Magyar Fórum, 1996. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-04 / 1. szám

ÁRPÁD HAVA 84 FORINT VIII. évfolyam, 1. szám KÖZÉLETI HETILAP 1996. január 4. Amikor Szent István király Nagyboldogasz­­szony napján (augusz­tus 15.) Mária kegyel­mébe ajánlotta orszá­gát és koronáját, olyan kegyelmet kért, amelynek a jelen­séről nem sokat tudhatunk. Nem ismerjük a Szeplőtelen Szűz származását. Az evangéliumokban semmilyen utalás nincs arra, hogy Szűz Mária Dávid családjából szár­mazott volna. Származásáról az evangéliumok hallgatnak. Az evangéliumokban lévő családfa, amely vissza akarja vezetni Jézus származását Dávidig, esetleg Ábrahámig, valójában József családfája. Józsefnek az evangéliumok szerint semmi köze Jézus származásához; az evangéliu­mi szövegek szerint Jézus csak jogilag József fia, ami a zsidó közösségben szükséges feltétel volt elfogadtatásához. De honnan származik Mária? A zsidók fontosnak tartották az anya származá­sát is. Dávid nagyanyja például mahabita volt, és Ruth könyvét azért írták, hogy ezt a tényt meg­örökítsék. De miért nem szólnak az írá­sok Máriáról? Nincs emögött valami titok? Az evangéliumok nem említik Mária származását, valószínűleg azért, hogy ne ütközzenek a zsidósággal, amikor Jézus eredetéről van szó. Valami miatt ezt nem akarták tárgyalni, annak elle­nére sem, hogy a zsidóság számára fontos az anya származása. Az evangéliumok szerint Jézus szü­letése után bölcsek (mágusok) jöttek napkeletről, mert egy csillag új király megszületését jelezte. Abban az idő­ben a Kelet szóval a parthus birodal­mat jelölték, ahová Mezopotámia, Ör­ményország és az egész belsőázsiai térség tartozott. A mágusok a parthu­­sok bölcsei voltak. Miért jöttek Palesz­tinába egy éppen megszületett királyt keresni? Krisztus születése előtt kevesebb mint 50 évvel a parthusok áttörték a római határvonalat, elfoglalták Palesz­tina északi részét, és a parthus királyi család tagjai közül jelöltek ki kormány­zókat az elfoglalt területre. Amikor a rómaiak visszafoglalják a parthusok által elfoglalt részeket, a hódítók közül nem mindenki megy vissza Parthiába; az ottmaradottak egyikének a leszár­mazottja lehetett Mária; lehetséges az is, hogy a parthus királyi család tagja volt, és ezért királyfi a Kis Jézus. Erre utal, hogy a bölcsek Keletről ki­rályi ajándékokat hoztak a látogatás­ra. Az utazás minden feltűnés nélkül történhetett. A keleti karavánút Kara­­faumon és Palesztinán át vezetett Egyiptomba. Ezen az útvonalon feltű­nés nélkül utazhatott bárki, s ezek a karavánok hozták-vitték a térségben a híreket, így a parthusok mindent tud­hattak Palesztináról, Máriáról és a Gyermekről is. A bölcsek tehát nem vaktában indultak el. Közben azonban Máriának el kellett mennie Betlehembe a római összeírás ■I mamim cam miatt. Ezért mennek a bölcsek utána, ahol átadják ajándékaikat. Amikor Heródes tu­domást szerez arról, hogy egy királyfi szüle­tett, esetleg maga a Messiás, azonnal munkához lát, hogy elte­gye láb alól. Természetesen a böl­csek is tudomást szereztek erről, ezért ismeretlen úton visszatér­tek Parthiába. József jobbnak lát­ Parthia (a­ persa Parthuva, a görögöknél Parthyene), szűkebb ér­telemben a mai Khorasszan ÉNy-i része a persa Irak-Adsmi egy darabját is hozzászámítva. Justinius szerint a P. szó a szkitha nyelvben »elűzöttet« jelent, s P. lakói mint elűzött szkíthák volná­nak tekintendők. A nép durva volt, de vitéz s különösen nyilazás­­ban járatos. Feljegyezték róluk azt a hadicselt, hogy látszólag megfutamodtak az ellenség előtt, de futás közben megfordultak és lőttek. Parthissus, Ammianus Marcellinusnál a Tisza neve. (A Pallas Nagy Lexikona, Budapest, 1896.) Parthia, ókori ország Nyugat-Ázsiában (ma Irán), az asszír, majd a perzsa, utána a Szeleukida biro­dalomhoz tartozott, i. e. 250 k. Arzakész vezetése alatt önálló királyság i. sz. 226-ig, amikor a Sza­­szanida Ardasir elfoglalta. Parthusok, lovasnomád nép, harcolt Róma ellen, i. e. 40-ben kifosztotta Jeruzsálemet. (Archibald Robertson: A kereszténység eredete, Gondolat, Budapest, 1973.ó­ta, ha Egyiptomba menekül, mert a ve­szedelemről ő is tudomást szerzett, így került a Kis Jézus Egyiptomba. Később, amikor Galileában már nem Heródes volt a király, visszatért Názáretbe. Az őskeresztény irodalomban ismertek az apokrif iratok. Ezek között van egy szimbolikus vers is, amely Jézust parthus királyfinak teszi meg, akit Atyja megmen­tő feladattal bíz meg (üdvözülés, megvál­tás stb.). Miután a királyfi végrehajtja a feladatot, visszatér Parthiába, ahol nagy dicsőséggel fogadják, és a király mellé ül­tetik. A Király jobbján a Kelet Nagy Ki­rálynője - Szűz Mária foglal helyet. Mi­ért pont a parthus királyi családot válasz­tották ennek a szimbolikus történetnek a megírására? A vers Krisztus után kb. száz évvel íródott, és jelzi, hogy az akkori keresztény világ milyen értéket tulajdoní­tott a parthusoknak. Amikor a Szentlélek az apostolok­ra száll, a Pétert hallgató társaság azt kérdezi: hogyan lehetséges az, hogy mindannyian a saját nyelvükön hall­ják a beszélő Pétert, aki a galileaiak nyelvét beszéli? Amikor felsorolják, hogy milyen népekről van szó, első­ként a parthusokat említik. Miért te­szik ezt, amikor az evangéliumokban említés sem történik a parthusokról? Kik voltak a parthusok? Ki volt Mária? Milyen származású a Nagy­boldogasszony? Kinek ajánlotta fel országát Szent István királyunk?­ ­Szente Ildikó

Next