Magyar Fórum, 2013. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
2013-10-31 / 44. szám
12 r MAGYAROK FÓRUM# KULTÚRA Emlékparkot kaptak a hazai cigány arisztokrácia képviselői Az emlékhely kialakításával az értékmentés és -közvetítés volt a cél Október 26-án délelőtt avatták fel ünnepélyes keretek között Józsefvárosban a Muzsikus cigányok parkját. A Fővárosi Közgyűlés május 29-ei ülésén Raduly József fideszes képviselő javaslatára döntött a Baross utca és a Szigony utca találkozásánál lévő, addig névtelen közterület elnevezéséről, valamint az emlékhely kialakításáról. A BTM Budapest Galéria meghívásos képzőművészeti pályázatot írt ki, amelyen Illyés Antal szobrászművész terve nyert. A parkon átvezető utak találkozásánál 4 darab 240 cm magas, 50 cm élhosszúságú, egyenlő szárú háromszög alapú mészkőoszlopot helyeznek el. Ezeken a sztéléken első lépésként nyolc zenész - Járóka Sándor, ifj. Járóka Sándor, Böde Gáspár Ernő, Berki László, Pertis Jenő, Lakatos Sándor, Kozák Gábor József és Cziffra György 60x40 cm méretű bronz domborműve, valamint vésett ismertetőfeliratok lesznek láthatók. A későbbiekben további nyolc portrét és feliratot helyezhetnek el az emlékhelyen. Fontos és élő kulturális hagyomány értékeinek állít emléket a Muzsikus cigányok parkja - jelentette ki ünnepi beszédében Csomós Miklós oktatási és kulturális ügyekért felelős főpolgármester-helyettes. Ezek a sztélék és a rajtuk lévő ismertetők annak a nyolc világhírű muzsikus cigánynak őrzik az emlékét, akik Budapesthez kötődtek, de a magyar zene nagyköveteiként bejárták az egész világot. Művészetük azt hirdette, hogy a magyar kultúra elválaszthatatlan része a cigányzene. A zenetörténet feljegyzi, hogy mindaz, ami gyakran a nép ajkán szólalt meg, a cigányok hegedűjén vált hangszeres zenévé. A cigányzene ott született, ahol a szív terem - hangsúlyozta Csomós Miklós, aki emlékeztette a hallgatóságot, hogy Gárdonyi Géza volt az, aki megőrizte az egyik leghíresebb cigánymuzsikus, Dankó Pista munkásságát. A nagy cigánymuzsikusoknak és örököseiknek köszönhető, hogy a nemes hagyomány, a cigányzene sokak örömére és szórakozására ma is él Budapesten. Sok nép életében tapasztaltuk már, hogy a felemelkedés leginkább a kultúra útján lehetséges. Mindez a magyarországi és a fővárosi cigányságra is igaz. Az elődök példája, a tradicionális értékek erőt is adhatnak a jövő számára. A cigányság, a romatársadalom számára fontos, hogy az eszményképek és a jó példák követése erőt adjon a felzárkózáshoz. Mindez nemcsak nekik, hanem az egész városnak lényeges. Liszt, Bartók és Kodály zenéje építkezett a cigánymuzsikára, mint a magyar zenei kultúra fontos szimbólumára. A cigányzene, mint az érzések kifejezője megjelenik a szépirodalomban, többek közt Móricz Zsigmond regényeiben. Móricz hősei követve a Kölcsey által megénekelt búsongó nemzeti karaktert, a keserű valóság elől a cigányzenéhez menekültek. A Nem élhetek muzsikaszó nélkül című regényben a főhős így énekel: „az életem gyászban, dobra vetik házam, elhagyott a galambom is végül, de nem élhetek muzsikaszó nélkül!” - mondta Csomós Miklós. Nem csak a kultúrát szövi át ez az életérzés, hanem a hétköznapokat is. Az egyik legismertebb magyar, Puskás Ferenc, bárhová került a világban, ha vendéglátói azt akarták, hogy jól érezze magát, három dologról mindenképpen gondoskodtak: pörköltről, fröccsről és élő cigányzenéről. A főváros közgyűlése Raduly József képviselőtársunk kezdeményezésére úgy döntött, hogy a mai naptól, a Koszorú utcai busz- és troli megálló a Muzsikus cigányok parkja elnevezést kapja. Annak a nyolc cigányművésznek az emléktábláját avatjuk most föl, akiknek zenéje már sokak szívében él, és