Magyar Fórum, 1992. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1992-11-12 / 46. szám

1992. november 12. Magyar Fórum ­ „Aki kínzott, kitalálta: kommandóval jön a Jóska” Józsaváros Nyíregyháza hu­szonötezer lélekszámú perem­lakónegyede. Józsaváros hall­gatólagosan két részre oszlik: a milliomosok villanegyedére és a csórók kockaházaira. A kettő között láthatatlan kordon feszül, a középpontban a Fehér Egér nevezetű vendég­lővel. Tulajdonosa, Botos Kata­lin húsz éve dolgozik a ven­déglátószakmában, s négy éve vette bérbe az Áfésztől az üzle­tet. Férje, Kelemen József kő­műves kisiparos, Nyíregyhá­zán az egyetlen, még élő öt­venhatos. Mindketten ügybuz­gó MDF-esek. Ezt már nem lehet megmagyarázn­i A kocsma ma kritikus hely­szín. A Fehér Egérben munka­­nélküliek, kisnyugdíjasok, me­lósok a törzsvendégek. Dél­után nemcsak a cigarettafüst üli meg az asztalok feletti lég­tért, hanem a kintről begyűrű­ző rossz hangulat. Naponta megy az átkozódás, hogy min­dent emelnek, az emberek képtelenek a közüzemi díjakat befizetni, mi lesz itt, Kádár azt büntette, aki nem dolgozott, most meg a fél ország teng­­leng. A panaszáradattól a tulajdo­nosok kétszeresen szenved­nek, mivel pártjukra hull a tö­méntelen ócsárlás, jogos és jog­talan kritika. Magyarázkodnak az MDF-ről, és sok mindent nem értenek abból, ami fent történik. Ami lent megy végbe, a határtalan elszegényedés és elkeseredés, azt viszont tapasz­talják, és lassan a vendéglő ha­vi 85 ezer forintos bérleti díját alig tudják befizetni a tetemes, más költségekkel. - Ezt már nem lehet megma­gyarázni, ennyi fiaskót­­ fogad minket Kelemen József a Csur­ka látogatását követő napok egyikén a Fehér Egérben. - Ha szép csendben a gazdasági ha­talmat átvehették az exkom­­munisták, akkor maholnap át­veszik a politikai hatalmat is. Itt olyan kapitalizmus lesz, amit kommunisták csinálnak. Felemás­­ ültet le a szűk és zsú­folt irodába. Aki ránéz, a Dallas-sorozat öreg rockja jut róla az eszébe. Kelemen József anyja tizen­nyolc gyermeket hozott a vi­lágra, földhözragadt szegény­ségben. Az ötvenes évek elején a művelődési házak botrány­krónikájában szerepelt a szor­galmas, tehetséges fiatalember, akinek szokatlan szenvedélye volt: szeretett napjában há­romszor átöltözni, s a nyugati divatot követte. A kozmopolita, a jampec, a csőnadrágos „Kismaxit" a fiata­lok szerették, a hatóságok ke­vésbé. A nyugati kultúra maj­­molásáért 53-ban már véresre verték, de a fenegyereket meg­törni nem tudták. Az ötvenha­tos forradalomban cselekvőn részt vett, szovjet és ÁVH-s la­kásokba költöztette be a sze­gény családokat. Államrend megdöntésére irányuló tevé­kenységben való részvételért 1957. március 28-tól 1964. októ­ber 14-ig rács mögé zárták. - A legnagyobb veszély min­dig a kommunisták felől jön - mondja átélve azt, amit -, s ma is ott vannak a kulcspozíciók­ban. A polgármester apja kivá­ló kitüntetést kapott kommu­nista, a fia Fidesz-képviselő­­ként ül a parlamentben. - Nyíregyházának fideszes pol­gármestere van, felmutat-e olyan gazdasági koncepciót, ami a város javára van? Mit tesz? - Mit? Semmit. Magának csi­nálja a kis üzleteket, kft-ket, a Neményivel közös autószalo­nokat. A Szabolcs megyei Épí­tőipari Vállalat, az Épszer, a Zöldért, a