Magyar Fórum, 2000. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

2000-01-06 / 1. szám

99 FORINT XII. évfolyam, 1. szám_______________KÖZÉLETI HETILAP 2000. január 6. Magyarok kincse: Szent Korona Hogyan lehet különbséget tenni Magyar­­ország, a Magyar Köztársaság és a Ma­gyar Királyság között? Jogi fogalmak ezek vagy történelmiek? Mi kötheti össze azokat, akik királyságban szület­tek, és most köztársaságban­ élnek? Mi­től volt királyság Magyarország, és mitől nem az? Akik ezekre a kérdésekre a tör­ténelemben keresnek választ, hamar el­tévednek. Senki nem tudja, mitől volt ki­rályság Magyarország, mert egy korona elküldése nem a királyságot hozza létre, hanem a király személyét emeli maga­sabb dimenzióba. Mitől nem királyság Magyarország? Egy parlamenti döntés jogi formulával szolgálhat, de nem érinti a magasabb dimenziókat. Ezért a Szent Korona alkotta királyság megértése nem jogi vagy történelmi feladat, hanem a lé­lek rejtelme. Tény: Európa legrégibb koronája a miénk, bár emlékeinket tatár, török, német és egyéb betolakodók módszere­sen rabolták és pusztították, s ez önma­gában is elgondolkoztató. Hogyan léte­zik, hogy ez a szakrális tárgy megmene­kült minden viszontagságból, és a mai napig velünk van? A tény maga a csoda. Az is csoda, hogy annyi viszontagság mellett évszázadok óta valami megfog­hatatlan varázs övezi, amivel szemben a II. József-i önkény is éppen olyan te­hetetlen volt, mint amennyire zavaro­dottan tárgyalta a parlament a címerbe való felvételét. A hivatalos magyar zászlón a mai napig nem szerepel, mert a zászlón hivatalosan nincs rajta az or­szág címere! Az olimpián is címer nél­küli lobogók alatt szerepelünk. A Szent Korona-tan ........ szerint minden ma­gyar tagja a Szent Kor­on 770865 1­390004 ko­rónának, és az így megtestesülő közhatalom képviselője a király. Az úgynevezett európai álla­mokban a korona a királyi önkény szimbóluma volt, és nem a közösség hordo­zója, így ott könnyen le­cserélhették a királyi ön­kényt a népképviseleti ön­kényre, feleslegessé téve az állam koronáját. Senki nem kereste, még akkor sem, ha királyság maradt (mint sok ország), mivel a koronához kapcsolt funk­ciókat demokratikusan választott kormányok kezdték gyakorolni. De mi legyen egy olyan országban, ahol mindenki igényt tarthat arra, hogy tagja lehessen a Szent Ko­ronának, ahol az igényjo­gosultak egy része más ál­lamok demokratikus kor­mányainak alattvalója, és ahol az országhatárok vál­tozatos és visszatérő „ellé­­giesítése” állandósította a területi instabilitást? A folyamatos változások: Trianon, München, Jalta, Málta a térség lakóinak nemcsak területi, de egzisztenciális sta­bilitását is rendre aláássák. Az állandó­sult változtatási paranoia közepén, mi­közben országok, iparok, rendszerek, pénzek, értékrendek, infrastruktúrák lesznek a változtatások áldozatai, az egyén elveszíti tájékozódási pontjait. Hiába választhat, hogy bűnös vagy bű­nöző nép lesz belőle, a múltja mindig megváltozik: az iparosítás tévedés lesz, az évtizedeken át végzett munka haszon­talan, ő maga teher lesz a fejlődés útjá­ban. Szociálisan ellátott. Ilyen hatalmas és mondjuk ki: a leg­többször fölösleges és öncélú változtatá­sok közepette, az organikus fejlődés foly­tonos megtörése miatt a magyarság egyetlen állandó tájékozódási pontja csak a Szent Korona-tan lehet. A Szent Korona fizikai valósága csak megerősí­tése annak a közösségnek, amelynek tu­datában vagyunk: egymással és a múl­tunkkal szerves egységbe vagyunk köt­ve. A Szent Korona tagjai vagyunk. A tagság nem automatikus és nem szaba­don választható: a tagság kötelességvál­lalás. Esküt a Szent Koronára csak az te­het, aki pozitív transzcendens erkölcsi értékrendet vall, aki ezt az értékrendet személyisége részévé teszi. A Szent Koronára letett eskü ezért nem lehet csak egy szabadon választott parla­menti csoport ügye. A koronaőrök fel­adata az eskü szövegének megalkotása úgy, hogy kimondassák: az eskütevőt kü­lönleges kötelék kapcsolja a Szent Koro­na tagjaihoz, azokat másokkal szemben nem részesíti hátrányban, minden olyan esküje, amely ezzel ellentétes, érvényét veszti. A globalizációs harcba csak a Szent Ko­rona zászlaja alatt vonulhatunk eséllyel. A Szent Korona eszméje és története sok­kal inkább összeköt bennünket idegen világokkal, mintsem elválasztana. A Szent Korona abban az időben került Magyarországra Szent István királyhoz, amikor még nem következett be a szaka­dás Róma és Bizánc között, ezért mi mindkét irányban felmutathatjuk. Fel­mutathatjuk azoknak az ötvösművészeti kultúrkapcsolatoknak (örmények, grú­zok), akik sok hasonló ereklyét őriztek meg, és akik korábban lettek kereszté­nyek és alkottak államot, mint sok nyu­gat-európai törzs. De felmutathatjuk Nyugat-Európa felé is, mint a sajátosan magyar védjegyet, mint a magyar felelős demokrácia ősét, az önkény egyetlen eu­rópai ellensúlyát, a történelmi értékelvű­­ség bizonyítékát. Szente Ildikó Tízezrek fogadták január 1-jén a Nemzeti Múzeumból a Parlamentbe átszállított Magyar Szent Koronát Az Országház kupolatermében helyezték el a koronázási jelvényeket és a koronát Hatalmas érdeklődés övezte a Parlamentben kiállított szent relikviákat

Next