Magyar Fórum, 2013. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-17 / 3. szám
18 Felavatták a nemzeti emlékhelyet jelző oszlopot Pákozdon Benkő Tibor vezérezredes, a Magyar Honvédség vezérkari főnöke, Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, L. Simon László, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára és Szakály Sándor hadtörténész leleplezi a nemzeti emlékhelyet jelző oszlopot a Pákozdi Katonai Emlékparkban tartott ünnepségen 2013. január 12-én L. Simon László, az Emberi Erőforrások Minisztériuma kultúráért felelős államtitkára, a térség országgyűlési képviselője emlékeztetett: a 2010-es kormányalakítás után vita alakult ki szakmai körökben is a nemzeti emlékhelyekről, és végül a kormány eredeti tervéhez képest két további emlékhely is létesült, ezek egyike a pákozdi. A nemzet, a hazaszeretet és a honvédelem fogalma egymástól elválaszthatatlan - mondta. A honvédelem ügye túlmutat az 1848-as pákozd-sukorói csatán, ennek szellemében született meg az emlékpark, ahol jól megférnek az aradi vértanúkra emlékeztető kopjafák, az 1956-os forradalmat jelképező harckocsi, valamint a két világháború és a mai békefenntartók emlékhelye. Benkő Tibor vezérezredes, a Magyar Honvédség vezérkari főnöke avatóbeszédében hangsúlyozta, hogy a magyar honvédsereg születése és első győztes csatája 165 éve hirdeti, hogy a honvédség a magyar hazáért született meg. Az emlékpark a győztes csata óta összeforrt a magyar nép sorsával, és az eltelt évtizedek sikereit és tragédiáit hirdeti. Az emlékpark fő feladata az emlékeztetés: a most élőknek és a jelenleg szolgálatot teljesítő katonáknak az elődök hősiességét mutatja meg, emellett útmutatást ad a jövő nemzedékének is - mondta. A vezérkari főnök beszédében kitért a 165 éves „magyar honvédsereg Mohácsára”, a hetven éve történt doni áttörésre, ahol a katonák hiányos felszereléssel, kemény hidegben, sokszoros túlerővel szemben bátran, hősiesen helytálltak. Hozzátette, az ott életüket veszítő és a csatában eltűnt százezer katona mellett emlékeznünk kell özvegyeikre és árváikra, valamint a frontról hazatért katonákra is, akik hosszú éveken keresztül jogtalanul megpecsételve a „náci ideológia kiszolgálóiként” élték életüket. „Amikor a történelemről beszélünk, nem szabad összemosnunk az ország politikai, felsőkatonai vezetését, illetve a frontra küldött katonák szándékát és akaratát” - fogalmazott. Szakály Sándor egyetemi tanár, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tagja elmondta, hogy kötelességünk megemlékezni azokról, akik sokat tettek azért, hogy 1100 éve létezzen egy nemzet a Kárpát-medencében. Szüksége van a nemzetnek arra, hogy megjelöljük a számára fontos történelmi helyszíneket - tette hozzá. A Pákozdi Katonai Emlékpark mai formájának gondolata 15 évvel ezelőtt, a pákozd-sukorói csata 150. évfordulója alkalmából a Honvédség és Társadalom Baráti Kör (HTBK) székesfehérvári szervezete által életre hívott rendezvényen fogalmazta meg Gyuricza Béla egykori honvédelmi államtitkár. A 2002. szeptember 29-én alakult emlékhely bizottság munkájában tizenegy szervezet vett részt. Az emlékhelyen 2010 márciusában avatták fel azt a múzeumot és látogató központot, amely uniós forrásból épült. A pákozd-sukorói csatát 1848. szeptember 29-én vívták, amikor az újonnan felállított magyar honvédsereg egyik legfényesebb diadalát aratta Jellasics horvát bán seregei fölött. Jellasics mintegy 50 ezer főnyi seregével Móga János altábornagy több mint 17 ezer fős magyar serege vette fel a küzdelmet. Az ütközetben Jellasics száz főt vesztett, a magyaroknál pedig hét halott szerepelt a veszteséglistán. Forrás: mti A HVG mielőtt balliberális hecclappá züllött, gazdasági hetilap volt. Béke poraira. Nyugodtan megállapíthatjuk az orgánum halálát, mert mára egy mondatát sem lehet hitelesnek tekinteni. Legföljebb a legolcsóbb orosz mosogatógép címre pályázhatnának. Tudják mi az? - Nem mi, válaszol a kérdésre a viccbéli orosz, hanem ki. Natasa, akinek reggel az adagolójába beöntünk szto (100) gramm (1 dl) vodkát és egész nap mosogat. Hát kábé így működik a HVG is. 2013 nagy évnyitó, szerkesztőségi jelzésű cikknek álcázott irományában világmegváltónak szánt, ám szimplán magyar