Magyar Fórum, 2005. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
2005-11-03 / 44. szám
2005. november 3. Magyar FőriíM Barangolások Magyarországon Magyarország - még önmagában csak a trianoni Csonka-Magyarország is - mérhetetlenül gazdag természeti értékekben, gyönyörű tájakban, erdőkben, várakban, vizekben. Manapság sajnos szinte már csak az számít „valakinek”, aki több száz, esetenként több ezer kilométerre megy nyaralni, pihenni, feltöltődni. Pedig igenis érdemes először azt megismerni, ami határainkon belül található. Sorozatunkban a legszebb hazai természeti szépségeket kívánjuk bemutatni. Célunk vállaltan az, hogy kedvet csináljunk Magyarország felfedezéséhez. A Bükk hegység A Bükk az Északi-középhegység azon tagjai közé tartozik, amely nem vulkáni eredetű kőzetekből áll, hanem elsősorban mészkő, dolomit és egészen kevés márga építi fel. A földtörténet során a Bükk is „végigélte” azokat a folyamatokat, amelyek már bizonyára sokak előtt ismertek. Ezek közül számunkra most elsősorban a középidei tengerelöntés válik számottevővé. Ennek több oka is van. Egyrészt a tengeri üledékek képezik a hegység fő kőzetanyagát, ásványkincsei - melyek közül a Bükk déli részén (Pl.: Bükkábrány) található lignitmezők emelhetőek ki elsőként - szintén a földtörténeti középidő termékei. Másrészt a szakemberek a tenger évmilliós munkájának nyomát vélik felfedezni a - hazai viszonylatban - hatalmas méretű fennsík kialakulásában is. A 750-950 méter közötti átlagmagasságú Bükk-fennsík enyhén hullámos felszíne tipikusan olyan, mint az óceánok, tengerek homokos aljzata. A mészkő, mint alapkőzet és az általa nyújtott felszín természetesen kedvez a karsztosodásnak, melyet számtalan víznyelő, töbör (dolina), és zsomboly jelenléte igazol. A karsztosodás azonban nemcsak a felszín és a barlangok mélyének átalakítója, hanem sajátos növény- és állatvilág kialakulását is okozza. Növényzete egyedi jellegzetességekkel rendelkezik, számos olyan fajjal, mely hazánk területén a Bükk hegységben fordul csak elő. A Bükk jelentős területe és tekintélyes átlagmagassága lehetővé tette, hogy az egymás fölött elhelyezkedő növényzeti övek szabályosan - hazai viszonylatban a legszabályosabban - alakulhassanak ki. Ennek ellenére anomáliákat itt is lelhetünk, hiszen például az északi kitettségű hegyoldalak egyes részein néhol már 200-300 méteres magasságban megjelenik a bükkös erdő, amely alaphelyzetben csak 750-800 méteres magasságban történik meg. A már említett fennsík meglehetősen nagy területen biztosít mérsékelten hegyvidéki (szubalpin) klímát, mely a növényritkaságok elsődleges otthonát képezi. Amíg a kék virágú erdei nefelejcs mindenütt elterjedt, addig a szép, sárga virágú téltemető, a kígyótárnics, a terebélyes harangvirág, a hegyi lóhere vagy a szártalan bábakalács már lényegesen ritkább. A Bükkben szerencsére szép számmal láthatunk belőlük. Több, a pleisztocén eljegesedéskor megjelent növényfaj található meg még napjainkban is a Bükkben. Ilyenek például az északra futó, hűvös, nedves szurdokvölgyekben (Leány-völgy, Ablakoskő-völgy) lelhető, napjainkban már csak a magashegységekben elterjedt havasi ikravirág, sárga (kétvirágú) ibolya, havasi iszalag, havasi turbolya. A Bükk-vidék természetes növénytakarója - nagyobb vízfolyások völgytalpainak kivételével - szinte mindenütt az erdő. 250-400 méter tengerszint feletti magasságban a természetes növénytakaró a cseres-tölgyes. Állományait, mint neve is mutatja, a csertölgy és a kocsánytalan tölgy alkotja. A mészkőterületeken már 300 méter fölött megjelenik a mészkedvelő tölgyes. Az 500-700 méter között elhelyezkedő gyertyános-tölgyesek a cseres-tölgyesek és a bükkösök öve között teremtik meg az átmenetet. A gyertyános-tölgyesek gazdag aljnövényzetét elsősorban boglárkafélék alkotják. A hegycsoport nevét adó bükkfának is itt, helyben találhatjuk meg a legnagyobb hazai populációját. A 750-950 méter magas Nagy-fennsíkon és a Kis-fennsík 700 méter fölé emelkedő tetőin az ország legnagyobb, legszebben fejlett hegyi (ún.: montán) bükkösei élnek. A világosszürke, sima törzsű bükk tiszta állományába csak ritkán elegyedik egy-egy magas kőris vagy hegyi juhar. Állatvilága feltűnően gazdag, amelyet az átlagosnál szerencsére hatékonyabban őriz a terület nemzeti parki státusa. Az egysejtűektől a gerincesek törzsébe tartozó emlősökig mindenféle rendű állat képviselteti magát a hegység területén, közöttük több, szigorúan védett faj is található. A növényzetnél beszéltünk már a karsztosodás hatásáról, nos, ez az állatvilágban is észrevehető. A barlangokban denevérek tanyáznak, míg a karsztvizekben jellegzetes barlangi fajok találnak élőhelyet. A patakokban különböző ostorosok, vízi férgek, ászkarákok élnek. A rovarok közül a szarvasbogár és a havasi cincér