Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)

1858-01-14 / 187. szám

* (Ú­j­é­v­i ajándék.) Párisból írják az „Ant­werp. Précurseur“-nek: Victoria királyné — ki annyi talentummal és sikerrel foglalkozik a festé­szettel és Londonban közelebbről is a híres Na­­darnál leckéket vett — Eugenia császárnét újévi ajándékul egy sajátkezű­leg készített fényképes igen kedves albummal lepte meg. A fényképek Victo­ria gyermekeit Shakespeare leghírebb darabjai öl­tözeteiben, Albert herceget, a windsori, továbbá a skótországi balmorali kastélyt, elvégre Osborne Houset (Wight szigetén), ábrázolják. (Színházi krónika.) Jan. 9. „Dózsa György“ a Teleki-féle 1000 aranyra pályázott e­­redeti történeti dráma 4 felv., írta Jókai Mór. A szerző e jelen drámáján is, mint minden művén, valami szokatlan, sajátságos színezet ömlik el, mely — úgyszólva — bűvös világításban tünteti fel a tárgyakat. A nézőben felköltött érdek egy percig sem csökken itt, sőt folytonosan növekszik; a fi­gyelem mind­végig feszült helyzetben van, a­nél­kül, hogy kifárasztalnék, minek oka: részint az érdekes tárgy, részint ennek nagy gyakorlottságot s meglepő könnyűséget tanúsító kezelése és végre a hatalmas szüle­telve a legszebb költői gondola­tokkal. Határozott irányt nem találunk ugyan e műben, valamint a jellem- és szenvedélyrajzok sem elégülnek ki mindenkor, sőt néhol talán egy kis túlzás vagy még torzítás is található, de ezeket kár­pótolják a mű egyes szépségei, melyek ha nem is kölcsönöznek örök életet a darabnak, de minden esetre azt még sokáig fentartják a színpadon. — Az előadást, átalán véve, a gyengébbek közé szá­míthatni. Ji. szereplők közül többen nem bírtak megfelelni szerepeiknek, vagy tévesztve fogták fel azokat. Gyulai, mint Lőrinc diák, leginkább kie­légített, valamint Hirtling M. (Rózsa), Bihari (Bor­nemisza) és Szigeti (Barna) is elég kedvező siker­rel működtek. Ellenben Takács a címszerepben, főként vontatott és töredezett szavalásával s túl­zott — de azért a lelki harc küzdelmeit legke­vésbé sem ábrázóló — mozdulataival valódi car­­ricaturát csinált Dózsa Györgyből, úgy szintén Lángh B. is Szapolyait, a dölyfös és hatalmas fő­urat, nagyon gyengén képviselte a színpadon. — A kiállítás elég díszes volt. Közönség nagy számmal. Jan. 10. Szigeti József föllépteül: „Viola“, ez. népszínmű dalokkal 5 felv. b. Eötvös József „Fa­­lu jegyzője“ címü regényéből irta Szigeti József. Az óhajtva várt vendéget közönségünk gyakori taps és kihívásokban részesité, melyeket, mint Vio­la, teljesen megérdemelt. Játéka természetes és facto nem léteznek, mert vagy megsem szen­­vedtetnek köztök, vagy legalább, mint sem­mire valók, tökéletesen lenézetnek. Aztán, a téni urak nagy része, az említett jó tulaj­donokon felül még gyöngéd, engedékeny, békeszerető természettel is bír, melynél fog­va másokkal ingerkedni, vitázni, gorombás­­kodni, indulatoskodni nem szeret, hanem in­kább megvonva, magányban, békében élni óhajt. Úgy de, valld meg igazán: kell-e nek­tek ily mamlasz ember?! Lajcsi! a közön­séges kapacitású ember vagy nem is lehet túlzó, vagy ha annak akar tekintetni, kön­nyelműnek, pazarlónak, házával, gazdaságá­val, nejével, gyermekeivel nem gondolónak, gorombának, nyakasnak, vakmerőnek, szá­­jasnak kell lennie, különben fapénzt sem ér! E szép tulajdonaiknak némelyikét leginkább közgyűléseinken vehetni észre, hol az alig négy öt egyénből álló oppositionak legnyo­­morubb tagja gyakran sorompóba lép s meg­­foghatlan vakmerőséggel nem csak a kor­mányt, hanem a 100—200 conservativekből álló egész gyűlést is in solidum úgy lepisz­­kolja, úgy lehordja, miként nem mestereink tanítványaikat, hanem kanászaink sertéseiket szokják. S mi történik? A conservativek szép szelíden, mérsékelt hangon, okokkal leültetik ugyan a garázda hőst, de egyéb következ­ménye nincs az egész jelenetnek; holott ha egy, akármily tekintélyes conservativ vakme­­rősködnék ily módon fellépni ott, hol a túl­zók hasonló iszonyú túlsúllyal bírnak, bizony minden tagjait összezúznák, vagy dühökben plane­tán mégis ennék. Azonban a fenebb elősorolt szép tulajdonok a legjelesebb kapa­­citásu vagy dúsgazdag s főnököknek szánt egyéneikben szükségkép nem kivántatnak meg, mert ha még ezekben is mulhatlanul megkivántatnának, főnökökre nem oly kön­nyen tehetnének szert, nem lévén ezek közt is mindeniknek kedve ily jeles tulajdonokkal bírni; de bezzeg, annál kedvesebb a főnök, ha benne is feltaláltatnak!