Magyar Fórum, 2010. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

2010-09-16 / 37. szám

A Joav Blum izraeli-magyar, kettős állampolgár telekvásárlása és telek­cseréje és a mögötte felvonuló erők összecsapása, majd lelepleződése alighanem a rendszerváltás évtize­deinek a magyarság sorsát, nemzet­közi helyzetét legpontosabban jel­lemző történet. Az ügy most, az új kormány felállása után és a sukorói kaszinóépítés meghiúsítása után és a felelősségre vonás első lépései után vált különösen drámaivá. 2010. szep­tember 12-én a nagy panama összes körülményeinek a felderítésével megbízott kormánybiztos azt nyi­latkozta a Kossuth Rádió Vasárnapi Újságjának műsorában, hogy az elő­zetes letartóztatásban lévő Tátrai Miklós, az ÁPV R. volt vezérigaz­gatója tulajdonképpen nem az egye­düli bűnös, mert ő csak utasítást hajtott végre és az utasítást számára Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, valamint Bajnai Gordon adta. Tehát a másfélmilliárdos állami vagyon­vesztésért ők is büntetőjogi felelős­séggel tartoznak. Ugyanezen a na­pon, talán néhány órával később ér­kezett meg a hír Londonból, hogy a Standard and Poors, a világ legna­gyobbnak mondott hitelminősítő intézete, különös tekintettel a tör­vénnyel bevezetett magyarországi bankadóra, a hitelképesség legalsó, de még elfogadható fokáról a bóvli, azaz a nagy kockázatú adósok pária tartományába szándékszik leminő­síteni az Orbán Viktor kormányfő által vezetett Magyarországot. Le­gyünk már most meggyőződve ar­ról, hogy a két hír között nincs ösz­­szefüggés? A kettős állampolgár 2006-ban vagy 2007- ben vette meg, valószí­nűen belső informá­ciókhoz jutva a kb. há­romszáz hektáros gyü­mölcsöst, de azon, tu­domásunk szerint, semmlyen termelőtevé­kenységet nem folyta­tott. Egy-két év múlva azonban, amikor Lau­der úr, a Zsidó Világ­­szövetség egyik tekin­télyes vezetője, nagytő­kés, dollármilliárdok birtokosa előállt a su­korói kaszinóépítés tervével, Joav Blum, a Lauder cég­gel valamilyen viszonyban álló ket­tős állampolgár, elcserélhette a Pest­megyei ingatlanát a Velencei-tó partján álló, sokkal értékesebb telekre és a magyar kormány beje­lentette, hogy a rajta épülő kaszinó, mint kiemelt nagyberuházás, több milliárd forintos állami hozzájáru­lást kap. A telekcsere értékarányta­lanság szóba sem jött. Viszont a la­pok és a tévék-rádiók tele voltak az­zal, hogy a „Közép Európa legna­gyobb kaszinóvárosa”, vigalmi ne­gyede 3500 munkahelyet teremt és világszenzáció lesz. A reklám azon­ban nem elégítette ki a helyi lakoso­kat, a tó valódi használóit, a vízi sportok kedvelőit és űzőit, köztük Fa Nándort, aki korábban kis vitor­lásával megkerülte a Földet. Neki ez a tette, amely minden vigalmi jel­leget nélkülözött, ellenben egye­dülálló bátorságot, kitartást és szívósságot mutatott fel a világnak, roppant tekintélyt adott. Ezért már a bukott kormány is gondolkodóba esett a kaszinóépítés dolgában és halogató lépéseket jelentett be - vészesen közeledvén a választás. Az előkészületek legalábbis leálltak. Aztán kétharmados győzelmet ara­tott a Fidesz-KDNP, felállt az új kormány, a kormánybiztos elkezdett vizsgálódni, az építési engedélyt visszavonták és az egyik felelős