Magyar Fórum, 2018. július-szeptember (30. évfolyam, 27-38. szám)

2018-07-05 / 27. szám

2018. július 5. Magyar ForiíM Lukácsista mispedhe Vajda Mihály unokahúga, Babarczy Eszter kérdezi a nagybácsit: a húgod, az én anyám, miért félt a Fidesztől már ’98-tól kezdve? A 2018-as tavaszi választások miatt panaszkodik a félmilliárdos filozófus kör tagja, Vajda Mihály valamelyik szutyok lapnak, hogy hiábavaló az ő és a mispedie legnagyobb jóindulata. A magyar ember kigyógyíthatatlan a butaságból, „nézem a választás után a sárga, nagyon magyar térképet és azt gondolom, előttem a butaság tenge­re” - idézem tartalom és betűhíven Vajdát. Vártuk a nagyon demokra­tikus, liberális reagálásokat, de nem mondhatjuk, hogy akár a nyugati saj­tó, akár a mai, jobboldali kétharma­dos többség tagadói elhatárolódtak vagy fölháborodtak volna a filozófus kijelentésén. Legjobb tudomásunk szerint nem is oly régen Vajda Mihály, Heller Ágnes és Radnóti Sándor ellen fel­jelentés beígérésére került sor, de valahogyan azután hamvába hótt a dolog. Nem derült ki pontosan se az elkövetési érték, és a bűnszövetkezet sem lett bizonyítva, ezek szerint már nem is lesz. Pedig a Magyar Tudo­mányos Akadémia Filozófiai Kuta­tóintézetében kitört és verekedésig fajuló botrány mutatta ki az MTA kommunista filozófusai által eluralt elmúlt évtizedek lényegét, Aczélos fondorlatát, hamisságát a legszem­léletesebben. A Népszava írta meg, hogy említett kör rendszerszerűen pályázott ki pénzeket az államkasz­­szából, és szétosztotta azt saját maga és a mispache (jiddis szó, magyarul pereputty) között. Vajda Mihállyal, a botrány egyik alakjával még 1999- ben interjúzott az unokahúga, Ba­barczy Eszter, nyilván ma is még jó a kapcsolatuk, kézenfekvő lenne, hogy helyre tegye a nagybácsit, amikor ennyire felháborító és nem helyén­való dolgokat beszél, mint most. An­nak idején megkérdezte (bár a rejtett alany miatt homályban maradt, hogy kire vonatkozott a kétfedelű kérdés: az 1998-ban választást nyert Fidesz­­re, vagy általában a magyarokra) a hugira a kedves rokontól, hogy „miért is gyűlölik annyira a pesti zsi­dó, egykori ellenzéki értelmiséget? Megbántottátok őket? Valid be, mit tettetek?” Vajda, ha egy csöpp becsü­let szorult volna belé, azt válaszolta volna a naivát játszó unokahúgnak: Tönkretettünk egy nemzetet. A kommunizmus elfogadója, az újbaloldali, a demokratikus ellen­zék buzgólkodója Vajda, 1999-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem filozófia tanszékének vezetője a maga és elvtársai múltján kedélyeskedik. És annak ellenére, hogy egész életében ott ártott, ahol tudott, soha a haja szála sem görbült, nem hálás, noha mindent megkapott kommunista múltja ellenére a rend­szerváltás után is, sőt mindenből töb­bet kapott. DISZ-esként tulajdonképpen besúgást vállalt, s erről úgy beszél, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. „Az evangélikus gimnáziumba ’49-ig jártam, de akkorra az megszűnt evan­gélikus gimnáziumnak lenni. A régi tanárokat kirúgták, helyettük komisz­­szárok jöttek, én lelkesen fogadtam ezt, mint a kommunizmus diadalát. 1949-től azután a Vegyipari Techni­kumba jártam, az iskola és az iskolai feladatok továbbra sem álltak érdek­lődésem középpontjában, számomra sokkal fontosabbak voltak a barátaim, akikkel sokat csavarogtunk, a vegyé­szeiből igen hamar kiábrándultam, de a kommunista rendszerrel soha szembe nem kerültem. Számomra mi sem volt természetesebb, mint az iskolai DISZ-ben nyüzsögni. Egy­szer például a DISZ-vezetőségben gyanú ébredt­­ az éberség alaptulaj­donsága az ifjú kommunistáknak­­, fontos elvtárs reakciós körbe járó leá­nyával szemben. A megfigyelését rám bízták, hogy kezdjek el „járni” vele, s szedjem ki belőle, miféle gyanús emberekkel barátkozik, és mire ké­szülnek.” „Lelkesen megcsináltam mindent, amivel megbíztak. 