Magyar Fórum, 2009. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

2009-06-18 / 24. szám

12 Magyar Fórum Harsányi-darab a Broadway» Harsányi Gábor színművész, író 1945. június 15-én Budapesten született. 1964-1968 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolá­ba járt. Karrierje a Thália Színház társulatánál indult (1968-1979), majd a Mafilmhez került 4 évre (1979-1983). 1983-1989 között a Nemzeti Színház tagja volt. 1982-ben a Karinthy Színház egyik megalapítója és társigazgatója lett. 1995 óta a Vidám Színpadon dolgozik, elsősorban komikus szerepekben. Népszerű szinkronszí­nész. Jelenleg az Újpest Színház művészeti vezetője. Főbb filmszerepek: Fiúk a térről, Én vagyok Jeromos, A hal­hatatlan légiós, Jó estét nyár, jó estét szerelem, Hekus lettem, Kakuk Marci, Állítsátok meg Arturo Uit, Egy óra múlva itt vagyok, Az öreg, Néró a véres költő, Palacsintás király, Kojak Budapesten, Irgalom, Naszreddin Hodzsa, Illetlenek, Égig érő fű, Csodatopán, Linda­­sorozat, Öregberény-sorozat, Família Kft.-sorozat, Szeszélyes család-sorozat. Főbb színpadi szerepek: Őrnagy (Örkény:Tóték), George (Steinbeck: Egerek és emberek) Svejk (Hasek-Burian: Svejk) Mercutio, Lőrinc barát (Shakespeare: Rómeó és Júlia) Szmirnov (Csehov:Medve) Corbaccio (Jonson: Volpone) Lickb­eerse (Shaw: A szerelem ára) Hetedik esküdt (Rose: 12 dühös ember) Evelyn Farrant (Moon: Hulla-hopp) Szerebr­­jakov (Csehov: Ványa bácsi) Puzsér (Molnár: Doktor úr), Willie Clark (Neil Simon: Napsugár fiúk), Rendezései: Ady és mi (emlékműsor az Újpest Színházban) (társrendező és szereplő), „Ami megmarad”, Shakespeare: Rómeó és Júlia, Steinbeck: Egerek és emberek, Harsányi: Család az inter­neten, Harsányi: Királytörténet, Camoletti: Anna csak egy van, Bencsik Imre: Kölcsönlakás. Főbb művei: C.C. Kicker álnéven: Johanna és a médium, Johanna és a Dreher utcai gyilkosság. Botrány a Sportcsarnokban (novellák, 1987), Meghódítjuk Amerikát (musical 1986) Börtönszínház (színmű 1986) Lassú halál folyosója (regény 1987) Menekülés Erdélyből a Szentföldre (regény 1988) Szentföld rabjai (regény 1989) Sztriptíz bár a cityben (színmű 1991) Más és Más (színmű 1995) Kék bolygó (musical 1997) Mindhalálig Szex (zenés vígjáték 1999) Isten szeme mindent lát (szatíra 2000) Király Történet (musical 2001). Nevét viseli a 2002-ben alapított újpesti tehetségkutató és kommu­nikációs stúdió, melynek igazgatója. Az Újpest Színház művészeti vezetője. Elismerései: Filmkritikusok Díja (1973), Jászai Mari-díj (1974,1987), SZOT-díj (1975).­­ Tudtommal már gyerekkorodban szerettél színészkedni és focizni. Dr. Sipos Béla, a PTE rektorhelyettese nyilatkozta annak ,A Medve utcai általános iskolában a legjobb barátom Harsányi Gábor volt, akiből később színész lett, és egy Budavári Béla nevű fiú. Hatéves korunktól fociztunk. Harsányi Gábor már akkoriban kitűnt a színészi képességeivel. Egyik alkalommal beteget jelentett, és még én is megrémültem, olyan szörnyű állapotban volt. Megkérte a tanárnőt, hogy engedje haza, és én pedig kísér­jem el. Ahogy a sarkon befordultunk, máris elkezdtünk focizni, kiderült, semmi baja nem volt.” Ez valóban megtörtént? - Ez valóban így történt. Nagyon szerettem a Medve utcai iskolába járni, s kiváló osztálytársaim voltak. Számtalan alkalommal fociztunk a grundon. Emellett versmondó-versenyeken vettem részt sikeresen. Min­den szerénytelenség nélkül mondom: 1957-ben, a for­radalom leverése után olyan módon szavaltam el a Himnuszt, hogy az egész iskola zokogott. - Sokszor használtad-használod fel különböző élethely­zetekben színészi adottságaidat? - Az életben nem vagyok olyan jó színész, mint a szín­padon, vagy a filmvásznon. A reflektorok fényében szeretek lubickolni. Nem követtem el több csínytevést, mint amit általában egy életrevaló diák. -Mindig is színész akartál lenni, vagy a sport is felvetődött? Tudtommal karatéztál is.