Magyar Fórum, 2011. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

2011-09-08 / 36. szám

Magyar ForiiM 2011. szeptember 8. M agyarok fórumA VÁLLALKOZÓ A Vízfakasztó fia, a tizennyolcszoros magyar bajnok A siker titka a stratégia Vendégségben Balogh Leventénél, a Szentkirályi Ásványvíz Kft. tulajdonos- ügyvezetőjénél Magyar élelmiszer töltse meg a magyar családok élés­kamráját. Szép divat lehetne ez: éléskamra a nemzet számára, magyaroknak magyaroktól. Amikor jó né­hány éve Csurka István remekműve megjelent, amely­ben a valódi magyar középosztály helyzetbehozásá­nak, anyagi függetlenségének, a közügyekbe beleszó­lásának szükségességét írta meg, ábrándozva latol­gattuk, milyen jó lenne, ha a rendszerváltás a magyar cégek reneszánsza lehetne. Nem lett. Helyette ez volt az a néhány gondolat, amelyet következetesen, kitar­tóan üldöztek, hogy mostanra már az önérdekét felis­merő, a saját sorsát kezében tartó, anyagilag független magyar cég ritka, mint a fehér holló. De mégis van. Mégis maradt. Az utolsó nyolc bénító év után a 2010- es választás az újrazsendülés szemünk előtt pihegő példája. Ha valamikor - nekünk, magyar megmara­dásért munkálkodóknak -, most van kiküzdeniva­­lónk. Mindnyájunkra ebben a munkában szép rész vár. Csak a magyar szellem, csak a magyar érdek le­begjen a szemek előtt. Csak legyen hű hozzá, csak csi­nálja meg, ahogy Balogh Levente megcsinálta a Szent­­királyit. Az ízig-vérig magyar céget, amely a legna­gyobb multikat is megelőzve piacvezetővé vált itthon, akkor, amikor már minden idegen kézbe került. A Szentkirályi ásványvíz hazánk nagyköveteként terjeszti Magyar­­ország jó hírnevét szerte a vilá­gon. Kimagasló minősége mél­tán tette kedvelt szomjoltó itallá Európában és a tengerentúlon is. A Szentkirályi ásványvíz immár világhírű: feltűnt Grammy- díj­átadón és Oscar-gálán, a szom­szédos országokon kívül hódít Amerikában és Dubaiban is.- Egy közvélemény-kutató cég szerint töretlen a Szentkirályi márka ismert­ségét tekintve Magyarországon. A Szent­­királyi a teljes kiskereskedelmi piacon már három éve piacvezető. 2009-ben a Szentkirályi Ásványvíz Kft. három százalékkal tudta növelni termékei­nek mennyiségi értékesítését. Miként vált egy teljesen magyar márka a leg­nagyobb multikat is megelőzve piac­vezetővé a hazai ásványvízpiacon?- Az egész világon megfigyelhe­tő az ún. éléskamra-effektus, ami azt jelenti, hogy az élelmiszerek­ből, termékekből a nemzeti márkát részesíti előnyben a fogyasztó. Fő­leg az alapvető élelmiszerekre vo­natkozik mindez. Ma már az ás­ványvíz is alapvető cikkelemnek számít, és ennek a piaca Magyaror­szágon a multinacionális cégek ke­zében volt. Négy vezető világcég uralta nálunk ezt a piacot, így a nemzeti márkából hiány volt. Köz­ben azt sugallták a vásárlók felé: a multik állítják elő a minőségit, míg a helyi cégek a silányt, az olcsób­bat. Mi a marketingünkkel éppen ezen változtattunk. Az köztudott, hogy a világ legjobb ásványvíz-for­rásai a történelmi Magyarország alatt találhatók, a multik éppen ezért vették meg a helyi nagy cége­ket és a régi, ismert nevek mögé bújva forgalmazták a termékeiket. Ezért is hívom őket báránybőíbe bújt farkasoknak. Aztán megjelent a „bárány”, a Szentkirályi ásvány­víz. Mi tudtuk, hogy a világ legjobb alapanyagaihoz, nyersanyagaihoz a világ legjobb technológiáját kell felvonultatni. Továbbá: hitelesnek kell lenni, és személyiséggel szük­séges felruházni a terméket. Miu­tán a világ legjobb technológiáját vásároltam meg a gyártásra, külön­böző megmérettetésekre neveztem be a terméket. így lett 2004-ben a vi­lág legjobb vize a Szentkirályi. Azó­ta harmincöt külföldi és hazai díjat nyertünk.- Tehát a 2004-es Aqua-Eauscar­­díj alapozta meg a sikersorozatot?- Igen, hiszen a vizek 3%-át utaz­tatják a világban, a többi helyi fo­gyasztás, de ennél is fontosabb, hogy ez a díj rádöbbentette a vásárlókat arra, hogy milyen nagy a különb­ség az egyes ásványvízmárkák kö­zött. Addig csupán az árat, a reklá­­mozottságot, a palackok esztétikus kinézetét figyelték a vételkor; a tu­datos ásványvízfogyasztói maga­tartásra éppen a Szentkirályi taní­totta meg az embereket. Ezzel a Szentkirályi alkotta meg hazánk­ban az ásványvíz-kategóriát.