Magyar Fórum, 2017. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

2017-10-19 / 42. szám

2 CSURKA ISTVÁN Ötvenegy évvel ezelőtt, körülbelül ebben a napszakban, októberi szélben, napsütésben fegyvertelenül, dalolva és a magunk szülte jelszavakat, rigmusokat skandálva vonultunk tízezrével Budapest utcáin és tele volt a szívünk egy jobb magyar jövő reményével. Nem azt latolgattuk, hogy a tüntetésünk után vajon szocializmus marad-e vagy kapitalizmus következik, hanem egyszerűen szabadok akartunk lenni és magyarként akartunk élni a hazánkban. „Vesszen az ávó” és „ruszkik haza!” kiáltottuk együtt, teli torokból, és este, a felháborító Gerő-beszéd után, amelyben a moszkovita zsidó gazember csőcseléknek nevezett bennünket, a Rádiónál közénk lőttek a rádió ávósai. (A későbbi szerkesztők.) A sorkatonák, akiket ellenünk vezényeltek oda, a Múzeum-kertben átadták a fegyvereiket és visszalőttünk. A felvonulásból akaratunk ellenére, a hatalom gőgös elbizakodottsága és gonosz bolsevik önzése következtében, elsősorban Gerő Ernő sértő, fenyegető beszéde miatt estére forradalom lett, és éjfél után Budán, a Moszkva téren már megjelentek az első szovjet tankok a székesfehérvári bázisról és elkezdődött a szabadságharc is. Ennek a napnak a csillagrobbanásos erejét, lelkesedését, a világ folyamataira tett hatását ma vagy szétkenik, vagy le is tagadják. 1956. október 23-án minden, ami történt és minden, ahogyan történt a magyarság ősi, öröklött és egyedülien magyar jelleme, alaptermészete szerint történt. Hosszú hónapok forrongása, jobbat akarása után felsorakozik egy megállíthatatlan erejű békés tüntetés, amelyik nem akar forradalmat, eszében sincs a fegyver, a vér, a bosszú, nagyobb szabadságot, önállóságot akar és le kíván váltani egy sötét garnitúrát a kormányról. De beérné Nagy Imrével, aki korábban mint hű elvtárs, de megtűrt gól benne volt a bandában, ám 1953-ban kormányprogramot csinált, megtért és az emberek megszerették. Az ifjúság is ragaszkodik hozzá, mint régen a nemesség ragaszkodott egy felkent ki Csurka István rályhoz, holott az egy Habsburg volt. Csak éppen „vitam et sanguinem”et nem kiáltottunk, mint annak idején a főnemesek Mária Teréziáért. És akkor estére jön a Rádiónál az ávó, elkezdi a vérontást. Halottak a falak mentén, vér, döbbenet és ökölbe szorult kéz. Igen? Ti így a magyarral? Megkezdődik a Rádió ostroma és este tízre-tizenegyre le van döntve a Sztálin-szobor. A magyarság egy nap alatt egész történelmi korszakokat él át, a békés reformerből elszánt forradalmárrá és szabadságharcossá válik és semmilyen áldozatot nem kímélve a végsőkig küzd - reménytelenül is. A szovjet tankok az első perctől végtelen sorokban özönlenek befelé. A küzdelem szinte kilátástalan. A pesti flasztert a kiömlött vér tócsái borítják. Gyermekek harcolnak, ifjak, munkások, földjükről elmenekült parasztok, bányászok és mindenki velük van. A forradalom helyi intézményei az egész országban létrejönnek. Október végére a belső ellenséggel elbánik a felkelt magyar nép, a külső ellenség kénytelen színleg visszavonulni. Mi, magyarok, sohasem kezdjük gyilkolással, orgyilkossággal, vérbosszúval. Népünk alaptermészetének fele a jámborság, a józan megértés, a béketűrés, a másik fele azonban a megalázás visszahatásaként a roppant kemény szembeszállás, a vitéz küzdés a végsőkig. Még akkor is, amikor a harc már kilátástalan. Eszményeiért, sértett önbecsüléséért, önállóságáért szebben meghalni nálunk senki nem tudott a történelemben. Minden nagy írónk, költőnk ilyennek írja le nemzetünk karakterét: béketűrő, amíg lehet, de keményen visszaüt, ha becsületében sértik, alattomosan megtámadják. Október 28- 29-30-ára lényegében győzött a forradalom, Rákosi, Gerő és egész bandája elmenekült Moszkvába és megalakult az új magyar kormány Nagy Imre vezetésével. Ötvenegy év szaladt el azóta. Veszteségeink iszonyatosak, hanyatlásunk kétségtelen. Nemzetünkből kiveszni látszik a Toldi Miklós-i jellem, a jogaiért és elsősorban önállóságáért vérezni is hajlandó világszerte becsült magyar, és helyette tengődő, mindent lenyelő, félrevezetett és egykedvű, saját jövője iránt is alig érdeklődő emberhalmaz lettünk. Amit nincs miért becsülni. Már hatodik éve tűrünk magunk fölött egy gengszterbandát, amelyik csak abban különbözik a Rákosi-Gerő-Farkas-Révai-négyesfogattól, hogy nem közvetlenül Sztálin ültette a nyakunkra, hanem a globalizmus személytelen központjai, és abban is, hogy sokkal tehetségtelenebb Rákosinál és Gerőnél. Rákosi legalább elmélyült marxista-leninista tanulmányokat folytatott a szegedi Csillag börtönben 16 évig, amíg végül kicserélték Moszkvával 48-as zászlókért, Gyurcsány viszont csak epigonságra szocializálódott a KISZ- ben. A rendszerváltáskor a főnökei bankárok lettek. Óriási cégeket privatizáltak