Magyar Fórum, 2001. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-04 / 1. szám

2001. január 4. Magyar Fórum Néhány óra alatt megtelt egy kamion Kárpátalján a Pannon Rádió adománya Napjaink Ukrajnája a több évtizede meg­haladott európai múlt, a húszas, harmin­cas évek nyomorúságát idézi. A szovjet gazdaság romjai feletti ellenőrzés egyre inkább átkerül a bűnszövetkezetek kezé­be, miközben az államhatalom a lakosság legalapvetőbb szükségleteit sem képes biztosítani. A szerencsétlen sorsú országban Kárpát­alja, pontosabban a magyar határhoz közeli, és túlnyomó részben még ma is magyarok által lakott térség viszonylag kedvező hely­zetű. Bár a fizető munkahelyek száma itt is a nullához közelít, és a havi átlagnyugdíjból sem lehet fél kiló húsnál többet vásárolni, a határ közelségéből adódó magánkereske­delmi lehetőségek és a Magyarországról ér­kező segélyek biztosítják a megélhetés legszükségesebb feltételeit. Folyamatos anyaországi segítség nélkül a kárpátaljai magyarság létezése kérdőjeleződne meg, pe­dig ez a nemzetrészünk a Szovjetunióban elszenvedett üldözések és a mai szegénység ellenére is a szülőföldjén kíván maradni. Jól mutatja az éhező kárpátaljai lakosság­gal való anyaországi együttérzést és a segít­ség szándékát, hogy a Pannon Rádióban ja­nuár 28-án, csütörtökön meghirdetett gyűj­tés alig néhány órája alatt egy teljes kamiont megtöltő ruha, könyv és élelmiszer gyűlt össze a rászorultak számára. A gyors munka és a hatékony szervezés eredményeként szil­veszter előtt egy nappal, szombaton már meg is érkezett Kárpátaljára a küldemény. Kapronczi Mihály, a MIÉP országgyűlési képviselője vezette azt a küldöttséget, amely az ukrán hatóság bürokratikus előírásainak sokaságát leküzdve, még az elmúlt évben el­juttatta rendeltetési helyére a Kárpátaljai Református Egyháznak címzett segítséget. A fogadók részéről Nagy Béla beregszászi városi képviselő, a beregi egyházmegye fő­gondnoka elmondta, hogy nagy szükség van a Magyarországról érkező segélyekre, mert különben nem lehetne gondoskodni a rá­szorultakról. Az ukrán kormány is támogat­ja az emberbaráti tevékenységet, és messze­menően eleget tesz az egyházak ilyen irányú ingatlanigényléseinek, ám szinte alig ren­delkezik egyéb eszközökkel, így az államtól kapott épületek rendbetételét és működte­tését az emberbaráti tevékenységet végző egyházaknak kell megoldani. Beregszász városnak 33 ezer lakosa van, míg a járásban élő emberek száma megha­ladja a százezret. A túlnyomó részben ma­gyar nyelvű és református vallású lakosság­nak elsősorban az egyházi gondoskodás biz­tosítja a tisztességes megélhetést. A refor­mátus egyház diakoniai osztályának tevé­kenysége ökumenikus alapon történik, ami azt jelenti, hogy nem tesznek különbséget a rászorultak között. Például a 270 embernek meleg ételt adó szociális konyhára járóknak kevesebb mint a fele református, a többsé­get a római és a görög katolikusok teszik ki. A segélyek fogadásában részt vevő Lánczi Gábor szerint a városban szinte mindenki munkanélküli, és a dolgozóknak is bizony­talan a jövedelme. Nagyon sokan - főleg az értelmiségiek közül - át is költöztek Ma­gyarországra, de a többség marad és bízik a helyzet kedvező változásában. Nagy Béla a Kárpátaljai Református Egy­ház egyik legfontosabb feladataként nevezte meg az