Magyar Fórum, 2015. július-december (27. évfolyam, 27-53. szám)

2015-09-17 / 38. szám

„Nincs más testvérem, csak magyar. gg . Ha virrasztok, miatta állok poszton, csak tőle kérek kenyeret s csak ő, kivel a kenyeret megosztom” (Dsidajenő: Psalmus Hungaricus) | www.magyarforum.hu, 247 FORINT , XXVII. évfolyam, 38. szám KÖZÉLETI HETILAP 2015. szeptember 17. I VITA AZ EURÓPAI MIGRÁCIÓS VÁLSÁGRÓL . A szinte váratlanul Európára szabadult migrációs válság teljesen felkészületlenül érte az uniót és tagországait. Az Európai Közösség alig megmagyarázható késlekedése következtében a kezdetben „álproblémának” vélt válsághelyzet sürgős cselekvésre készteti az uniós intézményeket. Tőkés Lász­ló erdélyi képviselő írásbeli felszólalásában külön is kitért arra, hogy a migráns tömegek ostromára és a nyugati balliberálisok külső támadásaival egy időben Magyarországnak az ország destabi­lizálására és a kormány megingatására törekvő belső ellenségeivel is meg kell harcolnia. HÁBORÚRA KÉSZÜLÜNK A háború, a maga hagyományos értelmében, ahol két vagy több birodalom, nép, nemzet csap össze, ahol hadseregek rontanak egymásra új értelemmel bővült. A háború két olda­lán ma - egyelőre - nem nemzetek, nem államok, nem népek állnak. A mai háború - egyelőre - aszimmetrikus. A szó ha­dászati értelemben azt jelenti, hogy egy állam és annak fegy­veres ereje áll szemben valamiféle megfoghatatlan vagy ne­hezen meghatározható ellenséggel. A szemben álló felek egyike, a Nyugat még nem is tudja, hogy háborúra készül. Egyes részei igen, de az egész Nyugat még nem. Európa, a már megszokott tunyaságával és értet­lenségével figyeli, ahogy a háború szerveződik körülötte. Izrael, a Nyugat előrehelyezett bástyája, mely bástya pilla­natnyilag a Nyugat megszorulásában érdekelt, nagy lehető­séget lát a kibontakozó háborúban, és ennek megfelelően az elmúlt években, évtizedekben mindent megtett, hogy a há­ború kirobbanjon. Izraelt persze innen, a Nyugat széléről ne­héz hídfőállásnak látni. Ha már a bástya képnél maradunk, akkor inkább egy idegenek által belakott, a várfalon kívül épült őrtorony képe jelenik meg, mely az egész vár megvál­toztatásán, bizonyos mértékű meggyengítésén dolgozik, és mely bástya - bástya mivolta miatt - igényt tart az egész vár támogatására. A vár nyugati végén elhelyezett fegyvertár és iparosnegyed vezetői a bástya követeléseit egyre kevésbé gondolják jogos­nak, azonban úgy érzik, hogy a bástya keltette állandó konf­liktushelyzet hasznukra válik. A háború alapvető oka azonban nem ennyire elvont, nem ennyire kiagyalt. A háború oka a mérhetetlen egyenlőtlen­ség. Ma 1,5 milliárd ember él extrém szegénységben. Ez azt jelenti, hogy napi fogyasztásuk nem éri el a 300 forintot. Ezek közül irdatlan tömegek éheznek és nem vágynak semmi más­ra, mint hogy nagyfogyasztóvá váljanak. Ugyanis a Nyugat megmutatta és ma is minden nap mutatja, hogy nagyfogyasz­tónak, egydimenziós embernek, mely ember egész élete a fo­gyasztás körül forog, látszólag jó lenni. A fogyasztáshoz azonban pénzre van szükség. Mivel a pénz mai rendszerét a Nyugaton találták ki, és egyelőre nagyobb­részt onnét is irányítják, így pénz ennek a tömegnek nem jut. Sem ott ahol ma él, sem ott ahová vágyik, így aztán a milliárdos és több százmilliós népek és álla­mok, melyekből egyre több van, a csökkenő népességű Nyu­gatra úgy tekintenek, mint a haldoklóra, aki ráfeküdt a kincses ládára. Alig várják, hogy megdögöljön és lerúghassák onnét. Az az áradat, ami most megindult Európa felé a fenti előhá­­borús helyzetnek köszönhető. Az Amerikai Egyesült Álla­mok a kétes értékű bástya kívánalmainak és a saját vélt érde­keinek megfelelően szétrúgta