Magyar Fórum, 2017. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

2017-02-23 / 8. szám

. Ahogy közeledünk a rendszerlejárati határidőhöz, a választásokhoz, úgy kristályosodik ki, hogy Magyarországon jelenleg két egymástól élesen elkülönülő, sőt egymással szembenálló program készül. Az egyik a társadalom körülbelül öt szá­zalékát kitevő gyarmatosító burzsoáziáé, amely a nemzeti jövedelem harminc százalékát birtokolja, éli fel és juttatja külföldre, a másik pedig a vergődő és életszínvonalát egyre nehezebben megőrző magyar, keresztény középosztálynak a programja. Az első, az oligarchiáé, voltaképpen nem is program, hanem rombolási terv, lopás­menetrend. A hatalom mindenáron való meg­őrzésének mozgósítási terve. Program csak egy van. A magyarság több pártban kifejeződő megmaradási és jövőépítési programja. Egy állandóan források után kutató, borzalmas aka­dályokkal szembenéző, sokszor félénk építési szándék ez. Harmadik programnak is kellene lennie, népi programnak, de ilyen nincs. A nép jelenleg még nem tömörül pártokba és nem alkot magának saját terveket. Ez világjelenség. A népi akarat megfogalmazásához legközelebb jelenleg az északi államokban és Svájcban állnak, amely társadalmakban a legszélesebb a középosztály és minden réteg képes önálló célok, törekvések megfogalmazására. Másutt a népet és a még alak­talanabb tömeget valamelyik középosztályi prog­ram sorakoztatja fel maga mögé, s a választási küzdelem éppen azért folyik, hogy melyik közép­­osztálybeli párt tud legtöbb tömegembert meg­hódítani magának. Az első, a gyarmatosító, az idegeneket kiszolgáló öt százalék korábban két alig-alig elkülönülő pártprogramra oszlott, a liberális SZDSZ-ére és a magát szocialistának hazudó MSZP-re. A liberális piacgazdaság rendszerének összeomlása következtében az SZDSZ szétesett és a nómen­klatúra burzsoáziának egy programja maradt, az MSZP-é. Ez a program ma visszasüllyedt eredeti állapotába, az illegalitásba. Illegális nemcsak abban az értelemben, hogy még csalással szerzett választói akarat sincs már mögötte. Helyette, nevében egy válságkezelőinek mondott szakértői kormány kormányoz, amelynek csak úgy van országgyűlési többsége, hogy az SZDSZ- frakció fele nem teljesíti a párt utolsó kívánságát, szembemegy vele. De illegális abban az értelemben is, hogy semmilyen más célja nincs, mint hogy megakadályozza a nemzeti keresztény és polgári középosztályt egy új, jobb rendszer kiépítésében, illetve egy kormány idejében való felállításában. A válságkezelő kormány léte hazugság, nem­­zetellenesség, kártevés, egyszerűen bűnözés. Célja az ötszázalékos haszonélvező kisebbséget megtartani óriási és igazságtalan haszonélveze­tében. Az MSZP tehát úgy van hatalmon, hogy közben már illegalitásban is van. Az illegális kommunista párt, az MSZP őse a húszas-harmincas években csak felforgatással, Moszkva akaratának teljesítésével, csak a fennálló rendszer megdöntésével foglalkozott. A háború közepéig, Sztálingrádig nem is álmodtak hatalom­ra jutásról, illetve minden lehetőségüket csak az ellenség, Moszkva és New York győzelmétől re­mélték. Tudják, ha most kialakul egy nemzeti összefogásra épülő, polgári, keresztény, népi radiká­lis követeléseket is magában foglaló rendszer, meg­törik az ötszázalékos törpe kisebbség egyeduralma, nem jut hozzá a nemzeti jövedelem harminc száza­lékához, s az illegális kommunista pártnak évtizedekig semmi esélye nincs a hatalomba visszakerülésre. Ezért programjuk most csak rombolásból, rablásból, zavarkeltésből áll. A nemzeti oldal választási győzelmének minél kisebb arányúvá tétele a céljuk és az új kormány rendszerváltó szándékainak visszanyesése, a médiabeli, banki, gazdasági pozíciók megőrzése, a kommunista aknamunka demokratikus színekben való foly­tatásának megtartása. Válságkezelő kormányt tartanak fenn, de a válságot csak mélyítik, az állam egész életét dezorganizálják. Mindent, amit lehet, működésképtelenné tesznek. Távlati céljaik nincsenek, illetve távlati céljuk is csak a rombolás. Bajnai csak abban az értelemben válságkezelő, hogy feladata a korábbi években elkövetett rablások, törvénytelen lenyúlások szálainak elvarrása. Iratmegsemmisítés. Az MSZP-nek eszébe sem jut távlati célokat, országépítő javaslatokat megfogalmazni, újításokat bevezetni. Kísérletezni? Ugyan miért? Ha felmutat valamit, az csak tüneti kezelés. A lege­lemibb takarékossági, közegészségügyi, oktatási elképzeléseket sem tudja