Magyar Fórum, 2014. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

2014-01-02 / 1. szám

2 _______Magyar Forf­M_________ In memóriám Csurka István Ősi kultúrák kisajátítása A magyar sors talán legsötétebb veszélyekkel terhes esztendejének küszöbén állunk, holott lehetne a legígéretesebb kibontakozás ideje is. Az elmúlt másfél évben a kétharmados fel­hatalmazású kormány és a kormánytöbbség a társadalom hatalmas többsége által helyeselt igazságos intézkedésekkel jelentősen csök­kentette az államadósságot, új alkotmányt hozott, magyar alapra helyezett, magyar célú­vá tett sok mindent a Kárpát-medencében, magyar állampolgárságot adott százezreknek, akik ezt kérték, a keresztény hit és erkölcs visz­­szagyökeresítéséért, a család intézményének megerősítéséért is sokat tett. Összevonva mind­ezt, elindította a társadalmat a liberál-bolse­­vizmussal szembefordulva a kiteljesedő magyar sorsalakítás kaptatóján felfelé. Történelmi értékválasztása is bátor és újsze­rű lett. Szerintem felismerte, hogy a Horthy­­rendszer, amelyet az elmúlt hosszú korszak szabadkőműves mételyezése sárba-földbe dön­gölt, komoly érték, és a trianoni csonkolásban, halálra ítélésben felülmúlhatatlan teljesít­mény, és a külső és belső ellenség vad ricsaja közepett a maga történelmi előképévé merte emelni. Ez maga az új alkotmánnyal együtt egy teljes rendszerváltás. Most éppen ezek miatt kell szembenéznie elvakult gyűlölettel, nemzetközi megsemmisítési kísérletekkel. De a kés nemcsak a kormány torkára van rátéve, hanem a magyarságéra is. Az egész kul­­túrájára, a kereszténységére, Árpád-házi és Szent István-i alapjaira, megmaradására. A cél­pont kétségtelenül Orbán Viktor kormányfő, az ő leváltásával azonban a magyarságot akar­ják megfosztani vezetőjétől és szétszéledő, pásztor nélküli nyájjá tenni. Majd a maradé­kát újra szabadkőműves igába hajtani, illetve a hazáját idegen gyarmattá, telephellyé tenni. A magyarság ma, ezzel a kétharmados fel­­hatalmazottságú kormányával az új világrend kialakításának útjában áll. Az új világrend, amely ma már sokkal több, mint elképzelés, az igen szűk körű, titkos, újmódian szabad­­kőműves és a személytelenségét, sőt a megne­vezhetetlenségét keményen őrző háttérhata­lom irányítása alatt áll. Ezek mind bankárok és nagyon nagy tőkések, volt irányítók és min­den információval rendelkező volt államférfi­ak. Ez a központi háttérhatalom legfeljebb né­hány száz emberből áll. Céljuk ellenőrzés alá vonni az egész emberi világot, de a nyugatit mindenképp. Módszerük a válság és a válság­ban tartás. Részükről ez egy vészforgatókönyv. Látják és tapasztalják a nemzeti kultúrák és a nemzeti függetlenségi törekvések felvirágzá­sát, amelyek eddigi profitkinyerési esélyeiket nagyban korlátozzák, ezért a liberalizmusba oltott, áttételes, elsősorban sajtón és az általuk birtokolt tévéken keresztül megvalósított ma­nipulációs vezetés helyett egy nyílt hivatal­nok irányítást, az új világrend diktatúráját ve­zetik be. A frontvonal világos: nemzeti kultú­ra vagy új szabadkőműves, New York-i és iz­raeli irányítás. Ennélfogva Magyarország mint régen megnevezett sukorói célország éppen kétharmados támogatottságú nemzeti törek­véseivel van a célkeresztben. Itt a kétharma­dos támogatottságot akarják megsemmisíte­ni. Mivel ezt demokratikus eszközökkel nem lehet, parlamenti erő nincs és nem is lesz hoz­zá, belülről támogatott nemzetközi erőszak­kal. Az erőszakos megdöntés a pénzügyi és spekulációs túlerő támogatásával már folyik. Ezt a megdöntési kísérletet itt, ezeken a hasá­bokon már leírtuk, a felelősöket és a fő felelőst megneveztük, most csak azt állapíthatjuk meg: a megdöntési kísérlet csúcsra jár. Az euró-forint viszonylat a napokban át­lépte a 321-es magasságot, felemésztve ezzel összes, ténylegesen teljesített adósságtörlesz­tésünket. A spekulánsok lesben állnak és min­denre képesek. A magyar államkötvények csak irreálisan magas, hét-nyolc százalékon lelnek gazdára, ha a spekulációs parancs nem állítja le még ezt a forgalmazást is. A magyar államnak tehát úgy kell szembenéznie egy erőszakosan előidézett államcsőddel, hogy költségvetésében, hiánycél tartásában min­den rendben van. Európa egyik legpedánsab­ban