Magyar Fórum, 1995. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-05 / 1. szám
47,50 FORINT VII. évfolyam, 1. szám KÖZÉLETI HETILAP 1995. január 5 @00X32 toSkI psdup S80flW@SSG@Ota? KÖSZÖNJÜK A NYUGALMAT, A TÜRELEM EREJÉT. 30/033 Mmmmti moz r/mcj m Hogy az a fotexes...! • Összeroskadunk a ránk rakott terhek súiálya alatt? Magyarországnak 1995- ben annyi a törlesztenivalója, kamatban és tőkében, dollármilliárdokban, amennyi alatt fejlettebb gazdaság is összeroppanhat. Kormányunk elhatározta, hogy kipréseli a magyar népből mindezeket. Ez minden bajunk forrása. Az előző kormányok és a mostani között nincs lényeges különbség. Eddig is minden kormány alatt ugyanez a zsaroló, népnyúzó, tőkét kifelé áramoltató gazdaságpolitika folyt. Minden hitelfelvétel azért történik, hogy a kamatokat ki lehessen fizetni. Ámde a hitelezők feltételeket szabnak. Nem tűrik - mondják -, hogy az állam túlköltekezzék, s hogy a magyar nép többet fogyasszon, mint amennyit megtermel. Való igaz, rossz a magyar termékszerkezet, és még rosszabb a munka szervezettsége. A Kádár-rendszer kapun belüli munkanélkülisége megtanította rosszul dolgozni, felelőtlenül, pazarlóan gazdálkodni és működni a magyar dolgozókat és vezetőiket. Az azonban mégis egy nagy hazugság, hogy a magyar társadalom sokat fogyaszt és idegen forrásokból él. A tízmillióból kilencre ez semmiképpen nem áll. A nagy többségnek be kell osztania minden fillért. A szájától kell elvonni, hogy alapvető szükségleteit más tekintetben kielégíthesse. Ámde van egy réteg, amely mindebből semmit nem érez, sőt gazdagodik és dúskál a javakban. És ezen a rétegen belül is vannak olyanok, akik semmit nem nyújtanak ennek fejében. Lopnak, ügyeskednek, lefölöznek, és semmilyen sötét ügyletükért nem tartoznak elszámolással. Pontosabban tartoznának, de az igazságszolgáltatás karja megbicsaklik, amint feléjük nyúl. Megint egyenlők vagyunk, meg egyenlőbbek. Ez a 95-ös nagyon nehéz év lesz. A háztartásokra nehezedő teher elviselhetetlenné válik. A tisztességes embert bántja, ha nem tudja kifizetni a villanyszámlát. Lesznek sokan, akik egy levél feladását is meg kell gondolják. Újság, kultúra, szellemünk naponkénti újjáépítése? Akaratunk ellenére lesüllyedünk. Aki eddig nem káromkodott, az is kifakad ezután. Hiába, mi magyarok már csak ilyenek vagyunk. De hát az vesse ránk az első követ, aki hasonló helyzetben nem így könnyít magán. A jóízű káromkodásnak van feszültségoldó és némileg eligazító hatása. Az ember társadalmi lény, tehát társadalomban káromkodik. Néha ugyan teljes magányban is kifakadhat valaki, ha kalapáccsal az ujjára üt, például, de már az árak és a bérek közti feszültség miatti káromkodások bizony alapvetően közönséget igényelnek. Az ízes, tartalmas, szellemes káromkodás olyan, mint egy színjáték. De lehet az egy színpadi esszé is. Egy hirtelen fényfellobbanás, amely belevilágít a társadalom ellentmondásaiba. A jó káromkodás soha sem igazán durva, nem ront neki az Úristennek, és jól megválasztja a tárgyát. A káromkodásnak korszerűnek kell lenni. Nincs értelme a népnyúzó csendőrt, az őrmestert szidalmaznunk, amikor visszakívánjuk, hogy tenne rendet a sok bitang őrző-védő gyilkos, kábítószerügynök között. Arisztid és Tasziló sem érdemel említést immár, mert a pénzünk nem náluk van. De még Rákosi Mátyás kopasz fejét is felesleges emlegetnünk. Nyilvánvalóan bajaink okozóit kell célba vennünk. Az a kérdés, kik bajaink okozói. Van-e egy olyan közkeletű fogalom, amelybe minden gazember és minden nyakunkon élő belefér. És amit mindenki megért. Ma egy ilyen gyűjtőfogalom létezik: az, hogy te fotexes. Mert a fotexes az ott van a kormányban, akár kitették, akár nem, a fotexes ott van a bankokban, amelyek lefölözik munkánkat, a fotexes maga a gazdagság, amely miatt mi szegények vagyunk, a fotex a frakkosok társasága, a fotex az életünk nyomorúsága. A minap a Nap-tévé egy félórán keresztül sorolta fel a „fotex-group ugye, milyen elegáns: „grupp” - tagjait Már nemcsak filmet és szemüveget veszel magyar a fotexedtől, hanem a ruhádat is. A fotexed levetkőztet, hogy felöltöztethessen De többnyire csak vetkőztet. Majd meg is fog vesszőzni! Benne van minden bankár, akinek kattant a bilincs a kezén, meg akinek soha nem is fog, benne van minden tévés. Benne volt már az anyja is. Benne vannak a nemzeti oldal árulói is. Benne vannak az őrző-védők, akik az utcán gyilkolnak, benne vannak a hazugul írók, a kurírosok, benne van a népszabi, meg a népszava, mindenki benne van, akinek nyomorod köszönheted. Elevenek és holtak. Mondd tehát, hogy fotexes. Nyugodt lehetsz, a felmenői is mind fotexesek voltak. És, ha jön egy fotexes és felelősségre von, ne adj neki magyarázatot. Érti ő, hogy te mire gondolsz. Különben semmi köze hozzá! Vigyázz, ha elkezded a magyarázkodást, belezavarhat. No comment! Fotexes és kész. És még egyszer kérlek, kedves olvasó, te ártatlan magyar ember, az Istent hagyd ki a szövegből. Nem ő tehet róla, de talán majd segít, hogy olyan időnk is legyen, amikor elfelejtünk káromkodni. V / Csurka István ------LAT---------- TISZTELT OLVASÓINK! Úgyszólván önveszélyes az, amire most rákényszerültünk. Tudjuk, mennyire számít minden fillér a mi olvasótáborunk nal. Megértéstérünk{ és további támogatást. Lapunk példányonkénti ára: 47,50 Ft. (Alapításkor 9,60-as árral indultunk...)