Magyar Fórum, 1993. január-június (5. évfolyam, 1-24. szám)
1993-05-20 / 20. szám
20 Magyar Fórum 1993. május 20. AUTÓPIAC 1993 Ilyen olvasmányemléket idéz fel az emberben az, amit vasárnap délelőttönként a fővárosi nagybani autópiachoz vezető úton lát. Legalább másfélkét kilométeres sorok jobbról is, balról is, párhuzamosan. A leállósáv, az útpadka is kocsival tele. Reggeliznek, balát szoptatnak, alszanak bennük. A XX. kerületi rendőrkapitány előzékeny, fotós kollégámmal együtt rendelkezésünkre bocsát egy gépkocsit. Az kivisz minket a Kapitány-pusztai rendőrőrsre, ebbe a körzetbe tartozik az autópiac. Amikor az őrs ügyeletese megtudja, hogy AK-s kocsival vagyunk, hangosan felnevet. Reggel négy is késő . Délutánig sem érnek be. Ha csak nincs helikopterük is. A mieink már reggel hatkor szirénázva, kék lámpával jutottak kerítésen belülre. Ám az ügyeletes segítőkész, rádiótelefonon hívja az egyik cirkáló rendőrkocsit. Átszállunk, és indulunk a körülbelül 1500 méterre levő piacra. A bal oldalon megyünk, szemben a forgalommal, mint az akciófilmekben, így is araszolva. Rendőr sofőrünk, mindvégig segítőnk, Osgyáni József azt mondja: — Ilyen sokan talán még sohasem voltak, de érthető, itt a tavasz, sokan szeretnének kocsihoz jutni. Reggel hatra jöjjön vagy még korábban, aki be akar jutni. Ha nehezen is, de megérkeztünk. Tulajdonképpen ez autópiac, mégis egy vurstliszerű valami. Árulnak itt műsoros magnókazettákat, hirdetnek családi házat másfél millióért, és Honda motort, kerékpárt, ugyancsak másfél millióért. Kínálnak üzemképes traktort, személyautó tetejére rakott kartondobozokból rágógumit, csokoládét, nápolyit. Büfé is van meg lacikonyha. Számunkra természetesen az autó az első. — Mennyi? — kérdezzük egy felnyitott motorháztetővel álló régi típusú Peugeot gazdájától, aki fényes arccal dicséri körülbelül húszéves kocsiját. Százezrek roncsokért — Uraim, nem járnak rosszul. Higgyék el, kérem, ez aránylag nem egy lehajtott autó. Az aránylag 650 ezer forintot jelent, de még zöld kártyája sincs, és legalább félmilliót kellene rákölteni, hogy megfelelő járgány legyen. Szegény rendőr kísérőnk már szégyell velünk jönni, mert egyenruhában van, s megrohanják kérésekkel, kérdésekkel. Mit tehet, miben segíthet? Szinte semmiben. Egyébként vagy húsz rendőr van a piacon, hogy különösebb balhék ne legyenek. Kérdezzük kísérőnktől, sikerülhet-e itt lopott autókat eladni? — Nagyon nehéz tetten érni bárkit is. A lopott autók útja szinte követhetetlen. Évente egy-kettőt tudunk megcsípni. Ha egy kft. papírjával jönnek, legális az üzlet, ott a pecsét. Mire bírósági úton végigjárnánk az ügyet, hosszú idő telne el. A rengeteg autó miatt kicsi piac ez, bármennyire is nagynak látszik. Egyegy hét végén mindössze 200-300 autó cserél gazdát. Vajon ez a nagybani piac megoldás a gazdacserére? Bekopogunk Czigány András irodájába, ő a piacot üzemeltető Fővárosi Autópiac Kft. kereskedelmi ügyvezetője. Készségesen mondja: — Sok esetben nem igazán kulturált a helyzet, akárhogy erőlködünk. Amikor látom, hogy telített a piac, bezárom a kaput, mást nem tehetek. Sok autós annyira fegyelmezetlen, ha bejut, leparkol egy másik kocsi előtt, amelyik szabályosan állt be, lezárja az autóját és otthagyja. Ha nem árusítja, akkor miért fizeti ki a négyszáz forintos beugrót? És milyen jogon akadályozza a másikat?! — Mekkora terület ez? — Ha teljesen dugig van, 2200 személyautó fér el itt. Most „magas rendszerben” gondolkozom. Egy felső szinten még félezer kocsit tudnánk fogadni. Ehhez mintegy harmincmillió forint kellene. — Két szinten árusítanának? — Igen. Három méter magas betonelemeken, mintegy tízszeres biztonsággal lehetne fogadni még félezer autót. — Jelenleg nagyobb gond talán az ide jutás, vagy a kinti parkírozás. — Itt az autópályán átívelő felüljáró alatt, a két oldalon van egy 300, illetve 400 férőhelyes parkoló, azaz csak arra alkalmas terület. Nincs pénzünk, hogy megvegyük, de szívesen kibérelnénk huszonöt évre. Többször jártam ez ügyben a fővárosi önkormányzatnál, de semmi válasz. Gaz nő ott, mi meg rendeznénk a területet, s hétszáz autótól mentesítenénk a közutat. Családi kiruccanás A területet a Kapitánypusztai őrs biztosítja. Jó kapcsolatban vannak a kft.