a gondolatot, természete­sen azzal, hogy forduljanak az ügyben illetékes önkormány­zathoz. Akkor aztán az önkormány­zat is fordult hozzájuk... A Köz­oktatási és Sportbizottság hama­rosan megállapította, hogy „a vázolt struktúrájú intézmény mű­ködési feltételei jelenleg nem bizto­sítottak". És nagyon gyorsan be is invitálta az igazgatót - január 28-ai keltezéssel 29-re - „az isko­la működésével kapcsolatos közös érdekű kérdések megbeszélésére." Egyoldalú párbeszéd - Itt „megbeszélés" nem volt. Szóhoz se jutottam. Mondták, mondták, hogy mi ez a morális iskolai szerepvállalás, csak összezavarjuk az emberek fej­ét, egy órán át hallgattam a kifogá­sokat. Idegesek voltak, dühö­sek, elutasítóak. Az egyik veze­tő - később a különvált Sportbi­zottság elnöke - régi és jelenle­gi MSZMP tag, nagyon vitte a szót, gondolom, ha én is beszél­hettem volna, egyetértésre ak­kor se jutottunk volna. Ettől a ponttól kezdve a gya­korló újságolvasó már talán maga is végigfűzhetné a törté­net szálát... Vizsgálatok és vizs­­latások, az igazgató személyi anyagainak új­fenti előkeresése, a „régi mag" aktivizálódása az is­kolában. Korábban még a két „örö­költ" igazgatóhelyettes aláírása is ott szerepelt a huszonnyolc között, ahány pedagógus a har­minchétből egyetértett „azzal, hogy az iskolában a Murai János igazgató által készített szakmai program alapján - 6+4-es rend­szer keretében - Egyházi Sportis­kola kezdje meg működését." Hatszáz aláírás Még nagyobb a szülői támo­gatás: „Ifjúságunk jövője - a Nemzet jövője. Fiataljaink testi-lelki meg­erősödése csak úgy lehetséges, ha a jelenlegi ellentmondásos helyzetből kiutat találunk. Kifejezem meggyő­ződésemet, hogy - nemzetközi pél­dák alapján - erre az Egyházi Sportiskolát tartom alkalmasnak. “ Hatszáz aláírás, habár a tanu­lók létszáma nincs négyszáz se, de sok család kívánságát mind­két szülő nyomatékosította. Egy szép májusi napon szak­­szervezeti értekezletet hívott össze az iskolában a szakszer­vezeti bizalmi. Nem volt ott minden tanár, ugyanakkor meglepetésként bejöttek a gye­sen lévők is, meg olyan óraadók is, akik nem tagjai a tantestület­nek. Valamint megjelentek az önkormányzat képviselői. Ma­­tavovszky Iván közoktatási bi­zottsági elnök a szakszervezeti­nek indult összejövetelt nevelő­­testületi üléssé nyilvánítja, és szavazásra szólítja fel a megje­lenteket az igazgató személyé­vel kapcsolatban benyújtandó bizalmatlansági indítvány tárgyá­ban. Nem alakult ki ugyan a tel­jes tanári létszámhoz viszonyí­tott többségi arány, ám Mata­­vovszky elnök nagyvonalúan beéri a jelenlévők egyszerű többségével. Hadd menjen az a bizalmatlansági indítvány izi­­ben... Utcára tették S amikor eljött az új tanév, Murai János csakhamar kézhez vehette a munkaviszonyának megszüntetéséről szóló határo­zatot. Hat oldalnyi indoklással nemcsak igazgatói állásából mentették fel, hanem mint ta­nárnak is felmondtak, azaz, ut­cára tették. Jogellenesen. „Az igazgató az iskolát,egyházi sportiskolává­ kívánta átszervezni. Szülői értekezletet hívott össze és azon kérte a szülők támogatását. Tervének részleteiről a nevelőtes­tületet nem tájékoztatta. (...) Murai János terveiben a városi önkormányzattól független, az egyház, vagy közvetlenül a minisz­térium, vagy más külső szerv által finanszírozott iskola létrehozása szerepelt. Újítási törekvéseinek szándéka becsülendő, azonban hi­ányzik tervének tiszta megfogal­mazása, a világos cél megjelölése, a megvalósítás módjának kimunká­lása. (...) A Közgyűlés az igazgatói mun­kakör betöltésére alkalmatlannak­­ találta, és a rendelkező részben fog­laltak szerint munkaviszonyát a 283/1991./X.3./SZ. határozatában felmondással megszüntette." Falra hányt levél - A három párhuzamos osz­tályból egy lett volna „egyházi sportiskola" - persze, a jelent­kezés ezt módosíthatta volna. A tanulmánytervben a tantestü­let minden tagjának volt mun­kája. Volt aki egész fejezetet írt, volt aki résztémát dolgozott ki, mások szervezési feladatokat fogalmaztak.