Magyar Fórum, 2011. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
2011-12-01 / 48. szám
2011. december 1. Magyar Út Körök — Magyar Út Körök Történészberkekben vita tárgya, hogy mikor is történt a honfoglalás. Illetve az is, hogy beszélhetünk-e honvisszafoglalásról. Bár a folyamat 892-től egészen 907-ig, a pozsonyi csatáig zajlott, a meghatározó időpont a 895. év volt, amikor is a magyarok szinte az egész Kárpát-medencét elfoglalták. A XIX. században ezek a tények nem voltak még tisztázva, ezért Tisza Kálmán miniszterelnök úgy döntött, hogy megbízza az Akadémiát, határozza meg, melyik évet ajánlja a Millennium megünneplésére. Az Akadémia létre is hozott egy szakbizottságot, amelynek tagjai történészek, írók, főpapok voltak. Nagy volt a vita, mert a kérdés nem volt egyszerű. Végül az országos ünnepségek megszervezése és az emlékművek felépítéséhez szükséges idő rövidsége miatt 896-ot fogadták el a honfoglalás évének. Ezután megalkották az emlékművekről szóló jogszabályt. íme az 1896. évi VIII. törvénycikk a honalapítás ezredik évfordulójának megörökítésére alkotandó művekről: 1. § A törvényhozás a honalapítás ezredik évfordulójának maradandó emlékekkel való megörökítése czéljából elhatározza, hogy a) Budapesten a városligetnek az Andrássy-út és a tó közötti részében a honalapító Árpádot és a nemzet egész történelmi múltját megörökítő emlékművet állít, b) az ország hét különböző pontján, nevezetesen: a munkácsi várhegyen, a nyitrai Zobor hegyen, a Morva vizének a Dunába torkolásánál emelkedő dévényi várhegyen, Pannonhalmán, a zimonyi várhegyen, Pusztaszeren és a brassói Czenk-hegyen emlékoszlopokat emel, c) Budapesten a várban a Nagy-Boldogasszonyról elnevezett koronázási templom melletti Halászbástyán Szent István király lovas szobrát állítja fel, d) országos szépművészeti múzeumot létesít s annak gyűjteményei befogadására Budapesten alkalmas helyen megfelelő épületet emel, e) az ország különböző vidékein 400 új népiskolát állít fel. 2. §A ministérium megbízatik, hogy az 1. §-ban felsorolt alkotásokkal járó munkálatokat végrehajtassa. E munkálatok költségeinek fedezésére a következő hitelek engedélyeztetnek: a) Budapesten a honalapító Árpádot és a nemzet történelmi múltját megörökítő emlékmű felállítására 802,640frt; b) az ország hét pontján emlékoszlopok emelésére 350,000frt; c) Szent István lovas szobrának felállítására és e szobor körüli tér rendezésére 300,000frt; d) a szépművészeti múzeum létesítésére s gyűjtemény anyagának gyarapítására 3.200,000frt; végre e) 400 új népiskola felállítására 673,000frt. 3. § A 2. §-ban jelzett s összesen 5.325,640 firtot tevő költségből 1.225,436 frt már az 1895. és 1896. évi állami költségvetésekbe beillesztve lévén, a fenmaradó 4.100,204frtnyi szükségletből 74,604 frt a pénztári készletekből fedezendő és az 1895. évi IV. tc. 2. §-ának „átmeneti kiadások” III. (Ministerelnökség) fejezete alatt számolandó el, 4.025.600 frt pedig a munkálatok előhaladása szerint szükséges részletekben a következő évi állami költségvetésekbe veendő fel. 4. § Jelen törvény kihirdetése után azonnal életbe lép, végrehajtásával a miniszerelnök, a pénzügyminister és a vallás- és közoktatásügyi minister bízatnak meg. Ahogy ifj. Csámpai Ottó történész írja: az emlékművek pontos helyét igen nehéz volt meghatározni. Elsősorban az északi, déli, nyugati, keleti határt kellett megjelölni, hogy a bejövő idegeneknek megmutassák, hogy magyar földre lépnek. Az északi emlékművet Munkácson