megvalósítani, amit ma kihirdet, azt holnap visszaszívja, és aztán nem tesz semmit. Ha most tárgyilagosan meg­vizsgálná egy kívülálló szervezet a magyar állam és a kormány működését, egy felbomlófélben lévő állam, egy zűrzavarba süppedt társadalom és egy agonizálás képét tárhatná a világ elé. Az MSZP zavarkeltő, nemzetellenes prog­ramjának azonban van egy alrendszere, és ez a Jobbik. Ez a média­létesítmény arra van beállítva, hogy azt a radikalizmust és álradikalizmust, amit az MSZP ki sem mondhat és el sem gon­dolhat, állandóan felmutassa. Valójában semmilyen programja nincs, különösen távlatos jövőképpel nem rendelkezik, ellenben ellensége és ellen­ségképe mindig van és mindig ordít. A Jobbik követeléseit, lózungjait az MSZP-ben, a nagy médiumok szerkesztőségeiben és a titkosszol­gálatokban állították össze. Alaptétele ennek, hogy mindkét nagy párt, mindkét tábor vezér­pártja, az ötszázalékos nómenklatúrásoké is, és a nemzeti közép polgári-keresztény pártja is rossz. A Jobbik egyszerre küzd a feltörő Fidesz ellen és az összeomlott SZDSZ-MSZP ellen. Ebben egy óriási talmudista ravaszság nyilvánul meg: ugyan mit ront az SZDSZ-en és az MSZP- n ez az összemosás? Semmit. Csurka István Két program Az MSZP zavarkeltő, nemzetellenes programjának azonban van egy alrendszere, és ez a Jobbik. Ez a média­létesítmény arra van beállítva, hogy azt a radikalizmust és álradikalizmust, amit az MSZP ki sem mondhat és el sem gondolhat, állandóan felmutassa. Valójában semmilyen programja nincs, különösen távlatos jövőképpel nem rendelkezik, ellenben ellensége és ellenségképe mindig van és mindig ordít. A Jobbik követeléseit, lózungjait az MSZP-ben, a nagy médiumok szerkesztőségeiben és a titkosszolgálatokban állították össze. Alaptétele ennek, hogy mindkét nagy párt, mindkét tábor vezérpártja, az ötszázalékos nómenklatúrásoké is, és a nemzeti közép polgári-keresztény pártja is rossz. A Jobbik egyszerre küzd a feltörő Fidesz ellen és az összeomlott SZDSZ-MSZP ellen. Ebben egy óriási talmudista ravaszság nyilvánul meg: ugyan mit ront az SZDSZ-en és az MSZP-n ez az összemosás? Semmit. Csurka István a Hercegprímás utcában Magyar Férf­m 2017. február 23. Kitört a téboly Egy közéleti, politikai orgánum számára magától értetődően kínál­koznék az alkalom vezércikkben való elemzésre: a kormányfő egyéves beszámolója, saját kormánya egyéves működésének bemutatása az Ország­­gyűlésben. Most azonban ez úgy­szólván lehetetlen. Gyurcsány Feren­cen, a Rózsadomb Géniuszán kitört a téboly. Arra szólította fel az ellen­zéket, rikácsolva és szemmel lát­hatóan idegbetegség tüneteit fel­mutatva, hogy működjék együtt vele. Azt állította, hogy az uralkodó közhangulat oka a nemzeti oldal iránta, és a baloldal iránt tanúsított engesztelhetetlen gyűlölete. Tehát nem az, hogy iskolákat és kórházakat zárnak be, tízezreket bocsátanak el, a fiatalság és a képzett munkaerő egy része kivándorlásra kényszerül a megélhetés érdekében, a nép fogyatkozik, mindennek emelkedik az ára, az emberek millióinak a között kell választaniok, hogy egyé­nek vagy közüzemi számlát fizes­senek. Ráadásul külföldi cégeknek. Szögezzük le: mi nem gyűlöljük a baloldalt, sőt még ezt a magát bal­oldalinak nevező, nagytőkés, ide­­genszagú kormányt sem, mert a gyűlöletnek méltó tárgy kell. Mi utáljuk ezt a rohadt kormányt, meg­vetjük, és szégyelljük magunkat a magyar nép nevében, amelyik eltűri ezt a rablóbandát maga fölött. Észre kell végre venni, hogyan rántja le a diktatúra, a mindent tiltás és már nem is a Kádár-rendszer langyosabb posványába, hanem a Rákosi-Gerő-rendszer gonoszságába a magyarságot ez a társulat. Most az Alkotmánybíróság van soron. Már nemcsak a népszavazás és a kérdések hitelesítése a tét, hanem hogy kell-e Alkotmánybíróság és érvényes-e még az a rendszervál­táskori törvény, amely létrehozta az Alkotmánybíróságot, amely adott esetben az Országgyűlésre is kötelező határozatokat hozhat. Már ki van kezdve az Alkotmánybíróság, mint intézmény, mint ahogy kikezdték a köztársasági elnököt is, amikor nem nekik tetsző határozatot hozott. Szándékos zűrzavarkeltés folyik, hogy nyílt diktatúrára éhezzen meg a társadalom. A rend a nép ősi, ter­mészetes igénye. Ezt használják ki ezek: fogadja el az ő Rákosi-Gerő- Apró-Soros György -Gyurcsány idegenből idevezényelt korrupt rendőrséges, vagy magánrendőrséges diktatúrájukat. Ezért mi nem foglalkozunk ennél bővebben a miniszterelnöki téboly­­hablattyal.

Next