­­ Százötvenhét szülő pedig nyílt levelet jelentetett meg: „Megdöbbenéssel és felháboro­dással olvastuk az Új Dunántúli Naplóban, hogy az iskola igazgató­ját, Murai János igazgató urat fel­mentették állásából. (...) Mi szülők felszólítjuk az igazga­tóhelyetteseket és a hozzájuk tarto­zó tanárokat, hogy nyilvánosan - az újságon keresztül - kérjenek bo­csánatot Murai János igazgató úr­tól, és azonnali hatállyal hívják visz­­sza az iskola élére. Sem nekünk szülőknek, sem gyermekein­ek nem kell másik igazgató". Na és? Jász László kibuktattak egy igazgatót M­inek ez a zavaros morális sz­erepvállalás? Magyar Fórum 1992. június 4. Magyarország mindig Európához tartozott Habsburg Ottó vezetésével Budapestre látogatott az Euró­pa Parlament hazánkkal foglal­kozó küldöttsége. Erre az adott alkalmat, hogy az a társulási szerződés, amit Antall József mi­niszterelnök 1991 decemberé­ben írt alá, az ideiglenes jelleg­gel május 1-jével lépett életbe.­­ „A mostani találkozónk azért különleges jellegű" - mondta a sajtótájékoztatón Habsburg­ Ottó­­, „mert előreláthatólag júliusban ratifikáljuk a szerződést, és a Nem­zetek Parlamentje jóváhagyásával még az év vége előtt véglegesen jog­erőre emelkedik." Megvalósul tehát az a cél, hogy hazánkat felveszik az Egyesült Európa népei közé. A társulási szerződés három cik­kelye leszögezi, hogy a jövőben a törvényhozás kapcsolatát egy közös vegyes bizottság fogja koordinálni.­­ Ezért a delegációnak ebben a minőségben ez volt az utolsó látogatása - hangsúlyozta az el­nök. A továbbiakban már ez a bi­zottság szabályozza a két parla­ment közös munkáját: konkrét kérdésekkel, problémákkal foglalkozik, s ezért a két parla­ment kapcsolata sokkal aktí­vabb, élénkebb lesz, mint eddig volt. A látogatásunk célja az volt, hogy megbeszéljük az ügyeket a magyar barátainkkal, a politikai élet vezetőivel. Úgy érzem, hogy hasznosak voltak az itt szerzett információk, mert átte­kinthető képet kapunk a magyar helyzetről. A delegációnk nevé­ben mondhatom - és mindig is ezt vallottuk hogy Magyaror­szágnak nem kell visszatérnie Eu­rópába, mert mindig ott volt, csak a külső erők tartották vissza at­tól, hogy európainak vallja ma­gát. Most végre jogos helyzet teremtődik az ország teljes jogú európa parlamenti tagságával. A társulási szerződés fontos politikai esemény, mert segít­heti Európa gazdasági és politi­kai előrelépését, biztosíthatja a békét, a politikai egyensúlyt - ezt emelte ki hozzászólásában a delegáció alelnöke, Andre Sain­­ton. Habsburg elnök elmondta, hogy a teljes jogú társulásban Ausztria, Svédország, Málta, Finnország után következünk Csehszlovákiával és Lengyel­­országgal együtt. Kifejtette, hogy Magyarországon a gazdasá­gi átalakulás megfelelő irányba ha­lad, és az ország jó hírnevét annak köszönheti, hogy megvalósult a po­litikai stabilitás és a demokrácia. Bős-Nagymarosról az a véle­ménye, hogy az ügy nem lehet csak a két ország vitája, mert az ökológiai kérdések egész Euró­pát érinthetik. Az Európa Parla­ment már a mostani választást megelőző periódusban jelezte aggodalmát a sztálini megalo­­mániát idéző, beláthatatlan környezeti katasztrófákkal járó tervek láttán. Egyetért a ma­gyar javaslattal: a döntőbírói szereppel semleges nemzetkö­zi bíróságot kellene megbízni. -A jövőben a társulási szerződés hogyan szabályozhatja a két parla­ment törvényhozási kapcsolatát? - kérdeztem dr. Hörcsik Richard országgyűlési képviselőtől (MDF), aki már többször járt Strasbourgban a magyar parla­menti delegációs csoport veze­tőjeként.