-A Szentkirályi ásványvíz felfede­zése 1989-ben a Vitapress Kft. tulajdo­nosának, az ön édesapjának, Balogh Sándornak volt köszönhető. Akkori­ban mekkora volt az ásványvíz iránti kereslet?-Tévesen aztmondják: divatpa­lackozott vizet inni. Nem erről van szó, hiszen annyira szennyezett a talaj, befertőződtek a kutak, hogy az emberek már a falvakban is rá­tértek az ásványvíz fogyasztására.- Ha már a vízszennyezésnél tar­tunk: víztisztító berendezések értéke­sítése során azt szokták terjeszteni, hogy kizárólag a „desztillált” vagy a fordított ozmózis elvén kezelt víz egész­séges és az ásványvizek is szennyezettek.- Ezeket a berendezéseket bioló­giai hadviselések miatt találták ki a fertőzött víz tisztítására. Ezért Magyarországon ezeket alkalmaz­ni értelmetlen. Ásványvizeink ere­dendően tiszták, egészségesek, szi­gorúan és rendszeresen ellenőrzöt­tek, míg a víztisztítók az eljárás so­rán éppen a legértékesebb ásványi anyagokat vonják ki belőlük, ami hiánybetegségekhez vezethet.-Amikor átvette a cég irányítását, akkor először a piacot teremtette meg, s ahhozfejlesztette az ipart, vagy fordítva?- A piacot, de ezt ne úgy képzel­jük el, hogy felkerestem egy-egy nagyobb kereskedelmi láncolatot. A piac számomra a fogyasztókból áll, s a kereskedelem az csak egy eszköz. Én tehát a fogyasztókat cé­loztam meg először. Nem a keres­kedőt kell meggyőznöm arról, hogy minél több termékem vegye át, ha­nem a fogyasztót a vásárlásra. Ez sikerült is, hiszen évek óta problé­mánk, hogy a boltokban nagyon hamar elfogynak a termékeink, és én nem tudom meggyőzni a keres­kedőt, hogy többet rendeljen belőlük.-Mennyiben lényeges, szükséges tu­datosítani azt a Szentkirályinál, hogy egy magyar termékről van szó?- Fontosnak tartom a nemzeti érzületet, de hibás az a metódus, mikor a márkaépítést és termék­­eladást csak a magyarkodásra ala­pozzuk. Előbb létre kell hozni a brandet, a világ legjobb technoló­giájával le kell gyártani, és ha létre­jön a legjobb termék - aminek mi­nőségét különböző hazai és nem­zetközi díjak is garantálnak -, ak­kor kell kihangsúlyozni azt, hogy magyar produktumról van szó.- A Szentkirályival ön bebizonyí­totta, hogy helyes stratégiával milyen sikert lehet elérni egy magyar cégnek. Nem kérték még fel egyetemi előadá­sok tartására?- A Corvinus Egyetemen, Győr­ben és Pécsett is tartottam már elő­adásokat, s mindig elmondtam, az államnak fel kell térképeznie azt, mely magyar cégek élték túl a vál­ságot, és rájuk kellene bízni az ipart. Nem visszaállamosítani kell, hi­szen az törvénytelen lenne, hanem pozícióba kellene hoznia az állam­nak azokat a magyar potenciális vállalkozókat, akik fel tudják ven­ni a versenyt a multikkal. Azt elis­merem, hogy nehéz helyzetben van a kormány, hiszen nem „csu­pán” 40, hanem 60 éves „átkos” rendszerről kell beszélnünk. Sőt, a pártállam idején az értékeink még magyar kézben voltak, de az utolsó húsz évben szinte mindent eladtak külföldieknek, akik kiszorították a magyar vállalkozókat. Ezért kelle­ne most arra figyelnie a kormánynak: kik és mennyien maradtak talpon. -Mitgondol mennyien? - Nagyon kevesen, talán még tí­zen sem. Azért kellene ezeket a vál­lalatokat központilag, államilag összefogni, mert annyira különbö­ző a profilunk, hogy egy általunk kezdeményezett összefogás jóval nehezebb lenne. Az összefogással pedig létre lehetne hozni egy való­di nemzeti konzultációt. Külföld­ről nem kapunk segítséget, csak magunkra számíthatunk. Az vi­szont kissé elgondolkodtató, hogy jelenleg külföldi versenytársain­kat az állam jelentősen támogatta. Azt szeretnénk, hogy versenytár­saink ne kerüljenek előnybe, de fő­leg ne a saját államunk segítségével.