Magyar Fórum, 2013. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

2013-04-25 / 17. szám

2013. április 25. Magyar Fórum Budapest Pf.: 1578 Több mint Több ellenzéki hangvételű rádióműsorban most az a téma, hogy a Nemzeti Színház épü­letét ócsárolják. Mindez azért nevetséges, mert amíg Alföldi Róbert volt az igazgató, ad­dig ezeknek a hej­ye nagy liberálisoknak sem­mi gondjuk nem volt ezzel az épülettel. Meg­mondom, hogy szerintem is egy csúnya épü­let, nekem sem tetszik, de amikor azt átadták, akkor a liberálisoknak semmilyen kifogása nem volt a Nemzeti kinézetével. Csak most van vele bajuk, mikor Alföldi már nem lehet ott. De azért azt nem árt tudni, hogy esetünk­ nevetséges ben nem Alföldi személye az, ami miatt folyik a nagyszabású rinyálás. Az igazi gondjuk, hogy elvesztettek egy kulturális várat, egy olyat, amiben mindent gyaláztak, ami nem­zeti és klasszikus érték. No de­­ számomra ab­szolúte nem­­ kedves liberálisok, semmi baj, hi­szen Szörényi - aki bizonyára sértett, mert most számára nem jut „kapanyél” - Alföldivel mutat­ja be az István a királyt. S talán azt is megtud­hatjuk, hogy István homoszexuális kapcsolat­ban volt-e Laborccal. Mert Alföldinél az ilyen csavarokra számíthatunk. Zajzon Károly, Bp. JÁRA Ki a kutya gazdája? Egy újságcsomaggal hazahoztam Európa pit­­bullját. Bár bulldognak nevezi az egyik cím­lap, ez utóbbiakhoz fűződő személyes vonzal­mam okán átkereszteltem őnagyságát. Most itt van a legszemélyesebb magánterületemen - ágyam melletti asztalomon, s hiába fordí­tom arcra, és takarom le a többi lappal, csak figyel azzal a rettenetes szemével. Rövid idők­re magam elé teszem, és farkasszemet nézek vele. Mi lehet Viviane Reding szemei mögött? Aki tud rá válaszolni, az már majdnem Euró­pa jövőjébe lát. Saját válaszom az, hogy bizo­nyos erők - a szemfényvesztő vargabetűk, mű- és valódi,népeket, nemzeteket, országokat térdre fogyasztó balhék ellenére és ezekkel együtt - a két vezető száron irányítható euro­­atlanti világot farigcsálják, rendezgetik. Egy tanult, ügyes kocsisnak nem gond több lovat egyszerre vezetni, ha keményen fogja a veze­tőszárakat, s nála az ostor. Egyiken Amerika, másikon Európa - ez már egy csinos fogat. A bakon a meg nem nevezhető láthatatlanság, melynek savanyú testszaga mindenfelől fel­tör, mint a most oly szomorú aktualitású buz­gárok vize a gátak mögött. Az egyik rossz le­heletet árasztó buzgárt bátran nevezhetjük Eörsi Mátyásnak. Ő­ és társai, eszmetestvérei esetében a buzgár elnevezés nagyon találó, hi­szen erős külső nyomás hatására törnek fel a védvonalak mögött, s elnevezésükben hord­­ják valami fontoskodó ügybuzgólkodás szar­­háziságát, valamint a kívülről nyomó erőkkel való egyneműségüket. Eörsi - talán irodalmár testvérétől ihletett vénával - Európa testén ro­hadó gennygócnak nevezi Magyarországot, azt az országot, melyet olykor hazájának ne­vez, mely ország családját befogadta, otthont ad neki, tartja, táplálja, védi és óvja őt. Való­színű, izraeli zászlóval fog hamarost felvonul­ni abban a gennyben, melyet genetikusan alja, disznómód röfögő, moslékzabálók laknak. Ebbe a szabad és demokratikus gennygóco­­zásba kapcsolódott bele az osztrák és német művésztársadalom felettébb aktivizálódott kisebbsége, akik Eörsi aggodalmait megfejel­ve már egyenesen fegyveres ellenállásra, in­tervenciós lerohanásra szólítanak fel Magyar­­ország ellen. Disznóvadászatra fújja a kürtöt­­ a disznót nem evők társasága. Tipikus héja­zsidó mentalitás, melyet a nagy Mamlasz Amerika segítségével gyakorolnak a Közel- Keleten, és mindenhol a világban­­ fedett vagy nyílt gazdasági, pénzügyi terrorisztikus diplomáciájukban. Illyés