Magyar Fórum, 2011. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

2011-12-01 / 48. szám

2011. december 1. Magyar Út Körök — Magyar Út Körök Történészberkekben vita tárgya, hogy mikor is történt a hon­foglalás. Illetve az is, hogy beszélhetünk-e honvisszafoglalás­ról. Bár a folyamat 892-től egészen 907-ig, a pozsonyi csatáig zajlott, a meghatározó időpont a 895. év volt, amikor is a magya­rok szinte az egész Kárpát-medencét elfoglalták. A XIX. szá­zadban ezek a tények nem voltak még tisztázva, ezért Tisza Kálmán miniszterelnök úgy döntött, hogy megbízza az Aka­démiát, határozza meg, melyik évet ajánlja a Millennium megünneplésére. Az Akadémia létre is hozott egy szakbizott­ságot, amelynek tagjai történészek, írók, főpapok voltak. Nagy volt a vita, mert a kérdés nem volt egyszerű. Végül az orszá­gos ünnepségek megszervezése és az emlékművek felépíté­séhez szükséges idő rövidsége miatt 896-ot fogadták el a honfoglalás évének. Ezután megalkották az emlékművekről szó­ló jogszabályt. íme az 1896. évi VIII. törvénycikk a honalapítás ezredik év­fordulójának megörökítésére alkotandó művekről: 1. § A törvényhozás a honalapítás ezredik évfordulójának mara­dandó emlékekkel való megörökítése czéljából elhatározza, hogy a) Budapesten a városligetnek az Andrássy-út és a tó közötti ré­szében a honalapító Árpádot és a nemzet egész történelmi múltját megörökítő emlékművet állít, b) az ország hét különböző pontján, nevezetesen: a munkácsi várhegyen, a nyitrai Zobor hegyen, a Morva vizének a Dunába tor­­kolásánál emelkedő dévényi várhegyen, Pannonhalmán, a zimonyi várhegyen, Pusztaszeren és a brassói Czenk-hegyen emlékoszlopo­kat emel, c) Budapesten a várban a Nagy-Boldogasszonyról elnevezett ko­ronázási templom melletti Halászbástyán Szent István király lovas szobrát állítja fel, d) országos szépművészeti múzeumot létesít s annak gyűjteményei befogadására Budapesten alkalmas helyen megfelelő épületet emel, e) az ország különböző vidékein 400 új népiskolát állít fel. 2. §A ministérium megbízatik, hogy az 1. §-ban felsorolt alkotá­sokkal járó munkálatokat végrehajtassa. E munkálatok költségeinek fedezésére a következő hitelek engedé­lyeztetnek: a) Budapesten a honalapító Árpádot és a nemzet történelmi múlt­ját megörökítő emlékmű felállítására 802,640frt; b) az ország hét pontján emlékoszlopok emelésére 350,000frt; c) Szent István lovas szobrának felállítására és e szobor körüli tér rendezésére 300,000frt; d) a szépművészeti múzeum létesítésére s gyűjtemény anyagának gyarapítására 3.200,000frt; végre e) 400 új népiskola felállítására 673,000frt. 3. § A 2. §-ban jelzett s összesen 5.325,640 firtot tevő költségből 1.225,436 frt már az 1895. és 1896. évi állami költségvetésekbe be­illesztve lévén, a fenmaradó 4.100,204frtnyi szükségletből 74,604 frt a pénztári készletekből fedezendő és az 1895. évi IV. tc. 2. §-ának „átmeneti kiadások” III. (Ministerelnökség) fejezete alatt számo­landó el, 4.025.600 frt pedig a munkálatok előhaladása szerint szükséges részletekben a következő évi állami költségvetésekbe ve­endő fel. 4. § Jelen törvény kihirdetése után azonnal életbe lép, végrehajtá­sával a miniszerelnök, a pénzügyminister és a vallás- és közoktatás­­ügyi minister bízatnak meg. Ahogy ifj. Csámpai Ottó történész írja: az emlékművek pon­tos helyét igen nehéz volt meghatározni. Elsősorban az északi, déli, nyugati, keleti határt kellett megjelölni, hogy a bejövő idegeneknek megmutassák, hogy magyar földre lépnek. Az északi emlékművet Munkácson