vezető, az aláíró már előzetes letartóztatásban van. A történetnek azonban ez csak a másodlagos jelentése és jelentősége. A magyar jövőre ugyanis nem az van komoly hatással, hogy leültetik-e Gyurcsányt és esetleg Bajnait Tát­rai mellé, hanem az, hogy vége sza­kad-e annak a magyar alárendelt­ségnek, amely a rendszerváltás óta minden izraeli mozdulattal szem­ben hangsúlyozottan fennáll. En­nek a mindig kiszolgáló és bűntu­dattal terhelt magatartásnak ez a kormány éppen ennek az ügyletnek a felderítésével, anélkül, hogy ezt egy szóval is említette volna, véget szándékozott és szándékszik vetni. Sem a kormánybiztos, sem maga a kormány nem Joav Blum ellen, mint zsidó ellen lép fel, hanem csak nem tesz kivételt, miként azt az előző kormányok megtették. Csak a min­denkire nézve kötelező törvénybe­tartást követeli meg. Izraelnek és a Zsidó Világszövetségnek ez, elfo­gadhatatlan. Mert őket megilleti a holokauszt elszenvedéséből eredő megkülönböztetés. Különösen Ma­gyarországon. A helyzet, a Standard and Poors fenyegető nyilatkozatának fényé­ben a kormánybiztos minden Gyur­csányt illető vádja, bizonyítéka el­lenére, nem rózsás. Azt mutatja, hogy összeállni látszik az a nem­zetközi front, bankokból, banká­rokból, hitelminősítőkből és kor­mányokból, vagy kormányok egyes tagjaiból, amely meghátrálásra akar­ja kényszeríteni a magyar kor­­­mányt, és a mögötte álló óriási nemzeti, keresztény többséget. Le­het ugyan, hogy a front egyelőre nem annyira erős és agresszív, mint ahogy azt a magyarországi liberális sajtó el akarja hitetni, de kétségte­lenül létezik. A gyors eredménye a konfliktus­nak, hogy végre félreérthetetlenül tisztázódnak a frontok. Ma már vi­lágos, hogy ki hol áll és ki mit akar. A társadalom és a pártok, a volt kor­mányok és az új kormány két tábor­ra oszlik: Lauder-Joav Blum tábor­ra, amely számbelileg törpe kisebb­ség, de roppant sajtó- és pénzhata­lommal és sűrű hálóba szervezett nemzetközi összeköttetésekkel ren­delkezik, és a Fa Nándor-kormány­­civilek, egyházak, pártok népes tá­borára, amely sehol nem akar kaszi­nót Magyarországon és eszébe sem jut antiszemitáskodni, csak és kizá­rólag egyenlő elbírálást követel ma­gyarnak, kereszténynek, zsidónak. Mindez természetesen bővebb megvilágításra szorul. Mi volt a po­litikai és a gazdasági helyzet az or­szágban, amikor Lauder úr bejelen­tette kaszinóépítési tervét és utasí­totta Joav Blumot a telekcserére? A komprádor kormány utána volt két népszavazásnak. A 2004 december ötödikéinek, amellyel meghiúsítot­ta az elszakított néprészek magyar­ságának kettős állampolgárságát és a röviden vizitdíjas népszavazás­nak, amely 83 százalékos ellenzéki győzelmet vágott a fejéhez. Rá kel­lett jönnie, hogy nemzetközi és kü­lönösen a mindent eldöntő ameri­kai és az amerikait kiváltani képes és egyenrangúan fontos izraeli tá­mogatás nélkül megsemmisítő ve­reséget szenved 2010-ben. Az akko­ri kormány minden tagja és a teljes háttere éppen úgy tudta, mint az evezőlapátjukkal tiltakozók és az egész megrökönyödött keresztény közvélemény, hogy a Velencei-tó partjára nem kell kaszinó­város, hogy árt és egyszerűen képtelenség, de a kormány több másféle gesztus mel­lett mindenképpen meg akarta