Gyula kiválóan ér­zékelteti ezt az Egy mondat c. versében, csak be kell helyettesíteni zsidó diplomáciára a zsarnokság szót. Egyáltalán nem meglepő, hogy az ellenállásra szólító kiáltvány aláírói­nak arcképcsarnokát szemlélve elsőre az ötlik föl, hogy csupa még vándorló, igazi otthont nem talált kettős identitású nyughatatlanok arcát mutatja. Itthon is, mindig a valahonnét ideszármazottak vizionálnak gennygócban csámcsogást, csupa olyan beilleszkedni kép­telen kisebbségben lévő, kiknek első és leg­fontosabb akadályuk a beilleszkedésre az, hogy ők csak vezető, legfőbb kincstári véle­ményalkotókként képesek itt élni. Ha kicsit is távol vannak tartva ettől a pozíciótól, addig fúrnak, kaparnak, reszelnek és bicskáznak, míg valahol el nem tudják fertőzni a képzett sebeket. Igen, Eörsi, a fizikai létében itt élő, de lelkében más identitást hordozó magyar állampolgár kívánna gennygócot mesterked­ni Magyarországból, s ehhez társakat keres és talál is külföldön. Olyan művészek között, akik a feszületet, megszentelt oltárt, a Biblia újszövetségi fejezeteit kizárólag valami test­nedvvel, testi funkciós végtermékkel tudják összefüggésbe hozni. Tudom, németnek sem német az a pár Németországból kiabáló sza­badelvű, akik minket horthyzálódással vá­dolnak, de emlékeztetőül hadd említsem, hogy nem mi csináltuk a nácizmust, s akkor, ami­kor a háborús bűnei miatt eddig el nem ítélt Churchill még rajongott Hitlerért, Horthy lenézte, utálta, mert látta benne az elemberte­­lenedett eszme lényegét. Nem mi szálltuk meg Németországot, arra kényszerítve a né­meteket, hogy irtsák a zsidóságot, hanem for­dítva történt. Most mégis Budapestre kiabál­nak Berlinből, mert a mi fővárosunk levegője nem annyira áporodottan liberális és libatok szagú, mint a vörös Berliné. A nem kevésbé vörös és fülledt levegőjű Bécs liberális pam­­lagjairól petíciózó gondolat­gyárosoknak meg annyit, hogy hogy mi nem szavaztuk meg országunk lerohanását 99,9%-kal, és nem is fogjuk ezt megtenni senki kedvéért soha, semmikor sem. Mi a lehetséges módokon meg­próbáltunk és megpróbálunk ellenállni min­denféle lerohanásnak. Valamint, nálunk a két háborútól kivérzett országban akkor dúlt a legvadabb terror, akkor fejezték le az arisz­tokráciánkat, akkor fordították ki sarkából történelmünket, és irtották hagyományain­kat, értelmiségünket, amikor Ausztriából épp kivonult a Szovjet. Vajon elgondolkodnak-e néha a ránk most fegyveres hadat gyűjtők azon, hogy milyenné vált volna az életük, ha rajtuk maradnak 5­z ugyanúgy kettős identi­tású, ámde vörös színű hódítóik? Nekem nincsenek beleszólási hajlamaim másik országok belügyeibe, de most tennék egy árverési ajánlatot. Akinek nem tetszik, hogy nekünk nem azok tetszenek, akik nekik, jöjjenek el, és gyűljenek Rákos mezejére. Ott megtehetik ajánlataikat, s a legtöbbet ígérő viheti magával az egész pereputtyot. Vihetik magukhoz a fosszilis szegfűsöket Vitányival, Lendvaival és a többivel, vihetik derékhadu­kat és a fiatalabbakat ugyanúgy. Vihetik a többie­ket is. Kunczét, a minden idők legálnokabb meg­élhetési miskakancsóját, az ávósokat, cseme­téiket és unokáikat, vihetik magukhoz a dro­gost, a kiugrott katonát és tűzoltót, vigyék a filozófusokat, a meg nem értett, csak agyondí­jazott írókat, barna esőtől félő színészeket és Gerendást, a rettegő szuperzenészt. Vigyék a megélhetési emberjog-védőket, a gyilkosok mentegetőit, a szivárványosokat, mindenkit, aki úgy érzi, itt nincs fedele, nincs kenyere, mert itt zsarnokság épül mostan. Vigyék ma­gukkal a demokrácia ellenőrzésében igen fontos mérőműszerként működő újságírókat, szerkesztőket, politológusokat, szabadgon­dolkodókat, akik