érdek elleni kirohanásait azzal kezdi, hogy „egy év múlva lejár Simor MNB elnök mandátuma”. Na most képzeljük el azt a szerkesztőséget, ahol legalább százan vesznek fel fizetést, amely tele van tömve hirdetésekkel, amely mint a szakma felkentje jegyzi magamagát, ahol mindig mindenkinél mindent jobban tudnak, és közben egy dátumot képtelen helyesen megállapítani és közölni. Ámde vindikálja magának a jogot, hogy megmondja, mit kellett volna a kormányzatnak tennie, sőt azt is, hogy mit tesz a kormányzat a jövőben. ★ Vagy itt van Lengyel László, akit annak idején megboldogult Antall miniszterelnök „keresztelt”. Ebben a „keresztségben” a Politikai Miki Hulladékok egér nevet kapta. Azután szegény Horn Gyulának is tele lett a búrája a Politikai Mikiegér gátlástalan összevissza beszélésével. Amikor a szoci-szadeszkormány túlköltekezését bírálta és a pénzügyi szigor hiányát kérte számon rajtuk. Horn megkérdezte, hogy elfelejtette volna, miből él, honnan kapja a fizetését? De a mesebeli figurát a tények sosem zavarták. Ő kitaposott pulóverében, mostanában purifikátorként tetszeleg, és egyszer csak kiderül róla, hogy az eljárás alatt álló mozgókép alapítványból is húzott havi 600 ezer körüli fixet. Mint micsoda? ★ Ha megversz is, imádlak én, dünnyögi Gyurcsány alelnöke, aki jó esetben, hasadt tudatú személy. Pszichológus nem vagyok, de feltűnt, hogy a balliberális oldalról hány jól elhelyezett rúgást kapott már. Krémer Ferenc kriminálpszichológus közönséges tolvajnak nevezi, nagy nyilvánosság előtt, egy szélsőségesen liberális oldalon. Debreczeni József nemhogy feljelenteni nem meri a szerzőt, hanem biztosítja, hogy nem haragszik a kijelentésért, sőt bocsánatot kér az illetőtől. Korábban Szili Katalint nevezték Debreczeni „keresztanyjának”, mert az MSZP volt házelnök asszonya, „bértollnok”nak nevezte a magát közírónak képzelőt, azon az alapon, hogy Debreczeni bevallotta egy alkalommal: a Gyurcsányról szóló könyvet, úgy ahogy van, lediktálták neki. Galló Béla baloldali politológus szerint, ha egyszer halva találnák a magát közírónak képzelőt, akkor tudni lehetne, hogy a tettes (Dobrev Klára) szerelemféltésből vetemedett a szörnyű tettre. Ez a sima lebuzizás, pedig a liberálbolsi házilapban a Népszabadságban látott napvilágot. Ha a nemzet ellen bármire kapható, szerintem a saját aljasságába belebetegedő embert mégsem az általam feltételezett kór rombolta le, akkor Paul Lendvai barátjának magatartására már csak egy magyarázat maradt. Madarat tolláról. ★ Paul Lendvai a barát. Sötét figura. czgla Magyar Fórum A megnyugvás ösvényein Damó István kiállítása az Újpesti Kulturális Központban A tárlat címe - Karácsony Benő, a sajnos hamar elfeledett erdélyi író ébresztésével? - fanyar derűt sugall, mintha Damó István, a bravúros grafikus nő tudná, hogy a megnyugvás ösvényeire lépve lesz csak igazán ideges az ember. Ideges és paradox - fölszabadult, hiszen ez a párja nincs valódi és álombéli ösvény körülfuthatja a Földet is, a maga zilált (költői túlzással: kozmikus) állapotát, kedélyvilágát visszasugározva az épp benne (rajta) lakozóra. A címválasztásban van valami artisztikus, ami visszahat a két nagy olajpasztell, illetve olajrúd sorozat (A megnyugvás ösvényein; Mese a lét adta játékról) grafikai világára is. Arra az egyensúlyhelyzetet kereső, sokszor cirkuszi lengő hintára emlékeztető állapotra, amely az alakok röppályáját határozottan nem jelöli ki - a poétikus, ösztönszerű rögtönzés azonban itt is költészet -, de a vonalháló tudatosan ilyenné fejlesztett „bizonytalanságából” is érezni a térkereső „figurák” - foltok, manók - leget bontó, lüktető elevenségét. Első pillanatra a karikatúra vonalvezetését utánzónak tűnhet - grafikai bársony ide vagy oda - a rajzi fölény ilyesfajta bősége. De a játékosan filozofikus terep, egyfajta gondolkodásmód kivetítője sosem a túlzásokban, a fölnagyításokban válik eszméltető poronddá, hanem az érzelmi és találkozási pontok, a repülést meghatározó ívek kijelölésében. Hogy nonfiguratív-e ez a világ vagy az alakrajzot abszurditásba emelő, azon nem érdemes elmélkedni. Viszont azon fokozottabban, hogy a grafikai háló nem egy motívuma, a corpus vagy némely arc- és testmaradvány stb. rejtettségében