Magyar Fórum, 2017. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

2017-09-21 / 38. szám

„Nincs más testvérem, csak magyar. Ha virrasztok, miatta állok poszton, csak tőle kérek kenyeret s csak ő, kivel a kenyeret megosztom ” (Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus) .POS­I(0, • Ni­ns­, ÖTVENHATOSOK TALÁLKOZÓJA NAGYVÁRADON Szeptember 15-én Nagyváradon találkozott az erdélyi 56-os elítéltek egy csoport­ja. A baráti összejövetelt évente megtartják azok a koncepciós perekben elítélt egykori politikai foglyok, akik vagy ugyanabban a perben lettek elmarasztalva, vagy azonos munkatáborban, netán épp ugyanazon cellában raboskodtak. A ma már kivétel nélkül hetven év fölötti egykori elítéltek és családtagjaik a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében gyülekeztek péntek délután. Az 1956-os magyarországi és erdélyi eseményekről, a koncepciós perekről egyre többet tudunk, köszönhetően annak is, hogy az elmúlt esztendő a forradalom és szabadságharc emlékéve volt. www.magyarforum.hu 350 FORINT XXIX. évfolyam, 38. szám__________KÖZÉLETI HETILAP______________2017. szeptember 21. Idegen beavatkozásra várva Az utóbbi idő­ben megszaporodtak ellenzéki oldalon az olyan tartalmú nyilatkozatok, elemzések, amelyek szerint, ha törvényesen nem megy, akkor törvénytelenül kell leváltani az Orbán-kormányt. Szerkesztősé­gekre törnek rá, Gulyás Márton élő lánccal, blokáddal, épületfoglalások­kal fenyegetőzik. Schilling Árpád­ban valamiféle határátlépési vágy dúl, ahogy ő fogalmazott, és korlátozott erőszakhoz akar folyamodni. Köve­tendő példaként jelölte meg azt az esetet, „amikor bedobálták klavia­túrával a Fidesz-székház ablakát. Ilyen szimbolikus, kvázi erőszakos akciókra van szükség.” Az a tény, hogy van néhány elve­temült ember, aki fel akarja forgat­ni a rendet, annyira nem különös. Na, de hogy el is hiszik magukról, hogy mindehhez tömegeket tudnak maguknak megnyerni, már annál ér­dekesebb. A történelem egyik alapigazsága, hogy zűrzavaros időkben, gyenge kezű hatalom esetén megerősödnek a szélsőségesek. Gondoljunk elő­ször arra, hogyan kerülhetett hata­lomra Adolf Hitler. Nem volt elég a vesztes háború a német népnek, az antant örökre el akarta őket ti­porni megalázó békefeltételeivel. Olyan mértékű jóvátételre kötelez­ték Németországot, amely kifizeté­sére képtelen volt, nemhogy talpra állítsa a háborúban kimerült gaz­daságát. Ehhez még vegyük hozzá, hogy a frontról hazatérő katonák többsége nem kapott munkát, a mun­kanélküliség pedig 50%-osra rúgott. Ilyen körülmények között csoda, hogy népszerű lett valaki, aki mun­kát, rendet és büszke Németorszá­got hirdetett? Hasonló körülmények között emel­kedhetett fel Mussolini is. A hábo­rú igen csak megviselte Itáliát, gon­doljunk például az Isonzónál két évig folyó háborúra és a sikeres osztrák­magyar caporettói áttörésre. Olasz­ország ráadásul hiába volt győztes, az antant hatalmak nem kezelték egyenrangú félként, balkáni igénye­it megtagadták, ahogyan Fiume át­adását is. Ebben a gazdaságilag gyen­ge, frusztrált társadalomban erősöd­hettek meg a fasiszták. A bolsevikok sem kerülhettek vol­na hatalomra törvényes választással. Annak ellenére, hogy a cári Orosz­ország évszázados elmaradottsággal küzdött, több tízmillió valóban mély­szegénységben élő ember lakta, lé­nyegében nem létezett nehézipara és vasútja, az államigazgatás bürokra­tikus, korrupt és despotikus volt, és mindez egy gyenge kezű uralkodó­val párosult. A japánoktól elszenve­dett 1905-ös vereség megpecsételte II. Miklós cár sorsát, amire rátett még egy lapáttal a világháború okozta ha­talmas nélkülözés. Ilyen körülmé­nyek között érthető a forradalom és a bolsevik hatalomátvétel. Ahogy hazánkban is csak egy vesz­tes világháború és a Monarchia szét­esése után tudott a miniszterelnöki székig jutni a vörös gróf, akinek ku­darcos és ostoba politikája következ­tében Magyarország is szétesett, majd Károlyi Kun Béláék kezére játszot­ta a hatalmat. E négy történelmi példa után vizs­gáljuk meg, hogy mennyiben ha­sonlít a mai Magyarország az egy­kori Németországhoz, Olaszország­hoz, Oroszországhoz vagy a majd­nem száz évvel ezelőtti Magyaror­szághoz. Azt még a kormány ellen­felei is elismerik, hogy Orbán Vik­tor erőskezű vezetője az országnak. Kétségtelen tény, hogy a magyar gazdaság növekszik és azok az inté­zetek, amelyek korábban nem győz­tek bennünket leminősíteni, most sorra minősítik fel hazánk gazdasá­gát. Ugyancsak tény, hogy Magyar­­ország megfékezte a népvándorlást, nincsenek terrorakciók, az embe­rek biztonságban élnek. A családok soha nem látott támogatásban ré­szesülnek, egyre-másra újulnak meg a városok és két év alatt olyan vizes világbajnokságot rendeztünk, amely­re azt mondta a világ, hogy ilyet még nem látott. Na most ilyen helyzetben, mennyi esélye van annak, hogy ez a néhány elvetemült társadalmi támogatottsá­got szerez magának és erőszakos ak­cióinak? Semmi. Ha csak nem áll elő az a helyzet, mint 1945-ben, amikor is idegen ha­talom ültette Magyarország élére a moszkovitákat. Ahogy Rákosiéknak a Tanácsköztársaság volt a példa, úgy Schilling Árpádéknak a három év­vel ezelőtti, André Goodfriend által szervezett Fidesz-székház ostroma és a többi tüntetés. És ahogy a II. vi­lágháború után csak hazugsággal sze­reztek híveket és csalással szavaza­tokat, úgy most sincs fogadókészség elborult ötleteikre. Önmagukban mit sem érnek, de a külföldről szervezett zavarkeltés egyáltalán nincs kizár­va. Ez ellen kell védekezzünk, erről kell konzultáljunk. Marie Tamás A TARTALOMBÓL Tuzson Bence, I Dr. Grezsa István I A szerb rendőrség miért nem képes I Gróf Esterházy János, a nemzetek I a Miniszterelnöki Kabinetiroda I Kárpátaljáért I összefogdosni a migránsokat? I megbékélésének záloga 1 felelős államtitkára I felelős kormánybiztos I Magyarok a kerítés túloldalán ! Alsódobokon jártunk !

Next