1952-ben jelent­keztem a Lenin Intézetbe. (Ez a ké­miai technikum elitiskola-féle volt.) Minden okom megvolt rá, hogy kommunistává legyek, mert senki más semmiféle magyarázattal sem szolgált nekem arra nézvést, hogy mi történt itt. A kommunisták szépen elmagyarázták: a burzsoá társadalom szükségképpen torkollik fasiszta dik­tatúrába, ahhoz, hogy ez többé elő ne fordulhasson, radikálisan és forra­dalmi módon meg kell változtatni a világot, mint a Szovjetunióban. Mit tudtam én, hogy mi történik a Szov­jetunióban!” A Lenin Intézet a Wikipédia szerint felsőfokú intézet volt, 1956-ig tanult ott Vajda, és két év után az Eötvös Lo­­ránd Tudományegyetem Bölcsészet­tudományi Karának filozófia-német szakán diplomát adtak neki. Lukács György természetesen tanítványai közé fogadta, budapesti köréhez tar­tozott. De soha nem kérdezte meg Lukácstól, hogy volt képes a kom­munizmusnak beszervezni a zsidó értelmiséget ’47-48-ban, miután látta, mi van odakint a Szovjetunióban. „A kommunisták azt mondták, hogy a burzsoá világ nem embernek való. Én pedig behelyettesítettem a burzsoá világot a ’44-es világgal. A népesség egyéb része zsidó projektnek látta a dolgot, mert tényleg felülreprezen­táltak voltak a zsidók, tényleg külö­nösen motiváltak voltak. Én egy perc alatt nyom nélkül elfelejtettem, hogy zsidó vagyok. Csak utólag látom, hogy zsidó barátaim voltak, hogy mindig zsidó környezetben éltem, és hogy generációról generációra min­dig így van ez. Eljutottunk a zsidó­kérdés-tanulmányhoz és egyszer csak láttam, és mindjárt mondtam is, de hiszen ti mind zsidók vagytok!” Vajda 1999-ben önmaga által nyil­vánosság elé tárt, cinikusan előadott botrányos élettörténete kíváncsivá tett, vajon mit szólna a pesti zsidó, egykori lukácsista értelmiség ahhoz, ha a ma már nemzetiszocialista allűröktől mentes, ám náci voltát soha nem szégyenlő nagybácsival in­­terjúzgatná egy megértő unokahúg? A Spinoza házban történtek által 2018-ban ki lett elégítve a kíván­csiságom: semmit sem szólna, sőt összeállna vele, ha és amennyiben hatalomra kerülésének esélyét látná benne. És együtt venné a nácival hü­lyére a magyarokat. És ők akarnák kigyógyítani a magyar népet a jobbágy, illetve rabszolga mentalitásából, hogy öntudatos pol­gárrá neveljék? „Mindenütt szaladgálnak, ágálnak az ellenforradalmárok, üssétek le őket! Üssétek agyon ott, ahol találjátok őket! Ha csak egy órára is sikerül fe­lülkerekedni az ellenforradalomnak, nem lesz kíméletes egyetlen proletár­ral sem. Mielőtt vérébe fojtanák a for­radalmat, fojtsátok őket a vérükbe!” (Szamuely Tibor, Vörös Újság, 1919. február 11.) Ők csinálták 1948-at, a fordulat évét. 1956 november 4-én, ők verték le az „ellenforradalmárokat”. Rendszerváltás címén ők rabolták ki az országot. 2010-ben ők vezették majdnem csőd­be. Ezek a politikai mészárosok már ki­zsigerelték az országot. Elég volt­ ez Vajda Mihály: nézem a választás után a sárga, nagyon magyar térképet és azt gondolom, előttem a butaság tengere ­ Utólag Radnai László Toroczkai Lászlót hi­báztatja, korábban Toroczkai a tanácsadókat okolta. Néven nevezte Radnai Lászlót, aki fe­lelős úgy a Jobbik, mint Vona politikai halálá­ért is, mert szerinte ő volt az, aki megtiltotta a pártnak, hogy a roma­ kérdésről, vagy a migrá­cióról beszéljen. Toroczkai László és párttársai úgy döntöttek, az Állambiztonsági Levéltár­ból kérnek információkat a kommunikációs igazgatóról, mert a cég, amelynél dolgozott, a szovjet és magyar kommunista titkosszolgála­tok egyik fedőszervezetével is összefüggésbe hozható. Radnai perel. De miért? Mert Torocz­kai kimondta, amit sokan úgyis tudnak, hogy a kommunista titkosszolgálat egyik közismert fedőszervezete volt a Chemolimpex külker