vezetett államháztartásával és kormányá­val történik ez. De van a kérdésnek egy másik vetülete is. A törvényes kétharmadot erőszakosan meg­­dönteni szándékozó nemzetközi spekuláció­nak van egy belföldi harci tábora, élcsapata is. Ez az élcsapat csak látszólag áll a három egyírásúan szabadkőműves és SZDSZ fogan­­tatású pártból, az LMP-ből, az MSZP-ből és a most alakult Gyurcsány-pártból, mert való­jában ennél valamivel bővebb, felöleli a Ber­linben élő, németek által kitartott Konrádé­­kat és Dalosékat, s beletartozik az Ameriká­ba, elsősorban New Yorkba kihelyezett és nagy támogatottságot élvező, szintén szabadkő­műves gárda, és csatlakozik hozzájuk, talán vezeti is őket a már Izraelben élők harci tábo­ra. Ezt azért szükséges leírni még az antisze­mitizmus régi kényszerzubbonyát is vállal­va, mert ez a mai helyzet legsötétebben meg­húzott választóvonala a magyarság és az Ascher Café között. Ezt a sötét választóvonalat nem a magyarság, nem a kormány, nem a ke­reszténység húzta meg, hanem az az agresz­­szív, idegen szolgálatba szegődött, mélyen magyar és nemzetellenes maroknyi pesti li­berális, amelyik az alkotmány életbe lépését ünneplő kormány ellen tüntetve az Operaház előtt mutatta be sokadik performanszát, és mondott el mindent, amit a spekuláns meg­rendelők, New York és Tel-Aviv kívántak tő­le. Ez a fejlemény roppant veszélyes. Azt je­lenti, hogy van egy nyíltan a nemzet ellen és egy meghaladott, a magyarság vesztét, hazát­lanná válását jelentő állapot visszaállításáért küzdő, szinte maradéktalanul zsidó front, amelyik felmondott minden összetartozást a magyarsággal és kimondatlanul a magyar­ságba és némileg a kormányba is beletartozó becsületes magyar zsidósággal. Ez a nyílt szembefordulás nem maradhat következmé­nyek nélkül. Akár sikerül a nemzetközi spe­kulációnak megdönteni a kétharmadosságot, akár nem, ezt a szembefordulást, egyébként képtelen hazaárulást nem lehet letagadni. Ez egyszerre bűn a magyarság ellen és a bűn a magyar zsidóság ellen is. Szanyi Tibort, Gyurcsány Ferencet és más SZDSZ-eseket a jobbikos ellentüntetők le­­köpdösték, amikor sorfaluk előtt húztak el. Ilyesmi a jövőben, akárhogyan fordulnak is a dolgok, a mindennapi életben is előfordulhat majd. Mi nem buzdítunk erre, de előre jelez­zük, mert a megvetés mindenképpen benne lesz a magyarság magatartásában, akárho­gyan fordulnak is a dolgok. Ami eddig legfel­jebb elfordulás volt ettől a hangosan haza­áruló csapattól és csupán a magyar és keresz­tény értékrend hangsúlyozásával, a maga pozi­tív értékeivel való megkülönböztetés, az a jö­vőben sértettségből, sérelemből fakadó elkü­lönítés és visszaütés lesz. Különösen akkor, ha a magyarság veszít. Különösen a vesztes állapotba került ma­gyarság, a kétharmadot előhívó tömeg fogja a minden eszközzel való ellenállás útját válasz­tani, mert mást nem tehet, és mert a nyíltan, gonoszul elkövetett hazaárulás, amelyet a ma­roknyi, ám felelőtlenségében hatalmas per­­formansz-csapat elkövetett, felmenti minden mérséklet kötelme alól. Régen is minden vilá­gos volt egyes megfigyelők előtt, de a szembe­fordulás és az árulás, a hazaárulás mindent világossá tett. Már nem jöhet szóba a holo­kauszt védőernyője, amit a magyarság mindig tiszteletben tartott, még akkor is, ha látta mögötte a hatalomra törést és a kivételezett státus fenntartásának makacs szándékát. Ez a társaság azonban a legnagyobb jólétben, a minden szenvedély kiélésének egoista de­mokráciáját élvezve követte el hazaárulását. Választói felhatalmazásuk csekélysége elle­nére az intézmények, a hírcsatornák garma­dáját és túlsúlyát birtokolta, a közszolgálatok a legjelentéktelenebb böffenéseikről is beszá­moltak; olyan demokráciában éltek és he­nyéltek a fenntartó államalkotó keresztény tömeg állandó, elnyomorodás elleni küzdel­me közepett. Ha valakinek nem volt, hát éppen ennek a bűnelkövető, eladósító Gyurcsány- Dobrev Klára és a nagy mutyizó MSZP- SZDSZ- nek nem volt becsületes indítéka a kétharma­dos demokráciára támadni. Az az állításuk, hogy a kétharmad nem jó demokrácia, sőt dik­tatúra azért, mert új alkotmányt írt - hazug­ság. Az alkotmány visszavonásának követe­lése maga is képtelen erőszakcselekmény. Min­den szavuk