Magyar Fórum, 2007. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

2007-11-15 / 46. szám

2007. november 15. ostromoltak autogramért. Ezt sosem tudom elfelej­teni, különösen annak a tudatában, hogy a japánok nagyon őszinték, igen magas a szépségkultúrá­juk, s zeneileg alapfokon képzettek. Náluk a Ko­­dály-módszert magas szinten művelik, s ennek következtében érzékenyebb, produktívabb állam­polgárokat nevelnek országuknak, s a világnak. - 2001 után a Magyar Állami Operaház vezetősége nem tartott igényt Pitti Katalinra. Mivel indokolták döntésüket? - A 2000-2001-es évadban szakadt meg kapcso­latom a színházzal. 2000 decemberében még Tos­­ca-premierem volt, s mindig nagyon sokat dol­goztam a Magyar Állami Operaházban csakúgy, mint az Erkel Színház színpadán. Gyakorlatilag a 2000- es év utolsó operaelőadása az enyém volt. Ám az évad második felében jött az új igazgatóság, Győriványi Ráth György vezetésével. Ő küldött nekem egy levelet, nem tud nekem előadást adni, mert strukturálisan átépíti a színházat. Teljesen megdöbbentem... Előzőleg, még Szinetár idejé­ben kértek, adjam oda a státusomat, mert Pitti Katalin vagyok, s lehessen más is ,Pitti Katalin­. Mondták: a minisztériumtól kaptak egy utasítást, hogy 50 embert el kell küldeniük, s úgy gondol­ták, én olyan nagy sztár vagyok, hogy adjam oda a státusomat, ők majd visszahívnak vendégségbe, becsülve művészetemet. A történtek miatt 2001 óta nem léptem át az Operaház küszöbét. - Maradt a pódium, a dal és az oratórium... - Sokat hívnak az ország különböző településeire. Már 2001- re összeállítottam néhány önálló estet. Nem szere­tem a különböző haknicsapatokat, ahol egy műsor alatt 15-20 perc jut egy-egy művésznek, bár aláírom, ez is ke­mény feladat. Estjeimen hol a magyar, hol a nemzetközi zeneirodalom legszebb műveiből hallhatnak egy váloga­tást. A legfelemelőbb élmény számomra viszont az, ha templomban énekelhetek. Az egy egészen különleges lel­ki állapot. Van egy a cappella programom is, melyben a dalokat egy-egy vers követi. Szeretem a jó költeményeket; édesapám már kisgyermek koromban tanított verset mondani. A legújabb produkcióm egy Kodály-est. Sokat olvastam Kodálytól, Kodályról. Ennek apropója az volt, hogy felkérést kaptam a Duna II. Autonómia csatornától egy zenei műsor vezetésére. Össze is állítottam egy 12 té­makörből álló anyagot, csak éppen a pénz hiányzott a megvalósításhoz. Ebből a munkából született a Kodály­­estem, melynek címe: „Magyar az, aki a magyar kultúra része.” A mester írta egyszer, s ezt ajánlom mindenkinek a figyelmébe: „Pénzt, vagyont örökölhetsz, de kultúrát nem. Annyira vagy kulturált, amennyire megszerzed... de magyarságot sem örökölhetsz, mert annyira vagy ma­gyar, amennyire megszerzed!” Nekünk tanulni kell, s tovább adni a tanultaknak. Nálunk az európai kultúrán kívül a keleti és az amerikai annyira beáramlott az ország­ba, hogy lassan már a magunkét alig leljük fel. Egy óvo­dáskorú gyerek előbb beszéljen szépen anyanyelvén, az­tán járassák angolórára! Tanítsanak népdalokat neki! Agykutatók mutatták ki, hogy minél többet dalolsz, annál több az életenergiád. Az oktatási rendszer vonzata, hogy a gyerekek­­ tisztelet a kivételnek - nem tudnak egy ma­gyar népdalt, de egy magyar verset sem. Világszínvonalú líránk van, s közben iskolai ajánlott irodalom lett a Harry Potter. Teljesen lidérces állapot! Mintha tudatosan pusztí­tani akarnák a magyar szellemiséget, a nemzet kultúráját. Ezt csak akkor lehet megállítani, ha egyenként mondunk nemet a divatos irányzatoknak.