Magyar Fórum, 2007. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
2007-05-24 / 21. szám
2007. május 24. Magyar Emix 3 Az Echo tévé új, mozgalmas műsorszerkezetéből különösen figyelemreméltó az Elátkozott szabadság című, amelyet Földesi Margit történész, bölcsészdoktor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára, több könyv szerzője vezet. A műsorába meghívott szereplő maga is hívhat egy vendéget, de a meglepetésvendéget a műsorvezető „szerzi” be. A legutóbbi hetek egyik izgalmas riportalanya Szokolay Zoltán volt. Szokolay magyarorosz szakos tanár, 1990-ben Békés megye egyéni választókerületéből jutott a Parlamentbe. 1991 végére nyilvánvalóvá vált, hogy Szokolay korábban a kádári titkosszolgálatnak dolgozott. Az a kérdés: Antall József és Boros Péter az SZDSZ-szel összejátszva minek érdekében alkalmazta a gombnyomós trükköt? Láthatta-e Mádai Péter és Dornbach Alajos Szokolayt nyomogatás közben? Elképzelhető-e, hogy a korábbi megmentők továbbszolgálatra kényszerítették Szokolayt? Mint tudjuk, a Kádár-rendszer alatt bizalmas nyomozások számára úgy gyűjtötték az információt, hogy ügynököt építettek be a közösségekbe, akinek feladatául szabták: bomlasszon, intrikáljon, kiszorítson, hamis híreket terjesszen. 1949-ben Kádár János, Rákosi Mátyás és Péter Gábor a kékruhás verőlegények mellé kitalálták a sajtócenzúrát, így a közvéleményt valódi hírek helyett híresztelésekkel befolyásolhatták. Hallgassunk bele a műsorba. Földesi Margit: Mi történt veled 1980 után? Hogyan kerestek meg téged? Bekerültél a parlamentbe, méghozzá nem is akármilyen pozíciód volt, a nemzetbiztonsági bizottságnak lettél az alelnöke. Történt valami 1991 decemberében. Idézet: az 1990 májusában megalakult Országgyűlés történetében másodszor okoz vitát a gombnyomás. Emlékezetes, hogy jó egy esztendeje Hámori Csaba MSZP-s képviselőnél merült fel és igazolódott is, nemcsak saját, hanem frakciótársának gombját is megnyomta. Ezt egyébként a házszabály nem szankcionálja, csupán a képviselői lelkiismeret kérdéskörébe tartozik az illetéktelen szavazás. Most azonban újra itt van egy nyomogatós honatya, Szokolay Zoltán. - Megnyomtad-e illetéktelenül Varga Zoltán gombját? - Szokolay Zoltán: Varga Zoltán asztalánál dolgoztam, nem nyomtam meg a gombját, nem akartam szavazni helyette. - Én azt kérdezem, hogy miért mondtál le, ha nem nyomtad le a gombot? Ezzel elismerted, hogy megnyomtad. - Igen, ez erkölcsi kérdés volt, másrészt az akkori miniszterelnök, Antall József azt mondta, hogy így a legjobb neked is, az MDF-nek is, azzal foglalkozhatsz, ami érdekel, és majd ’98-ban visszajössz. Lehet, hogy igazad van, felszólítottak a lemondásra többen is. - De ki szólított föl? - A Szabad Demokraták Szövetsége. Meg a média, meg Békéscsabán a választópolgárok. Úgy gondoltam, hogy ebből a feszültségből így a legtisztességesebb kilépni. - Menekültél? - Ugyan mi elől? Antall még azt is velem tanácskozta meg, kikérte a véleményemet, hogy kit indítsanak a helyemben a körzetben. - De hát ez hogy lehet? - Hát így történt. - De hát mondd el. Bementél Antall irodájába? - Nem ez volt az első beszélgetésünk, üzent a titkársága, hogy menjek be. - Röviddel azután? Ez 1991 decemberében volt. - Igen, hogy nyugodjak meg, ’98-ban simán visszajöhetek. Ez egy rövid beszélgetés volt, utána Boross Péter, a belügyminiszter kabinetfőnöke