Magyar Fórum, 2013. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

2013-05-23 / 21. szám

2013. május 23. Június 4-én, kedden 16 órakor a Fiumei úti Sírkertben kerül sor Csurka István síremlékének megáldására Emlékező beszédet mond: Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, * Medveczky Ádám, Kossuth-díjas karmester, a Csurka István Emlékbizottság elnöke A síremléket megáldja: P. Reisz Pál OFM Közreműködik: Gárday Gábor színész, operaénekes EMBERFOGÁS Marival is a pártüdülőben ismer­kedtem meg. A gondnok unokahú­gaként gyakran nyaralt Aligán. Szikrázott a Balaton. Vitorláso­kon karcsú lányok csodáltatták magukat a fürdőzőkkel. Mari bőrét már tavasz végén meg­fogta a nap. Csinos, kétrészes für­dőruhája volt, gumimatracot tolt, lubickolt, cseh és lengyel elvtársak gyerekeivel fröcskölték egymást, labdázott a vízben, ténfergett a par­ton, az utcán, a szállodák előtt. A pártállam „arany ifjai” sötét autócirkálókból szálltak ki a párt­üdülő előtt, feltűnően öltözött, ápolt, kacagó, gyönyörű, fiatal lányok és asszonyok társaságában. Hangza­var uralta a partot, sokfelől dzsessz hallatszott. Mindenféle korú ele­gáns férfiak és nők mindenféle nyelven beszéltek. Nem győztem forgatni a fejem, idegenül, ügyetlenül mozogtam. Emberekbe ütköztem, ilyenkor za­vartan, elnézést kérően vigyorog­tam. Lányok mentek el mellettem bikiniben, csípőjük hullámzott. Cukrászda tornácán ültem egyik délután, fagylaltot ettem. Mari lé­pett ki az ajtón. Kezében tölcsért tartott, három gombóc fagylaltot nyalogatott. Észre sem vettem, amikor be­ment rendelni, pedig illett volna felfigyelnem rá. Könnyű színes, nyári ruhája olcsó volt, de nem ma­radt el a divattól. Szórakozott pil­lantása találkozott bámészkodó te­kintetemmel. Közömbös arccal to­vábbment. Egy pillanatig néztem utána, majd hirtelen mozdulattal pénzt tettem az asztalra, utána­eredtem. Bazárszerű, kerek épít­ményig követtem. Mindenfélét árultak. Egymás mel­lett különböző napi- és hetilapok, folyóiratok, füzetes ponyvaregé­nyek kötetei, levelezőlapok, csoko­ládé, cukorkák, fürdősapka, vietna­mi strandpapucs, napolaj, szappan, fogkrém, fogkefe, fogmosó pohár, balatoni emléktárgyak, játékok. Mari levelezőlapok között válo­gatott. Hangsúlyozottan nem vett tudomást rólam, dühítő nyugalom­mal átnézett rajtam, mint az üve­gen, engem ez csak felbátorított. Köszöntem és megkérdeztem, hogy szerinte milyen képeslapot küldjek haza? Balatonit, válaszolta. Igen. Persze. De hát mi legyen rajta? Víz, vitorlások, fürdőző, boldog emberek. Találomra kivettem három-négy képeslapot, megmutattam egyen­ként neki, magának melyik tetsze­ne ezek közül? Az attól függ, hogy kinek küldi? Értetlenül tekintettem a lányra. A szüleimnek, mondtam. Ja! Azt hittem, a menyasszo­nyának. Katona vagyok. Attól még lehet menyasszonya. Lehetne, de nincsen. Talán attól fél, hogy nem várna magára, míg leszerel? Ezen még nem volt alkalmam el­gondolkozni. Fel sem merült. Mi­vel nincsen senki, akiről ilyesmit feltételezni tudnék. Hogy lehet az? Miért, maga várna rám, ha te­gyük fel, az élet úgy kívánná? "-ezt A lány megvonta a vállát, honnét tudhatnám, adta a naivat, semmit sem tudok magáról. Felszolgáló vagyok. Vagyis pincér. Az imént azt mondta, hogy ka­tona. Igen. Felszolgálóként töltöm a katonai szolgálatomat. Hol? A pártüdülőben. Milyen kicsi a világ. Néhány na­pot én is az üdülőben fogok tölteni. Elárulná nekem a nevét? Csordás Mária vagyok - nyújtot­ta kezét a lány. Csokonai Andrásnak hívnak. Esténként sétálgattunk, csak úgy, céltalanul. Ropogott a kavics lá­bunk alatt. A sétány végén elénk bukkant a Balaton. Erős hullámo­kat vert a vad szélben. Rohantak a felhők az égen, pillanatonként ta­karták, nyitották a holdat. Balatoni vihar, mondta Mari és elnevette magát, pocsék egy fest­mény. Kerekre nyitott szemmel bámul­tam, gyönyörűnek láttam a lányt a szélben. Borbély László Engem elkerült a szerelem, mo­solyogtam. Nem igaz. Senkit nem kerül el. Csúnya vagyok. Nem kellek sen­kinek. Mondták vagy tudod? Gondolom. Nem az a fontos, milyen vagy kívül, a lényeg benned nyugszik. A lány arcával játszott az árnyék, a fény. Hattyúnyaka világított a holdfényben, haja lobogott. Két rendőr előzött meg minket, nem foglalkoztak velünk. Mari mosoly­gott, széltől tépett hajához nyúlt. Rám nézett, meglepődött kisfiússá változott arcomon. Fázom, reszketett. Vissza