­­ Egyszer ezt nyilatkozta: „Kislány korom óta hív a zene, és mára rendkívül tudatos művészemberré váltam, aminek ára van. ’’Milyen árat fizetett művésszé válásáért? Nagyon sok lemondással jár a művészélet. Nem járok el szórakozni. Este, mikor a legtöbb ember kikapcsoló­dik, nekem akkor kezdődik el a munka java. Memorizál­ni csak akkor tudok, mikor már nem szólnak a telefonok, és mindenki alszik. A csendes munkához tartozik a szó­­tárazás is. A gyakorlás is nehéz, de nem maga a munka, hanem a lehetőség megteremtése. Épp a minap gondol­kodtam el arról: soha nem volt egy olyan munkaszobám, ahová félrevonulhattam volna gyakorolni, dolgozni, hogy ne zavarjam családtagjaimat, s ők sem engem, mert én csak hangosan tudok gyakorolni. Memorizálni már csendben is lehet. - Egy idő óta közéleti szereplő is. Részt vesz politikai rendezvé­nyeken. Ez azt jelenti, hogy egy művésznek a színpadon túl is van kötelessége? - Egy előadóművésznek ki kell állnia az emberek elé, s vállalnia kell saját magát. Lehetek akármilyen rettenetes életperiódusban, akkor is fel kell készítenem magam arra a szentségre, hogy én, Pitti Katalin kiállhatok a publikum elé. Kiállni viszont csak igazul, tisztán, szolgálatra ké­szen, emelkedetten és mondanivalóval telve szabad. Lát­ván az ország problémáit, annyira összesűrűsödött ben­nem a mondanivaló, hogy úgy éreztem: meg kell szólal­nom. Először olyan verseket választottam magamnak, amin keresztül üzenhetek. Mindig elmondom a program elején: nem kell megijedni, az elhangzottakért vállalom a felelősséget. Egyik célom: segíteni a gondolkodásban is, mert sokan nem gondolkodnak, hanem „alszanak”. Nem törik magukat semmiért, s nem tűznek ki maguk elé kü­lönböző célokat. Eljutottam oda, hogy színt kell vallanom. Ehhez külön­böző helyzetek is kényszerítettek. Miután megkaptam az elbocsátó levelet, különböző médiumoktól felkerestek azzal, hogy „gyere, most befutünk a Fidesznek!” Fel voltam háborodva. S ekkor léptem be a pol­gári pártba. Elnézek minden hibát. Mindig is arra vágytam, hogy hasznos legyek, s nem várok cserébe sem­mit. Ehhez a gondolathoz kapcsolódik Márai Sándor írása a hazáról. ,Mindegy, kik beszél­nek hazád nevében? Mindegy az is, mit monda­nak azok, akik jogosultnak hiszik magukat a ha­za nevében beszélni? Te hallgass hazádra. Min­dig, mindent adjál oda hazádnak. A világnak nincsen semmiféle értelme számodra hazád nél­kül. Ne várj jót a hazától, s ne sopánkodj, ha meg­bántanak a haza nevében. Mindez érdektelen. Egyáltalán, semmit ne várj hazádtól. Csak adjál azt, ami legjobb életedben. Ez a legfelsőbb pa­rancs. Bitang, aki ezt a parancsot nem ismeri. ” -Pitti Katalint, az operaénekest sokan kedvelik, ked­velték. .. Miután Egerszegi Krisztina 2002-ben részt vett a Kossuth téri gyűlésen, azt mondták róla: már csak a fél ország „Egérkéje”... - Én az egész országé vagyok, s Egerszegi Kriszti­na is. Ki is akkor a kirekesztő? Attól, hogy meg­mondom a véleményemet, művészetem már nem ér semmit?