­­ így van. Nagyon szeretettem a küzdősportokat, bár a karatézás később lépett be életembe, mint a színészet. A színészi pálya nálam összefüggött az íróival. Már a gimnáziumi évek alatt írogattam. Másodikos koromtól - a Budai Nagy Antal Gimnázium növendéke voltam - egy kiváló irodalmi önképzőkörbe jártam. Ezt a társa­ságot Rádics Károly, kiváló pedagógus vezette. Ő nem csak a versek és az irodalom szeretetét sugározta felénk, hanem tehetségkutató is volt. Rádics tanár úr felhívta a figyelmemet arra, hogy a Rádió pályázatot hirdet így írunk mi címmel. Erre a pályázatra az önképzőkörben felolvasott novellámat küldtük be. Nem kaptam meg az első díjat - második, vagy harmadik lettem. Abban az időben a Rádió Ifjúsági Osztályának szerkesztője Padisák Mihály volt, s neki nagyon tetszett az írásom. Azt mondta: dramatizálni fogja novellámat. Be is hív­tak a dramatizált változat felvételére, ahol Bodrogi Gyula adta a hangját annak a figurának, akit én megál­modtam. Ettől a perctől kezdve egy hatalmas szerelem indult el részemről a színház és a színészet irányába. Ekkortól jártam színházakba, s gyűjtöttem a repertoárt. Negyedikes koromban pedig felvételiztem a Színmű­vészetire. -Kezdetben is álnéven írtál? Hiszen két írásod Kicker név alatt jelent meg. - Akkor még nem, csak mikor végzett színész voltam, s túl voltam az első nagy filmjeimen. Az első két krimi­met írtam álnéven. -Miért? Szégyellted? Ciki volt? - Nem, de akkor élt egy negatív előítélet a krimi-iro­dalom irányába. Kissé ponyvának tartották, lenézték. - Miért kezdtél el krimit írni? Sok Holmes-történetet ol­vastál? - Szerettem a klasszikus krimiket, de esetünkben a fan­táziám elengedéséről volt szó. Egy krimiben el lehet engedni a szörnyű indulatokat. Szerepelhet egy gonosz betörő, egy zseniális detektív is a műben. - Ilyenkor mindkét figura benned volt? Tehát egyformán beleélted magad a gyilkos és a nyomozó alakjába? Sőt úgy is kellett gondolkoznod, mint pl. egy rablógyilkosnak? - Ez egy félelmetes téma, hiszen azt feszegeted: milyen technikával írok. És eltaláltad... Egy színésznek azért is izgalmas írni, mert a mű visszaolvasása közben a dialó­gusokat el lehet játszani magamban. Az a színész, aki több tucat remek szerepet játszott el, érzi, ha egy dialó­gusban valami hibázik. Tehát önkritikára is van lehető­ségem. - Szüleid hogyan fogadták azt, mikor bejelentetted: színész szeretnék lenni. - Édesapám jogász volt, s a háború előtt is gyakorolta mesterségét: polgári peres eljárásokban ült a bírói szék­ben. 1945 után családom elég nehéz helyzetbe került, mert apám kikerült a bíróság kötelékéből. Csak 1958- tól bíráskodott újra, a „polgári feljebbvitelnél.” Édes­apámnak is köszönhető, hogy létrejött a Gobbi Hilda nevéhez fűződő színészház és színészmúzeum. Testvérem édesapámat követte a pályán. Édesanyámban vi­szont művészvér csörgedezett. Ő- Isten nyugosztalja - több­ször megkért rá, hogy erről ne beszéljek, de nem bírom most sem megállni, hogy ne szóljak arról: házassága előtt Rákosi Szidi színiiskolájába járt. Feleki Kamillnak volt csoporttársa. Tehát művészi vénámat édesanyámtól örököltem. Ő nagyon örült annak, hogy álma bennem megvalósult, s támogatott is. Szüleim megnézték fellépéseimet, s apám is nagyon büszke volt rám. Annak idején nagyon nehéz volt bekerülni a Szín­­művészetire. Kétezer felvételizőből kb. harmincat vettek fel, s húszan végeztünk. Tehát nagyon erős volt a követelmény. Édes­apám úgy érezte, hiába vagyok tehetséges, nem fognak felven­ni. Elsőre felvettek, és a Simon Zsuzsa-Gáti József által vezetett osztályba kerültem be. Simon Zsuzsa a színpadtechnikára, míg Gáti József beszédtechnikára tanított minket. Csak a hála szavaival tudok visszaemlékezni róluk. Gáti nagyon szigorú volt hozzánk, s ezért morzsolódtak le a színihallgatók. Erről írtam egy novellát is, melynek témája benne van a Börtönszín­ház c. darabban