Magyar Fórum, 2015. július-december (27. évfolyam, 27-53. szám)

2015-12-03 / 49. szám

2 C­surka István A PROBLÉMÁT SZÁMUKRA ORBÁN VIKTOR „ÚJ TÖBBSÉGE” OKOZZA Ez az a pillanat, amikor ők behívják a szovjet csapatokat, ez az a pillanat, amikor üzennek New Yorkba, hogy Pes­ten zsidókat akasztanak, és ez az, amikor - mint 1989-90-ben - felrajzolják az antiszemitizmus veszélyét, és segítsé­gül hívják Soros Györgyöt, a Világbankot meg a Nemzetközi Valutaalapot. Az egész műsor unásig ismert. Kódolt nemzetellenesség. Mikor kitelt az idő, Gyurcsány Ferenc, Ró­zsadomb Géniusza az antiszemitizmus vádjá­val, veszélyével állt elő, tanúsítva, igazolva, bizonyítva, hogy rendszere összeomlás előtt áll. Ugyanígy járt el mindkét elődje, a Rá­­kosi-Gerő-rendszer 1956-ban, majd Ká­­dár-Aczél-Grósz Károly végromlásba jutott rendszere 1988-89-ben. Ellenforradalmi, most szélsőségesnek mondott erőkkel szövetkezik, a „csőcselékkel” barátkozik az, aki az ő hatal­mukat veszélyezteti, hangzott fel minden eset­ben, amikor a banda végveszélybe került. Csak a nemzetet illető rágalom benyújtásának he­lye, fóruma változott. Gyurcsány most a londoni The Timesnak adott többek szerint gyanús szövegű interjút - itthon készült magyarul a szöveg és a kissé hevenyészett fordítás -, amelyben az antisze­mitizmus feléledésének a képét festette fel, hétfőn pedig az Országgyűlésben, a cikke nyo­mán kirobbant vitában a szélsőségesekkel, a radikális jobboldallal való összeállás vádjával - mint minden magyar bűnök legnagyobbi­kával - illette a Fideszt. A problémát számukra Orbán Viktor „új többsége” okozza. Ők is látják, hogy az elége­detlenségből, a sértettségből, a megalázottság­­ból, kormányzásuk végtelen tehetségtelensé­­géből, önzésükből és rablásuk eredményeként létrejött velük szemben a másik oldal, amely már nem a közvélemény-kutatások és a pár­tot választók vagy nem választók mindig ma­nipulálható százalékaiban, hanem egy velük szembeni végleges elutasításban áll fel. Ez a népfelkelés előfeltétele. Amikor az összeállás megtörténik, amikor az új többség kifejező­dik - volt, és lehet most is ilyen pillanat -, ak­kor még nincs felkelés, de nekik már menni­ük kell, mert ha nem mennek, lesz. Ez az a pillanat, amikor ők behívják a szovjet csapa­tokat, ez az a pillanat, amikor üzennek New Yorkba, hogy Pesten zsidókat akasztanak, és ez az, amikor - mint 1989-90-ben - felrajzol­ják az antiszemitizmus veszélyét, és segítsé­gül hívják Soros Györgyöt, a Világbankot meg a Nemzetközi Valutaalapot. Az egész műsor unásig ismert. Kifogytak az eszközökből. Félrevezetései­ken átlát a nép, a tények magukért beszélnek, a demokrácia védelmében és a jogállam fenn­maradása érdekében való síkraszállásaik ne­vetségessé válnak, mert az ő hamis demokrá­ciájuk és imperialista jogállamuk nem kell már senkinek. Most, március első hetében nem lett még nemzet a népből, de a történé­sek abba az irányba mutatnak. Ez már a né­ven nevezés ideje, és a néven nevezést számon­kérés követi. Ilyenkor ők már megbénulnak, és semmi új nem jut eszükbe. Ezért ír meg egy öninterjút Rózsadomb Géniusza, és ezért ad­ja fel fizetett hirdetésként a Timesban - majd kiderül szépen, hogy mennyiért vagy milyen közbenjárásra ilyen hirtelen -, ezért kéri a lon­doni Rothschildok, Abramovicsok és az összes ide befektető, lakóparkot építtető segítségét, beavatkozását: antiszemita veszély van, mert Orbán összeáll a se nem jobb se nem bal, ke­resztény és magyar mondatot megfogalma­zókkal. Valójában nem ez az ő baja. Ez csak a neve a gyereknek. A nép összeállása, egyetlen rendszerváltó akarattá egyesülése a baja az an­tiszemitizmust kiáltó