Magyar Fórum, 2011. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

2011-01-06 / 1. szám

December 26-án, Szent Család vasárnapján vette kezdetét a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) által meghirdetett Család éve. A püspöki konferencia körlevelet adott ki ebből az alkalomból, amelyet minden magyarországi katolikus templomban felolvastak. Az MKPK arra is felhívja a figyelmet, hogy „kortársaink közül sokan abban akarják megélni szabadságukat, hogy mindentől függetlenítik magukat, semmire nincsenek tekintettel, a másik emberre sem, a közösségre sem, a saját jövőjükre sem. A kellemes közérzetnek ebben a bűvöletében könnyen megeshet, hogy nem vesszük észre: elmúlik az élet, s amire lehetőségünk volt tegnap, az holnapra már a múlté. ” -A Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOÉ) bekapcsolódik-e a Család éve programjainak szervezésébe, lesznek-e közös rendezvények? - kérdeztem Székely Hajnalkát, a NOE elnökasszonyát. - A NOE a legnagyobb hazai családszervezet, ami alapvetően a családok érdekeit képviseli. Mi minden évben a nagycsaládosok számára szervezünk rendezvényeket, így 2011-ben is. A szokásos évi programsorozatunk február 12-én veszi kezdetét Pécsett, a Házasság világnapjának megünneplésével. Több helyi szervezetünk is ezen a napon rendez kisebb programokat. Május közepén rendezzük meg a Családok napját és júliusban Népesedési világnaphoz kötődő programjainkat. Országos szinten nem lesznek a katolikus egyházzal közös rendezvényeink, de helyi szinten már igen. A NOÉ nagyon sokszínű szervezet, és így vannak olyan helyi csoportjaink, melyek jó kapcsolatot ápolnak a plébániákkal. -Mit gondol, a Család éve segíthet-e annak bemutatásában, hogy a nagycsalád érték? - Egyértelmű, hiszen egy olyan kampányról van szó, ami igen sok rendezvényt feltételez és ezért a média sem hallgathatja el. Fel kell hívni rá a figyelmet, hogy a család érték, a NOÉ is ezt képviseli. Tudomásul kell venni, hogy minden energia és pénzeszköz, amit a gyermekekre áldozunk, az a jövőnkbe történő befektetést jelenti. - A bevezetőben idéztem a püspöki kar körleveléből. Ez a rész arra mutat rá, hogy nem elég az anyagi ösztönző ahhoz, hogy valaki családot alapítson, hanem társadalmi szemléletváltásra is szükség van. Ezen a téren mekkora a média felelőssége ? - Igen nagy, hiszen a média azért dolgozik, hogy felhívja az emberek figyelmét az általa fontosnak ítélt dolgokra, a változásokat elősegítse, és véleményt formáljon. Ha minél több olyan pozitív hangvételű cikk és hír jelenik meg, ami a családok életét érinti, az vélhetőleg a társadalomban szemléletváltást eredményez. Természetesen több összetevője van annak, hogy ki miért vállal akár három-négy gyermeket is, s mi az oka, hogy más egyet sem. Az egyéni sorstörténetek is átírják a terveket. Úgy látjuk, hogy az elmúlt 20-30 évben sajnos nagymértékben romlott a hajlandóság a gyermekvállaláshoz és ténylegesen az anyagiak kerültek előtérbe. A körlevél arra is kitér, hogy egyre kevesebben szeretnének sírig tartó hűséget kötni. Tavaly szeptemberben vette kezdetét egy előadás- és beszélgetéssorozat keresztény házasságra készülő fiatalok számára a Nagycsaládosok Országos Egyesületének, az Országos Lelkipásztori Intézet, a Katolikus Családtervezési Tanácsadó szervezésében. Az előadások helyszíne pedig a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola. Mennyire sikeresek ezek az előadások? - Az a tapasztalatunk, hogy nagyrészt egyházi körökből jönnek