felhívott, beszélgettünk. -Ő a belügyminiszter volt akkor? - Igen. - Utána, egy ilyen előélettel, hogy valaki helyett megnyomtad a gombot, átkerültél a Belügyminisztérium első emberének a kabinettitkári posztjára? Azért itt álljunk meg. Van egy másik idézetem is, ami talán még kellemetlenebb, mint az első volt, és szeretném, ha együtt megnéznénk. Idézet: Az elmebaj első jelei a XX. század elején mutatkoztak. A titkosszolgálati tevékenység az ideológiai harc alapvető eszközévé vált, azaz egy világhódításra törekvő eszmerendszer legrafináltabb élcsapatává. Igen, ezt mondtad te a titkosszolgálatról, ez egy ’91 -es parlamenti beszéded. De a nézőknek elmondhatom, hiszen nyílt titok, és te is tudod, Zoltán, hogy Kukorelly Endre az Élet és Irodalomban írt egy cikket, amiben azt állítja, hogy te egy beszervezett ügynöke vagy voltál a magyar titkosszolgálatnak. Ő jelentéseket idéz, hogy a végén kezdjem a választ, aztán majd visszatérnék a parlamenti beszédemre, az is fontos. - Ügynök voltál, vagy nem? - Nem voltam ügynök, viszont Szekszárdon, ahol éltem a 80-as években, és ahol a lányom is született, volt egy ember, akit nagyon jó barátomnak gondoltam akkor, és ő szigorúan titkos állományú tisztje volt az állambiztonsági szerveknek. Ezt én most már tudom. Neki, vele írtam, nem jelentéseket, tudósításokat, ő azt mondta, hogy Nyugatra elviszi. - De például Kukorelly Endréről is írtál tudósításokat? - Némelyik elhangzott a Szabad Európa rádióban. Én rendezvényekről írtam írógéppel. - Beszervezési neved volt, mert azt is említik. - Én erről nem tudok. Tőle, a cikkéből tudom. - Havasi Zoltán ismerős? - Ismerős, csak nem onnan. Mindenesetre ezekért pénzt is kaptam ettől a fiatalembertől. Ezt úgy nevezi a titkosszolgálati szakma... - Na álljunk meg. Te kaptál pénzt, mert írtál valamiről? Hát akkor ezt hogy nevezik, ha nem titkosszolgálati tevékenység? Miről kellett írnod és kinek? - Például Dinnyés Józseffel tartottunk egy közös szerzői irodalmi estet Pakson. Vagy Budapesten az írószövetség választmányi ülése. Tele volt akkor botránnyal az irodalmi közélet, Tiszatáj betiltása, ilyenek. Nem egyszerűbb lenne és sokkal könnyebb a te lelkiismeretednek, ha föl tudnál ezen emelkedni és azt mondanád, hogy igen, írtam ilyen jelentéseket, igen, ügynöke voltam a Kádárrendszernek. Miért? Mert nem tudod elismerni az igazat, vagy pedig azért, mert nem voltál ügynök? - Én három szakaszra osztanám ezt az egészet. - De nincsen szakasz, arra válaszolj, amit kérdeztem. - Az elsőben fogalmam nem volt arról, hogy ez az ember, nevezzük xy-nak, mit kezd azzal, amit én szombatonként, nem minden héten, hanem minden hónapban egyszer legépelek. - Te havonként írtál jelentést. - Nem, ez attól függött, hogy én fölutaztam Pestre, és este ő várt az állomáson. Egy köztiszteletben álló ember. -Kié? - Helytörténész. Nem akarom megnevezni. Újabb pereket miért vegyek a nyakamba? - Miért nem? Annyi pered van? - Nem, de hát nem szeretném. - Jó, tehát egy ember megkért, akit te tiszteltél. Aki népi, nemzeti beállítottságú volt. Ez fontos volt neked? - Hogyne. Akkor ez egy hívó szó volt. - Megjelent nyomtatásban, hogy Havasi Zoltán volt a beszervezési neved. - Németországban Tollas Tibort kerestem meg, aki akkor a Nemzetőr főszerkesztője volt, és ő azt mondta, hogy minden kapcsolatot szakítsak meg azokkal a helyekkel, ahonnan ők információt várnak. Velük