rendszernek. Gyurcsány londoni üzenete kódolt üzenet, kódolt nem­zetellenesség. A tavasszal lehetséges összefo­lyásokból, folyamok, folyók és patakok egye­süléséből - avagy nem ez a vízrajzi térkép, a Kárpát-medence folyói 1993 óta a Magyar Út Körök Mozgalom jelvénye? - egy új, nemze­ti összefogás keletkezhet. Most a bankárkö­rök segítségéért folyamodó Gyurcsány úgy gondolja, hogy ha az egymáshoz közeledést meg lehet akadályozni, tett egy lépést az egész nemzeti összefogás megakadályozására. Poli­tikájának lényege: legalább egy ponton meg­hátrálásra, szétállásra, belviszályra kénysze­ríteni az ellenfelet. Ha a Fidesz­re vagy leg­alább egyes köreire sikerül az antiszemitiz­mus és az antiszemitákkal való összefogás vád­jával ráijeszteni, akkor a továbbiakban szét le­het majd darabolni az egész nemzeti összefo­gást. Következnek a kereszténydemokraták, a pártként már nem is szereplő, de tömegként létező kisgazdák, a nagycsaládosok, az egye­dül élők, a már támadott katolikus klérus, a többi egyház, és azután megint sírhat, jajve­­székelhet a hoppon maradt nép. A fő tétel min­dig a NÉP Minden az ő megmozdulását akar­ja megakadályozni. Mert a nép mindenhová tartozik és sehová sem tartozik, egyik része szívből vallásos, a másik része bár nem szavaz sehová, szereti a Fideszt, meg gyanakszik is rá, városlakó, de kisgazda szellemű, vagyis egy olyan élő szervezet, amilyen csak a természet­ben létezik. A pártokban és a mesterséges, pusztán politikai alakzatokban csak a nép meg­szerzett, megvásárolt szavazata van bent, mint­egy betétként, amely legtöbbször nem kama­tozik. Vannak azonban pillanatai­­ drága pillana­tai - a történelemnek, amikor a nép mint tel­jes élő szervezet megmutatkozik, színre lép. Ezért minden olyan bandának, rezsimnek, amely bitorolja a hatalmat, ezt a színre lépést kell megakadályoznia. Gyurcsány most arra tesz kísérletet, hogy a test egy részét leoperál­ja a szervezetről. Az antiszemitizmus szikéje úgy áll a kezében, akár egy tiszaeszlári sakte­­réban. A leoperálandó szervezet mi, magyar utasok vagyunk. De csak az első. Ezt ponto­san tudják a liberálbolsevikok. Sem Gyur­­csányt, sem különben a nemzetközi zsidóság legfölső vezetőit az antiszemitizmus kérdése, mint olyan, nem nagyon érdekli. Egy bizo­nyos mértékű antiszemitizmusra, hangra és kiabálásra, az antiszemita lelátóra nekik a né­pekbe való beolvadásra hajlamos zsidók kü­lönállása céljából eleve szükségük van. Ez a cionizmus megszületése és különösen Izrael Állam megalakulása óta tudatos a nemzetkö­zi zsidóság vezetőiben. A magyarországi rész­leget pedig csak a dolgok néven nevezése és a tények néppel való megismertetése izgatja. A ki kicsoda és a kinek miért van, kinek miért nincs kérdése az egyetlen, ami őket lázba hoz­za. Ezeket a firtatásokat nevezik itt most ők antiszemitizmusnak. Gyurcsány felesége, Dob­­rev Klára, Apró Antal unokája kilép az utcá­ra az Eötvös Loránd Tudományegyetem pénz­jogi tanszékéről, beleütközik egy röplapon versét osztogató fűzfapoétába, és nem azt ve­szi észre, hogy valójában kivel találkozott, mi­lyen elmeállapottal, milyen szellemi készült­séggel, mert ahhoz magyar társadalmi helyis­meret, népismeret, esetleg egyetemi tanári fel­­készültség volna szükséges, hanem azt, hogy a versekben(!) antiszemita kifejezések sorjáz­nak. Rímben. Nem mulat a dolgon, nem saj­nálja a versfaragót, hanem félni kezd, mint zsidó, pontosabban mint zsidó egyetemi ta­nár a magyarság legnagyobb egyetemén, akit az Apró-villával és édesanyja bankelnökségé­vel, kapcsolatrendszerével együtt, szerelem­ből vett feleségül egy volt KISZ-fiú, akinek Leisztinger és Szilvásy