a fiatalok, ezek a rendezvények teltházasak, így a létszámot illetően nincs okunk panaszra. Az a gond, hogy ugyanazokat szólítjuk meg, akik már eleve egészséges életszemlélettel viszonyulnak a családalapításhoz. Reméljük, hogy azokat a fiatalokat is meg tudjuk szólítani, akik azon tanakodnak, a karrier, a munkahelyi előrejutás a fontosabb, vagy pedig az, hogy családot alapítsanak. Évek óta halljuk, hogy gazdasági és erkölcsi válságban vagyunk. A NOÉ a gazdasági válság ellen nem sokat tehet, de az erkölcsitől milyen módon lehet megóvni a gyermekeket? - A helyi szervezeteink programjaikkal nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyermekekben egészséges életszemlélet alakuljon ki. Természetesen az, hogy ez mennyire lesz sikeres, főleg a szülők hozzáállásán múlik. Korántsem mindegy az, hogy a gyermeket milyen környezetben neveljük föl, s az sem, kiknek a társaságában lát minket, kikkel tud barátkozni. Ezért nagyon fontosnak tartjuk a civil szférán kívül a művészeti nevelést és a sportolást is. Ha valaki alkot, vagy sportol, olyan tevékenységet végez, ami arra neveli őket, hogy ne térjenek le a helyes útról. - A NOÉ tagja és támogatója is a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének. A határon túli magyarság demográfiáját is az jellemzi, mint az anyaországiét? - Sajnos igen. Felvidéken, a Vajdaságban egyre nagyobb ütemben fogyatkozik a magyarság, és azt hallottuk, hogy már Erdélyben is láthatók azok a negatív mutatók, amelyek egész Európára jellemzők. Tehát egyre kevesebb gyereket vállalnak és az első szülés időpontja egyre jobban kitolódik. A már említett Kárpát-medencei szervezetek nagycsaládos alapítványok, egyesületek és a helyi közösségi életet szervezik úgy, hogy megpróbálnak segíteni egymáson.A civilizáció fejlődése tehát kialakította az én-központúságot, aminek egyik következménye az, hogy egyre kevesebb gyerek születik? - Igen, és ezt több felmérés igazolja. Ma több család jobban áll anyagilag, mint 10-20 évvel ezelőtt, és mégis úgy gondolják, csak abban az esetben vállalnak gyereket, ha már nekik mindenük megvan. Egy másik gondolat: amíg nincs saját lakás, addig nem is tervezünk gyereket. Tudjuk, ha valaki korban későn vállal gyermeket, akkor nagyon kevés az esélye annak, hogy ennek a gyermeknek születnek kistestvérei. Érezzük ezt a társadalmi problémát, ahogy azt is: öregedik a nemzetünk. Nagy kérdés, hogyan fogunk gondoskodni 10-20 múlva az idősekről. Alapvetően az a gond, hogy ha kevés gyerek születik, nem lesz, aki a nyugdíjat befizesse, és összeomolhat a nyugdíjrendszer. Többen egy gyermeket sem szeretnének, pedig egy házaspár reprodukciójához kettő szükséges. - Ez így van, de sajnos egyre nagyobb probléma a meddőség hazánkban. Az utódlás az utóbbi tíz évben egyre idősebb korra tolódott ki, általában nő a meddő párok aránya, és az életkor előrehaladtával csökken a termékenység, az anya életkorával nő a veszélyeztetett terhességek, a sérült gyermekek száma. Ezért lenne szükséges az, hogy a népesség 20-30%-a nagycsaládos legyen. Természetesen ez nem puszta matematika, hiszen nagyon erős az emberi tényező. Azt azért meg kell említeni, hogy a felmérések szerint idehaza a még családalapítás előtt állók általában több - 2-3 - gyermeket szeretnének. Ez a szám nálunk magasabb, mint Nyugat-Európában. Az Orbán-kormány programja a népesedési helyzetet is javítani szeretné. Elégedett a kormány eddigi családpolitikai intézkedéseivel? Gondolok a gyermekek után járó