sze­rezni Lauder rokonszenvét, támo­gatását és meghirdette a kaszinó­várost. Kiemelt állami nagyberuhá­zássá nyilvánította és milliárdokat készült Lauder zsebébe csúsztatni. Sejtette ugyan, hogy a feszült és a liberalizmus végét is megtestesítő világhelyzetben szalmaszálba ka­paszkodik, de valószínűen bízott a zsidó találékonyságban, remélte egy olyan erő fellépését, amely például évekkel korábban egy Európában ismeretlen technikával és rengeteg pénzzel Borisz Jelcint elnökké tud­ta választatni a fölényesen vezető orosz kommunistákkal szemben. (A műveletet ma már elfelejtették...) Lauder megszokta már a szolgai fogadtatást és a csodavárást is. Csak várta, hogy mikor kapja már meg a kitüntetést a gyémántokkal és a kar­dokkal. (Ha már megkapta, bocsá­nat!) Senki nem kérdezte meg tőle, hogy mi a csuda lesz ez, ha a kaszi­nó, mint olyan, véletlenül nem üze­melhet haszonnal, tekintettel a vál­ság miatti pénzszűkékre és az anti­­terrorista világháborúra, amikor minden rulettezőt számon kell tar­tani, nincs-e nála robbanó zseton. Azt sem kérdezték tőle, hogy nem pénzmosásról van-e szó, amihez szin­te káros a kiemelt állami támogatás. Mert ha kábítószer- vagy fegyverüz­let-pénzek átmosása a cél, nincs szük­ség a magyar adófizetők pénzére, amely már többször is át van mosva. Újabb szóval: offshorozva. Hiába feküdt tehát alá a Gyur­­csány-kormány a Zsidó Világszö­vetségnek, nem kapta meg a remélt támogatást, valószínűleg azért, mert egykori megbízói kiábrándultak belőle, ejtették és más taktikához folyamodást rendeltek el. Érzékel­ték azt az elemi undort, ami ezt a kormányt és pártjait körülöleli, lát­ták mihasznaságát és különben is, csak ennyi időre tervezték a fenn­tartását. Az eladósítást elvégezte, a magyarságot tarra vágta, mindent ellopott és mindent Izrael közeli off shorokba helyezett ki - megtet­te a kötelességét. Nem dilettantiz­musa miatt kormányzott rosszul, amint szeretik mondani, hanem szándékosan és megbízásból. Már nem kell. Az SZDSZ ezt sokkal hamarabb belátta és felszámolta magát, mint pártot. Most tehát új helyzet alakult ki. Azok a nemzetközi és többnyire zsidók által vezetett nemzetközi körök, társaságok, kormányok és maga Izrael Állam, amelyek eddig egy gyarmati kormányon keresztül könnyen és bőségesen érvényesí­tették akaratukat a magyar élettér­ben, szembekerültek egy különle­gesen nagy támogatottságú kor­mánnyal és tulajdonképpen az egész magyarsággal, amely minden kivételezést meg akar szüntetni, köztük az izraelit is. A baj az, hogy ezt nem antiszemitaként teszi. Sok kísérlet történik antiszemitának nyilvánítására, de ezek eredmény­telenek. A kormánynak vannak nyilvánvalóan zsidó tagjai is, a Fi­­deszben is találunk ilyen vezető személyeket. Kialakulóban van egy új viszony, amelyben nem az számít, hogy ki milyen származá­sú, hanem hogy azonosul-e a nem­zeti programmal, dolgozik-e érte és valódi tehetség­e. Ez az új helyzet veszélyesebb, kínosabb a nemzet­közi zsidóságra, a régi kivételezett­­ségből élő komprádor elitre nézve, mint egy heveny antiszemitiz­mus és gyors tisztogatás, mert nincs G sutta­­film. Telekcsere és megszállás Haraszti Miklós és Kis János Joav Blum 2010. szeptember 16. Magyar Fórum

Next