Magyar Fórum, 1996. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-04 / 1. szám
ÁRPÁD HAVA 84 FORINT VIII. évfolyam, 1. szám KÖZÉLETI HETILAP 1996. január 4. Amikor Szent István király Nagyboldogaszszony napján (augusztus 15.) Mária kegyelmébe ajánlotta országát és koronáját, olyan kegyelmet kért, amelynek a jelenséről nem sokat tudhatunk. Nem ismerjük a Szeplőtelen Szűz származását. Az evangéliumokban semmilyen utalás nincs arra, hogy Szűz Mária Dávid családjából származott volna. Származásáról az evangéliumok hallgatnak. Az evangéliumokban lévő családfa, amely vissza akarja vezetni Jézus származását Dávidig, esetleg Ábrahámig, valójában József családfája. Józsefnek az evangéliumok szerint semmi köze Jézus származásához; az evangéliumi szövegek szerint Jézus csak jogilag József fia, ami a zsidó közösségben szükséges feltétel volt elfogadtatásához. De honnan származik Mária? A zsidók fontosnak tartották az anya származását is. Dávid nagyanyja például mahabita volt, és Ruth könyvét azért írták, hogy ezt a tényt megörökítsék. De miért nem szólnak az írások Máriáról? Nincs emögött valami titok? Az evangéliumok nem említik Mária származását, valószínűleg azért, hogy ne ütközzenek a zsidósággal, amikor Jézus eredetéről van szó. Valami miatt ezt nem akarták tárgyalni, annak ellenére sem, hogy a zsidóság számára fontos az anya származása. Az evangéliumok szerint Jézus születése után bölcsek (mágusok) jöttek napkeletről, mert egy csillag új király megszületését jelezte. Abban az időben a Kelet szóval a parthus birodalmat jelölték, ahová Mezopotámia, Örményország és az egész belsőázsiai térség tartozott. A mágusok a parthusok bölcsei voltak. Miért jöttek Palesztinába egy éppen megszületett királyt keresni? Krisztus születése előtt kevesebb mint 50 évvel a parthusok áttörték a római határvonalat, elfoglalták Palesztina északi részét, és a parthus királyi család tagjai közül jelöltek ki kormányzókat az elfoglalt területre. Amikor a rómaiak visszafoglalják a parthusok által elfoglalt részeket, a hódítók közül nem mindenki megy vissza Parthiába; az ottmaradottak egyikének a leszármazottja lehetett Mária; lehetséges az is, hogy a parthus királyi család tagja volt, és ezért királyfi a Kis Jézus. Erre utal, hogy a bölcsek Keletről királyi ajándékokat hoztak a látogatásra. Az utazás minden feltűnés nélkül történhetett. A keleti karavánút Karafaumon és Palesztinán át vezetett Egyiptomba. Ezen az útvonalon feltűnés nélkül utazhatott bárki, s ezek a karavánok hozták-vitték a térségben a híreket, így a parthusok mindent tudhattak Palesztináról, Máriáról és a Gyermekről is. A bölcsek tehát nem vaktában indultak el. Közben azonban Máriának el kellett mennie Betlehembe a római összeírás ■I mamim cam miatt. Ezért mennek a bölcsek utána, ahol átadják ajándékaikat. Amikor Heródes tudomást szerez arról, hogy egy királyfi született, esetleg maga a Messiás, azonnal munkához lát, hogy eltegye láb alól. Természetesen a bölcsek is tudomást szereztek erről, ezért ismeretlen úton visszatértek Parthiába. József jobbnak lát Parthia (a persa Parthuva, a görögöknél Parthyene), szűkebb értelemben a mai Khorasszan ÉNy-i része a persa Irak-Adsmi egy darabját is hozzászámítva. Justinius szerint a P. szó a szkitha nyelvben »elűzöttet« jelent, s P. lakói mint elűzött szkíthák volnának tekintendők. A nép durva volt, de vitéz s különösen nyilazásban járatos. Feljegyezték róluk azt a hadicselt, hogy látszólag megfutamodtak az ellenség előtt, de futás közben megfordultak és lőttek. Parthissus, Ammianus Marcellinusnál a Tisza neve. (A Pallas Nagy Lexikona, Budapest, 1896.) Parthia, ókori ország Nyugat-Ázsiában (ma Irán), az asszír, majd a perzsa, utána a Szeleukida birodalomhoz tartozott, i. e. 250 k. Arzakész vezetése alatt önálló királyság i. sz. 226-ig, amikor a Szaszanida Ardasir elfoglalta. Parthusok, lovasnomád nép, harcolt Róma ellen, i. e. 40-ben kifosztotta Jeruzsálemet. (Archibald Robertson: A kereszténység eredete, Gondolat, Budapest, 1973.óta, ha Egyiptomba menekül, mert a veszedelemről ő is tudomást szerzett, így került a Kis Jézus Egyiptomba. Később, amikor Galileában már nem Heródes volt a király, visszatért Názáretbe. Az őskeresztény irodalomban ismertek az apokrif iratok. Ezek között van egy szimbolikus vers is, amely Jézust parthus királyfinak teszi meg, akit Atyja megmentő feladattal bíz meg (üdvözülés, megváltás stb.). Miután a királyfi végrehajtja a feladatot, visszatér Parthiába, ahol nagy dicsőséggel fogadják, és a király mellé ültetik. A Király jobbján a Kelet Nagy Királynője - Szűz Mária foglal helyet. Miért pont a parthus királyi családot választották ennek a szimbolikus történetnek a megírására? A vers Krisztus után kb. száz évvel íródott, és jelzi, hogy az akkori keresztény világ milyen értéket tulajdonított a parthusoknak. Amikor a Szentlélek az apostolokra száll, a Pétert hallgató társaság azt kérdezi: hogyan lehetséges az, hogy mindannyian a saját nyelvükön hallják a beszélő Pétert, aki a galileaiak nyelvét beszéli? Amikor felsorolják, hogy milyen népekről van szó, elsőként a parthusokat említik. Miért teszik ezt, amikor az evangéliumokban említés sem történik a parthusokról? Kik voltak a parthusok? Ki volt Mária? Milyen származású a Nagyboldogasszony? Kinek ajánlotta fel országát Szent István királyunk? Szente Ildikó