hazugság. Minden állításuk alapta­lan. Maguk is pontosan tudják, hogy ez így van. Tökéletes bolsevisták: a hatalomért minden esz­köz, minden erkölcsi kontroll nélkül bevethető. A magyarságnak, ha legyőzetik, nincs más útja, mint az ellenállás. Bezárkózás helyi pén­zekbe, adóelkerülés, szabotázs, tüntetés és harc és az elnyomókkal minden együttműködés megtagadása. Tudjuk, ez nem tarthat örökké, de a világrend berendezkedését megakadályoz­hatja, és felépíthet egy rendszeren kívüli magyar rendszert, elszakíthatja a földtől az új urakat. Vagyis a régieket. Az Operaház előtt utcabálo­­zókkal azonban a válságot túlélő és győztes magyar társadalom sem lehet elnéző. Egysze­rűen nem tud az lenni. A boszszú ugyan min­dig távol állt a magyarságtól, a bűn azonban, amit ezek a szabadkőművesek elkövettek annyira ég­bekiáltó, hogy nem maradhat kiutasítás nélkül. A talpon maradt kormányért, Orbánért - ezt is megírtuk már - a tömegnek, amely ma még passzív, most is van teendője. Ki kell áll­ni a gátra és tömegdemonstrációkban lelep­lezni a nemzet ellen lázadt bandákat. Nem el­lentüntetéseket kell szervezni, most, amikor még nem dőlt el a küzdelem, hanem állan­dóan az utcán kell lenni és mindent kimon­dani, amit a kormány nem mondhat ki. Ami­kor ezt először felfestettük itt, még nem volt ennyire egyértelmű a helyzet, azóta azonban a performansz csapat elárulta magát és nyíl­tan szembefordult a nemzettel. Ez nem tesz lehetővé semmilyen elnézést, még győztes helyzetben sem. Le kell teríteni őket. Nem fi­zikailag, természetesen, hanem politikailag, és minden jogtalanul birtokolt intézményük­től meg kell fosztani őket. A parlamentből va­ló kiesésükkel nem sokat kell törődni, ha va­laki valamilyen rosszul felfogott érdekből, humanizmusból nem nyúl a hónuk alá, amúgy is kiejtik magukat. A következő országgyű­lésnek újra kétharmados magyar többségűnek kellene lennie. Erre van esély az egyes vidéki centrumokban elkövetett rosszízű összefonó­dások és zavarok ellenére. A tömegnek azon­ban mozognia kell. A kétharmadot létrehozó tömegnek meg kell tanulnia követelni. A tö­meg az utcán nem tűrheti el, hogy a Magyar Nemzeti Bank a magyarellenesség fellegvára és anyagi bázisa maradjon. A tömeg nem tűr­heti, hogy az idegen bankok és a bankszövet­ség elszabotálja a kormánnyal megkötött egyez­séget és már most elkezdje az átállást. A tömeg semmilyen átállást nem tűrhet el és ki kell vetnie magából a megalkuvásra mindig ké­szeket, a nemzeti mivoltukat már csárdáslé­pésekkel megtagadókat. A kormány szívós küzdelmét csak ez az állandóan követelő és támogató keresztény magyar tömeg alapoz­hatja meg. Ellenségeinknek éppen magyarsá­gunk és kereszténységünk megsemmisítése a célja, tehát tétlennek maradni felelőtlenség és bűn. A politikai eszközökkel küzdő kor­mánytól nem várható el, hogy az öntudatos tömeg helyett cselekedjék. Most magyar és keresztény kötelesség a kemény kiállás. Ide pedig semmilyen szabadkőműves hát­térhatalmi hivatalnok kormány ne jöjjön a magyar kultúrát megsemmisítendő­ Görög­ös Olaszországban ez már megtörtént. Ezek­nek kétségtelenül a gazdasági válság sajátos megoldása a feladatuk, de eközben ráteleped­nek két ősi kultúrára, és a világkormány sötét céljaira sajátítják ki ezeket. Az Akropolisz, Hellász kultúrája csak addig hatóerő az em­beriség számára, amíg az, ami. Ha rátelepe­dett a háttérhatalom és kilúgozta, bemázolta és gazdasági ürügyekkel bekebelezte, akkor már nem Akropolisz. És már nem áll útjában az egyenlősítésnek, az eltömegesítésnek és a pláza­sivárságnak. Az üzletnek és a pénzhata­lomnak. A római kultúrával, amely az olasz világban éli tovább életét, kétezer éve ugyanez a helyzet. A magyar kultúrával most ugyanez a helyzet. Útban van az alkotmány? Igen. De elsősorban a magyar kultúra, az ezeréves vagy inkább több ezer éves magyar kultúra van út­ban, a spekuláns világhatalom azt akarja meg­semmisíteni. Hogyan maradhatna hát szót­­lan, tétlen a magyar keresztény tömeg? Vár­hat mindent a kormánytól? Ez most korpa­rancs, ki hat a gátakra, a haza veszélyben, hor­dozzuk körül a véres kardot! Senki ne marad­jon tétlen! (Elhangzott: 2011. december) Csurka István a Hercegprímás utcában 2014. január 2.

Next