örökre ott is marad - zárta beszédét Csomós Miklós főpolgármester-helyettes. ★ ★★ Amikor egy külföldit megkérdeznek arról, hogy mi jut eszébe a magyarországi cigányságról, így felel: a páratlan zenekultúrájuk. S ez a páratlan zene nem új keletű dolog, elég visszatekinteni 300-400 évre, s láthatjuk, hogy a magyar cigánymuzsikusok a legismertebb, a legelőkelőbb udvarokban léptek föl, így a walesi hercegnél, az orosz cárnál, a magyar uralkodóknál és az esztergomi érsekeknél. Tehát mindenhol, ahol szerették az igényes zenét - mondta dr. Kocsis Máté, Józsefváros polgármestere, majd így folytatta: azt, hogy nem napi divat kérdése a cigánymuzsika, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy mindig is kedvelték, s ma is több tízezer rajongója van csak az országhatáron belül. A cigánymuzsika minden korban megjelent, így a Rákóczi-szabadságharc, s az 1848-49-es szabadságharc idején is. Akkor minden katonai századnak saját cigányzenekara volt. A cigányság nem csak vérét adta a nemzetért, hanem a muzsikájával is lelkesítette, s ha kellett búfelejtésre bíztatta a harcostársait. A cigányzene fénykorát leginkább a kiegyezés utáni időszakban élte; minden kávéházban és vendéglőben jelen volt az élő cigány muzsika, s ez eltartott a két világháború közti éráig. Egy korabeli vallomás szerint, nem volt hangulatában megfelelő az a vendéglátó egység, amelyben nem zenéltek cigányok. Nem volt ildomos előkelő vendégeket, akár külföldieket cigányzenészek nélkül fogadni. Sokkal többről van szó, mint a cigányzene szeretetéről, hiszen ez a muzsika minden korban és minden korosztály számára örömet, lelkesedést és vigaszt jelent. Ha van a cigánymuzsikának bölcsője, akkor az éppen Józsefváros. Sokan mondhatják, ez önzés részünkről - jelentette ki a polgármester, aki felsorolta azoknak a cigányzenészeknek a neveit, akik a kerülethez kötődnek: Sántha Ferenc, Kati Horváth Lajos, Ráduly Mihály, Kállai Kiss Ernő, ifj. Kállai Kiss Ernő, ifj. Sántha Ferenc, Buffo Rigó Sándor, Szakcsi Lakatos Béla, Liszka Lakatos Pál, Benga Oláh László és Balázs Elemér. Tehát ez az a hely, ahonnan a legtöbb világhírű muzsikus elindult életpályáján. Ezért köszönettel tartozunk mind főpolgármester úrnak, mind Raduly Józsefnek azért, hogy Józsefváros állíthat méltó emléket a magyar cigánymuzsikusoknak - fejezte be ünnepi gondolatait Kocsis Máté. A rendezvényen közreműködött Nemcsák Károly színművész a József Attila Színház igazgatója és a Józsefvárosi Cigányzenekar, amelyik egy kis hangversennyel is megajándékozta a domborművek leleplezése után az érdeklődőket. A Magyarok Fóruma rovatot írja: Medveczky Attila Az ünnepség végén, Raduly József fideszes fővárosi önkormányzati képviselő, a Művészeti- Oktatási- Kulturális Közéleti Alapítvány elnöke szívesen válaszolt szerkesztőségünk kérdéseire. Mi motiválta arra, hogy javaslatot tegyen a Muzsikus cigányok parkja létrehozására? - Az emlékhely kialakításával az értékmentés és -közvetítés volt a cél. Ma Magyarországon a 800 ezer főnyi cigányság 80%-át a romungrók, az úgynevezett magyar cigányok teszik ki. A magyar társadalom, illetve a magyar nemzet gondolkodásában és ismeretében a cigányság homogénnek, egyneműnek tűnik, holott a cigány társadalom igenis heterogén, megosztott. A cigányság Magyarországra három hullámban érkezett, amely időben és kulturális sajátosságokban, életvitelben, értékrendben mást és mást mutat. Az első cigányokra vonatkozó feljegyzés, írásos dokumentum 1423-ból származik. Ugyanis Zsigmond király menlevelet adott a Brassó városában megjelenő mintegy 120 főt számláló cigány kumpániának, akinek vezetője egy Ladislav nevű vajda volt, így a kumpánia útlevelet, kiváltságlevelet - melyben