meg legyek udvarias és próbáljak meg kihátrálni a dologból, így a lányomat sem veszítem el, magyarul ne publikáljak, ne legyek az írószövetségben és akkor nem leszek számukra érdekes. Én ezt megtettem, elköltöztem a városból is az ország másik végébe, a történetnek tulajdonképpen így lett vége. - Azt kérdezném tőled, nem gondolod azt, hogy jön egy gyökeresen új rendszer, nem a diktatúra... - Én ebben nem vagyok annyira biztos. - Miért, szerinted ’90 után a diktatórikus hatalom folytatódott? - Választás volt, többpárti parlament volt, azt gondolom, hogy az állambiztonsági szerveknek csak a neve változott meg, a költségvetésük évről-évre több, a funkciója, módszere ma is ugyanaz.Arra akartam rákérdezni, hogy te nem gondoltad azt, hogy 1990-ben, amikor bekerültél a Parlamentbe, amikor az egyéni körzetben megválasztottak, bekerülsz a nemzetbiztonsági bizottság alelnöki posztjára, azután 1992-ben a belügyminiszter kabinetfőnöke leszel, hogy ezt a fajta múltadat elő fogják hozni? Én ezt meg akartam tanulni, ezt a szakmát, meg akartam érteni ezeket a folyamatokat, én akkor valóban hittem abban, hogy a rendszerváltozás... - De nem ezt kérdeztem, hanem, hogy miért nem mondtad el a múltadat? Amellett megtanulhattad volna a szakmát. De te azt gondoltad, hogy ez nem kerül napfényre? - Szó sincs róla. Az első szakaszában én nem tudtam az egészről, nem értettem. A továbbiakban meg én úgy éreztem, hogy harcolok ellenük. Én meg tudni akartam minél többet erről a szervezetről. - És sikerült? Boross Péter milyen főnök volt? Mert róla is sokféle pletyka kering. - Boross Péter keveset találkozott velem, nem foglalkozott velem. Én kabinettitkár voltam. Volt egy kabinetfőnök, Bosánszky Lajos. Túl sok dolgom nem volt. De itt valahogy megtört az életed. Ezzel kapcsolatban is van egy idézetünk. idézet: tiltakozott az ellen, hogy a tárca a NATO kommunikációs keretéből havi 800 ezer forinttal támogassa a Független Kisgazdapárt lapját, a Kis Újságot, ezért eltávolították állásából. - Ez 2000. A Fidesz-Kisgazda-kormány idején történt. - Mi ellen tiltakoztál, vagy mi ez a történet, amiből most ezt idézted. Az Orbán-kormány alatt újra pozícióba kerültél, a Honvédelmi Minisztériumban te szóvivő voltál? - Először a társadalmi kapcsolatok főosztályán dolgoztam, majd a sajtófőosztály élén és szóvivőként, Wachsler Tamás hívott oda, fideszes államtitkár. - És akkor észrevetted, hogy 800 ezer forinttal támogatnak egy újságot. - Egy kft.-t támogatnak egy olyan szerződéssel, hogy ha a honvédelemről cikkek jelennek meg, akkor... -Jól tudom, hogy az egyik vezető tisztviselőnek a fia volt itt érintve? Megnevezzük, hogy ki ő? - Pontosan, jogásza volt ennek a kft.-nek, aki álljon készenlétben, ha cikkek kapcsán valamilyen jogi probléma vetődne fel. - Torgyán József fiáról van szó, jól tudom? - Igen. De cikkek sem voltak túlnyomó részt, tehát jogi probléma sem származott. - Tehát készenlétben kellett állnia a 800 ezer forintért. - Igen. Amikor én a sajtófőosztály élére kerültem, mindjárt kaptam egy telefont, hogy késik az átutalás. Torgyán József közvetlen környezetéből. Végignéztem az iratokat, megtaláltam a szerződést, szabályos szerződés volt, aláírtam az átutalást, viszont nyilvánosságra hoztam a dolgot és a következő évi költségvetésben nem így terveztem. - És ő ezt megtudta? - Igen, én utána jó darabig munkanélküli