Magyar Fórum, 2013. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
2013-04-25 / 17. szám
2013. április 25. Magyar Fórum Budapest Pf.: 1578 Több mint Több ellenzéki hangvételű rádióműsorban most az a téma, hogy a Nemzeti Színház épületét ócsárolják. Mindez azért nevetséges, mert amíg Alföldi Róbert volt az igazgató, addig ezeknek a hejye nagy liberálisoknak semmi gondjuk nem volt ezzel az épülettel. Megmondom, hogy szerintem is egy csúnya épület, nekem sem tetszik, de amikor azt átadták, akkor a liberálisoknak semmilyen kifogása nem volt a Nemzeti kinézetével. Csak most van vele bajuk, mikor Alföldi már nem lehet ott. De azért azt nem árt tudni, hogy esetünk nevetséges ben nem Alföldi személye az, ami miatt folyik a nagyszabású rinyálás. Az igazi gondjuk, hogy elvesztettek egy kulturális várat, egy olyat, amiben mindent gyaláztak, ami nemzeti és klasszikus érték. No de számomra abszolúte nem kedves liberálisok, semmi baj, hiszen Szörényi - aki bizonyára sértett, mert most számára nem jut „kapanyél” - Alföldivel mutatja be az István a királyt. S talán azt is megtudhatjuk, hogy István homoszexuális kapcsolatban volt-e Laborccal. Mert Alföldinél az ilyen csavarokra számíthatunk. Zajzon Károly, Bp. JÁRA Ki a kutya gazdája? Egy újságcsomaggal hazahoztam Európa pitbullját. Bár bulldognak nevezi az egyik címlap, ez utóbbiakhoz fűződő személyes vonzalmam okán átkereszteltem őnagyságát. Most itt van a legszemélyesebb magánterületemen - ágyam melletti asztalomon, s hiába fordítom arcra, és takarom le a többi lappal, csak figyel azzal a rettenetes szemével. Rövid időkre magam elé teszem, és farkasszemet nézek vele. Mi lehet Viviane Reding szemei mögött? Aki tud rá válaszolni, az már majdnem Európa jövőjébe lát. Saját válaszom az, hogy bizonyos erők - a szemfényvesztő vargabetűk, mű- és valódi,népeket, nemzeteket, országokat térdre fogyasztó balhék ellenére és ezekkel együtt - a két vezető száron irányítható euroatlanti világot farigcsálják, rendezgetik. Egy tanult, ügyes kocsisnak nem gond több lovat egyszerre vezetni, ha keményen fogja a vezetőszárakat, s nála az ostor. Egyiken Amerika, másikon Európa - ez már egy csinos fogat. A bakon a meg nem nevezhető láthatatlanság, melynek savanyú testszaga mindenfelől feltör, mint a most oly szomorú aktualitású buzgárok vize a gátak mögött. Az egyik rossz leheletet árasztó buzgárt bátran nevezhetjük Eörsi Mátyásnak. Ő és társai, eszmetestvérei esetében a buzgár elnevezés nagyon találó, hiszen erős külső nyomás hatására törnek fel a védvonalak mögött, s elnevezésükben hordják valami fontoskodó ügybuzgólkodás szarháziságát, valamint a kívülről nyomó erőkkel való egyneműségüket. Eörsi - talán irodalmár testvérétől ihletett vénával - Európa testén rohadó gennygócnak nevezi Magyarországot, azt az országot, melyet olykor hazájának nevez, mely ország családját befogadta, otthont ad neki, tartja, táplálja, védi és óvja őt. Valószínű, izraeli zászlóval fog hamarost felvonulni abban a gennyben, melyet genetikusan alja, disznómód röfögő, moslékzabálók laknak. Ebbe a szabad és demokratikus gennygócozásba kapcsolódott bele az osztrák és német művésztársadalom felettébb aktivizálódott kisebbsége, akik Eörsi aggodalmait megfejelve már egyenesen fegyveres ellenállásra, intervenciós lerohanásra szólítanak fel Magyarország ellen. Disznóvadászatra fújja a kürtöt a disznót nem evők társasága. Tipikus héjazsidó mentalitás, melyet a nagy Mamlasz Amerika segítségével gyakorolnak a Közel- Keleten, és mindenhol a világban fedett vagy nyílt gazdasági, pénzügyi terrorisztikus diplomáciájukban. Illyés Gyula kiválóan