építették, mivel a ma­gyarság valószínűleg itt jött be legnagyobb számban a Kárpát­medencébe. Munkács várának a Vereckei- szoros felé néző vár­fokán, a régi bástyafal visszabontásával alakították ki azt a 33 méter magas építményt, amelynek obeliszkben végződő te­tejére Bezerédy Gyula alkotása került: egy kiterjesztett szár­nyú turul. Az emlékmű a ruszin és orosz testvérekhez is szólt, hogy legyenek hűek továbbra is a magyar hazához. Talán az emlékmű nehéz megközelíthetőségéből adódott, hogy a csehek 1924-ig vártak eltávolításával és az alépítmény teljes lebontásával. A turul ezt követően a kaszárnyává alakított várban hevert a vi­dék visszacsatolásáig. Ekkor felmerült az emlékmű újraállítá­sa, de ez csak részben valósult meg: a várban állították fel, va­lószínűleg ideiglenesnek szánt talapzatra. A szobor sorsa 1945- ben végleg megpecsételődött. A területet megszálló szovjetek a helyi öntödében beolvasztották, és ötágú csillagokat öntöt­tek belőle. A jelenlegi emlékművet szerényebb alapzattal a ré­gi helyére állították fel, az új turul azonban méreteiben talán „túlszárnyalja” a régit. A helyi szobrászművész, Beleny Mi­­hajlo fennmaradt korabeli dokumentumok alapján öntötte bronzba önálló műnek számító alkotását. A keleti emlékmű a Cenk-hegyen, Brassó város felett épült. Ez pedig az oláhokat és a szászokat figyelmeztette, hogy tiszteljék a magyar államot, melynek földje nekik is hazát adott, de emlékeztette a székelyeket is, hogy a magyar anyaország soha nem hagyja el őket. Az emlékmű Jankovics Gyula alkotása. A dór oszlopfőn őrt álló vitéznek jutott az időtállóság legrövidebb szakasza. Már 1913. szeptember 27-én román merénylet áldozata lett. Egyes források szerint annyira megrongálódott, hogy egy ezt követő szélvihar ledöntötte az oszlopot is. Más helyen az áll, hogy 1916-ban a betörő román csapatok robbantották fel a már sé­rült emlékművet. A romos talapzatot az 1960-as években bon­tották el. A szobornak egy töredékét - a fejét - jelenleg a bras­sói evangélikus egyház parókiáján őrzik. A déli emlékmű Hunyadi János elhalálozása helyén Zimonyban, ahol a Hunyadiak egykori vára állt, lett felállítva. A 36 méter ma­gas építmény két oldaltornya között oroszlánok őrizték Hun­gária ülő alakos szobrát, a mögötte magasló főtorony tetején kiterjesztett szárnyú bronzból készült turul vigyázta a vidé­ket. A kőszobrok Róna József alkotásai, míg a 4,5 méteres szárnyfesztávolságú turul - a munkácsi párja - Bezerédy Gyula munkája volt. Felavatását követően, a köztudatban Hunyadi-toronyként mint a törökverő hadvezér halálának helyét jelölő emlékmű vált ismertté. A megszálló szerb csapa­tok a tornyot megfosztották minden díszétől, nemcsak a szob­rokat távolították el, de idővel a többi díszítőelemet és farag­­ványt is eltüntették. A nándorfehérvári csata 550. évfordulója kapcsán felmerült az emlékmű helyreállításának gondolata, de a kezdeményező szándék nem valósult meg. A nyugati emlékmű Pozsonytól nem messze a dévényi vár hegyén épült. Az 1896-ban átadott emlékmű avatóünnepségén báró Jósika Sámuel, a császár és a király személye melletti minisz­ter mondott ünnepi beszédet. A dévényi vár fokán álló, 21 mé­ter magas, haraszti mészkőből készült emlékművet Berczik Gyula tervei alapján építették. Az oszlopfőn elhelyezett hon­foglalás kori vitézt ábrázoló szoboralakzat, amely jobbjában leeresztett karddal, bal kezében országcímerrel díszített pajz­zsal jelképesen az ország északnyugati kapuját őrzi, Jankovics Gyula szobrászművész alkotása. Az emlékművet 1920-ban