építették, mivel a magyarság valószínűleg itt jött be legnagyobb számban a Kárpátmedencébe. Munkács várának a Vereckei- szoros felé néző várfokán, a régi bástyafal visszabontásával alakították ki azt a 33 méter magas építményt, amelynek obeliszkben végződő tetejére Bezerédy Gyula alkotása került: egy kiterjesztett szárnyú turul. Az emlékmű a ruszin és orosz testvérekhez is szólt, hogy legyenek hűek továbbra is a magyar hazához. Talán az emlékmű nehéz megközelíthetőségéből adódott, hogy a csehek 1924-ig vártak eltávolításával és az alépítmény teljes lebontásával. A turul ezt követően a kaszárnyává alakított várban hevert a vidék visszacsatolásáig. Ekkor felmerült az emlékmű újraállítása, de ez csak részben valósult meg: a várban állították fel, valószínűleg ideiglenesnek szánt talapzatra. A szobor sorsa 1945- ben végleg megpecsételődött. A területet megszálló szovjetek a helyi öntödében beolvasztották, és ötágú csillagokat öntöttek belőle. A jelenlegi emlékművet szerényebb alapzattal a régi helyére állították fel, az új turul azonban méreteiben talán „túlszárnyalja” a régit. A helyi szobrászművész, Beleny Mihajlo fennmaradt korabeli dokumentumok alapján öntötte bronzba önálló műnek számító alkotását. A keleti emlékmű a Cenk-hegyen, Brassó város felett épült. Ez pedig az oláhokat és a szászokat figyelmeztette, hogy tiszteljék a magyar államot, melynek földje nekik is hazát adott, de emlékeztette a székelyeket is, hogy a magyar anyaország soha nem hagyja el őket. Az emlékmű Jankovics Gyula alkotása. A dór oszlopfőn őrt álló vitéznek jutott az időtállóság legrövidebb szakasza. Már 1913. szeptember 27-én román merénylet áldozata lett. Egyes források szerint annyira megrongálódott, hogy egy ezt követő szélvihar ledöntötte az oszlopot is. Más helyen az áll, hogy 1916-ban a betörő román csapatok robbantották fel a már sérült emlékművet. A romos talapzatot az 1960-as években bontották el. A szobornak egy töredékét - a fejét - jelenleg a brassói evangélikus egyház parókiáján őrzik. A déli emlékmű Hunyadi János elhalálozása helyén Zimonyban, ahol a Hunyadiak egykori vára állt, lett felállítva. A 36 méter magas építmény két oldaltornya között oroszlánok őrizték Hungária ülő alakos szobrát, a mögötte magasló főtorony tetején kiterjesztett szárnyú bronzból készült turul vigyázta a vidéket. A kőszobrok Róna József alkotásai, míg a 4,5 méteres szárnyfesztávolságú turul - a munkácsi párja - Bezerédy Gyula munkája volt. Felavatását követően, a köztudatban Hunyadi-toronyként mint a törökverő hadvezér halálának helyét jelölő emlékmű vált ismertté. A megszálló szerb csapatok a tornyot megfosztották minden díszétől, nemcsak a szobrokat távolították el, de idővel a többi díszítőelemet és faragványt is eltüntették. A nándorfehérvári csata 550. évfordulója kapcsán felmerült az emlékmű helyreállításának gondolata, de a kezdeményező szándék nem valósult meg. A nyugati emlékmű Pozsonytól nem messze a dévényi vár hegyén épült. Az 1896-ban átadott emlékmű avatóünnepségén báró Jósika Sámuel, a császár és a király személye melletti miniszter mondott ünnepi beszédet. A dévényi vár fokán álló, 21 méter magas, haraszti mészkőből készült emlékművet Berczik Gyula tervei alapján építették. Az oszlopfőn elhelyezett honfoglalás kori vitézt ábrázoló szoboralakzat, amely jobbjában leeresztett karddal, bal kezében országcímerrel díszített pajzzsal jelképesen az ország északnyugati kapuját őrzi, Jankovics Gyula szobrászművész alkotása. Az emlékművet 