— (Folyt, köv.) nemes, minden mozdulatán meglátszik, hogy áté­­rezte szerepét s innen van, hogy azt a legkisebb árnyalatig híven vissza tudja tükrözni. Különösen a sír melletti jelenete gyönyörűen sikerült. Lángh B-né, mint Violáné, szépen oldotta meg feladatát. A ház egészen telve volt. —vk.— Külföldi szemle. London, jan. 7. A legújabb indiai hírek nagyon leverők. Havelock tábornok nov. 25-én vérhasban meghalt. — Windham nov. 27-én Kau­purnál a gyak­ori hadjutalék által megveretett s szinte egy egész ezredet elvesz­tett, 3000 sátorral együtt. — Sir Colin Camp­bell dec. 7-én ugyanazon lázzadókat megverte Kaunpurnál, 16 ágyút, hadiszereket, élelem­készletet, s az öszszes podgyászt elvette. Nem hivatalos tudósítások szerint, Sir Colin 100,000 insurgenstől körülvéve, kénytelen volt magát kis seregével keresztül vágni és Kau­purba visszavonulni. A Luckne előbbi felmentése által megszabadított nők s gyermekek sze­rencsésen Allahabadba érkeztek. — Kanton ellen megtámadást várnak. Jan. 5. A mai Times Angolország és A­­merika pénzügyi állását igen ked­vezőnek festi. — A bank éppen most a discontot 8-ról 6 percentre szállita le. London, jan. 3. Az Observer lord Stratford de Redcliffe visszalép­éséről, mint határozott tényről szól, anélkül azonban, hogy utódát megnevezné. A Globe ugyan ezt épp oly határozottan kétségbe vonja. — A „Medical Times“ írja: Egy orvos barátunkat egy Indiából közelebbről hazaér­kezett úrhölgyhez hitták, kit a spahik orrától fosztottak meg. Három éves gyermekének kezét, lábát vágták el és megfejthetlen, mi­kép tudott ezen elbénítás után még életben maradni. Ezen család nevelőnője mindkét füle veszteségével érte be, miket a spahik azért vágtak le, hogy fülbevalóit birtokukba ejt­­hessék. Egy más idevaló orvos megint más hölgyet gyógyít, kinek szintén két fülét vág­ták le és orrát hasították föl. Ennek három gyermeke vakon érkezett haza, mert a spa­hik szemüket szúrták ki. Teljes hitelt érdem­lő más úri asszony megint beszéli, hogy Kalkuttában több hölgy van, kikkel oly em­bertelenül bántak, miszerint nevöket semmi áron megmondani nem akarják és angolor­szági rokonaikra nézve meghaltaknak kíván­nak tartatni. Kalkuttába sok oly gyermeket hoztak, kiknek szüleiről mit sem tudnak. A gyermekek egyike csak annyit tudott mon­dani, hogy ő „mama kedvence“ volt. Ki tudja, fogják e valaha e szegénykék szárma­zását kipuhatolni?“ Páris, jan. 4. A N. Pr. Z. m. é. június­ban említést tett egy Austria és Angolország közti szövetségről, mely szerint Angolország Austria olaaszországi birtokait minden megtámadás ellen biztosítani ígérte volna. Most a „Spectateur“ is megengedi ezen szö­vetség lételét, de azon módosítással, hogy a szövetség nem csak Olaszországra vonat­kozólag, hanem olyformán köttetett, hogy mindkét hatalmasság kölcsönös segélyt ígér egymásnak netaláni megtámadtatás esetében és hogy egyik a másikkal való előleges ta­nácskozás nélkül semmit sem fog tenni. A kérdéses szövetség tehát valóságos alliance, melynek részére Poroszországot is megnyerni igyekeztek. Az utóbbi hatalom kész lesz va­­la a szövetségbe lépni, ha az orosz császár csatlakozását kieszközölhette volna, a­miért is a porosz király a weimari találkozás létre­jöttén is iparkodott; mindazonáltal Oroszor­szág — úgy látszik — most eleve minden combinatiotól távol tartja magát. — A Spectateurnek az állítólagos austriai­­angol szerződésre vonatkozó cikkét Guizot­­nak tulajdonítják. A félhivatalos lapok taga­dása dacára az említett lap ragaszkodik ál­lításához: esős felfogását egyesítette, mely nála minden ha­bozást kizárt. Ő az austriai hadsereg erős olda­lát ismerte, de annak gyengéjét is; az elsőt emelni, a másikat megjavítani igyekezett, s bár­mennyi akadály, bármennyi nehézség , gördült is legyen törekvése útjába, az őt se zavarba nem hozhatta, se vissza nem iljeszthette. A béke alatti parancsnoksága folyamában szerzett egyik nagy érdeme az erély, mellyel Verona várrá alakítá­sát sürgette és folytatta, mely esetben nagy ellent­­állással találkozott. 