a csehszlovák hadsereg lerombolta. További két emlékmű a magyar terület belsejében volt felál­lítva: az első Pusztaszeren, ahol a magyar vezérek megtartot­ták az első országgyűlést. A második Pannonhalmán, a rómaiak egykori területén. A pannonhalmi a honfoglalás befejezését és Pannónia elfoglalását jelképezi. A Győri Hírlap így ír 1896. augusztus 22-ei számában: A pannonhalmi emlékmű alapkőle­tételének országos ünnepélye (...) egyike lesz a millenniumi ün­nepélyek legfényesebbjének, egyúttal pedig hirdetője Győr város és vármegye közönsége igazi magyar vendégszeretetének.. .”A várm­egye valamennyi nagy- és kisközségének bírája, jegyzője és körje­gyzője is hivatalos volt a pannonhalmi ezredéves rendezvényre. Az alispán, Goda Béla külön kérte a települések küldöttségeit, hogy az ország címerével ellátott nemzeti színű zászlójukat hozzák magukkal és ünneplő ruhába öltözve augusztus 26-án reggel 7 órakor legyenek Pannonhalmán. Megjelenésükre feltétlenül számí­tott és kihangsúlyozta, hogy késésük esetén a díszlakomán való részvételi igényüket már nem tudják beadni. Győr város 1896. augusztus 25-én emelkedett hangulatban, lelkesedéssel és leg­tisztább rokonszenvel várta ...a mai napon érkező vendégeit....Tíz óra körül a legtöbb házon nemzeti lobogók hirdették, hogy itt nagy események vannak készülőben. A mozgalmas kép délután négy óra felé még élénkebb lett. A lakosság ezrével vonult a pályaudvar elé... - írta tudósításában a Győri Hírlap. Másnap reggel a ven­dégsereg két vonattal indult el Pannonhalma felé. Kilenc óra­kor érkeztek meg a győrszentmártoni vasútállomásra, ahol közel 200 kocsi várta őket. Wlassics Gyula a dombtetőn felállí­tott díszsátorban mondta el „maradandó hatású” szónoklatát. Beszéde végén olyan erős szélroham kerekedett, hogy egy pil­lanatra úgy tűnt, összeomlik a sátor. A miniszter e váratlan helyzetet beillesztette mondandójába és megjegyezte, hogy a magyar nemzet szélben, viharban is képes tovább élni. És most térjünk rá a fő témára, a Zobor-hegyi emlékműre. Ebből a könyvecskéből megtudhatjuk, hogy a nyitrai Zobor­­hegyre azért esett a választás, mert a három vezér Huba, Szoárd és Kadocsa itt vívták a honfoglalás utolsó győztes csatáinak egyikét. A harc azzal végződött, hogy a legyőzött, de behódolni nem akaró mor­va vezért kivégezték. Az ő legyőzése lehetővé tette a Vág völgyének, majd onnan a Dunától északra eső területnek a Morva folyóig és a Kis-Kárpátokig terjedő terület fennhatóság alá vonását. A Zobor­­hegyi emlékműnek ugyancsak nagyon nagy jelentése volt. Ez az emlékmű a tót atyafiakat kívánta megszólítani. A szlovákok közt nagyon sok jó hazafi is volt, akiket ez a szobor arra emlékeztetett, hogy hosszú évszázadokon keresztül itt éltek békességben, boldog­ságban. Voltak olyan elképzelések is, hogy a nyitrai emlékmű­vet a vár dombjára építsék, de ezt a gondolatot hamarosan el­vetették és így a Zobor-hegy maradt. A művet Berczik Gyula építész, műszaki tanácsos terve szerint a hódmezővásárhelyi születésű fiatal szobrász, Kallós Ede készítette. Eredetileg az emlékműnek 36 méter magasnak kellett volna lennie, de a költségkímélés szempontjából a tervek megváltoztak és végül az emlékmű 22 méter magas lett. Az emlékmű csúcsos obe­­liszk volt, négy oldalán egy-egy leeresztett szárnyú, repülni készülő turullal. Az egész emlékműre 344 gránit blokkot használ­tak el, amelyeket Erdélyből szállítottak Nyitrára, a négy turul pedig carrarai márványból volt kifaragva. Erre az emlékműre is, ugyanúgy mint a többire rákerült