Konzervgyár, mind padlón van. A Zöldért igazga­tója most ment nyugdíjba, havi kilencvenkétezret kap. Itt már minden tönkrement. Csak­hogy ez nem normális tönkre­­menés. Mert ebből egy csomó ember meggazdagodott, a me­­lós meg az utcára került. A cigányokról, a cigányokért Közben Kisvárdáról megér­kezik a feleség, fehér-fekete kockás kabátjában leroskad egy székre,é­s fáradtan is felra­gyog a szeme, mikor elmond­juk, a Magyar Fórumtól jöt­tünk. Katinkáról tudni kell: cigány származású és Csurka-rajongó. Lányai révén sok veje, van, az egyik zsidó, a másik székelyföl­di, úgy összekeveredett a csa­ládja, mint a sakktábla: egy fe­kete, egy fehér.­­- Ha szélsőjobb vagy fajül­döző politikát hirdetne az MDF alelnöke, nem esküdnék rá, minden porcikámmal ellene lennék, mivel cigányvér csorog bennem - jelenti ki szinte in­dulatosan. - De nem így van. Az újságírók és az ellenzéki urak fújják fel az ügyet. Egy Kelet-Magyarországot tesz elém, az imprimatúrára mutat. - Ugyanaz a Pál Géza a fő­ember, 1992-ben is a második helyen áll a neve, aki 1957-ben gyalázkodó hangnemben írt cikket a férjemről. Szabadna ennek így lenni? Miért kell vár­ni még mindig a rendszervál­tásra? Antall miniszterelnök úr miért nem áll ki jobban az ötvenhatosok és Csurka mel­lett? Fekete Gyula író vélemé­nyét vallom: a miniszterelnök kiütéssel győzött a ringben, az­tán befeküdt középre, s hagyja, hogy rászámoljanak. Katinkát felkérték a külön­böző cigányszervezetek, vállal­jon azokban tisztséget. Vala­mennyit visszautasította. - Én azt mondtam a cigá­nyoknak, nem helyeslem a kü­lön cigányszervezetek létreho­zását. Van Magyarországon hat párt, menjenek azokba. A magyarságnak a befogadásban van az ereje, nem a kirekesz­tésben. Ha pedig kirekeszti a cigány bűnözőt, a magyarból is rekessze ki az alját. Én azt üze­nem a cigányoknak, vegyenek az én családomról példát, mi dolgoztunk, tanultunk, beil­leszkedtünk. Az én tizenegy hónapos unokám már nyúl a fogkeféért. A cigányok nevelé­sét az óvodáskorban kell kez­deni, mert húszévesek ide-oda hányódó tömegével már aligha lehet mit kezdeni. Az én uno­káim is félnek, sajnos, mekkora ellentmondás, a cigányoktól, és még nem lehet megmagya­rázni nekik, hogy ők is cigá­nyok. Rettenetesen szeretem és féltem az MDF-et. Ha ketten maradnak, én akkor is rájuk szavazok. Lezsák, Für, Kónya, Csurka - csoda szimpatikus emberek. Miért nem erősítik a befolyásukat? Ha nekem, a lai­kusnak megfordul a fejemben, hogy pártot alapít Pozsgay, Pa­lotás, az MDF viszont nem sok népszerű intézkedést hozott eddig - bajosnak látom a jövőt. Nem dicsekedünk, nem is di­csekedhetünk az MDF-tagsá­­gunkkal. A Kossuth-címer még jóval a választások előtt felkerült a pult melletti falrészre. A nők a Fideszre adták le a kopogtató­cédulákat, de később az MDF- re szavaztak ők is. Jock­ Kelemen tortúrái Tény, ami tény, amióta párt­juk kormányzópárt lett, a Kele­men családot sok hátrány éri. A nyíregyházi Shell-kútnál négy MDF-es volt, s az első szórás­ban mind a négyet kirúgták. Köztük az egyik Katinka fia, a másik a veje. - A főnökük ejtőernyős, volt MSZMP-káder - mondja. - Kaptuk a fülest, ki lesznek csi­nálva a gyermekeim. Mert az a baja, hogy az ötvenhatos Kele­men Jóska a férjem, ezért