adókedvezményre, amire egyesek úgy tekintenek: büntetik az egyedül élőket. A NOE már 23 évvel ezelőtt is azt kérte, hogy adókedvezményt kapjanak azok, akik gyermeket nevelnek. Ezek a szülők azzal, hogy képzik, nevelik a gyerekeket, igen sokat tesznek le a nemzet asztalára. A januárban életbe lépő kedvezményekhez mérhetőt eddig még nem kaptak a többgyermekesek. A kormány tehát jó irányba indult, amikor programjának központi elemévé tette az adórendszer átalakításán keresztül a gyermeknevelés támogatását. Ez a támogatás megkönynyíti a nagycsaládosok életét, hiszen-ha jól látjuk- kb.90%-uknak nem kell adót fizetni. Ez egy pozitív megkülönböztetés, és nem büntetés a gyermeket nem vállalók számára, hanem több pénzt hagy a családoknál a kormány. Reméljük, hogy ezt a családpolitikai intézkedést még további pozitív változások követik, mert azt tudjuk, hogy a családi pótlék, illetve a gyes összege három éve nem emelkedett. Nagyon fontos a családoknak a kiszámítható, hosszú távon stabil családpolitika, ami egy fiatal párnál az első gyermekvállalás szempontjából négy-öt évet jelent. Medveczky Attila A nagycsalád érték Magyar Fórum Gazdasági tanévnyitó Dr. Boros Imrével (Folytatás a 3. oldalról) Az amerikai kötvényeket, amit korábban a liberalizmus a legnagyobb bűnnek és sértőnek tekintett, hogy a központi bank veszi az állam papírjait, az most Amerikában bekövetkezett. Magyarországon rég megtiltották. Ez most bekövetkezett, mert a Fed Reserve tudtommal vásárolt amerikai kötvényeket, állampapírokat, amire korábban közgazdasági fertőként tekintettek. Almát szakítottak a Paradicsomban, ami tilos volt. Végül is nem kaptam választ arra a kérdésemre, hogy ez a töméntelen pénz, amit most kibocsátott a Fed, kihez is került? Ez az! Ezt még az amerikai közvélemény és a kongresszus emberei is kérdezgetik. Hol van a pénz? Visszafizették a pénzt? Mennyi új államadósság keletkezett és hasonlók. Itt most ezek a kérdések mennek, mert Amerikában nem év végén van a költségvetés készítése, hanem keresztféléves, októberben jár le talán a következő költségvetése az Amerikai Egyesült Államoknak, és a vitája nagyon érdekfeszítő lesz.A másik téma, Karácsony tájékán került nyilvánosságra, hogy Kína bejelentette, hogy hajlandó Portugáliát, Spanyolországot, Görögországot megmenti és finanszírozni. Azért ezek a kínaiak még a résnyi szemükön is jobban látják ezt a kérdést. Alapban az van, hogy a kínaiak a legnagyobb befektetői most már az amerikai kincstárnak. Azt mondják, hogy az rendben van, hogy el tudjuk helyezni a termékeinket, mert Amerikában tulajdonképpen minden kínai, ha bemegyünk egy boltba. Az is rendben van, hogy ezek kifizetnek minket dolcsival. Az már kezd nem rendben lenni, hogy mi minden dolcsinkat befektetjük az amerikai kincstárba, mert a dollár jól lecsúszott, ami az árfolyamát illeti, és kamatot is alig adnak érte. Ezzel is magyarázható, hogy a kínaiak is kezdték unni már a nemzetközi hitelminősítőknek az arcátlanságát, hogy össze-vissza értékelnek. Fogták magukat és leértékelték az amerikai állampapírokat a kínai minősítők. Egyes japán minősítők Magyarországnak jobb osztályzatokat adtak, miközben az amerikai érzelmi és mindenféle láncokon működők a magyarokat leértékelik, a japánok pedig föl. Bosszantó ez az átpolitizáltság, ahelyett, amit az ember jogosan elvárna, hogy ezek aztán tényleg nagyon pontos infókat adjanak. A kínaiak azt mondták, hogy álljon meg a menetrend, bajsza van a menyasszonynak, tán diverzifikálni kéne a