1836-ban tábornagygyá lön ki­nevezve. „Valóban különös a szerencse, mely e férfit kisérte“ — írja Schönhals tábornok — és mely szerint ő maga élvezhette a gyümölcsö­ket, melyekkel ezen védbástya Austria olasz ural­kodását még csak elméletileg kecsegtette.“ V­e­­ronában gyűjtötte ” egybe és rendezte szétszórt hadi erejét; innen indult ki Carlo Alberto legyő­zésére, s innen hódította meg ismét Olaszorszá­got. Valamint a légiók Roma kapuiból, úgy vo­nultak ki Austria ezredei V­e­r­o­n­a kapuin Olasz­ország meghódoltatására s a forradalom elfojtásá­ra. Veronában volt az austriai birodalom súly­pontja. Tizenhat évi főparancsnoksága alatt gróf Ra­detzky a közelgő harcot a hadi vezér látnoki te­hetségével előre látta volt és minden előkészüle­tei: Verona, Milano és Venezia megerősítése, egy nagy és harcképes hadsereg fentartása, a straté­giai hadgyakorlatok azon helyeken, melyek Olasz­ország védelmezése alapelveinél fogva véres ütkö­zetek küzdhomokául vannak kijelölve, mutaták, mily biztonsággal számított ő ezen eseményekre. Az olasz mozgalom már 1847-ben vette kezdetét; váratlanul, mint a villám tiszta égből, érte a for­radalmi gyúanyaggal túlterhelt Olaszországot a fe­bruári forradalom híre ; hogy gyújtani fog, abban senki sem kételkedhetett. A tábornagy harcra készen állott, hanem háborúra még sem szá­mított. Az egész históriában ő talán az egyetlen vezér, ki dolgozó szobájából ment háborúba. Radetzky, f * Gróf Radetzky József született 1766. nov. 2-án a trzebnitzi kastélyban, Csehország klat­­taui kerületében. 1784-ben egy magyar ezredbe lépett mint hadfi; 1788—1789-ben a török hábo­rúban, s 1792—1795 a német­alföldi és rajna mel­­letti háborúban vett részt. 1796-ban kapitány volt és Beaulieu hadsegéde ; ugyan ez esztendőben mint kitűnő­ tiszt, őrnagygyá és az utászkar parancsno­kává lön kinevezve ; a háború 1799-ben ismét meg­kezdésekor, mint Melas hadsegéde, talentuma és bátorsága jutalmául alezredessé lett. 1800-ban a főherceg Albert nevét viselt vasas ezred élén, mint ezredes, a hohenlindeni csatában vitézül harcolván, a béke helyreálltával a város őrségéül kirendelt ez­redével Sopronyba ment, a­honnan az 1805-diki hadjárat kezdetével mint tábornokot Olaszország­ba küldék, hol dandárparancsnoki minőségben Da­­vidovics hadtesténél kitűnő szolgálatokat tett. Az 1809-iki háborúban az ötödik hadtesthez rendel­tetvén, sok csatában jelen volt, s mint altábornagy, a w a­g­r­a­m­i csatában, úgy hasonlólag az austriai hadsereg visszavonulása alkalmával előfordult har­cokban is jeles részt vett. A béke után Radetzky a főhadiszállás-mesteri kar főnökévé és udvari hadi tanácsossá len kinevezve, mely állásában a hadse­reg újjászervezése ügyében hathatósan működött. Az 1813—1815 iki háborúkban mint táborkari fő­nök, kivált Kulmnál, Lipcsénél, La Rothiérenél, jeles szolgálatokat tett; a lipcsei csatában megse­besült. A béke helyreálltával Radetzky, mint hadosz­tály-parancsnok, előbb Sopronyban, azután Budán volt, 1821-diki novemberben várparancsnok lett Olmützben; kevéssel ezelőtt lovassági tábornokká löt kinevezve. Midőn Frimont, az austriai hadse­reg Olaszországban addigi parancsnoka, 1831-ben a hadsereg igazgatása átvétele végett Bécsbe ment, az ő helyébe Radetzky lépett, ki már 60 éves vo­­lt (oly­kor, melyben a legtöbb ember ereje fogy­ni kezd és melyben majd mindenki nyugalomért áhitozik), midőn Olaszország­b­a­n az austral hadsereg parancsnokságát átvette. Ő ellenben — igy ír az „Erinnerungen eines Oesterreichischen Veteranen aus dem italienischen Kriege der Jah­re 1848 und 1849“*) hires és szakértő szerzője — a fiatal ember erejével fáradhatlan tevékenységet, lelki frisseséget és az élet viszonyai oly szeren­(Vége köv.) *„Egy austriai veteran emlékezései az 1848 és 1849-iki o­­laszországi háborúkból. Nyiltposta. Nemes Sz. Udvarhely városa ta­nácsától az előfizetési 12 pftot f. hó 10-dikén kaptuk. Szolgáljon ez nyugtául. Előbbi meg­találás kezünkbe egy sem jött.13

Next