kéne fordulnunk! Nem. Még ne! Átöleltem és bizonytalanul kö­zelíteni kezdtem arcához a szám­mal. Megcsókoltuk egymást. Több­ször. Hosszasan. Utána ropogott a kavics, ahogy mentünk a sétányon, kéz a kézben, árnyékban-fényben. (.Részlet a Pokoljáró című készülő regényből.) Magyar Fórum 3 Május 23-án kísérik utolsó útjára Rácz Sándort Tollas Tibor Sose szabadulva Rácz Sándornak­­ hitéért és hűségéért Rab emlékeid, éhes farkasok, éjszakánkint vissza-visszatérnek. Feledni akarsz rémes árnyakat, de nyomon követnek börtönévek. Hiába hív a szárnyas szabadság, ajtó csapódik, fogoly vagy újra, belép az őr, torkod kiáltana, szabadon, de sose szabadulva. Ne még - sikoltod - élni akarok! Álmodban öklöd vered a falba, sajgó fájdalomtól ha fölébredsz, nem ismersz már elveszett magadra. Két part közt vergődsz öntudatlan, fojtó félelemtől fuldokolva, űzött vadként nyugalmat nem találsz, szabadon, de sose szabadulva. Megbocsátasz a gyilkosoknak is, Kik nem bocsátják soha meg neked, Hogy ártatlanul ők ítéltek el, Hamis vádjukat hordja gyermeked. Életfogytig rabjuk így maradsz, Bosszújuknak nincs mentő tanúja, Nincs kegyelem, a múltat cipeled, Szabadon, de sose szabadulva. Kiáltanod kell nap-nap azokért, kiket örökre elnémítottak, így hiteles megbízóleveled, ők írták alá, a némák, a holtak. Munkások vére ütt rá pecsétet, hallgató föld lett szavuknak súlya, fölemelt fővel ők vezessenek, szabadon, de sose szabadulva. Bern, 1987. július 1. Rácz Sándor az 1956-os Nagy­budapesti Központi Munkás­­tanács elnöke, a Magyarok Vi­lágszövetsége tiszteletbeli elnö­ke 2013. április 30-án a budapes­ti Kékgolyó utcai onkológiai in­tézetben elhunyt. Május 23-án, csütörtökön 11 órakor a Szent István Bazilikában gyászmisé­vel búcsúztatják, majd 14 óra­kor a Fiumei úti Nemzeti Sír­kertben, a Fővárosi Közgyűlés által adományozott díszsírhe­lyen helyezik örök nyugalom­ra. A gyászszertartást Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Sze­retetszolgálat elnöke végzi. Rácz Sándor történelmi jelentőségű közéleti szerepvállalása és em­beri nagysága, hajlíthatatlanul egyenes jelleme, a magyarsá­got meggyőződése szerint meg­kérdőjelezhetetlenül megille­tő történelmi igazságtételért folytatott életküzdelme, áldo­zata jogán a nemzet halottja. Rácz Sándor 1933. március 17-én született egy Hódmező­vásárhelyhez közeli tanyán. 1947-től a budapesti Standard Gyár szerszámkészítőjeként dol­gozott. 1956-ban megválasz­tották a vállalat (akkor már Be­loiannisz Híradástechnikai Gyár) üzemi munkástanácsa tagjának. A kerületi, majd 1956. november 16-án a Nagy-buda­pesti Központi Munkástanács­ba került, amelynek azután de­cember 11-ig-összesen 25 na­pig - az elnöke volt. 1958 márciusában életfogy­tiglani börtönre ítélték, 1963 márciusában amnesztiával sza­badult. 1990-től a Munkásta­nácsok­­Országos Szövetségé­nek munkavállalói szószólója volt. 1993-1994 között az 56-os Szövetség elnöki tisztét látta el, 2003-tól haláláig a Magya­rok Világszövetségének (MVSZ) tiszteletbeli elnöke volt. 1989 őszén a Magyar Október Párt köztársasági elnöknek jelölte. 1993-ban belépett a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Pol­gári Pártba. 1990-ben, a rend­szerváltás utáni első szabad vá­lasztásokon független képvi­selőként indult, de nem jutott be a parlamentbe. Ugyaneb­ben az évben az első önkormány­zati választásokon az FKGP támogatásával Budapest főpol­gármester-jelöltjeként is meg­mérette magát. 1999-ben Nagy Imre Emlékplakettel tüntet­ték ki azért a tevékenységéért, amellyel a 1970-1980-as évek­ben következetesen küzdött a forradalom emlékének ébren­tartásáért. ► Tisztelt Támogatóink­ . A Magyar Fórum csak Önökkel, Önökben létezik, az Önök figyelme, segítsége tarthatja életben. Ha tehetik, támogassák az újságot!­­ ► Kérjük, hogy éves adójuk 1%-át ajánlják fel A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítványnak, mert ezzel támogatják sajtókiadvá­­m­á­nyaink megjelenését Teendők a felajánlással kapcsolatban: éves adóbevallásuk elkészítésekor töltsék ki vagy kérjék cégüket, hogy készítse m MM - k­el az ún. 1%-os adóval kapcsolatos rendelkező nyilatkozatot. Ezen nyilatkozaton két adatot kell feltüntetni, melyek a következők: A . A kedvezményezett alapítvány neve: A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány.­­ A kedvezményezett adószáma: 18670275—1—13. Támogatásukat köszönjük! *

Next