­­ Egy közíró, Bodor Pál, ezt írta naplójában: „Min­den operabarát-hódolatom a Pitti Kataliné. Ha jól emlékszem, egy alapítvány zsűrijében magam is rá szavaztam. De most az M1 »a la carte« műsora után képtelen vagyok emlékbeli arcáról letörölni e politikai szereplés torzító grimaszát. Szörnyűeket mondott szegény, mint aki nem is sejti, hogy dúvad kampány eszköze.” Mi­ erről a véleménye? - Az említett műsorban csak azt mondtam, ami a „lelkemből kiszól”. Semmilyen kampánynak nem vagyok az eszköze, de azt nem tűrhetem, hogy általam nagyra becsült politikusokat sértegessenek. Hagytam volna szó nélkül, hogy Winner Máriát futóbolondnak titulálják? Elmondtam: az elmúlt századnak nagyon nagy bűne volt a holokauszt, de talán még nagyobb a kommunizmus. Míg az előbbi bűnöseit bíróság elé állí­tották, addig a kommunizmus bűnöseit nem. Nem akasztófákat szeretnék látni, de egy morális megtisz­tulásra mindenféleképpen szükség lenne. Addig nem tudunk továbbmenni! Ha kiöregszenek az áldozatok családtagjai, akkor sem, mert a bűn itt él a fák között, a házak falain és a levegőben. - Szokott jótékonykodni is? Olvastam: megkapta a Teréz anya­díjat. .. - Igen. A péceli Egymást Segítő Egyesület Szociális Ott­honában idős, magatehetetlen, családjuktól elszakadt em­berek élnek. Pécelen kiváló, remek szakemberek segíte­nek nekik abban, hogy az otthon valóban otthonuk le­gyen. Szinte minden esztendőben adtam jótékonysági koncertet az intézmény javára. Egy ilyen koncert nem csak „pénzszerző akció”, mert azáltal örömet okozhatok azoknak, akiknek erre a legjobban szükségük lehet. Egy előadóművésznek a legfőbb dolga, hogy örömhírt vigyen, evangelizáljon, élni segítsen! - Benkő Péter nyilatkozta régebben, hogy saját tragédiái döb­bentették rá, mi a lényeges és fontos életünkben. Művésznő is elmondhatja mindezt? - Hogyne. Ha magam nem hozom meg az áldozatot azért, hogy életemet visszatereljem a „főútvonalra”, akkor az Isten teremt egy olyan helyzetet, ami a földhöz sújt. Azzal a céllal: gondolkodj el azon, merre van a helyes irány! [/­ ] Medveczky Attila Melinda szerepében - Erkel: Bánk bán (Ottó: Daróczi Tamás) Magyar FérfiM Ámítás és hazugságok Mivel indokolja Izrael a Gázai övezetben élő palesztinok kiéheztetését, az újabb és újabb katonai akciókat, melyek során ártatlan nők és gyermekek sokasága veszíti életét? Esetleg nem is kell megindokolni ezt a példátlan brutali­tást? Hiszen például idehaza nap mint nap tanúi vagyunk annak, hogy a legnagyobb szélhámosok nem mondanak semmit. Egyszerűen csak lopnak, csalnak és hazudnak, és kész. Indoklás nélkül. Esetleg egy állam is megteheti ezt? Lehetséges, hogy majd másfél millió gázai palesztin szép csöndben éhen pusztul? Nos, ebben a megkergült világban semmi sem zárható ki. Mindamellett az arab-iszlám világ egy részében mégiscsak szóvá teszik a palesztinok elleni el­képesztő jogsértéseket. És még a nyugati világban is akad­nak - bár nagyon kevesen - világosan látó és becsületes emberek, akik tiltakozni mernek, így azután Izraelnek is csak mondania kell valamit. Hogy mit mond, azt mindnyájan nagyon jól tudjuk. A nyugati médiumok eléggé hangosan zengik a tel-avivi propa­gandát. Melynek lényege: Izraelnek joga van ahhoz, hogy minden eszközzel megvédje magát a palesztin területek­ről, illetve a Gázai övezetből a területe ellen irányuló raké­tacsapások ellen. No, ez szép. De álljunk