szen­­vedtetik meg az én fiaimat is. Ezt intézd el, öreg Jock­ Kele­men! Hogy akik tönkretették az életed, azok parancsolnak most is! A volt városi párttitkár a Shell-kutas vezető. Amikor Kelemen József ki­jött a börtönből, azonnal el­ment a pb-re munkát kérni. Fel sem akarták engedni. Jelentse­nek úgy be, hogy Kelemen Jó­zsef ellenforradalmár van itt - fakadt ki a portán, s felenged­ték. Nyíregyházán mindenki tudja, hogyan és kik tették tönkre a kalapos ember életét. Leveszi egy pillanatra: kopasz. Két kézzel, marokra tépte ki fájdalmában a haját annak ide­jén, amikor megtudta a váci börtönben, hogy elválik tőle a felesége. Szerelmi házasság volt az övéké, egy tizenhat éves lány és egy tizenkilenc éves fiú szerelme. Két gyere­kük született. A feleség is 56 áldozata vala­hol, neki is tönkrement az éle­te. Sosem ment férjhez, a gye­rekeinek élt, könyvelő volt az Afésznél. Katinak hívják őt is. A két Kati családi ünnepeken jól megérti egymást. Könnyű volt Jocknak csak olajkonszernekkel hadakozni, egyik szivart a másik után szív­ni pazar lakosztályokban, Dal­las közelmúltjában. De képzel­jék el, a mi ötvenhatos hősün­ket, aki ötvenéves koráig kubikolt és albérletben tengődött! Ötven­éves koráig nem részesült a va­sárnapi terített asztal örömei­ben! Ünnepek előtt, mint re­test, 60-120 napra újra s megint leültették! Ez a nagyon­­ szimpatikus, kemény fából faragott férfi a könnyeivel küzd, ha emléke­zik. ■> - Annyit éheztem, mint a kutya, a gyomrom kilyukadt, műtötték, a fél fülemre süket vagyok a sok veréstől. Kegyet­lenek voltak az ávósok, tíz na­pig hason feküdtem, vért vizel­tem, enni­ sem tudtam, amikor bevittek. Kedvenc szórakozá­suk az volt, hogy felugráltattak a szekrény tetejére, gumibottal ütötték a talpam. A rendszer­­változást követően az az ávós, aki kínzott, kitalálta, komman­dóval jön rá a Jóska. Nem me­gyek én, de bocsássunk meg? Ilyen nincs. A felelősségre vo­nást meg kell tenni, a gyilkos­ságokat nem lehet takargatni. A magyar nép felejteni nem fog, ha a bűnösöknek meg is bocsát. Kisvártatva hozzáteszi - sze­retnék Göncz Árpáddal is talál­kozni, mint a Gyűjtőben egy­szer, és a szemébe mondani: nem erről volt szó, nem ezt akartuk, Árpád! * Ha Katinka azt üzeni a ci­gányságnak, hogy ne válassza a saját maga által gerjesztett ki­rekesztődést, hanem tudjon dolgozni, cselekedni a saját ér­dekeiért, a gyermekei jövőjé­ért, akkor a férje meg az ellen­zék gerjesztette indulatoktól félti a társadalmat. A szélsőbal­tól, nem a szélsőjobbtól. A terrorizálás legbiztosabb módszere - írta 1945-ben Szabó Lőrinc a naplójába -, ha az el­lenfél bizonyos kijelentéseibe belekötünk, eltúlozzuk, s szün­telen a fejéhez verjük. Majd térden állva könyörög izgal­munkért... A nemzeti Charta lezülleszt­­ve, elbizonytalanodva kesereg­heti át az önmaga által is elmu­lasztott esélyeit. - Itt nagyon gyorsan kell cselekedni, mert az MDF végső bástyái is meghasonlanak - kí­sér az ajtóig Kelemen József, és megkérdezi: Pesten van-e al­kalmam Antall miniszterelnök úrral találkozni? - Miért, mit mondana neki? - Csak annyit, hogy üdvözlöm! És sokat csalódottan, sokat várón, de mosolyog. Pardi Anna Napokig attól zúgott Józsaváros, hogy itt volt Csurka, és milyen volt, hogy volt Többen egy