-vel. Ha történik valami, a jegyszedők nem hagyhatják el a kaput, csak a rendőrökben lehet bízni. Az idén eddig volt egy kocsifeltörés, egy lefújás gázspray-vel, s eltulajdonítottak két autót. Gyalogolunk kifelé, keressük a kocsinkat. Egy piros Skodában, valahol a belső sorban férj, feleség és két kisgyerek ebédel. — Jó napot, jó étvágyat! Megéheztek? — Ne csodálja, reggel hatkor indultunk Ceglédről, s most dél felé jár — mondja a férfi. — Nem jutottunk be. Négykor kellett volna. — Miben bíznak? — Már semmiben, csak ki kellene jutni a sorból. — Otthon nem lehet eladni? — Próbáltuk, nem ment. Nagyon keveset kínáltak. Gondoltuk, talán itt. De hát... Drága benzin, súlyadó ide, kötelező biztosítás oda, még mindig megveszünk a kocsikért. S megszenvedünk értük. Mátyás István Vasárnap délelőtt, a fővárosban, a XIX. kerületi Nagykőrösi úton, a használtautó-piacon, illetve az oda vezető úton, olyan az elénk táruló kép, mint egy rémes látomás. Az az amerikai novella jut az ember eszébe, amelyben egy férfi és a felesége beült a kocsiba, s elindultak a háromezer mérföldre lakó rokonokhoz. Fölhajtottak a hatsávos sztrádára, és mentek, mentek. Se előzni, se letérni többé nem tudtak. Egy-egy benzinkúthoz lekanyarodhattak, ott az ablakon át ételt is vehettek. Az egyiknél telefonüzenet várta őket, hogy meghalt a nagymama. Később egy másiknál, hogy unokájuk született. Inkább csak nézelődünk Tessék, nézze meg a motort! nagy béla felvételei turizmus Borúsak a kilátások idén a Magyar Szállodaszövetség 243 szállodájában is. A borúlátás egyik oka, hogy a tavalyi 12 százalékos férőhelynövelést nem követte a bevételek emelkedése. Ez egyrészt a szaporodó panziókkal és a turistaforgalom csökkenésével magyarázható. 1992-ben már nyolc százalékkal kevesebb turista látogatott hazánkba, és az idén további csökkenés várható. Másrészt a tavalyi 23 százalékos inflációt csak 16,5 százalékkal követték a szállodai fogyasztói árak, és a bevételkiesést tovább növelte az áfa hatása, a gazdasági pangás — hangzott el a Magyar Szállodaszövetség sajtótájékoztatóján. Mint dr. Rubovszky András elnök ismertette, a 25 éve alakult szövetség ma is fő feladatának tekinti a szakma bel- és külföldi érdekképviseletét. Ezen belül foglalkozik a különböző etikai kérdések vizsgálatával, kiterjesztve a szállodákon belüli, az egymás közötti és a kapcsolódó rendszerek viszonyára. A közelmúltban Debrecenben megtartott tagértekezletükön a közbiztonság romlása miatt foglalkoztak a szállodák és vendégek biztonságfeltételeinek javításával, amit szemléltetővé tett több kiállító bemutatója. A szövetség további céljai között szerepel Kelet-Magyarország idegenforgalmi területfejlesztése, amely az új munkahelyteremtés mellett az egyedülálló természeti értékek megőrzését is feladatának tekinti. A több évtizedes gyakorlattal ellentétben a hazai turizmus növelésére idén másodszor hirdették meg — 59 tagszálloda csatlakozásával — az „ Üdüljön Magyarországon!” akciót, amely a két százalék körüli magyar szállodavendégek számát szeretné növelni. Az akció 10 ezer forintnyi összegért hat éjszakát, teljes ellátást kínál. Az akcióhoz csatlakozott a MÁV is, 50 százalékos menettérti kedvezménnyel. Az idegenforgalom kiszélesítésére, a magyar szállodaipar magas szintű tevékenységére nyújt segítséget az MDF Parlamenti Frakció idén alakult Idegenforgalmi Munkacsoportja, amelyben jelenleg nyolc képviselő tevékenykedik. Szomorú, de tény, hogy ma még gondot jelent az is, hogy munkaszüneti napokon zárva tartanak a fürdők, múzeumok, a turizmust kiszolgáló üzletek, mindezzel jelentősen csökkentve a választékos programajánlatot. Ezen ideje lenne változtatni! V. A.