is miként lesz - mítoszi szántással? -az érzelmet ugyancsak előhívó látványmező fontos eleme. Mert tagadhatatlan, hogy ezek a hol figurális, hol absztrakt voltukkal sokkoló űrlények - egyszer a lég szabadságát jelképezve, másszor a keringés és lebegés állapotában is a társkeresés szükségességét sugallva - túl vannak minden realitáson. Szinte kihívó módon avval tüntetnek, hogy álombéli kifutópályájukat teszik meg értelmezési arzenállá. Mintha az így alkotott - életre hívott - ember-, állat- és gépsereglet töredék léte (reális és irreális csontozata) vallhatna a keringés boldogság-formájáról, az elszakadt inak, megsebzett felületek szenvedésgócáról, a baljós jeleket adó fedélzet matrózainak, illetve repülőseinek élet-halál táncáról. Ha úgy véli valaki - márpedig az A megnyugvás ösvényein (2007) harminchárom és a Mese a lét adta játékról (2002) tizennégy színes grafikai lapját nézdegélve esetleg gondolhatná, hogy Damó István csupán az értelmezhetetlen, fölfoghatatlan, vagyis elvont grafikai háló tudora, nem kicsit téved. Ha a furcsa szerkezetekben otthonos, a szürrealitásba ugyancsak megmártózó „alakoknak” a családfáját vizsgáljuk, előzményként (és „utazmányként” is) ott a gyermekkönyvek invencióval teli illusztrációi, az egyedi művészkönyvek, könyvtárgyak lapról lapra sejtelmes, s ezáltal megejtő kalligrafikus én képe, s nem utolsósorban mindazon - Bukaresttől Kecskemétig, Hollandiától a skandináv országok műhelyeiig terjedő - stúdium, amelyben a könyvcsinálás, mint megvalósítható - boldogságot adó - életmodell áll a fókuszban. A technikailag tökélyre fejlesztett - a különböző műfajú munkákat más-más alakrajz, grafikai háló érvényesítésével unikummá emelő háttér olyan biztonságot ad a művésznek, amelyben az álmodás, az elkalandozás, a látványt poétikai minimummá avató (hogy maximum legyen!) mesélés szervezi a képvalóságot. A Megnyugvás ösvényein lapjait vizsgálván talán eseménydúsabban - a jobbára fekvő grafikákon az egész felületre, felületi mozgolódásra emlékeztető térszerkezet eleganciája így kiváltképp hat-, s a szinte álló grafikákat egybefogó Mese a lét adta játékról című sorozaton pedig a vertikális építkezésű alakok s „történések” egyedi helyzeteire koncentrálva. Mindezek ellenére azonban a két sorozat közötti különbség csak látszólagos, hiszen mindkét vonulatnak - az irodalmira támaszkodó ösvénybolyongásnak és a filozófiát ugyancsak nem megkerülő, lét adta játszadozásnak ugyanaz a gyökere: a világ összes hántásának kitett porszem vagyis az ember megdicsőülése. Természetesen ez a bekövetkező? a bekövetkezhető? - csak végső fázis. Addig, szinte pszichodramatikus érzékenységgel kibontva, előttünk a folyamat minden állomása. Drámai harca önmagával, a természeti elemekkel, légfoglaló - egy kissé minden ízében Ikaroszra visszautaló - drámai szabadságmámora. A röpülés mint összes ponyvánktól - a helyhez kötöttségünktől, a gyávaságunktól - megszabadító gesztus. A rajzi kifejtésnek fél-figurális megoldásai is lehetnek - lásd a Mese a lét adta játékról 8. corpus jelleget mutató, mégis vidáman „hintázó” alakját -, és olyan nonfiguratív változatok is (a Megnyugvás ösvényein szinte minden grafikai lapja ezek közé sorolható), amelyek a motívumok, „ősi” jelrendszerek (barlangrajz) lírai ellengésében vagy drámai kontrasztjában, a folt- és vonalszerkezet összeütközésében, találkozásában rögzítik a szóval nehezen megfogalmazható, látványként viszont mindig hatásos élményt. Legnagyobb értéke? Hogy kortalan, vagyis időnélküli. A múlt, a jelen és a jövő úgy ötvöződik benne, mintha az egymásra omló időrétegek csak egyetlen percet - a legfontosabbikat! - merevítenének ki a káosz uralta (légörvény - lég-utasok), a történései szerint egy cseppet sem meseszerű világból. Damó István grafikai univerzuma attól megejtő - amely sosem valamely konstruktív művész ihlető erejét tükrözi, ám dubuffet-i lendülettel építkezik -, hogy a bölcs grafikus a gyermekrajz frissességét invenciózus csendbe (színgazdag csendbe) burkolja. Aki az olajpasztell-krétát és az olajrudat fogja, az nem akar mást, mint sajátos szépségkertjét megmutatni. Vallomásnak sem utolsó a két grafikai sorozat. Szakolczay Lajos A megnyugvás ösvényein (31) 2013. január 17.