adózás alóli teljes vagy részbeni mentességet -, illetve szabad költözködést kapott Európaszerte, így jórészt a történelmi Magyarországon keresztül, magyar uralkodók engedélyével jutottak el Európa legtávolabbi pontjaira. Részben ezért, részben mert jelentős hányaduk az országban maradt, s második hazájának tekinti a cigányság Magyarországot. A magyar nép azért is fogadta barátságosan őket, mert a török veszedelem miatt a leendő katonát, illetve a katolikus keresztény hit terjesztésének lehetőségét látták bennük. A romungrók csoportját ma a muzsikus, a munkás és a kereskedőcigányok egy része alkotja. Tehát a cigányzenész ebben a hazában közel 700 éve él. S bizony tudni kell, hogy a muzsikus cigány társadalom a cigányság arisztokráciája volt. Ezt nem azért mondom, hogy a többi testvéreimet lenézzem, hanem mert ez a tény. A muzsikus cigány a munkájával, a művészetével, értékrendjével és életvitelével kivívta a cigányság és a többségi társadalom elismerését. S így a cigányarisztokrácia követendő életmintát tudott adni a cigányságnak és a magyar népnek is. Ők voltak a zenei utazó nagykövetek, és így Magyarországnak és a cigányságnak dicsőséget szereztek. Ezeknek a remek muzsikusoknak eddig még nem volt emlékművük, s fővárosi politikusként megvizsgáltam azt, mit tudok tenni annak érdekében, hogy a cigány művészek zsenialitását méltó emlékpont hirdesse. Ennek a parknak az a lényege, hogy mind a dzsessz-, mind a klasszikus muzsikusok munkásságáról megemlékezik. Az álmom egy olyan háromméteres szoborcsoport létrehozása, ami az egész ország muzsikus cigányainak állít emlékművet történeti leírással. A cigánymuzsika és a magyar nép büszkeségeként említhetők a következő nevek: Bihari János, Cinka Panna, Patikárius Ferkó, Sárközi Ferenc, Boka Károly, Magyari Imre, a prímáskirály XXXVI. Rácz Laci, a XX század „még fénylő időszakából” pedig Járóka Sándor, Lakatos Sándor, Berki László, Pertis Jenő, Böde Gáspár Ernő, Kozák Gábor József és még sorolhatnánk. Régi adósság, hogy nekik rangjuknak, eredményüknek és művészi színvonaluknak megfelelő emléket állítsunk. Meg kell köszönnöm Tarlós István főpolgármester úrnak azt, hogy az elsők között karolta fel a kezdeményezést. Kocsis Máté polgármester úr pedig örömmel támogatta elképzelésemet. Hogyan választották ki azt a nyolc személyt, akinek ma leleplezték a domborművét? - Az egyik lényeges rendező elv az volt, hogy a muzsikusnak legyen Budapesthez kötődése. A másik, hogy a XX. század fénykorában játszott, így az utókor vissza tud emlékezni az adott zenész muzsikájára és emberi nagyságára. Ez az emlékpark példát is mutathat a helyi cigányság számára? - Nemcsak a józsefvárosi, hanem az egész ország muzsikus cigányságának példát mutat ez a park. A társadalmi felzárkózásnak nagyon sok feltétele van, s ezek közül nélkülözhetetlenek a szimbólumok, az eszményképek és a példaképek. Ez a park jelképezi azt, hogy a többségi társadalom elfogadja és elismeri, hogy a cigány kultúra a magyar kultúra része, míg a cigány fiataloknak példaképeket ad, megmutatja, hogy a vályogházak, a szegényes világból kellő szorgalommal meddig lehet eljutni, így növekedhet a cigány értelmiségiek száma. Az értelmiségi nem csupán egyetemet, főiskolát végzett ember, hanem ír, olvas, értelmez, s ezek hatására dönt és cselekszik. Kiáll meggyőződése mellett, majd ez manifesztálódik abban, hogy egy kisebb vagy nagyobb csoport élére áll. A cigány értelmiséginek pedig lokálisan kell tevékenykednie, úgy, hogy ne szakadjon el gyökereitől. Csomós Miklós főpolgármester-helyettes: A cigányzene ott született, ahol a szív terem Dr. Kocsis Sándor, Józsefváros polgármestere Raduly József 2013. október 31. Magyar FeriíM