rettenetesen indula­tos, félelmetes embert vártak az újságok tálalása alapján, s egy joviális, kedélyes, szelíd tekintetű író-politikus mondta el október 23-i beszédét Nyíregyházán. Jött, látták, győzött. Mondanivalóját oly diplomatiku­san fogalmazta, hogy senki abba bele nem köthetett. Pe­dig készültek rá a fideszesek közül egypáran. _____________________ A sokat szenvedett házaspár HOMMER TIBOR FELVÉTELE Javaslat áromra Helyreállítás légkalapáccsal címmel enyhén elmarasztaló cikket közölt a Népszabadság, mert a több évtizedes volt székházának körúti homlokzatán földközeltől égközelig boldogan végigfutó kő­­domborművet ezúttal légkalapáccsal simogatják át a még boldo­gabb felejtésnek: eltávolítják. Mint e szándékosan barokkos mondat a jelenben, ugyanolyan szándékosan éktelenkedett évtizedeken át­­ számlálhatatlan test­véreivel egyetemben - a nép által nemes konstruktivitással sztá­­lin-barokknak nevezett kővé domborított gondolatcsárda. Keletkezésének éve mindent elmond: 1952. A sztálinista világ­­dombormű alighanem ekkor dudorodott a leglátványosabbra tör­ténelmünk mindent eltűrő jámbor homlokzatán: ezeken a mű-mi­csodákon furcsa metamorfózison mentek át a meggyilkolt milliók: boldogra dagadt hölgyek ölelték át elefánt karjaikkal a jókedvű bú­zakévét, kalapácsvető világbajnok munkások markolták a mosoly­gó kalapácsnyelet, cári egyenruhás ávéhások cápafogakkal recseg­tek bele a karnyújtásnyira kéklő és elefántlábakon várakozó jövőbe. Volt (van) ezekben a kőoperettekben minden: fénylő kalácstól a varrógépig, marógéptől Isten szeme-szerű háromszögvonalzóig, (NDK-idom) - bombától a bamba tehénig, a jövő tornyától a hu­moros Lánchídig minden, ami csak a serény Népátszabó szerkesz­tőségi szobáinak hangulatához illik. A Hírlapkiadó épületéből a jobb levegőjű budai tájba költözött Népszabadság cikkírójának fáj, hogy e „történelmünk egy részét" eltávolítják a főváros egyik legforgalmasabb helyéről, ugyanis el­felejtették magukkal vinni a hatalmas kőcsárdán dudorodó gondo­latokat, pedig milyen jól mutatna ez a kőtörténelem még törmelé­kesen is valahol a zöldövezetben, hiszen a Hűvösvölgyi Nagyrét­hez vezető erdei utat is telemicsodázták szebbnél szagosabb eszme­hulladékkal.­­ Ha már a Népszabóság szerkesztői közül egyőjüknek sem jutott eszébe abban a dicső múltban, hogy akár csak egyetlen védő szót is emeljen Aczél elvtársuk agyréme ellen, aki a szemük láttára robbanttatta fel a Nemzeti Színházat, történelmünk nem elhanya­golható részét (csupáncsak azért, hogy jobban láthassa az Akácfa utcában pirosló Gorkij mozi neonfényét) - nos, a szerkesztő urak most is legyenek szívesek belenyugodni Pintér István igazgatóhe­lyettes nagyon helyes döntésébe. Ugyanis a dombormű immár nemcsak eszme-, hanem életveszé­lyes is. (Azt mégsem kívánhatják, hogy a kőeszme felújításával kedveskedjünk a Népátszabóság november 4-i hangulatának.) Amennyiben a nyugalom nem állna be, ajánlom a következő fáradtság-levezető gyakorlatot: készíttessenek a bontási munkála­tokról egy mai kőálmot, és helyezzék el legkedvesebb pihenőhelyük fölé: ez is történelmünk része lesz. Balaskó Jenő Bontás közben... Eltűnnek a szocreál szörnyművei 1956-ban is a forradalom lyukas zászlaja díszítette a főfalat 15

Next