emberekről való gondoskodást, szük­ség esetén akár az állami tevékenységek egy részének felvállalását is, így a szociális gon­doskodáson kívül az oktatásban is szerepet vállal a református egyház, négy gimnázium működtetésével. Persze az emberbaráti munka nagy részét a szociális ellátásban va­ló fokozott részvétel jellemzi. A református egyház diakoniai szolgálata gyermek- és öregotthonokat tart fenn, valamint nem üz­leti célú élelmiszer-ipari tevékenységet is folytat, például sütödéket üzemeltet. Komoly erőt ad az embereknek az is, hogy a szovjet uralommal kezdődő állami ateiz­mus évtizedei után ma már szabad a vallás­gyakorlás és az anyaországgal való kapcso­lattartás. Kárpátalja népe a nyomor ellenére is kitart szülőföldjén, de emberi módon va­ló megélhetésében nélkülözhetetlen szere­pet töltenek be a Magyarországról érkező segélyek. A Pannon Rádió hallgatóinak adományait megköszönve ezért is kérte Is­ten áldását Nagy Béla mindazokra az embe­rekre, akik hozzájárulnak a kárpátaljai la­kosság életkörülményeinek javításához, a nyomorban élők és éhezők megsegítéséhez. Varga Imre Negyvenezer forint lett a minimálbér A teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozókat január 1-jétől legkevesebb 40 ezer forint havi bér illeti meg. A mérték­ről a kormány döntött, amelynek hatálya valamennyi munkáltatóra és munkavál­lalóra kiterjed. A személyi alapbér kötelező legkisebb összege teljes munkaidő teljesítése és ha­vibér alkalmazása esetén havonta 40 ezer, hetente 9200, naponta 1840, óránként pe­dig 230 forint lett. Amennyiben teljesítménybérezéssel al­kalmazzák teljes munkaidőben a munka­­vállalót, havi fizetésének el kell érnie leg­alább a 40 ezer forintot a teljesítménykö­vetelmények százszázalékos teljesítése és a teljes munkaidő kitöltése esetén. Ha a tel­jes munkaidő a napi nyolc óránál keve­sebb, a 230 forintos órabért kell arányosan növelni, hogy a havi bére elérje a 40 ezer forintot. Ha a teljes napi munkaidő - pél­dául készenléti munkakörökben - megha­ladja a nyolc órát, akkor a 230 forintos mi­nimális órabér csökkenhet. Ha a munkaidő a teljes munkaidőnél rö­­videbb, a havi, heti, napi díjat a munkaidő eltérő mértékével arányosan csökkentve, az órabértételt pedig a 230 forinttal kell fi­gyelembe venni. Amennyiben a részmun­kaidőt a nyolcórás teljes munkaidőtől ele­ve eltérő speciális, készenléti munkakö­röknél alkalmazzák, a 230 forintos órabért ugyancsak a nyolc órának megfelelő 40 ezer forinthoz kell viszonyítani. A rendeletet a január hónapra járó kere­setek megállapításánál kell először alkal­mazni. A határozat értelmében a munkál­tató fogalmába tartozik a költségvetési szerv is, illetve munkavállalóként kell fi­gyelembe venni a közalkalmazottat és a közszolgálati jogviszonyban álló dolgozót. A munka törvénykönyve elfogadott mó­dosítása szerint a kormány a szociális part­nerek egyetértésének hiányában is megha­tározhatja a minimálbért. Korábban a leg­kisebb bér összegének megjelöléséhez szük­ség volt az Országos Munkaügyi Tanácsban közreműködő munkavállalói, illetve mun­kaadói érdekképviseletek egyetértéséhez. A következő év kötelező minimálbéré­ről az Országos Munkaügyi Tanácsban szeptember 10-éig- megállapodás hiányá­ban legfeljebb további 15 napig - tart az egyeztetés. Ha nem jön létre megállapo­dás, a kormány