1920-ban a csehszlovák hadsereg lerombolta. További két emlékmű a magyar terület belsejében volt felállítva: az első Pusztaszeren, ahol a magyar vezérek megtartották az első országgyűlést. A második Pannonhalmán, a rómaiak egykori területén. A pannonhalmi a honfoglalás befejezését és Pannónia elfoglalását jelképezi. A Győri Hírlap így ír 1896. augusztus 22-ei számában: A pannonhalmi emlékmű alapkőletételének országos ünnepélye (...) egyike lesz a millenniumi ünnepélyek legfényesebbjének, egyúttal pedig hirdetője Győr város és vármegye közönsége igazi magyar vendégszeretetének.. .”A vármegye valamennyi nagy- és kisközségének bírája, jegyzője és körjegyzője is hivatalos volt a pannonhalmi ezredéves rendezvényre. Az alispán, Goda Béla külön kérte a települések küldöttségeit, hogy az ország címerével ellátott nemzeti színű zászlójukat hozzák magukkal és ünneplő ruhába öltözve augusztus 26-án reggel 7 órakor legyenek Pannonhalmán. Megjelenésükre feltétlenül számított és kihangsúlyozta, hogy késésük esetén a díszlakomán való részvételi igényüket már nem tudják beadni. Győr város 1896. augusztus 25-én emelkedett hangulatban, lelkesedéssel és legtisztább rokonszenvel várta ...a mai napon érkező vendégeit....Tíz óra körül a legtöbb házon nemzeti lobogók hirdették, hogy itt nagy események vannak készülőben. A mozgalmas kép délután négy óra felé még élénkebb lett. A lakosság ezrével vonult a pályaudvar elé... - írta tudósításában a Győri Hírlap. Másnap reggel a vendégsereg két vonattal indult el Pannonhalma felé. Kilenc órakor érkeztek meg a győrszentmártoni vasútállomásra, ahol közel 200 kocsi várta őket. Wlassics Gyula a dombtetőn felállított díszsátorban mondta el „maradandó hatású” szónoklatát. Beszéde végén olyan erős szélroham kerekedett, hogy egy pillanatra úgy tűnt, összeomlik a sátor. A miniszter e váratlan helyzetet beillesztette mondandójába és megjegyezte, hogy a magyar nemzet szélben, viharban is képes tovább élni. És most térjünk rá a fő témára, a Zobor-hegyi emlékműre. Ebből a könyvecskéből megtudhatjuk, hogy a nyitrai Zoborhegyre azért esett a választás, mert a három vezér Huba, Szoárd és Kadocsa itt vívták a honfoglalás utolsó győztes csatáinak egyikét. A harc azzal végződött, hogy a legyőzött, de behódolni nem akaró morva vezért kivégezték. Az ő legyőzése lehetővé tette a Vág völgyének, majd onnan a Dunától északra eső területnek a Morva folyóig és a Kis-Kárpátokig terjedő terület fennhatóság alá vonását. A Zoborhegyi emlékműnek ugyancsak nagyon nagy jelentése volt. Ez az emlékmű a tót atyafiakat kívánta megszólítani. A szlovákok közt nagyon sok jó hazafi is volt, akiket ez a szobor arra emlékeztetett, hogy hosszú évszázadokon keresztül itt éltek békességben, boldogságban. Voltak olyan elképzelések is, hogy a nyitrai emlékművet a vár dombjára építsék, de ezt a gondolatot hamarosan elvetették és így a Zobor-hegy maradt. A művet Berczik Gyula építész, műszaki tanácsos terve szerint a hódmezővásárhelyi születésű fiatal szobrász, Kallós Ede készítette. Eredetileg az emlékműnek 36 méter magasnak kellett volna lennie, de a költségkímélés szempontjából a tervek megváltoztak és végül az emlékmű 22 méter magas lett. Az emlékmű csúcsos obeliszk volt, négy oldalán egy-egy leeresztett szárnyú, repülni készülő turullal. Az egész emlékműre 344 gránit blokkot használtak el, amelyeket Erdélyből szállítottak Nyitrára, a négy turul pedig carrarai márványból volt kifaragva. Erre az emlékműre is, ugyanúgy mint a többire