Magyar Fórum, 2000. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-06 / 1. szám
99 FORINT XII. évfolyam, 1. szám_______________KÖZÉLETI HETILAP 2000. január 6. Magyarok kincse: Szent Korona Hogyan lehet különbséget tenni Magyarország, a Magyar Köztársaság és a Magyar Királyság között? Jogi fogalmak ezek vagy történelmiek? Mi kötheti össze azokat, akik királyságban születtek, és most köztársaságban élnek? Mitől volt királyság Magyarország, és mitől nem az? Akik ezekre a kérdésekre a történelemben keresnek választ, hamar eltévednek. Senki nem tudja, mitől volt királyság Magyarország, mert egy korona elküldése nem a királyságot hozza létre, hanem a király személyét emeli magasabb dimenzióba. Mitől nem királyság Magyarország? Egy parlamenti döntés jogi formulával szolgálhat, de nem érinti a magasabb dimenziókat. Ezért a Szent Korona alkotta királyság megértése nem jogi vagy történelmi feladat, hanem a lélek rejtelme. Tény: Európa legrégibb koronája a miénk, bár emlékeinket tatár, török, német és egyéb betolakodók módszeresen rabolták és pusztították, s ez önmagában is elgondolkoztató. Hogyan létezik, hogy ez a szakrális tárgy megmenekült minden viszontagságból, és a mai napig velünk van? A tény maga a csoda. Az is csoda, hogy annyi viszontagság mellett évszázadok óta valami megfoghatatlan varázs övezi, amivel szemben a II. József-i önkény is éppen olyan tehetetlen volt, mint amennyire zavarodottan tárgyalta a parlament a címerbe való felvételét. A hivatalos magyar zászlón a mai napig nem szerepel, mert a zászlón hivatalosan nincs rajta az ország címere! Az olimpián is címer nélküli lobogók alatt szerepelünk. A Szent Korona-tan ........ szerint minden magyar tagja a Szent Koron 770865 1390004 korónának, és az így megtestesülő közhatalom képviselője a király. Az úgynevezett európai államokban a korona a királyi önkény szimbóluma volt, és nem a közösség hordozója, így ott könnyen lecserélhették a királyi önkényt a népképviseleti önkényre, feleslegessé téve az állam koronáját. Senki nem kereste, még akkor sem, ha királyság maradt (mint sok ország), mivel a koronához kapcsolt funkciókat demokratikusan választott kormányok kezdték gyakorolni. De mi legyen egy olyan országban, ahol mindenki igényt tarthat arra, hogy tagja lehessen a Szent Koronának, ahol az igényjogosultak egy része más államok demokratikus kormányainak alattvalója, és ahol az országhatárok változatos és visszatérő „ellégiesítése” állandósította a területi instabilitást? A folyamatos változások: Trianon, München, Jalta, Málta a térség lakóinak nemcsak területi, de egzisztenciális stabilitását is rendre aláássák. Az állandósult változtatási paranoia közepén, miközben országok, iparok, rendszerek, pénzek, értékrendek, infrastruktúrák lesznek a változtatások áldozatai, az egyén elveszíti tájékozódási pontjait. Hiába választhat, hogy bűnös vagy bűnöző nép lesz belőle, a múltja mindig megváltozik: az iparosítás tévedés lesz, az évtizedeken át végzett munka haszontalan, ő maga teher lesz a fejlődés útjában. Szociálisan ellátott. Ilyen hatalmas és mondjuk ki: a legtöbbször fölösleges és öncélú változtatások közepette, az organikus fejlődés folytonos megtörése miatt a magyarság egyetlen állandó tájékozódási pontja csak a Szent Korona-tan lehet. A Szent Korona fizikai valósága csak megerősítése annak a közösségnek, amelynek tudatában vagyunk: egymással és a múltunkkal szerves egységbe vagyunk kötve. A Szent Korona tagjai vagyunk. A tagság nem automatikus és nem szabadon választható: a tagság kötelességvállalás. Esküt a Szent Koronára csak az tehet, aki pozitív transzcendens erkölcsi értékrendet vall, aki ezt az értékrendet személyisége részévé teszi. A Szent Koronára letett eskü ezért nem lehet csak egy szabadon választott parlamenti csoport ügye. A koronaőrök feladata az eskü szövegének megalkotása úgy, hogy kimondassák: az eskütevőt különleges kötelék kapcsolja a Szent Korona tagjaihoz, azokat másokkal szemben nem részesíti hátrányban, minden olyan esküje, amely ezzel ellentétes, érvényét veszti. A globalizációs harcba csak a Szent Korona zászlaja alatt vonulhatunk eséllyel. A Szent Korona eszméje és története sokkal inkább összeköt bennünket idegen világokkal, mintsem elválasztana. A Szent Korona abban az időben került Magyarországra Szent István királyhoz, amikor még nem következett be a szakadás Róma és Bizánc között, ezért mi mindkét irányban felmutathatjuk. Felmutathatjuk azoknak az ötvösművészeti kultúrkapcsolatoknak (örmények, grúzok), akik sok hasonló ereklyét őriztek meg, és akik korábban lettek keresztények és alkottak államot, mint sok nyugat-európai törzs. De felmutathatjuk Nyugat-Európa felé is, mint a sajátosan magyar védjegyet, mint a magyar felelős demokrácia ősét, az önkény egyetlen európai ellensúlyát, a történelmi értékelvűség bizonyítékát. Szente Ildikó Tízezrek fogadták január 1-jén a Nemzeti Múzeumból a Parlamentbe átszállított Magyar Szent Koronát Az Országház kupolatermében helyezték el a koronázási jelvényeket és a koronát Hatalmas érdeklődés övezte a Parlamentben kiállított szent relikviákat