befektetéseinket. Kína részéről nemcsak valami altruista mozgolódásról van ám itt nagyban elbeszélés, amikor ilyeneket mondanak, hogy Portugália, hanem az a 2500-3000 milliárd dollár, ami bent fekszik az amerikai kincstárban, ami hovatovább már a teljes amerikai volumennek a 25-30%-át finanszírozza, annak egy részét át kéne pakolni Európának, ja, ha az még az európai gazdaságnak még segít is, az nekünk nem baj, mert nyilvánvalóan jó lesz a mi tárgyalási pozíciónk, hogy esetleg a mi áruink egy gazdasági tömbbe, mert kívül vámhatár van, az EU-ban, kedvezőbb feltételekkel üljünk be. A külsőknek azért a vámokat le kell csörgetni, azért ezt el ne felejtsük. Kemény alkukról van szó. -Az tűnt fel nekem, hogy Kína nem a volt szocialista országok felé nyúlt, hanem a mediterrán világ felé. Ennek messzelátó külpolitikai következményei is lehetnek? - Hogyne. Hajdanában, Mátyás király korában is volt egy 40 ezer embert foglalkoztató kereskedelmi flottája Kínának, az Indiai-óceánon hajóztak, ma is hajóval jönnének, a megnevezettek kikötői, az elsőszámú célok nyilván, meg a piacaik, már a méreteiknél fogva is, az olaszoké, spanyoloké. Most érdekes módon nem a volt szocik a legnagyobb gáz az EU-ban, hanem az eurózónában lévő országok egy csoportja. Az írek, portugálok, spanyolok, olaszok, görögök. Mondjuk a déli csoport. Azok vannak nyomás alatt, nyilván azokat kell megcélozni, mert aki legnagyobb szoaréban van, azzal lehet a legjobban alkudozni, nem? - Helmut Schmidt figyelmeztette Európát, hogy a németeknek fizetniük kell, mert egyébként baj lesz. Nem mondta ki Kína nevét, de nyilvánvalóan erre utalt. - Természetesen. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy az év végén elkísértem a gyerekeimet egy sítúrára, mint nagyszülő.Nem nagyon síeltem a köd miatt, mert nem akarom összetörni magam, viszont láttam a német tévében a 93. évében járó Schmidt urat, a volt kancellárt. Remek interjút adott, pont ezekről a kérdésekről és persze sok egyéb másról is. Nagyon világosan elmondta, hogy nincs más hátra Németországnak, mint előre. Nem lehet csak a vajas kenyeret eszegetni, mert a német tőke jól ki van települve ám délre is, Spanyolországba, és egyéb helyekre, s ha nem segít, akkor nagyon komoly veszteségei lehetnek.Nem önzetlen azért ez a segítség. A németországi köztudatban nincs benne, hogy a német befektetői tőke mennyit szed ki ezekből a helyekből. A kettőt egyensúlyba kell helyezni. Erre utalt a Schmidt is. - Fel van adva a lecke, tehát? - Igen, de elsősorban az euroatlanti térségnek, persze a világnak is, mert bár a súlypontok áthelyeződnek, de ne felejtsük el, hogy hosszú ideig az euroatlanti térség mellé kell tenni, hogy plusz Oroszország, ami már bocsánat, de tör is felfele, mint a huszár segge. Azért a nyersanyag, valamint a képzett ember még mindig számít a világban. Akkor is, ha egy kicsit lerongyolódott. Gondoljunk csak arra, hogy Klebelsberg annak idején mit mondott: ha már katonailag nem tudunk revansot venni, legalább a szellem fejlődjön, és épített 1100 iskolát. Ennek még mindig komoly termelőereje van. Vagy az arab országokban a gazdagok kiszippantották a szegényekből az értelmiséget. Mind ott dolgozik az olajországokban. Ezek azért még a jövőbeli növekedésnek és talpraállásának komoly zálogai. Nyilvánvalóan föl van adva a lecke, ugyanazt ugyanúgy nem lehet tovább csinálni. Győri Béla A Magyar Fórum Kiadóhivatalának e-mail címe megváltozott! * Új e-mail címünk: info@magyarforum.hu 2011. január 6.