voltam. -Akkor téged elbocsátottak 2000-ben, akkor állás nélkül voltál már 2 gyermekkel. - Elég sokáig. Azt tapasztaltam, én már akkor nem voltam amatőr ebben a dologban, hogy amennyire lehet, jönnek utánam... - Kijön utánad? - Én úgy gondolom, hogy a katonai biztonsági hivatal. Ezek nagyon súlyos szavak. A rendszerváltozáskor szétesett az állambiztonsági szerv több részegységre és a szakemberállománya megmaradt. A C típusú átvilágításomat egy hajdani III/III-as hölgy vezetésével végezték el, Szelezsány Olgának hívják, mondom nyugodtan a nevét. - Most is megvan? - Igen. Vagy a katonai biztonsági hivatal vezetője az a Stefán Géza, aki a rendszerváltozáskor különböző pozíciókban, de gyakorlatilag az ellenzék elleni dolgokat szervezte. Ő a szakdolgozatát a dezinformációról, az aktív intézkedésekről írta, aminek most már sokkal nagyobb hangsúlya van ebben a munkában, most már nem ügynököket keresnek, információkat gyűjtenek, ahhoz ott van a sajtó meg az internet, most már meg kell változtatni valamiben a közvéleményt, akár egy robbanás által. - Tehát valóban dolgoznak ilyen módszerekkel, hogy akár robbantanak is annak érdekében, hogy a politikai céljaikat érvényesítsék? - Annak érdekében, hogy emberek gondolkodását átállítsák, változtassanak rajta, hogy valaminek a létjogosultságát igazolják, ezt nevezem abban a 91-es beszédben, amit idéztél, dezinformációnak. Ez a beszéd egyébként november 25-én volt és csodák csodája, rá két hétre történt ez a gombnyomogatásos történet. Abban a két hétben én Angliában voltam. Azt gondolom, hogy mind a gombnyomás, mind ami utána történt, az a titkosszolgálatnak egyfajta módszere ellened? - Én nem szeretnék üldözési mániás történeteket... - De te sugalltad. - A bizonyítás esélye nélkül kitalálni. Én két tényt soroltam föl, eközben két hét telt el, közben elküldött Angliába Kónya Imre mint frakcióvezető, és visszaérkeztem, beültem a szavazásra és lám, mi történt. Én nem akarok sugallni semmit. Megérkezik Szőcs Géza író, aki szenátor volt a romániai rendszerváltás idején, és a műsorvezető meglepetésvendége, Kukorelly Endre. - Egy nagyon drámai pillanatnak vagyunk tanúi, három íróember ül egymás mellett, de azért van itt egy másik helyzet is, nézzünk meg mindenekelőtt egy bejátszást. Idézet: 2005. április 22-én átvettem az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában a rólam is jelentéseket írogatók beszervezési lapjait, a szigorúan titkost! különösen fontos! minősítésű, úgynevezett 6-os kartonokat. (...) Ezek alapján kiderült, Havasi Zoltán Szokolay Zoltánt takarja (...) azóta tudom, nemcsak sejtem, kik voltak. Pár nyirkos tenyerű, rímes verseket írogató ember. Olvastam Kukorelly Endrének az Élet és Irodalomban ezt az írását, és úgy gondoltam, hogy itt az ideje, hogy találkozzanak. - Sz. Z.: Én úgy gondolom, hogy a bevezető sorait, hogy két íróember, két költő, hogyha a publikálást vesszük ténynek, én csak annyiban vagyok író, hogy otthon írok, és ahogy az első részben is mondtam, hogy majd a hagyatékomban megtalálja, aki keresi. - F. M.: Jó, de most lapozzunk. Valóban írtál jelentéseket Kukorelly Endréről? Elvállalod és bocsánatot kérsz vagy tagadod? Ez egy döntő pillanat. - Sz. Z.: Bárkitől bocsánatot kérek, ha úgy gondolja, hogy ezzel neki bármilyen kárt okoztam.F. M.: De ezek szerint ügynök voltál? (Folytatás a 4. oldalon) Boross kabinettitkára