rákerült a 896-1896 dátum és mellé egy bronzból öntött államcímer lett elhelyezve. Az emlékművet a helyszínen készítették, sőt a carrarai márvány maradékát ma is megtalálni, mivel a Zobor felé vezető út megerősítésére használták. A hét emlékmű alapkövébe elhelyeztek egy-egy okiratot az eljövendő ezredév reményében, amelyben ez áll: te pedig, emlékkő, állj az időnek végezetéig. Állj, míg a haza áll! A Zobor-hegyi emlékműnek egy nagyon érdekes szimbolikája is volt. Ugyanis a már említett négy határ menti emlékmű az országból kifelé, a határon túlra nézett. A zobori valahogy kompenzálta ezt az állapotot, ezért a négy turult úgy komponálták, hogy az ország négy része felé nézzen. Az anyagiakról tudni kell, hogy a Nyitra megyei közgyűlés már az 1894-es évi 1/5083 határozatában 100 ezer forint összeget szabott meg a millenniumi ünnepségre. Az emlékmű felavatására pedig 1896. augusztus 30-án került sor. Augusztus 29-én 14 órakor indult a Nyugatiból a különvonat Nyitra felé. Nyitra megye első állomásán, Érsekújváron a főispán és Nyitra polgármestere üdvözölték Perczel Dezső belügyminisztert, a küldöttség vezetőjét. Este nyolc órakor lampionos díszmenetet szerveztek a városban. Másnap reggel magyar díszruhában gyülekeztek az emberek a vármegyeházán, és díszes hintók indultak Zobor-hegy ormára. Az ünnepélyes tábori szentmisét Bende Imre nyitrai püspök cerebrálta, utána Preczel miniszter úr mondta el ünnepi beszédét. A ceremónia végén Craus István alispán a megye „védő kezébe” tette az emlékművet. Ezután a hegy alatt egy honvéd sátorban 400 személynek rendeztek díszebédet. Az egész ünnepség ökörsütéssel, zenével, tánccal, este pedig tűzijátékkal fejeződött be. A Zoborhegyi emlékmű sokáig a nyitraiak és a Nyitra-vidékiek kedvelt kiránduló és pihenőhelye maradt... A békediktátum magával hozta az emlékoszlopok, köztük a Zobor-hegyi végét is. Már 1920. október 26-án Igor Hrusvsky és Vaclav Sladky képviselők határozatban figyelmeztették a csehszlovák kormányt, hogy tüntessék el az összes millenniumi emlékművet Szlovákia és Kárpátalja területén, továbbá minden szobrot és emléktáblát, amely a monarchia idején épült. A határozatba azt is belevették, hogy az eltávolított emlékműveket helyezzék múzeumokba, hát ezt nemigen tartották be. Breznóbányán lebontották a Rákóczi-szobrot, Zólyomban és Érsekújváron tönkretették Vak Bottyán emléktábláját. Rozsnyóról eltávolították Kossuth szobrát, Pozsonyban pedig lerombolták Liszt emlékművét. 1921. február 9-én a Zobor-hegyi millenniumi emlékművet is felrobbantották és a négy turulmadarat, amelyek vörös rézzel voltak díszítve, a katonák egyszerűen elzsákmányolták. A robbantás után a szobor maradványai az emlékmű alatt maradtak, csak később voltak a maradékok ledobva a hegy alá, és a hegy megtisztult a romhalmaztól. Valószínűleg a robbantásnak volt két halálos áldozata is a katonák részéről, de erről a hatóságok hallgattak. Nem ez volt az egyetlen nyitrai emlékmű, amelyet tönkretettek: elpusztították a várhídon álló Szűz Mária-szobrot is, és a nagyvezekényi emlékművet is meggyalázták. Szerkesztőségünk köszönetet mond Dénes Jánosnak, amiért figyelmünkbe ajánlotta az ismertetett művet. (If. Csámpai Ottó: A Zobor-hegyi ezredéves emlékmű; Heraldika Kiadó, 2011) M. A. „ magyar összehajol” ÍrSSSmí A négy turulmadarat a cseh katonák elzsákmányolták (Ifj. Csámpai Ottó: A Zobor-hegyi ezredéves emlékmű) Íme északi szomszédunk toleranciájának bizonyítéka - ez maradt az emlékműből Magyar Fórum 15