- Egyesek szerint az lenne a megol­dás a válságra, ha nálunk is többet fi­zetnének a gazdagok. Ennek az egyik fő szószólója Soros György, aki ki­mondta: „maximálisan támogatom viszont mindazokat, akik azt mond­ják, hogy fizessenek a gazdagok. ”- Igen, ennek a legnagyobb szó­szólói a külföldi úgynevezett szak­értők, akik jobban tennék, ha nem adnának Magyarországnak taná­csot, inkább a saját országukkal tö­rődnének, mert a saját problémán­kat nekünk kell megoldanunk. Na, de kik a gazdagok? Magyarorszá­gon az összes nagy potenciális cég külföldi kézben van. Én nem va­gyok gazdag ember: egy céget ve­zetek, 200 családot tartok el, és az összes vagyonom a cégem. Hibás a külfölddel példálózni, mert pl. a francia gazdagok kezé­ben van a francia ipar. Ok fizethet­nek. De ugyanez elmondható Szlo­vákiára, Romániára és Horvátor­szágra is. A magyar ipar viszont a németek, a franciák, és az amerika­iak kezében van. Ha ezeket a kül­földi tulajdonban lévő cégeket, amik eddig különböző kedvezmé­nyeket kaptak, hirtelen megsarcol­nák, továbbállnának. így tett leg­utóbb egy chipseket előállító cég, miután adót kellett fizetnie. Ilyen­kor nem kétségbe kell esni, hanem a magyar vállalkozókat piaci pozí­cióba hozni. Az én példám arra jó, hogy lássák: világtechnológiát egy magyar ember is működtethet, és világhírű terméket is gyárthat.- Viszont több kisebb ipari, vagy mezőgazdasági vállalkozó olyan rossz helyzetbe került, hogy csak az állami segélyekben bízik.- Azzal, hogy bárkinek segélyt adunk, még nem segítünk rajta. Ezért nem győzöm hangsúlyozni: stratégiára van szükség és néni segélyekre. Az nem stratégia, ha a kormány pénzt ad a földművelő­nek, hogy vegyen rajta gépeket. Ahogy az sem, ha azt mondjuk a diákoknak: érettségi után diplo­mázzatok le, majd helyezkedjetek el valahol. Az már stratégia, hogy miután megtudjuk, mi szeretne lenni a tanuló, megmutatjuk neki azt a céget, ahová diplomáját köve­tően elhelyezkedhet. Mindez egy láncolat része: először pozícióba hozzuk az életképes magyar'válla­latokat, ezzel munkahelyek jön­nek létre, és ezután ezeket a cége­ket be lehet mutatni a diákoknak. Egy német gyerek azért tanul pl., hogy a Porschénél dolgozzon. Ná­lunk nem létezik ilyen példa... Azt is tanítani kellene, hogy Ma­gyarország olyan helyzetben van, hogy mindent meg tud termelni, és be tud gyártani magának. Egy „kis Svájc” lehetnénk. A straté­giának pedig az a kiindulópontja, hogy magyarul kezdjünk el gon­dolkodni.- Tehát a sajátunkat kell védeni.- Természetesen, de így egy világ­lobbival kerülünk szembe. Viszont, ha az Egyesült Arab Emírségbe meg­érkezik egy multicég, nem veheti meg egy bennszülöttől fillérekért a földjét. Egy arabtól kell megven­nie a multinak a nyersolajat, a fi­nomítót is bérelnie kell az államtól, és kikötik, hogy a vállalkozásba 25%-os arányban egy helyi szpon­zort kell bevenni. A horvátok is ha- * sonló jogszabályt akarnak alkotni a multikkal kapcsolatban.-Az ön cége teljesen magyar tulaj­donban van. Gondolom, többször meg­környékezték, hogy felvásárolnák a Szentkirályit.- Több ajánlatot is kaptam, de nincs szándékunkban eladni a céget.-Magyarország piacvezető ásvány­vízmárkáját a társadalomról felelős­séggel gondolkodó, gondoskodó válla­latként széles körű támogató tevékeny­ség jellemzi. Tehát nem csak piacként tekint Magyarországra...- Nem, hiszen magyar vagyok. Élhetnék bárhol a világban, de egy hétnél huzamosabb ideig nem bí­rok külföldön tartózkodni. Nem könnyű itthon a helyzet, de az a legkényelmesebb megoldás, ha meg­futamodunk és elhagyjuk az orszá­got. Én itthon érzem jól magam, és itthon küzdők azért, hogy j óbb hely­zetbe kerüljön a magyar gazdaság. Ez egyben kötelességem is, hiszen a Szentkirályi ásványvizet nem a kormányok, nem az üzletek, ha­nem a magyar emberek tették piac­vezető márkává. Ezért hálával tar­tozunk a magyar népnek. Hálánk abban is megnyilvánul, hogy a szükségesnél sokkal többen dol­goznak a cégnél, s a gazdasági vál­ság idején nemhogy elbocsátot­tuk a dolgozókat, de még ötven főt fel is vettünk. PG-MA 4

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék