Magyar Fórum, 2018. július-szeptember (30. évfolyam, 27-38. szám)

2018-07-05 / 27. szám

„Nincs más testvérem, csak magyar. Ha virrasztok, miatta állok poszton, csak tőle kérek kenyeret s csak ő, kivel a kenyeret megosztom ” (Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus) Mondj igazat, betörik a fejed - a francia nagykövet az áldozat Részletek a 19. oldalon 7 www.magyarforum.hu XXX. évfolyam, 27. szám KÖZÉLETI HETILAP 2018. július 5. — 395 FORINT AUF WIEDERSEHEN-KULTUR Nem lesz kötelező betelepítési kvóta. Amiről három évvel ezelőtt még csak Orbán Viktor beszélt, most bekerült az EU-csúcs zárónyi­latkozatába. Múlt hét végén ugyanis Brüsszelben megállapodtak az unió kormányfői, miszerint a kontinens országai önként vállalják menekülttáborok létesítését, menekültek átvételét vagy más mó­don segítenek a többi országnak a válság kezelésében. A kötelező betelepítési kvóta, akármennyire erőltették idáig, élet­szerűtlen volt és a gyakorlatban is megbukott. Nehezen elképzelhe­tő, hogy a Svédországba igyekvő Szomáliai bevándorló elfogadja, ha Stockholm helyett Szófiában lökik ki a „marhavagonból”, ahogyan ez minimális esetben is valósult meg. Habár Magyarország tilta­kozott leghevesebben a kvóta ellen, az esetek nagy többségében a többi tagállam sem tett neki eleget. Arról nem beszélve, hogy arról nem szóltak a hírek - hogy iménti példánknál maradjak - hány Szófiában kirakott bevándorló maradt Szófiában. A magyar kormányfő a brüsszeli csúcs zárónyilatkozatának aláírása után úgy nyilatkozott, hogy fenyegetett az a veszély, hogy a létre­hozandó menekülttáborokból az európai országokba szétosztják a migránsokat. „Ezt a javaslatot sikerült visszavernünk és a saját javaslatunkat pedig elfogadtatnunk. Ez világosan kimondja, hogy az ezután létrehozandó menekülttáborokból senkit sem lehet át­helyezni másik országba, az adott ország beleegyezése nélkül, így Magyarország továbbra sem lesz bevándorlóország, megmarad ma­gyar országnak.” Mindez áttörést jelent, továbbá hatalmas politikai sikert egy olyan ország életében, amelyik nincs ott az Európai Unió vezető gazda­sági és katonai hatalmai között. A sikerhez természetesen szükség volt szövetségesekre, többek között arra az Ausztriára, amelyik Sebastian Kurz hatalomra kerülése óta a bevándorlás ügyében a V4-ek álláspontját tartja irányadónak. „Soros uniós elnökségének ideje alatt Ausztria egy biztonságos Eu­rópa megteremtésén fog dolgozni az illegális migráció prioritást je­lentő visszaszorítása által” - jelentette ki Kurz lapzártánk napján, kedden Strasbourgban. Az Európai Parlamentnek a féléves osztrák elnökség prioritásairól folytatott plenáris vitáján az osztrák kancel­lár elmondta, hogy Bécs védelmező Európát akar, ugyanis az euró­pai emberek biztonságának garantálása elsődleges fontosságú. Az európai biztonság alapja pedig az Európai Unió külső határainak határozott és hatékony védelme. „A belső határok nélküli Európa is kizárólag a külső határok védelme mellett biztosítható.” Amint azt már többször leírtuk, az európai politika egyértelműen a migráció ellen kezd fordulni, ennek köszönhető az uniós csú­cson történt áttörés. Az igazi siker azonban még hátra van, a kívá­natos az lenne, ha a befogadóközpontok kizárólag az unión kívül jönnének létre, teljeskörű határvédelemről ugyanis csak így lehet beszélni. Ehhez azonban politikailag egységes Németországra len­ne szükség, a kontinens hatékony védelmét nem lehet megoldani legnagyobb és legerősebb állama nélkül. Angela Merkel és Horst Seehofer között viszont az uniós csúcs után sem szűnt meg a feszültség, hétfő éjszaka tudtak csak meg­egyezni arról, miként kezelje országuk a migrációs krízist. A meg­állapodás szerint megváltozik az ellenőrzés rendje az osztrák-né­met határon: ha egy bevándorló nem jogosult menekültstátuszra vagy menekültként már egy másik uniós országban regisztrálták, nem engedik be Németországba. Az érkezőket pedig olyan zárt tranzitzónákba viszik, amelyet menedékkérelmük gyors elbírálá­sáig nem hagyhatnak el. Egyértelmű, hogy a német bevándorláspolitika is egyre szigorodik. Merkel és Seehofer ugyanúgy szorult helyzetben vannak: ha nem egyeznek meg, akkor a Martin Schulz-féle szocdemek kerülnek hatalomra, amit még a kancellárasszony sem akar, nemhogy bel­ügyminisztere. Seehofer pedig - mivel pártja csak Bajorországban létezik - a CDU nélkül képtelen lenne kormányt alakítani. Mindenesetre szó sincs már Wilkommenskulturról Németország­ban, a korábbi politikájától egyre inkább visszatáncoló Merkel meg azt az Orbán Viktort fogadja csütörtökön Berlinben, aki az elmúlt években viszont semmit sem engedett, sőt, több törekvését győzelemre is vitte európai szinten. A találkozó elsősorban Euró­páról és a migrációról fog szólni, a magyar miniszterelnök a kan­cellár mellett szövetségesével, Seehoferrel is találkozik. Amennyiben meg akarja tartani hatalmát Merkel, úgy közelednie kell a magyar álláspont felé, amely most már nem csak hazánkat takarja. Habár azt, ami jelenleg az olasz tengerparton történik, amire Seehofer törekszik, és amit évek óta hirdetnek a V4-ek, még senki sem nevezte Auf Wiedersehen-kulturnak, mégis erről van szó. A jövő évi EP-választások miatt a német kancellárnak a teljes kudarc elkerülése érdekében el kell mozdulnia ebbe az irányba. A Seehofernek való engedés és az Orbán Viktorral való találkozás jelentik az első lépéseket. Marie Tamás SCMUCK ANDOR: KULCSOLJUK ÖSSZE A KEZÜN­KET, AMIÉRT NEM AZ ELLEN­ZÉK KERÜLT HATALOMRA RADNAI LÁSZLÓ, A JOBBIK KOMMUNIKÁCIÓS IGAZGATÓJA HÁROM HÓNAPPAL AZ ELBU­KOTT VÁLASZTÁS UTÁN MONDJA EL, HOGY MIT KELLETT VOLNA CSINÁLNI BERTRAND MATKIEL SENKIT SEM ZAVAR AZ A TÉNY, HOGY VALAKI ÚGY SZÜL­HET, HOGY FÉRFIKÉNT VAN ANYAKÖNYVEZVE Ma ilyen lenne a közös fénykép?

Next