Magyar Fórum, 1996. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1996-07-04 / 27. szám

K­ÁTAS VEZÉR HAVA ■■■■■■■hí 84 FORINT VIII. évfolyam, 27. szám KÖZÉLETI HETILAP 1996. július 4. A múlt héten Budapest Székesfőváros Közgyűlé­sének szabaddemokrata-szocialista többsége el­döntötte, hogy magánkézre juttatja a Fővárosi Vízművek Rt.-t. A privatizációs terv szerint a víz­­szolgáltató társaság meghatározott tulajdonrészét nyilvános nemzetközi pályázaton fogják értékesí­teni. „Sikeres eladás” esetén a fővárosi önkor­mányzat mintegy 5-6 milliárd forintos egyszeri pénzbevételre számít. Eddig a - nem éppen - szá­raz tények. A Fővárosi Közgyűlés ellenzéki képviselőinek véleménye szerint ha végrehajtják a Vízművek magánosítását, az Budapest lakosságának - ame­lyet végső soron a választott testület képvisel - nemhogy anyagi előnyt nem jelent majd, hanem azonnali többletkiadá­sokkal fenyegeti a fogyasztókat. La­punk 6. oldalán ismertetjük a MIÉP képviselőcsoportjának határozati ja­vaslatba foglalt álláspontját, valamint nyilatkozatát a tervbe vett - és immá­ron eldöntött - privatizációval kap­csolatban. A dokumentum tételesen felsorolja mindazon szakszerűségi aggályokat, amelyek legalábbis a döntés megfontolását indokolták vol­na. A Fidesz-MPP, az MDF és a KDNP fővárosi frakciói is határozot­tan ellenezték a magánkézre juttatást. A kormány­pártok fővárosi nacsalnyikjai azonban ezúttal sem zavartatták magukat holmi szakmai érvekkel a boldogító igen-gomb nyomogatása közben. Hogy e szavazásban ismét csak a hatalmi arro­gancia, valamint a soron következő választásra va­ló tervszerű pénzügyi előkészületek érhetők tet­ten, a dokumentumok feketén-fehéren bizonyít­ják. És hogy senki ne vádolhasson bennünket ön­célú pártpolitizálással, álljon itt néhány mondat a Fővárosi Vízművek Üzemi Tanácsa és a munkahe­lyi szakszervezet által kiadott nyilatkozatból: „Képtelennek és valótlannak tartjuk azt az állítást, hogy a vízellátás biztonságának garanciái növekedné­nek a privatizáció révén (...) A vízellátás 100%-os biz­tonságát természetesen nem növelné, hanem csökkente­né a privatizáció. Nem könnyű létrehozni olyan bonyo­lult garanciarendszert, amely a jelenlegit megközelítő biztonságú művi állapotot hozhat létre. Nem felel meg a valóságnak az az állítás sem, hogy a privatizáció ré­vén növekedne a beruházásokra fordítható tőke. A kül­ső befektető ugyanis csak olyan fejlesztéseket hajlandó finanszírozni, amelyek fedezetét előzetesen beépítheti a vízdíjba. Árnövelő fejlesztéseket a jelenlegi menedzs­ment is végre tud hajtani...” stb. (Megjegyzendő, hogy a Fővárosi Önkormányzat megbízásából az előzetes privatizációs szakvéleményt a Kossuth Holding készítette.) De most álljunk meg egy polgári szóra! Próbál­juk megfogalmazni hétköznapi szavakkal, hogy mivel is fenyegeti Budapest és környéke mintegy két és fél millió lakóját az SZDSZ-MSZP-szavazó­­gépezet múlt heti döntése. „Sikeres pályáztatás” esetén a főváros ivóvízszol­gáltatásának meghatározott hányada külföldi ma­­gánérdekeltség(ek) birtokába kerül. Ismervén az elmúlt évek privatizációs „sikertörténeteit”, nem nagy kunszt megjósolni, hogy a mostani vízdí­junktól­­ 45 Ft/m3 + Áfa - érzékeny búcsút vehe­tünk. Még szerencse, hogy a vízzel gyakorlatilag nem tehető meg ugyanaz, ami a hazai tejiparral, növényolajiparral, édesség-, sör-, mosószer-, fes­ték- és háztartásigép-gyártással történt, hogy tud­niillik a külföldi tulajdonos elsorvasztotta a honi áruk termelését, piacot teremtve ezáltal a multicé­gek importtermékeinek. Vizet ugyanis nincs hon­nan Budapestre szállítani. A magyar főváros ivóvi­ze híresen jó minőségű és bőséges mennyiségű. Ámde­ éppen ebben rejlik az egész tranzakció ha­talmas kockázata. A Budapest (köz)tulajdonában lévő Vízművek immáron 128 éve megbízhatóan szolgáltat ivóvi­zet a Duna-parti metropolis lakóinak. Csak aki tudja, hogy mit jelent a jó minőségű ivóvíz hiá­nya, az képes igazán értékelni ezt a pótolhatatlan természeti kincset. Pedig ma már közismert, hogy a következő évtizedek globális problémája az ivóvíz hiánya lesz. Máris egyre több nagyváros lakói szomjaznak, és - mint azt a nemrégiben Isz­tambulban rendezett Habitat-konferencián te­kintélyes szakemberek megjósolták - 2010 táján veszedelmes mértékű vízhiány várható világszer­te. Ami az egészségügyi és szociális következményeken túl súlyos társa­dalmi veszélyekkel, sőt háborúkkal fenyegethet. A közeljövőben az ivó­víz­kincs még az olajnál is fontosabb stratégiai cikké válik. A környezet elszennyeződésével együtt járó vízminőségromlás, a klí­maváltozás miatti sivatagosodás már Magyarországon is tapasztalha­tó. E folyamat alig befolyásolható. Ilyen körülmények és kilátások is­meretében milliós lélekszámú kö­zösségek ivóvízkészletét „privatizál­ni”, magánszemélyek,­­vállalkozások kényére­­kedvére kiszolgáltatni elképesztő meggondolat­lanság és felelőtlenség! Elképzelhetetlen, hogy például New York város magánkézbe adná kom­munális vízműveit, a Central Parkban lévő ha­talmas ivóvíztárolóval. Pedig éppen ezt teszik most Budapest és tucatnyi környező település vi­zével. Az ország történetének legnagyobb mértékű va­­gyonveszejtése tehát folytatódik. A villamosener­gia- és gázhálózat elidegenítése után újabb létele­münk elkótyavetyéléséről határoztak most Demszkyék. De ha már ilyen heves privatizálhat­­nékjuk támadt, ivóvizünk helyett miért nem ad­ták el valakinek a főváros szennyvizét? Ludwig Emil „Horn Gyula az alkotmányozás megtorpedózásával ezekre az SZDSZ-es kampánytervekre és választási előkészületekre is odalökött valami kontrafélét. Foghegyről, ahogyan szokta. Világos és ter­mészetes, hogy ő most a szocializmussal jön elő. Kenyér helyett az Alkotmányt akarja megvajazni.” (Honfoglalás - Honvesztés, 2. oldal) Néhány hete Horn Gyula kormányfő és Lakos László szakminiszter a nyilvánosság előtt cáfolta a hírt, hogy a nyár derekára a kenyér kilója 100 forintba fog kerülni. Igazat mondtak: mára egy 90 dekás vekni kerül annyiba. Bauer Tamás, SZDSZ: Ha sokat ugrálsz, Gyula, majd a körmödre nézünk MTI FOTO

Next