érdemel említést. Utóbbi faj kizárólag a bükkösökben fordul elő, és a Bükkben találhatjuk meg a legnagyobb létszámban. A halfajok közül a kövi csíkon kívül a pisztrángokat emelhetjük ki, megemlítve azt is, hogy többnyire a telepekről kiszabaduló példányok népesítik be a gyors folyású, hideg vizű hegyi patakokat. A kétéltűek osztályát a tarajos gőte és a foltos szalamandra képviseli, mindkettő szigorú védelem alatt áll, csakúgy, mint az erdei sikló és a néhány, a Bükkben is honos gyíkfaj. A hegység madárfaunája szintén nagyon értékes. A kerecsensólyom (azaz a turulmadár), a fekete gólya és a harkály aránylag nagy létszámban fészkel. Szintén gyakorta hallhatjuk a szajkó (mátyásmadár) könnyen felismerhető rikoltozását. Jóval ritkábban fordul elő a holló és sajnos még ritkábban a császármadár (népies nevén mogyoróstyúk), amely bizonyítottan végveszélybe került, nagyon vigyáznunk kell tehát rá! Az emlősök közül találkozhatunk a másutt is előforduló nagyvadakkal (vaddisznó, őz, gímszarvas, muflon), melyek közül főleg a muflon és a vaddisznó okoz néha komolyabb erdőgazdasági károkat. Rendkívül nagy értéke a hegységnek a megtelepedni látszó hiúz. Ennek a nagyvadnak - amely a farkas és a medve hiánya esetén a tápláléklánc csúcsán helyezkedik el - minden tekintetben komoly jelentősége van, hiszen egyrészt gazdagítja az ország emlősfaunáját, másrészt pedig - mint csúcsragadozó - természetes módon ritkítja a túlszaporodni hajlamos nagyvad-állományt. Ráadásul - már csak a rendkívül rejtőzködő életmódja miatt is - teljesen ártalmatlan az emberre. Ha csak nem tudatosan követjük a nyomát, szinte kizárt, hogy találkozzunk vele. A hiúz szigorúan védett faj nemcsak a Bükkben, hanem minden más magyarországi előfordulási helyén is! Miután talán az összes tájunknál több látnivaló található a Bükkben, illetve annak közvetlen vonzáskörzetében, ezért illendő, hogy az eddigieknél bővebb terjedelemben nyújtsunk ezekről ismertetőt. Megközelíthetőség szempontjából a Bükk hegység - hasonlóan a Börzsönyhöz és a Mátrához - kedvező fekvésű. Két megyeszékhely helyezkedik el a keleti, illetve a nyugati oldalánál, Miskolc és Eger. Különösen az utóbbi város számít idegenforgalmilag is kiemelkedőnek, hiszen 60 ezres lakosságához viszonyítva temérdek műemlék és egyéb látnivaló vár bennünket a hevesi székhelyen. Miskolc elérhetősége nagyon jó, hiszen a budapesti Keleti pályaudvarról biztosított a rendszeres vasúti összeköttetés. Eger már nem annyira vonattal, hanem inkább autóbusszal kereshető fel könnyebben, hiszen csak kevés a közvetlen vonat, legtöbb esetben füzesabonyi átszállással érhetjük el az érseki székhelyet. A várost Gárdonyi Géza nagyszerű regénye kapcsán mindenki ismerheti, ám talán kevesebben tudják, hogy mind a muzulmán, mind a keresztény értékek felfedezhetők itt. A török elleni, 1552-es ütközet helyszíne, a vár ma is a leglátogatottabb része a városnak, ám a Bazilika, a Dobó tér, az Érsek-kert vagy a főiskolának otthont nyújtó Líceum - tetején a csillagvizsgálóval - szintén közkedvelt célpontja a turistáknak. Eger és Miskolc tőszomszédságában népszerű fürdőhelyeket is találunk. Egerszalók és Miskolctapolca aligha igényel bemutatást, miképpen egyre többen fedezik fel a Mezőkövesdhez tartozó Zsórifürdő kedvező élettani hatásait is. A további kirándulóhelyek közül okvetlenül ki kell emelnünk Lillafüredet és Szilvásváradot. Előbbi a hegység keleti oldalán található és eléggé mélyen a hegység belsejében fekszik. A Hámori-tó és a Garadnáig közlekedő keskeny nyomközű vasútvonal mellett a csendes, madárfüttyös erdei séták is vonzóvá tehetik. A Lillafüreddel átellenben elhelyezkedő, a Bükk északnyugati szélén fekvő Szilvásvárad is különösen gazdag látnivalókban. Itt is találhatunk kisvasutat, mely a Szalajkavölgyig visz bennünket. Emellett ősparkos kastély, szabadtéri erdei múzeum, pisztrángnevelő-telep, református körtemplom, millenniumi kilátó, lovaspálya és hangulatos kisvendéglők egész sora várja az ide érkezőket. A kisvasút szalajka-völgyi végállomásától egy rövid túrával az istállós-kői ősemberbarlangot fedezhetjük fel. A sportág növekvő népszerűsége miatt fontos, hogy a Bükk hegység a kevés magyarországi síparadicsom egyike. Bükkszentkereszt és Bánkút a két legismertebb síközpont, de más, kevésbé ismert sípályák is várják a téli sportok szerelmeseit. A szubalpin klímának köszönhetően a havas napok száma meglehetősen magas, ami kedvező a síelők számára. Összességében azzal zárhatjuk ismertetőnket, hogy a Bükk hegység és annak vonzáskörzete - rendkívül sokoldalú programlehetőségeivel és gazdag látnivalóival - egészen bizonyosan felejthetetlen élményt nyújt minden ide látogató ember számára! Kovács Attila Anna-vízesés Kilátás az egri várra a minaretből A festői szépségű Hámori-tó 19