nyíltan és erőszakosan el­követett liberális hazaárulások esetén meg sem nyikkannak, de rögtön erősen kileng mutatójuk, ha álomtársaikat valami cizellál­tan csekély érdeksérelem éri szerzett előjo­gaikban. Vigyék magukkal kedves fékjeiket és ellensúlyaikat is, hogy kedvelt szellemi sportjukat tovább tudják űzni. Alakítson kor­mányt náluk az itteni gyakorlatával Gyurcsány, Bajnai, Oszkó, legyen a teljesen független bank­elnökük Simor, szervezze a szépkorúakat ná­luk a karcsú szépfiú, és építsenek náluk világ­várost Demszky, Hagyó meg a többiek. Nem kell védeniük őket tőlünk többé, mi lemon­dunk róluk, a téteket is egymás között tegyék meg, nekünk cserébe nem kell semmi és senki, mi már majd jól el leszünk itthon a mi cigánya­inkkal, s más nemzetiségeinkkel, ahogy elvol­tunk azokban a hosszú évszázadokban is, amíg Észak-kelet felől be nem menekült ide egy min­dennel örökké elégedetlen, ámde nagyon veze­tésre termett társaság. Mayer Gábor, Bp. Magyar ForfiM Egy ironikus nyilatkozat Olvasom, hogy „egy friss felmérés szerint a lengyelek 52 százaléka még három évvel az elnöki gép tragédiája után is úgy gondolja, hogy a baleset körülményei nem tisztázot­tak”. (Évfordulón kísértenek Szmolenszk árnyai, 2013. április 11.9. oldal). Bizonyára nem mindegy, hogy ezt az 52 százalékot meg lehet-e győzni, valóban véletlen bale­setről van szó, amelyet „a pilóták rossz dön­tése és a repülés nem megfelelő előkészíté­se” okozott. De vajon mekkora meggyőző erővel bírhat a lengyel külügyminiszter (Radoslaw Sikors­­ki) azon kijelentése, hogy Moszkva azért ha­logatja a szerencsétlenül járt gép roncsainak visszaadását, mert „az összeesküvés-elmélet hívei atombomba nyomait találhatják rajtuk”? Ha már mindenáron az összeesküvés-elmé­let számlájára írjuk, hogy a lengyel lakosság 52 százaléka még mindig, mondjuk így, kissé gyanakszik, akkor mennyire alkalmas az ösz­szeesküvés-elméletek és hiedelmek eloszla­tására az a tény, hogy három éve nem adják vissza a gép maradványait? Nem éppen ez ad új tápot a történelmi múlt alapján nagyon is érthető gyanakvásnak? Persze, nehéz eldönteni egy ilyen nyilat­kozat alapján, hogy a hazai összeesküvés-el­mélet gyártókat érinti-e ez a meglehetősen ironikus megjegyzés, vagy pedig azokat a moszkvai döntéshozókat, akik a lengyelor­szági gyanakvókat ilyen képtelenséggel pró­bálják jellemezni, rossz színben feltüntetni. Netán éppen hogy mind a kettőt. Aligha lehet erről mást gondolni, mint hogy a gép roncsainak mielőbbi visszaadása nemzetközi jogilag alátámaszthatóan Moszk­vának kutya kötelessége. Ha mégsem teszi, akkor öngólt lő. Amennyiben a gyanakvások és összeesküvés-elméletek megszüntetése, megcáfolása a célja, nem pedig gerjesztése. Kiss István A Magyar Fórum Kiadóhivatalának e-mail címe: info@magyarforum.hu A tónussal jelölt sorok megfejtését kérjük beküldeni levelezőlapon 2013. május 13-ig. Címünk: Magyar Fórum szerkesztősége, 1464 Budapest, Postafiók 1578. A helyes megfejtést beküldők között két könyvet sorsolunk ki. Lapunkban esetenként - a levélírók kívánságát tiszte­letben tartva - teljes név és cím nélkül is közreadunk véleményeket. A levélírók adatait nyilvántartjuk, de azokat szerkesztőségünk csak hivatalos megkere­sésre adja ki. Névtelen vagy nem azo­nosítható névvel, címmel ellátott küldeményekkel szerkesztőségünk nem fog­lalkozik. Megfejtés A 14. számunkban megjelent rejtvény megfejtése: „A NAGYSZÜLŐK ÉS AZ UNOKÁK AZÉRT JÖNNEK KI OLYAN JÓL EGYMÁSSAL, MERT KÖZÖS AZ ELLENSÉGÜK.” A helyes megfejtést beküldők közül könyvet nyert: Horváth László Miskolc Balogh Károly Budapest Gratulálunk a nyerteseknek, nyereményüket postán küldjük el! 17

Next