Magyar Fórum, 1992. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-05 / 45. szám
CSURKA ISTVÁN AZ AMERIKAI ELNÖKVÁLASZTÁSRÓL 2. oldal A FÉLELEM VÁROSA: SALGÓTARJÁN 4-5. oldal SÁRA SÁNDOR SZÁMVETÉSE 8. oldal HANKISS ELEMÉR LEVELE GÖNCZ ÁRPÁDNAK 12. oldal FEKETE GYULA TANULMÁNYA A JÖVŐ MEGRABLÁSÁRÓL Melléklet „Mi ne győznénk, hiszem a vezérünk..." A legendás szabadságharc hős tábornokának szobrától indult a forradalmi menet 1956-ban HOMMER TIBOR FELVÉTELE És a Gólyavárban együtt emlékeztek 1956 szabadságharcának hősei és az ifjúság falum Attila felvétele _ ___________________________________________________________ Hófödte csúcsok alatt, nagy hegyek ölében, messze tőlünk, ezer kilométernél messzibbre szól egy rádió. Sziklafalakon, fenyvesek tömör zöld függönyén szűrődik át a hangja, szól a rádió, makacsul, elzárhatatlanul. Mintha egy óceánmélyre süllyedt tengerjáró adója sugározná, már régen túl a kétségbeesésen és a haláltusán: „Mentsétek meg lelkeinket!" Ebben a svájci völgyben a Szabadság Rádiója szól. Ebben a völgyben, ahol a hegyi legelők között úgy szakad le a turistaút, mintha a földgolyó mélyébe vezetne, 1956 budapesti rádiója szól: Flüeli-Ranft: Az egységes svájci nemzet bölcsője, az egyesült kantonok közös hősének szülőhelye. A fagerendákból összerótt szülőház még ma is áll - ebben a faházban nevelte kilenc gyermekét a hegylakó gazda, míg látomása nem támadt, s az égi hang el nem szólította családjától. Hívta a hang, remete lett a füvet kaszáló, birkát nyíró parasztemberből, ő lett Heiliger Bruder Klaus. Szent Klaus barát. Aki olyan fényes név a svájciak számára, mint a mi számunkra Szent László. Még ha nem királyi ház adta is. Hozzá, Szent Klaushoz indult 1956 novemberében félszáz svájci ifjú, a keresztény ifjúsági szövetség tagjai. Luzernból a vállukon hozták ki a fenyőfából ácsolt keresztet, a Magyarok Keresztjét. Este indult a gyalogmenet, reggel érkeztek meg Flüeli-Ranftba, a völgybe. Keresztet állítottak a magyaroknak alig néhány nappal azután, hogy november negyedikén a budapesti rádió a nagyvilághoz fordult segítségért, majd elhallgatott. Elhallgatott, de itt, a rengeteg mélyén, a nappal is félhomályos völgyben azóta is szól. Ebben a rádióban azóta sem halkult el Nagy Imre miniszterelnök hangja: „Figyelem, figyelem, figyelem!... Csapataink harcban állnak", gépágyúk verik a sziklafalakat, harci repülők morajlanak, áthasít egy sikoly a völgyön, az 56-os magyar írók sikolya, de ez is halkan, a hegyi legelőkről ideverődő kolompszót sem elnyomva: „S.O.S. - Mentsétek meg lelkeinket..." Aztán a Szózat, újra és újra a Szózat: „... a sírt, hol nemzet sülyed el..." A Szabadság Rádiója ez, nemzetek vívnak azóta is, ama november óta, és ma is létükért, államférfiak kiáltják, hogy Figyelem!, írók sikoltják, hogy az élet szent, népek borzadnak bele: lehet, hogy nem marad más, csak a gyászzene? Flüell Ranft, a svájci nemzet bölcsője, Magyarok Keresztje: „Figyelem, figyelem, figyelem!" 1956 november negyedike óta szól egy rádió, makacsul, elzárhatatlanul. _______________________| Kosa Csaba Ungarn-Heiden-Denkmal 1956 in Flüeli-Ranft Patronatskomitee Luzern A Svájcban élő magyarok Flüeli-Ranftban minden esztendőben megkoszorúzzák az ötvenhatos Magyar Hősök Emlékkeresztjét 24 FORINT IV. évfolyam 45. szám KÖZÉLETI HETILAP 1992. november 5. CLAES GILL (Norvégia) GLORIA VICTIS! Gloria Victis! Emlékezzetek az elesettekre, kik hűlt ajakkal ma is hirdetik, a győzelemnek végső percekig őrzött reménye életüknél mégis több nekik. Gloria Victis! Emlékezzetek, kik élni megmaradtak, a halállal is dacolva, mivel a gyermeküknek holnap enni kell, s szívük halk dobbanásán kívül semmi, semmijel. GERTRUD VON LE FORT (Németország) HONTALANOK BÚCSÚJA Szívből ajánlom a magyar népnek : Kő kövön itt, sivár, Csillag se gyűl. Sírj, népem, ó sírjál, Messze az Úr. Kő kövön itt sím, már Villámlik túl!?... Sírj, népem, ó sírjál, Közel az Úr, 1956. A verseket fordította: Tollas Tibor