a barátja, és „jókor jó helyen” létének biztosítója. Félni kezd, de annyira nem, hogy újra be ne hozassa magát a lefüggönyözött ablakú kocsival a tanári kar­ba, amelynek kötelékében vannak persze szép számmal mások is, volt marxisták, most elő­adók, mindenféle egyetemi tanári publikáció nélküliek, KISZ- és párttitkárok és persze a különös vágású liberálisok, akik hivatalból félnek az antiszemitizmus kibontakozásától, ha az érdekük úgy kívánja, hogy féljenek. Ha a miniszterelnök azt híreszteli Nyuga­ton, hogy Magyarországon antiszemitizmus van, az most önkritika, nem is lehet más. Ke­zükben, többek között a Dobrev Klárák ke­zében van az egyetemi oktatás nagy része, a közszolgálati TV, az RTL Klub tévé, a Tv2 és az ATV, a Klubrádió és a Magyar Rádió egy jelentős része, az írott sajtó kilencven száza­léka, és a liberalizmus bankok általi nyomá­sával szordínót tudnak feltétetni a nem a ke­zükben lévő adásokra és szerkesztőségekre is. Jelenleg még úgyszólván kizárólagosan képe­sek tematizálni a közvéleményt. Intésükre bi­zottság áll fel, amely lehazudja a rendőrségi brutalitást, a civil véleményt pedig a szemét­kosárba valónak ítélik, az alkotmánybírósá­got durván megsértik, mert megakadályozza őket a törvénytelenségben. (Elvárt adó.) Nincs tehát antiszemitizmus, de ha volna, csak mi­attuk lehetne. És még ők fordulnak a Nyugat­hoz segítségért. Milyen sérelmet okozott a ma­gyarságnak a szélsőségesnek kikiáltott magyar utas? Mikor és milyet? Mit vett el tőle? Hány iskolát, hány kórházat, hány rádiót, hány ját­szóteret? Hány anyának vágta a szemébe, ne szülj, mert nem finanszírozom? Hány hatá­ron túli magyarért nem tett meg mindent, amit megtehetett, hányszor nem emelt szót az igazságtalanságok miatt? És most mégis az az egyetlen kérdés, a Dobrev Klárák, a minden rendű és rangú Apró Antal-hívek és politikai leszármazottak körében, hogy össze mer-e folyni tisztességesen, nyíltan, egymás függet­lenségét elismerve a nagyobb folyam a kisebb folyóval, akkor ez bizony hamis, célzatos, bol­sevista felvetés, ha kell, sötét magyarellenes­­ség, és az egyetlen lehetséges magyar kibon­takozás megakadályozására szóló kétségbeesett kísérlet. Ahhoz, hogy legyen új többség, hogy valóban legyen, ne csak kinyilatkoztatásban létezzék, hanem minden megmaradást kívá­nó, magyar öntudatú ember, a teljes nép össze­fogásából álljon össze, ahhoz teljes körű, min­den felet megbecsülő összetartásra van szük­ség. Most senkit sem szabad liberális fészkek­ben kiagyalt szempontok miatt kirekeszteni, leminősíteni. Most együtt mozdulásra van szükség, és ebből minket most nem lehet ki­hagyni. Mert ahhoz, hogy ez az új többség va­lóban létrejöjjön, még valamire feltétlenül szükség van. Áttörésre. Ahhoz, hogy a több­ség emelt fővel, öntudatosan, lelkében felfegy­verkezve menjen a vezér után, át kell lépni a Rubicont. Ahogy Caesar is átlépte, amikor megindult a barbárok ellen. Nem félig lépte át. A Rubicont, amely nem nagy folyó ugyan, nem lehet félig átlépni. Most a magyar nép­nek mint élő szervezetnek arra az élményére, hogy valami történt, valamit legyőzött, levet­kőzött, valamit megváltoztatott, valami kizá­rólag az ő érdekében és az ő megmaradása cél­jából történik, arra az üzenetre és egyben ar­ra a látványra van szüksége, hogy nemzeti ol­dalának egymásba gabalyodott, sokszor kívül­ről irányított vezetői végre átlépték a Rubi­cont. Rajtunk ez nem múlik. Mi minden kö­szönésre visszaköszönünk, kéznyújtásra kéz­szorítással válaszolunk, sérelmeinket elver­meljük, ott vagyunk mindig, ahol keményen kell küzdeni. Csurka István a Hercegprímás utcában 2015. december 3. Magyar FöruM

Next