érzékelteti ezt az Egy mondat c. versében, csak be kell helyettesíteni zsidó diplomáciára a zsarnokság szót. Egyáltalán nem meglepő, hogy az ellenállásra szólító kiáltvány aláíróinak arcképcsarnokát szemlélve elsőre az ötlik föl, hogy csupa még vándorló, igazi otthont nem talált kettős identitású nyughatatlanok arcát mutatja. Itthon is, mindig a valahonnét ideszármazottak vizionálnak gennygócban csámcsogást, csupa olyan beilleszkedni képtelen kisebbségben lévő, kiknek első és legfontosabb akadályuk a beilleszkedésre az, hogy ők csak vezető, legfőbb kincstári véleményalkotókként képesek itt élni. Ha kicsit is távol vannak tartva ettől a pozíciótól, addig fúrnak, kaparnak, reszelnek és bicskáznak, míg valahol el nem tudják fertőzni a képzett sebeket. Igen, Eörsi, a fizikai létében itt élő, de lelkében más identitást hordozó magyar állampolgár kívánna gennygócot mesterkedni Magyarországból, s ehhez társakat keres és talál is külföldön. Olyan művészek között, akik a feszületet, megszentelt oltárt, a Biblia újszövetségi fejezeteit kizárólag valami testnedvvel, testi funkciós végtermékkel tudják összefüggésbe hozni. Tudom, németnek sem német az a pár Németországból kiabáló szabadelvű, akik minket horthyzálódással vádolnak, de emlékeztetőül hadd említsem, hogy nem mi csináltuk a nácizmust, s akkor, amikor a háborús bűnei miatt eddig el nem ítélt Churchill még rajongott Hitlerért, Horthy lenézte, utálta, mert látta benne az elembertelenedett eszme lényegét. Nem mi szálltuk meg Németországot, arra kényszerítve a németeket, hogy irtsák a zsidóságot, hanem fordítva történt. Most mégis Budapestre kiabálnak Berlinből, mert a mi fővárosunk levegője nem annyira áporodottan liberális és libatok szagú, mint a vörös Berliné. A nem kevésbé vörös és fülledt levegőjű Bécs liberális pamlagjairól petíciózó gondolatgyárosoknak meg annyit, hogy hogy mi nem szavaztuk meg országunk lerohanását 99,9%-kal, és nem is fogjuk ezt megtenni senki kedvéért soha, semmikor sem. Mi a lehetséges módokon megpróbáltunk és megpróbálunk ellenállni mindenféle lerohanásnak. Valamint, nálunk a két háborútól kivérzett országban akkor dúlt a legvadabb terror, akkor fejezték le az arisztokráciánkat, akkor fordították ki sarkából történelmünket, és irtották hagyományainkat, értelmiségünket, amikor Ausztriából épp kivonult a Szovjet. Vajon elgondolkodnak-e néha a ránk most fegyveres hadat gyűjtők azon, hogy milyenné vált volna az életük, ha rajtuk maradnak 5z ugyanúgy kettős identitású, ámde vörös színű hódítóik? Nekem nincsenek beleszólási hajlamaim másik országok belügyeibe, de most tennék egy árverési ajánlatot. Akinek nem tetszik, hogy nekünk nem azok tetszenek, akik nekik, jöjjenek el, és gyűljenek Rákos mezejére. Ott megtehetik ajánlataikat, s a legtöbbet ígérő viheti magával az egész pereputtyot. Vihetik magukhoz a fosszilis szegfűsöket Vitányival, Lendvaival és a többivel, vihetik derékhadukat és a fiatalabbakat ugyanúgy. Vihetik a többieket is. Kunczét, a minden idők legálnokabb megélhetési miskakancsóját, az ávósokat, csemetéiket és unokáikat, vihetik magukhoz a drogost, a kiugrott katonát és tűzoltót, vigyék a filozófusokat, a meg nem értett, csak agyondíjazott írókat, barna esőtől félő színészeket és Gerendást, a rettegő szuperzenészt. Vigyék a megélhetési emberjog-védőket, a gyilkosok mentegetőit, a szivárványosokat, mindenkit, aki úgy érzi, itt nincs fedele, nincs kenyere, mert itt zsarnokság épül mostan. Vigyék magukkal a demokrácia ellenőrzésében igen fontos mérőműszerként működő újságírókat, szerkesztőket, politológusokat, szabadgondolkodókat, akik