is. -Majd’ 10 évig a Thália Színházban játszottál. Ez a Kazimir­­korszak volt? - Pontosan. Kazimir erősen baloldali gondolkodású ember volt, de mindig kiállt a társulata mellett. Arra is megvolt a le­hetősége kapcsolatai révén, hogy nyugati kortárs irodalmat hozzon be a színházba. El kell mondani, hogy ez az egész nem csak Kazimir érdeme volt. Az igazgató mellett állt egy neves dramaturg, író, rendező: Gosztonyi János. Gosztonyi ismerte az akkori nyugati új hullám drámáit, s ő ajánlotta ezeket a műveket Kazimirnak. Az igazgató pedig kiharcolta a darab bemutatását a nagy tilalom ellenére. -Négy éven át a Mafilmnél voltál. - Abban a korszakban olyan filmeket készítettek velem, melye­ket a mai napig vetítenek. Biztos vagyok benne, hogy ezekből az alkotásokból egy-kettő örökre fennmarad. Amikor a Jó estét nyár, jó estét szerelem c. filmet forgattuk, azt mondta Pécsi Sán­dor kollegám: „egy színész az élete folyamán sok sikert köny­velhet el magának. Ám olyat alakítani, ami több generáció tet­szését is elnyerheti, nagyon nehéz. Figyelj oda erre a filmre, mert ebből ilyen sikert tudsz kovácsolni.” S valóban, ez a film „tartja magát.”­­Az Én vagyok Jeromos és az Egy óra múlva itt vagyok c. sorozat DVD-n is megjelent. - Fiam mondta, hogy az Egy óra múlva itt vagyok c. sorozatot nagyon sokan töltik le a netről. Az MTV honlapjára rákattint­va is meg lehet nézni néhány filmemet. -Az Egy óra múlva itt vagyok sorozatban partnereid voltak - többek közt - Bessenyei Ferenc, Kállai Ferenc, Sinkovits Imre, Venczel Ve­ra, Őze Lajos, Márkus László, Gyenge Árpád, stb. Ez egy propagan­da-film volt? - Úgy emlékszem, hogy nem volt az. Egy történelmi film volt, reális háttérrel. - Filmjeidet nézve feltűnik, hogy a legkisebb szerepeket is profik ját­szották. Ez ma nem „divat”. Ez is a siker titka? - Hogyne! Mára valóban megváltozott a helyzet. Mivel a televí­ziós csatornák többsége elsősorban az anyagiakra figyel, így nincs szükségük képzett színészre. Azt mondják ezek a médiu­mok: mi bárkiből sztárt tudunk kreálni. Addig futtatják az ille­tőt a képernyőn, addig írnak róla bizonyos lapok, míg nem lesz ismert személy belőle. Ennek ellenére azt látom, hogy nagyon sok tehetséges fiatal van. - A nekik van lehetőségük arra, hogy ismertek legyenek? -Az ismertséghez nem biztos, de ahhoz, hogy megéljenek talán. Észrevették, hogy ma nem elég egy vasat tartani a tűzben. Több diploma kell ahhoz, hogy meg lehessen élni. Természetesen fel­vetődik az a kérdés is, hogy erre nem mindenkinek van anyagi fedezete. Akinek van lehetősége, az vállalkozást indít el, vagy elindul Nyugatra. Ez utóbbit azért tartom lényegesnek, mert nekünk akkor ez tiltva volt. Le volt zárva a határ. Ma egy fiatal elmehet castingolni a milánói Scalaba is, ha akar... -A történelemben nincs olyan, hogy „ha”. Játszunk el mégis a gondo­lattal: ha nem lett volna vasfüggöny, az említett színészek mind Ma­gyarországon maradtak volna? Akkor is ilyen nívós színészgárdánk lett volna? - Nem hiszem. Biztosan néhányan Nyugaton is szerencsét próbáltak volna. Ez a lezárt határnak talán egyetlen előnye volt. - Egyszer azt nyilatkoztad: „vallom, addig kell sztárnak lenni, amíg az ember fiatal. ” Tehát sztárok voltatok?­­ Nem abban az értelemben, ahogy ma sztár lehet valaki egy kereskedelmi televízióban. Sztárságunknak az volt a jele, hogy a jó alakításunk miatt szerettek az emberek. Szerencsére ez az érzés elkísér napjainkig. A siker és a szerencse fémjelezte a pályámat. Elénekeltem a „Rézmozsarat vegyenek” c. szá­mot, máris leadták a Rádióban, s ebből is siker lett. Néha ma is hallható ez a dal. Többen mondják fiaiknak: „nézd meg ezt a színészt, az ő alakításain nőttem fel.” (Folytatás a 15. oldalon) V miép Előre hozott választásokat! Faragó Laura Besenczi Árpád Vereckei Attila Balassa Sándor Schnell Ádám Mártonffy Miklós Koltay Gergely Lukácsi Huba 2009. június 18.

Next