­­ A vegyes bizottság koordi­nálja a törvényhozást, és a tár­sulási szerződés által életbe lé­pett problémákat tárgyalja. Mint például a mezőgazdaság kérdését. Az Európa Parlament és a magyar parlament is 15-15 tagot delegál a bizottságba. Ez évente kétszer ülésezik: Budapesten, illetve Strasbourgban. A bizott­ság dolgozza ki a saját szerve­zeti és működési szabályzatát. Természetesen erre vannak kö­vethető példák. Gondolok itt a spanyol vagy a török vegyes bi­zottság működési szabályzatá­ra. De végül is a célok elérése és az eredmények megvalósítása a mi feladatunk, mert tőlünk függ, hogy mit tudunk elérni az ország javára. P.K. Habsburg Otto FRIEDRICH TAMÁS FELVÉTELE ­ N­égyszemélyes részvénytársaság A hűtőipar privatizációjának meggyorsításáért olyan dön­tés született, hogy az egymilliárd forinttal kevesebb árbevételt elért vállalatok maguk határozzanak a tulajdonosi átalakulás módjáról. Ennek hatására indult el a megújhodás a Bajai Hű­tőipari Vállalatnál is: egyszemélyes részvénytársasággá kíván­nak szerveződni. Most ott tartanak, hogy megbízzák valame­lyik privatizációs céget, hogy kutasson fel külföldi érdeklődő­ket. Hatszázötvenmillió forint értékű részvényt bocsátanak majd ki, ebből ötvenmilliónyit a polgármesteri hivatalnak ad­nak a területhasználatért, és valamennyit megtartanak a kár­pótlási igények bejelentőinek. Mari Tibor igazgatót arról kér­deztük, hogy mlyen esélyeket lát a dinamikus továbbfejlődés­re. - Önök esetében milyen szempontokat részesíthetnek előnyben a befektetők? - Reméljük, fontosnak tartják, hogy jó nyersanyagtermő körzetben helyezkedünk el. Az öntözés elterjedésével bizton­ságosan lehet termeszteni, ami által tervezhető az árukibocsá­tásunk. A másik lényeges vonás - hogy ebben a pénzszűke időszakban, amikor a legtöbb gazdasági szervezet az egyszerű újratermelésnek is örülhet­­, hogy a piacon versenyképesek vagyunk. Ezt nagyrészt a feldolgozott növények jó minőségé­nek, és a gépek műszaki színvonala megőrzésének köszönhet­jük. Ez egyébként az ágazatban nagyon sok gondot jelent, mert a nyugati országokból származó berendezések pótlására nincs lehetőség, az elöregedés viszont veszélyezteti a terme­lést. - Úgy tudom, hogy itt a bérhűtés eddig jelentős hasznot hozott. Nem lett ez kevesebb most? - De igen. Felére visszaesett a húsipar termelése. Ezt kizáró­lag a nyugati export növelésével tudjuk egyensúlyozni, bár a konkurencia nagy, mivel tavaly mezőgazdasági eredmények születtek. - Van valami új irány a hűtőiparban? - Hogyne volna! Most az egészséges táplálkozást jelentő áruk a keresettek a tőkés piacon - de újabban nálunk is. Ezek olyan készítmények, melyek nem hizlalnak, nincs bennük tar­tósító szer, sok rostot és vitamint tartalmaznak. Tavaly ezekből nyolcezer tonnát értékesítettünk, ezt megtoldjuk még ezerrel. - Milyen mindennapi feladat, ha elhatározzák a vezetők itt az iro­dában, hogy a jelzett mennyiséggel növelni kívánják az eladást? - Először meghatározzuk, hogy melyik régió, hány országá­ba akarunk szállítani, ott a külkereskedelmi cégek megbízottai megkeresik a vevőket, és jól megfontolt szempontok alapján alkudnak velük. - Igen, de gondolom, hogy a többi vállalat is ugyanezt teszi.­­ Nekünk jórészt hagyományos kapcsolataink vannak. A régi megrendelők a legkülönlegesebb minőséget is kérhetik tőlünk - mi azt adjuk. Például meghatározzák, hogy egy-egy növénynél milyen természeti technológiát és vegyszeres vé­delmet alkalmazzanak a szerződő feleink. Segíti az is a külföldi értékesítést, hogy létrehoztunk egyes hazai hűtőipari cégek­kel közös kereskedelmi vállalatokat. Ezek közvetlen kapcsola­tot tartanak a vásárlókkal, figyelik a termékeink fogadtatását, és közük velünk. - Mennyire kedvelik a magyar árut ezeken a piacokon? - Nagyon meg vannak elégedve velük. Ennek az a magya­rázata, hogy egyes mezőgazdasági termények nálunk a legza­matosabbak. A másik előnyünk pedig a kedvező ár és a szállí­tási pontosság. Egyébként a hűtőiparban hamarosan forradal­mi változások következnek, amelyek majd átrendezik a soro­kat a világpiacon - bár erről még korai lenne beszélni. ___________________________________| A. Gy. I.

Next