meghatározhatja a legki­sebb munkabér mértékét. Mivel 2000-ben eddig az időpontig az Országos Munkaügyi Tanácsban nem si­került megegyezni a minimálbérről, a kor­mány a munka törvénykönyve felhatalma­zása alapján saját hatáskörben döntött an­nak mértékéről. (év) Jogorvoslat történt A Fővárosi Közigazgatási Hivatal veze­tője döntött a MIÉP fővárosi képviselő­­csoportjának bizottsági helyekkel kap­csolatos kérelméről. Grespik László fel­szólította a közgyűlést, hogy 2001. január 31-éig szüntesse meg a jelenlegi törvény­­sértő, alkotmányellenes állapotot. A fővárosi MIÉP-frakció ez idáig is többször sérelmezte, hogy öt állandó közgyűlési bizottságban nem képvisel­tethetik magukat. Grespik László, a Fő­városi Közigazgatási Hivatal vezetője most helyt adott a MIÉP-es politikusok kérelmének, így még több bizottsági he­lyen fejthetik ki szakmai észrevételeiket és állásfoglalásaikat. Bánovics Tamás budapesti MIÉP-es városatya lapunknak elmondta, hogy éppen akkor vette kéz­hez Grespik határozatát, amikor a Fővá­rosi Közgyűlés soros ülésén szünetet tar­tottak. Bánovics szerint Demszky hisz­térikus kormányellenes kirohanásait kö­vetően erre az időpontra fogytak el a na­pirendi pontok, és délután négy óra tájé­kában várta a testület Göncz Árpádot, va­lamint Esterházy Pétert és Réz Pált, hogy átvegye a díszpolgári címet, illetve a Pro Urbe díjakat. Marsi Péter Pál, a MIÉP-frakció he­lyettes vezetője ekkor tízperces frakció­szünetet kért, hogy rendkívüli sajtótájé­koztató keretében jelenthessék be a Fő­városi Közigazgatási Hivatal határoza­tát. Marsi Péter Pál, Zsinka László és Bá­novics Tamás ezen a konferencián hívta fel a figyelmet arra, hogy a megnöveke­dett számú bizottsági jelenléttel hozzá­járulhatnak a valódi önkormányzati de­mokrácia megvalósításához. A közigaz­gatási hivatal vezetőjének határozata egyértelműen véget vet Demszky régi gyakorlatának, miszerint maga és szűk köre irányítja a várost - fogalmazott Bá­novics. Míg a rendkívüli sajtótájékoztató tartott, egy harmadik kerületi SZDSZ-es képviselő bekiabált a terembe: szégyell­­jétek magatokat, ez a hétköznapi fasiz­mus! Bánovics Tamásék nem kommen­tálták ezt a primitív megnyilvánulást, csupán becsukták az ajtót. hun 3 A felbujtók Mind a mai napig kevés szó esett az el­múlt év végének közfelháborodást ki­váltó magyarellenes bűncselekmé­nye, az Amnesty International hol­land tagozata által elkövetett rágalma­­zási ügy kapcsán a tettestársról és fel­bujtóról, vagyis a hamis információk magyarországi szolgáltatójáról. Pedig a magyar rendőrséget gyermekkínzás­sal vádolók megnevezése, leleplezése az Amnesty International számára is alapvető érdek. A valóban szükséges és hatékony emberi jogi munka végzé­sének ugyanis egyik elengedhetetlen feltétele a hitelesség, a hamis infor­mációk kiszűrésének képessége. Ez az a minimálisan elvárható köve­telmény, amit teljesen figyelmen kívül hagyott a holland tagszervezet, amikor nyilvánosságot biztosított a magyar rendőrség lejáratását célzó, a legcseké­lyebb valóságalapot is nélkülöző rága­lomnak. Az ügy kapcsán teljesen kizár­ható az a lehetőség, hogy néhány hazán­kat nem ismerő, előítéletes holland fe­lelőtlen fantáziálásáról van szó. Nyil­vánvaló az is, hogy ehhez a lépéshez - tehát az állítólagos magyarországi gyer­mekkínzások hirdetések