Magyar Fórum, 1992. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1992-11-05 / 45. szám

CSURKA ISTVÁN AZ AMERIKAI ELNÖKVÁLASZTÁSRÓL 2. oldal A FÉLELEM VÁROSA: SALGÓTARJÁN 4-5. oldal SÁRA SÁNDOR SZÁMVETÉSE 8. oldal HAN­KI­SS ELEMÉR LEVELE GÖNCZ ÁRPÁDNAK 12. oldal FEKETE GYULA TANULMÁNYA A JÖVŐ MEGRABLÁSÁRÓL Melléklet „Mi ne győznénk, hisz­­em a vezérünk..." A legendás szabadságharc hős tábornokának szobrától indult a forradalmi menet 1956-ban HOMMER TIBOR FELVÉTELE És a Gólyavárban együtt emlékeztek 1956 szabadságharcának hősei és az ifjúság falum Attila felvétele _ ___________________________________________________________ Hófödte csúcsok alatt, nagy hegyek ölében, messze tőlünk, ezer kilométernél messzibbre szól egy rádió. Sziklafalakon, fenyvesek tö­mör zöld függönyén szűrő­dik át a hangja, szól a rádió, makacsul, elzárhatatlanul. Mintha egy óceánmélyre süllyedt tengerjáró adója sugározná, már régen túl a kétségbeesésen és a haláltu­sán: „Mentsétek meg lelke­inket!" Ebben a svájci völgyben a Szabadság Rádiója szól. Ebben a völgyben, ahol a hegyi legelők között úgy szakad le a turistaút, mint­ha a földgolyó mélyébe ve­zetne, 1956 budapesti rá­diója szól: Flüeli-Ranft: Az egységes svájci nemzet bölcsője, az egyesült kantonok közös hő­sének szülőhelye. A fage­rendákból összerótt szülő­ház még ma­ is áll - ebben a faházban nevelte kilenc gyermekét a hegylakó gaz­da, míg látomása nem tá­madt, s az égi hang el nem szólította családjától. Hívta a hang, remete lett a füvet kaszáló, birkát nyíró pa­rasztemberből, ő lett Heili­ger Bruder Klaus. Szent Klaus barát. Aki olyan fé­nyes név a svájciak számá­ra, mint a mi számunkra Szent László. Még ha nem királyi ház adta is. Hozzá, Szent Klaushoz indult 1956 novemberében félszáz svájci ifjú, a keresz­tény ifjúsági szövetség tag­jai. Luzernból a vállukon hozták ki a fenyőfából ácsolt keresztet, a Magyarok Ke­resztjét. Este indult a gya­logmenet, reggel érkeztek meg Flüeli-Ranftba, a völgybe. Keresztet állítottak a ma­gyaroknak alig néhány nap­pal azután, hogy november negyedikén a budapesti rá­dió a nagyvilághoz fordult segítségért, majd elhallga­tott. Elhallgatott, de itt, a ren­geteg mélyén, a nappal is félhomályos völgyben azóta is szól. Ebben a rádióban azóta sem halkult el Nagy Imre miniszterelnök hangja: „Fi­gyelem, figyelem, figye­lem!... Csapataink harcban állnak", gépágyúk verik a sziklafalakat, harci repülők morajlanak, áthasít egy si­koly a völgyön, az 56-os magyar írók sikolya, de ez is halkan, a hegyi legelőkről ideverődő kolompszót sem elnyomva: „S.O.S. - Ment­sétek meg lelkeinket..." Az­tán a Szózat, újra és újra a Szózat: „... a sírt, hol nem­zet sülyed el..." A Szabadság Rádiója ez, nemzetek vívnak azóta is, ama november óta, és ma is létükért, államférfiak kiált­ják, hogy Figyelem!, írók si­­koltják, hogy az élet szent, népek borzadnak bele: lehet, hogy nem marad más, csak a gyászzene? Flüell­ Ranft, a svájci nemzet bölcsője, Magyarok Keresztje: „Figyelem, figye­lem, figyelem!" 1956 no­vember negyedike óta szól egy rádió, makacsul, elzár­hatatlanul. _______________________| Kosa Csaba Ungarn-Heiden-Denkmal 1956 in Flüeli-Ranft Patronatskomitee Luzern A Svájcban élő magyarok Flüeli-Ranftban minden esz­tendőben megkoszorúzzák az ötvenhatos Magyar Hő­sök Emlékkeresztjét 24 FORINT IV. évfolyam 45. szám KÖZÉLETI HETILAP 1992. november 5. CLAES GILL (Norvégia) GLORIA VICTIS! Gloria Victis! Emlékezzetek az elesettekre, kik hűlt ajakkal ma is hirdetik, a győzelemnek végső percekig őrzött reménye életüknél mégis több nekik. Gloria Victis! Emlékezzetek, kik élni megmaradtak, a halállal is dacolva, mivel a gyermeküknek holnap enni kell, s szívük halk dobbanásán kívül semmi, semmijel. GERTRUD VON LE FORT (Németország) HONTALANOK BÚCSÚJA Szívből ajánlom a magyar népnek : Kő kövön itt, sivár, Csillag se gyűl. Sírj, népem, ó sírjál, Messze az Úr. Kő kövön itt s­ím, már Villámlik túl!?... Sírj, népem, ó sírjál, Közel az Úr, 1956. A verseket fordította: Tollas Tibor

Next