Észak-Afrika és a Közel-Kelet államainak egy jelentős részét. A kialakult káoszban Ameri­ka inkább elnézi az Iszlám Állam nevezetű horda és egyéb hordák embertelen dúlását, mint hogy megpróbálja helyre­állítani a szétcincált államok kétségtelenül diktatórikus rendszereit. E mögött a tétlenség mögött ott áll az izraeli ígé­ret - és vágy -, hogy ha több kettőnél, akkor bármikor betör­nek Szíriába, Egyiptomba, akárhova, és szétzúzzák az esetle­ges jelentős katonai erőt összpontosító csoportokat. És ott van a térség másik meghatározó erejének, Törökországnak a víziója, hogy kitör másodhatalmi pozíciójából és valódi ha­talmat követel magának. Az amerikai külügy és a hírszerző közösség azt hiszi, hogy ura a helyzetnek. Hogy ki tudja játszani az oroszokat, a törö­köket, Iránt és még akár Kínát is egymás ellen. Ha kell, le tudja venni a szájkosarat Izraelről és akkor aztán mindenki visszahőköl. Vagy ha kell, meg tud egyezni Iránnal a térség kétségbevonhatatlan meghatározó erejével. Utóbbi folya­matban is van. Csakhogy a valóság az, hogy Amerika elvesztette az irányí­tást. A pénz feletti kizárólagos rendelkezés kicsúszott a kezé­ből. Ma már a töredezett, de egyben gigantikusra nőtt pénz­világ és a politikai és fogyasztói öntudatra ébredő milliárdok együttese olyan előreláthatatlan, kiszámíthatatlan káoszt te­remtett, melyben a vezérerők nem feltétlenül meghatározóak. Amióta a matematika ismeri a fraktálokat, azóta tudjuk, hogy léteznek olyan rendszerek, melyekben elég egészen kis jelentőségű, vagy látszólag jelentéktelen adatokat megvál­toztatni, hogy a végeredmény drasztikusan más legyen. Ezt a jelenséget aztán pillangóeffektusnak nevezték el. Tudják, amikor a pillangó csap egyet a szárnyával Brazíliában és ezért Japánban árvíz lesz. A világ most abban a helyzetben van, hogy nem a nagy erők határozzák meg a történéseket, hanem a pillangók. Senki sem tudja, hogy holnap mi történik. Ukrajnában a harcok so­ha nem látott intenzitással folynak (lásd Márte Tamás írását). Európa határaihoz, így Magyarország határaihoz egyelőre százezrek, majd feltehetőleg milliók érkeznek. Oroszország keleti vidékeit elözönlik a kínaiak, az Egye­sült Államok tíz és tízmillió bevándorlóra számít délről. Az ENSZ közben jelenti, hogy a világ rég nem volt ennyire bé­kés. Igaz, itt-ott fellángol a harc, elpusztul egy-egy falu, egy­­egy város, egy-egy kisebb állam. De a sok kis szikra nem tud­ta begyújtani a kanócot a nagy bombához. Még a Háború felé sodródik a világ. A háború oka, hogy milliár­dok akarnak részesülni a fogyasztás látszatjólétéből. Tétje a Nyugat és egyes államai túlélése. Ebben a háborúban azok maradnak meg, akik készülnek rá. Ez az újabb nagy háború átrajzolhatja a világot, sőt átírhatja alapvető értékeinket. Oswald Spengler 1918-ban megjelent munkája oly sok más, időtálló megállapítás mellett azt is tartalmazza, hogy a pénz hatalma után újra a vér hatalma következik. Azaz a va­gyont felülírja az egy rasszhoz, egy kultúrához, egy néphez, egy családhoz tartozás. Ha mi, magyarok túl akarjuk élni az elkövetkező idősza­kot, akkor készülnünk kell. Stabil kormányunk, erős kor­mányfőnk, stabil politikai rendszerünk van. Most lett egy épkézláb honvédelmi miniszterünk is. Minden együtt van ahhoz, hogy gőzerővel erősítsük védelmi képességeinket. Az időnek azonban szűkében vagyunk, mert nagy a lemaradá­sunk. Hajrá! Csurja Gergely Pelczné Dr. Gáll Ildikó, az Európai Parlament alelnöke, fideszes EP-képviselő Csutora Zsolt keleti nyitásért felelős helyettes államtitkár Dr. Mészáros János, az egészségügyi ellátórendszer működéséért felelős helyettes államtitkár Tóth János operaénekes, rendező

Next