általi közzété­teléhez - a hollandiai Amnesty Inter­national által hitelesnek és megbízható­nak ítélt magyarországi informátorok kellettek. Olyan személyek, akik a ha­zánkat érintő kérdésekben már koráb­ban is tájékoztatták a holland közvéle­ményt, és baráti kapcsolatokat alakítot­tak ki az emberi jogi kérdések holland felelőseivel. A lehetséges informátorok körének meghatározásakor hasznos segítséget nyújthat az a tényfeltáró lista, amelyet a közelmúltban tett közzé a kormány, a leleplezett rágalmazók visítozásának kíséretében. Ez a magyarellenes újság­cikkeket tartalmazó gyűjtemény egyér­telműen mutatja hazánk kedvezőtlen megítélését a holland sajtóban. A hol­land szerzők ugyanis a magyar nemzet legjellegzetesebb tulajdonságai között emlegetik az antiszemitizmust, a cigány­ellenességet és az idegengyűlöletet. Ret­tegő kisebbségiekről írnak, akik össze­csomagolt bőrönddel várják, hogy mi­kor készteti őket menekülésre a többség részéről megnyilvánuló agresszív gyű­lölet. E cikkek név szerint megnevezett su­galmazói és informátorai egytől egyig a Magyarországon működő szociálliberá­­lis pártok tagságához vagy szimpatizán­­si köréhez tartozó személyek. Tu­lajdonképpen azokról a volt kommunis­tákról vagy egykori álellenzékiekről van szó, akiknek már a Kádár-rendszer biztosította a nyugati kapcsolatok és ba­rátságok kiépítését, miközben a valódi ellenzékiek még csak álmodni sem mer­tek az útlevélről. Ez a társaság napjainkra létrehozott egy hatékonyan működő nemzetközi kapcsolatrendszert, amit fel is használ a saját hatalmának megőrzése érdekében. Mégpedig úgy, hogy közben a legcseké­lyebb tekintettel sincs a magyar nép ér­dekeire. Számára az ország tekintélyé­nek rombolása a hatalomért folytatott harc egyik hasznos és megengedett esz­köze. E társaság tagjai elszántan tudnak harcolni egyéni és csoportérdekeik ér­vényesítéséért, ám a nemzethez tarto­zást nem ismerik, Magyarország nem hazájuk, csak lakóhelyük. Jelenleg szinte teljesen ez az érdekszö­vetség ellenőrzi és felügyeli Ma­gyarország kapcsolatait a nyugati médiu­mokkal. Amit világosan mutat, hogy ha­zánk vonatkozásában még a konzervatív lapok is az ő nézeteiket tükrözik, a kiala­kult kapcsolati viszonyok következtében ezen újságok tudósítói is az ő kizárólagos befolyásuk alá kerülnek. Rágalmaikkal pedig mindaddig együtt kell élnünk, amíg nem történik haté­kony lépés, kezdeményezés az úgyneve­zett szociálliberális médiaelit által ki­alakított és működtetett ismeretségi rendszer felszámolására, új kapcsolatok létrehozására az ország hiteles képének bemutatása érdekében. Erre kínál most kedvező alkalmat a botrányos hollan­diai eset, ha a bocsánatkérés elfogadá­sán túl a hivatalos Magyarország is ra­gaszkodik a rágalmazók megnevezésé­hez. Varga Imre Gyanúsan drága beruházás A Fővárosi Közgyűlés rendkívüli ülésén a szociális férőhelyek létesítésével foglal­kozott. A szociálliberális koalíció előirá­nyozta, hogy 950 millió forintért újítsa­nak fel egy 100 férőhelyes szociális ott­hont. Schuster Lóránt ekkor gyors fej­számolást végzett, s megállapította, hogy a koalíció javaslata alapján egy férőhely 10 millió forintba kerül. Ez az összeg még a szűkös fővárosi lakáshelyzet ellenére is elegendő ahhoz, hogy egy normális örök­lakást vásárolhasson, aki ezt megteheti. (b)

Next