maguknak. Gyurcsány tehát egy a moszkovitákat is félelemben tartó bankárcsalád felé orientálódott. Az Apró Antal zsidó családtól elállamosított villájába nemcsak a jó kilátásért, hanem éppenséggel a milliárdokért célszerű bekerülni - gondolhatta —, és a tartós rablás érdekében bűnszövetkezetet kell szervezni. Mint volt KISZ-fiú, a sportminisztériumban kezdte el Szilvásy komája segítségével, aki meg tudott kapaszkodni az Antall-kormányban és rengeteg, a bűnszövetkezet számára hasznos információ jutott a birtokába. Amikor aztán a banda felállt, teljes harci díszben és már rendelkezésre álltak Leisztinger beltag milliárdjai is, átvette a hatalmat az MSZP-ben és a kormányban. És a nemzet csak nézte. Ez az első eset a magyar történelemben, hogy kormányra nem egy politikai garnitúra kerül, hanem egy bűnszövetkezet. Szálasi is véreskezű, gonosz megszállott, sorsát megérdemlő gazember volt, de politikus, vezérkari tiszt, akit Horthy bebörtönzött, és aki mániákusan vágyott a politikai hatalomra. Rákosi Mátyás is másodosztályú hivatásos forradalmár volt fiatalabb korában, gonosz, tömeggyilkos, de elsősorban politikus, Kádár is a munka elől menekült a munkásmozgalomba. Ez az első csapat, amelyik csak a könnyebb és nagyobb arányú szajrézás céljából álcázza magát politikusnak, valójában, indítását tekintve pénzszerző. Velük és általuk lett a kormányhatalom a bűnözés fő fészke. Most azonban egy kis zavar támadt a rablás és a privatizálás bűnszövetkezetében. Az is lehet, hogy a kinevezőik megunták őket. A kiskunhalasi fiókot, benne egynéhány bácskai sváb gyerekkel fel kellett számolni, hogy a központ megmeneküljön vagy legalább egy kis időt nyerjen. Nekik életbevágóan fontos minden perc, amit kormányon töltenek, mert addig sincs bilincsben a kezük és a milliárdjaikat így tudják átmosni. Ez korunk hiteles története. Két kérdést azonban itt is fel kell tenni. Nézzük az elsőt. Hogyan lehetséges az, hogy egy országot Európában egy bűnszövetkezet kormányozzon? Véletlen ez, mint egy baleset, vagy a történelem újabb fejleménye? Egyáltalán politikai történés ez még, vagy valami egészen más, amiről még fogalmunk sincs? Kinek az érdeke, hogy így legyen? Tömören válaszolom meg ezt most, mivel az idén augusztus huszadikán kiadott,?! kilábalás forgatókönyve című írásomban már megpróbáltam elemző módon feltárni és javaslatokat is tettem. Az államok bűnbandák általi irányítására azért van szüksége a globális hatalomnak, mert először: a feladatok olyan kegyetlenséget és cinizmust igényelnek, olyan gátlástalanságot, amely csak a Lombroso által tipizált született bűnözőben van meg, másodszor, mert a bűnbanda bármikor elcsapható. A bűnbandával felvételkor köztik, meddig tart a szabad rablás és mikor kell mennie. A baj akkor keletkezik, amikor a bandavezér megmakacsolja magát és nem akar elmenni, mert megkedvelte a hatalom ízét. Gyurcsánnyal is ez a baj. De a tartótisztek előbbutóbb eltávolítják. Autóbaleset, Lipótmező, akármi jöhet. Ezzel a megoldással az a baj, hogy ettől a rendszer nem változik, és egy kis politikai intermezzo után újra lehet találni egy bűnbandát, amelyik folytatja a kiszemelt nép kiirtását gazdasági eszközökkel. Ahogy azt a későbbiekben egy idézetből látni fogjuk. A gengszterek átképzése politikusnak folyamatos. Gyurcsányék is beszédtanfolyamokon, PR-iskolákban sajátították el az amerikai politikusok beszédstílusát, és azt valami magyar nyelvhez hasonlító formában adják elő. A folyamatos hazudozás művészetét, a mellébeszélés fordulatait minden nap tanulják. Minden nap skáláznak. És közben igénybe veszik az öröklött államapparátust, törvényeket csináltatnak embereikkel, amit ők el sem olvasnak, külföldre járnak, pózolnak, de közben a szemük csak a Kopaszi-gáton legel, meg a kormánynegyeden és az off-shore cégeikbe kijátszott milliárdjaikat számolgatják. Azért kiáltatják ki egymást zseninek, mert az takarja el legjobban a kasszafúrót. „Zuschlag fiam! Kapsz ötven milliót, tízet vissza nekem, a többi a te dolgod.” Mire Zuschlag Halason: „X elvtárs, te kapsz negyven milliót, ötöt visszaadsz nekem”. Az, hogy X elvtárs hogyan osztja tovább, az egyelőre még homályos. Néha eldörren egy fegyver is, az olajmaffiózók, a borhamisítók néha sittre kerülnek, a bűnbandák összekeverednek és szétválnak, egyesek közülük bekerülnek a rendőrségbe, az államhatalom szerveibe, a Kulcsárok és más bankárok és brókerek hozzák-viszik a pénzt az off-shore cégek között, adót senki nem fizet közülük, és aztán egyszer csak felfedezik, hogy a nyomorult nép egészségére túlságosan sokat költ a magyar állam, és sok az iskola, meg a tanár és ennek következtében kevesebb az elrabolható pénz. Kimondják: ez így nem meg A SZÍVÜNK HARCBAN ÁLL __________________________Magyar Fortrs__________ 2017. október 19.