nyíltan és erőszakosan elkövetett liberális hazaárulások esetén meg sem nyikkannak, de rögtön erősen kileng mutatójuk, ha álomtársaikat valami cizelláltan csekély érdeksérelem éri szerzett előjogaikban. Vigyék magukkal kedves fékjeiket és ellensúlyaikat is, hogy kedvelt szellemi sportjukat tovább tudják űzni. Alakítson kormányt náluk az itteni gyakorlatával Gyurcsány, Bajnai, Oszkó, legyen a teljesen független bankelnökük Simor, szervezze a szépkorúakat náluk a karcsú szépfiú, és építsenek náluk világvárost Demszky, Hagyó meg a többiek. Nem kell védeniük őket tőlünk többé, mi lemondunk róluk, a téteket is egymás között tegyék meg, nekünk cserébe nem kell semmi és senki, mi már majd jól el leszünk itthon a mi cigányainkkal, s más nemzetiségeinkkel, ahogy elvoltunk azokban a hosszú évszázadokban is, amíg Észak-kelet felől be nem menekült ide egy mindennel örökké elégedetlen, ámde nagyon vezetésre termett társaság. Mayer Gábor, Bp. Magyar ForfiM Egy ironikus nyilatkozat Olvasom, hogy „egy friss felmérés szerint a lengyelek 52 százaléka még három évvel az elnöki gép tragédiája után is úgy gondolja, hogy a baleset körülményei nem tisztázottak”. (Évfordulón kísértenek Szmolenszk árnyai, 2013. április 11.9. oldal). Bizonyára nem mindegy, hogy ezt az 52 százalékot meg lehet-e győzni, valóban véletlen balesetről van szó, amelyet „a pilóták rossz döntése és a repülés nem megfelelő előkészítése” okozott. De vajon mekkora meggyőző erővel bírhat a lengyel külügyminiszter (Radoslaw Sikorski) azon kijelentése, hogy Moszkva azért halogatja a szerencsétlenül járt gép roncsainak visszaadását, mert „az összeesküvés-elmélet hívei atombomba nyomait találhatják rajtuk”? Ha már mindenáron az összeesküvés-elmélet számlájára írjuk, hogy a lengyel lakosság 52 százaléka még mindig, mondjuk így, kissé gyanakszik, akkor mennyire alkalmas az öszszeesküvés-elméletek és hiedelmek eloszlatására az a tény, hogy három éve nem adják vissza a gép maradványait? Nem éppen ez ad új tápot a történelmi múlt alapján nagyon is érthető gyanakvásnak? Persze, nehéz eldönteni egy ilyen nyilatkozat alapján, hogy a hazai összeesküvés-elmélet gyártókat érinti-e ez a meglehetősen ironikus megjegyzés, vagy pedig azokat a moszkvai döntéshozókat, akik a lengyelországi gyanakvókat ilyen képtelenséggel próbálják jellemezni, rossz színben feltüntetni. Netán éppen hogy mind a kettőt. Aligha lehet erről mást gondolni, mint hogy a gép roncsainak mielőbbi visszaadása nemzetközi jogilag alátámaszthatóan Moszkvának kutya kötelessége. Ha mégsem teszi, akkor öngólt lő. Amennyiben a gyanakvások és összeesküvés-elméletek megszüntetése, megcáfolása a célja, nem pedig gerjesztése. Kiss István A Magyar Fórum Kiadóhivatalának e-mail címe: info@magyarforum.hu A tónussal jelölt sorok megfejtését kérjük beküldeni levelezőlapon 2013. május 13-ig. Címünk: Magyar Fórum szerkesztősége, 1464 Budapest, Postafiók 1578. A helyes megfejtést beküldők között két könyvet sorsolunk ki. Lapunkban esetenként - a levélírók kívánságát tiszteletben tartva - teljes név és cím nélkül is közreadunk véleményeket. A levélírók adatait nyilvántartjuk, de azokat szerkesztőségünk csak hivatalos megkeresésre adja ki. Névtelen vagy nem azonosítható névvel, címmel ellátott küldeményekkel szerkesztőségünk nem foglalkozik. Megfejtés A 14. számunkban megjelent rejtvény megfejtése: „A NAGYSZÜLŐK ÉS AZ UNOKÁK AZÉRT JÖNNEK KI OLYAN JÓL EGYMÁSSAL, MERT KÖZÖS AZ ELLENSÉGÜK.” A helyes megfejtést beküldők közül könyvet nyert: Horváth László Miskolc Balogh Károly Budapest Gratulálunk a nyerteseknek, nyereményüket postán küldjük el! 17