a 896-1896 dátum és mellé egy bronzból ön­tött államcímer lett elhelyezve. Az emlékművet a helyszínen készí­tették, sőt a carrarai márvány maradékát ma is megtalálni, mivel a Zobor felé vezető út megerősítésére használták. A hét emlékmű alap­kövébe elhelyeztek egy-egy okiratot az eljövendő ezredév reményé­ben, amelyben ez áll: te pedig, emlékkő, állj az időnek végeze­téig. Állj, míg a haza áll! A Zobor-hegyi emlékműnek egy nagyon érdekes szimboli­kája is volt. Ugyanis a már említett négy határ menti emlék­mű az országból kifelé, a határon túlra nézett. A zobori vala­hogy kompenzálta ezt az állapotot, ezért a négy turult úgy komponálták, hogy az ország négy része felé nézzen. Az anya­giakról tudni kell, hogy a Nyitra­ megyei közgyűlés már az 1894-es évi 1/5083 határozatában 100 ezer forint összeget sza­bott meg a millenniumi ünnepségre. Az emlékmű felavatásá­ra pedig 1896. augusztus 30-án került sor. Augusztus 29-én 14 órakor indult a Nyugatiból a különvonat Nyitra felé. Nyitra megye első állomásán, Érsekújváron a főispán és Nyitra pol­gármestere üdvözölték Perczel Dezső belügyminisztert, a kül­döttség vezetőjét. Este nyolc órakor lampionos díszmenetet szerveztek a városban. Másnap reggel magyar díszruhában gyülekeztek az emberek a vármegyeházán, és díszes hintók indultak Zobor-hegy ormára. Az ünnepélyes tábori szentmi­sét Bende Imre nyitrai püspök cerebrálta, utána Preczel mi­niszter úr mondta el ünnepi beszédét. A ceremónia végén Craus István alispán a megye „védő kezébe” tette az emlék­művet. Ezután a hegy alatt egy honvéd sátorban 400 személy­nek rendeztek díszebédet. Az egész ünnepség ökörsütéssel, zenével, tánccal, este pedig tűzijátékkal fejeződött be. A Zobor­­hegyi emlékmű sokáig a nyitraiak és a Nyitra-vidékiek kedvelt kiránduló és pihenőhelye maradt... A békediktátum magával hozta az emlékoszlopok, köztük a Zobor-hegyi végét is. Már 1920. október 26-án Igor Hrusvsky és Vaclav Sladky képviselők határozatban fi­gyelmeztették a csehszlovák kormányt, hogy tüntessék el az összes millenniumi emlékművet Szlovákia és Kárpátalja területén, továb­bá minden szobrot és emléktáblát, amely a monarchia idején épült. A határozatba azt is belevették, hogy az eltávolított emlékmű­veket helyezzék múzeumokba, hát ezt nemigen tartották be. Breznóbányán lebontották a Rákóczi-szobrot, Zólyomban és Érsekújváron tönkretették Vak Bottyán emléktábláját. Rozs­nyóról eltávolították Kossuth szobrát, Pozsonyban pedig le­rombolták Liszt emlékművét. 1921. február 9-én a Zobor-hegyi millenniumi emlékművet is felrobbantották és a négy turulmadarat, amelyek vörös rézzel voltak díszítve, a katonák egyszerűen el­zsákmányolták. A robbantás után a szobor maradványai az emlék­mű alatt maradtak, csak később voltak a maradékok ledobva a hegy alá, és a hegy megtisztult a romhalmaztól. Valószínűleg a robban­tásnak volt két halálos áldozata is a katonák részéről, de erről a hatóságok hallgattak. Nem ez volt az egyetlen nyitrai emlék­mű, amelyet tönkretettek: elpusztították a várhídon álló Szűz Mária-szobrot is, és a nagyvezekényi emlékművet is meg­gyalázták. Szerkesztőségünk köszönetet mond Dénes Jánosnak, amiért fi­gyelmünkbe ajánlotta az ismertetett művet. (If. Csámpai Ottó: A Zobor-hegyi ezredéves emlékmű; Heraldika Kiadó, 2011) M. A. „ magyar összehajol” ÍrSSSmí A négy turulmadarat a cseh katonák elzsákmányolták (Ifj. Csámpai Ottó: A Zobor-hegyi ezredéves emlékmű) Íme északi szomszédunk toleranciájának bizonyítéka - ez maradt az emlékműből Magyar Fórum 15

Next