csak meg egy pillanatra. Ez az érvelés lényegében két állítást tartalmaz. Az egyik, hogy a zsidó államnak joga van „minden esz­közzel” megvédeni az érdekeit. A másik pedig, hogy a pa­lesztin ellenállás házi készítésű, ún. Qasszam rakétái ko­moly fenyegetést jelentenek a zsidó állam számára. Egyik érv sem állja meg a helyét. Mert ami az elsőt illeti, felhív­nám a figyelmet arra, hogy ugyanezt mondták annak ide­jén a náci Németország vezetői. Ők is arra hivatkoztak: „minden eszközzel” megvédik a német nemzet érdekeit. Ezért aztán politikai ellenfeleiket börtönbe vetették, a zsidókat koncentrációs táborokba hurcolták, és több európai állam területét megszállták. Mindezt tették a „nemzet érdekeinek a védelmében”. De az amerikaiak is ugyanerre hivatkoznak folyton, amikor megtámadnak egy-egy országot. Legutóbb Irak megszállását ma­gyarázták ezzel. Egyáltalán minden állami bűncselekmény és terrorizmus indokolható a „nemzeti érdekek” védel­mével. És a palesztinok „nemzeti érdekeivel”, egyáltalán az élethez való jogukkal mi lesz? Az semmit sem számít? A náci Németország és a mai Izrael propagandája és cse­lekedetei közötti párhuzam azért sem légből kapott, mert a Gázai övezet nagyjából úgy néz ki most, mint egykor a varsói gettó a háború alatt. Kínos összehasonlítás, az biz­tos. Izrael pedig hiába hivatkozik arra, hogy 2004-ben ki­vonta csapatait az övezetből, így azután semmi köze sincs ahhoz, ami ott történik. Már hogy a csudába ne lenne! Hi­szen a parányi kis terület légterét, tengerpartját és határ­átkelőit szoros ellenőrzése alatt tartja. Élelmiszer-szállít­mányokat nem enged át, sőt súlyosan korlátozza az ener­gia- és üzemanyag-szállításokat is. Jelenleg az övezet lakói­nak 70%-a a külföldi segélyszervezetek adományain ten­gődik. De az izraeli hatóságok az emberek mozgását is korlátozzák: se munkavállalás, se gyógykezelés, se tanul­mányok folytatása céljából nem engednek ki senkit a gázai gettóból. Jelentések szerint számos haláleset következett már be azért, mert súlyosan beteg embereket feltartóztat­tak a határátkelőkön. Nekik nem volt más választásuk, mint eljutni valamelyik külföldi kórházba, mivel a gázai egészségügyi rendszer összeomlott. Ami pedig az izraeli propaganda másik elemét, a Qasszam rakéták ügyét illeti, a helyzet a következő. Tíz év óta hasz­nálják ezt a meglehetősen primitív és pontatlan fegyvert a palesztin ellenállók. Ez alatt az idő alatt tíznél alig több iz­raeli polgár vesztette életét. Ezzel szemben csak ebben az esztendőben több száz palesztin halt meg a zsidó állam had­erejének támadásai következtében. Köztük civilek is nagy számban! Miféle fenyegetést is jelentenek akkor a Qasszam rakéták? Ne feledjük, az izraeli hadsereg a legmodernebb haditechnikával - Apache helikopterekkel, F-­ 6-os gépek­kel és Merkava tankokkal - felszerelkezve lép fel a csupán kézi fegyverekkel és a Qasszam rakétákkal (némely esetben pedig csak kövekkel) harcoló palesztinok ellen. Nemzeti érdekek? Biztonság? Kinek az érdekeit, kinek a létét fenye­getik ebben a konfliktusban? A palesztinok hazáját, földjét rabolták el, őket zsúfolták be menekülttáborokba, és őket szorongatja a világ egyik legerősebb hadserege. Ők pedig magukra hagyva folytatják sokszor teljesen kilátástalan­nak tetsző küzdelmüket. Zábori László 13

Next