vál­lalat? Az ma már nem titok, hogy a vállalatot évtizedeken át használhatták kémtevékenység­re a szovjet és a magyar kommunista titkosszol­gálatok. Korábban a Ripost oldalán jelent meg, hogy Radnai László a Chemolnál 21 évesen már osztályvezető volt. Hogy ügynök volt-e, az könnyen bizonyítható vagy cáfolható. Egyéb­ként nem mindegy? Volt-e tartója, vagy ő maga lépett előre? Ezt kellene kideríteni, ha egyál­talán. Az viszont erkölcsi kérdés, hogy Radnai László miért nem érez felelősséget a Jobbik vá­lasztási kudarcáért? Azzal védekezik, hogy a sikert ő egyáltalán nem garantálta, ráadásul a párt nem is követ­te pontosan az általa meghatározott stratégi­át. Dönteni Vona Gábor döntött úgy, hogy a Jobbik szakít a korábbi radikális irányvonallal. A vezetőségnek tetszett a dolog, a tagságnak azonban nem. 2013 a Vona-féle „fordulat éve”, a párt alapszervezetein belül nagy felháboro­dást okozott, sorra kiléptek a tagok, vagy kizár­ták azokat, akik nem voltak hajlandók lenyelni a liberálisok feltálalt békáját. Egyre több vidéki és városi pártszervezet szűnt meg. Végül a választás utáni tisztújítást követően kettészakadt a párt. A Toroczkai László-féle Mi Hazánk Mozgalomba tömörültek azok, akik ragaszkodnak a Jobbik eredeti identitásához. Radnai László szerint éppen azok okozták a legtöbb kárt a Jobbikban, akik a párt 2010 előtti, rasszista véleményeit hangoztatták. A kommunikációs igazgató Toroczkaiban találta meg a bűnbakot, szerinte László volt az egyik, aki miatt sok szavazatot veszített a Jobbik. Itt picinykét megbicsaklik a kommunikációs igaz­gató logikája, mert másutt meg azt bizonygatta, hogy a pártra soha ennyien még nem szavaztak. Jó is az olyan kommunikációs igazgató, aki három hónappal az elbukott választás után mondja el, hogy mit kellett volna csinálni. Radnai szerint két komoly hibát követett el Vona, akit azért bírál utólag, mert túl sokat mocskolódott. Egyébként mit várt? A moslék szájú Simicskáktól és Vonától ennyire tellett. Ez nem tűnt föl korábban az igazgató úrnak? Amúgy Vona túl sokat is mantrázta, hogy ő az egyedüli kihívó, éppen ezzel vált nevetségessé, például amikor alpári módon kibandzsított K. Olga vihogása közben az adásból. Hibát hibára halmozott, beperelte Terry Blacket, de nem tisztázta magát a buzi-ügyben, utána már nem volt visszaút, a bukás szele Vonát a Spino­za házig sodorta, Heller Ágnes és Rangos Kata­lin ölelésébe pedig belefullasztotta a Jobbikot. Azzal, hogy szaladgált fűhöz, fához nem az volt a probléma, hogy túl sok társadalmi csoportot akart volna megszólítani, hanem hogy hitel­telenné vált Vona, a kis nyüzüge alak, amint ágált és hazudott reggel, délben meg este, de hát ezt a szakmát Gyurcsány sokkal jobban űzte őnála. Emellett jogos a kritikája az igazga­tó úrnak, hogy Vona mindenkihez akart szólni, de valójában senkihez sem szólt. Véleményünk szerint Vona látta a vállalkozása lehetetlensé­gét, megtette, amit megköveteltek tőle a liberá­lisok, ars poeticája „a fogd a pénzt és fuss” volt. Ennyi. Egyszerű (haza)árulóként sok pénzzel a bukszájában ellesz ő. Tőle nem függetlenül tehát a Jobbik április 8-án elhalálozott. A holt tetemről is sokan azt hiszik, hogy még nő a körme és haja, pedig csak a bőre zsugorodik. Vona korábbi kampányguruja azt mondta el még az M1-en, hogy a koncepcionális különb­ségek miatt tavaly szeptembertől már „semmi­lyen ráhatással” nem bírt a jobbikos kampány­ra, csupán a néppártosodás „márkaőreként” maradt a párt mellett. És nem szakadt le a stú­dió plafonja. Szyla Ki ölte meg a Jobbikot? Három hónappal az elbukott választás után mondja el Radnai, hogy mit kellett volna csinálni Vona, a kis nyüzüge alak, amint ágált és hazudott reggel, délben meg este, de hát ezt a szakmát Gyurcsány sokkal jobban űzte ő nála

Next