Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)
1858-01-14 / 187. szám
* (Újévi ajándék.) Párisból írják az „Antwerp. Précurseur“-nek: Victoria királyné — ki annyi talentummal és sikerrel foglalkozik a festészettel és Londonban közelebbről is a híres Nadarnál leckéket vett — Eugenia császárnét újévi ajándékul egy sajátkezűleg készített fényképes igen kedves albummal lepte meg. A fényképek Victoria gyermekeit Shakespeare leghírebb darabjai öltözeteiben, Albert herceget, a windsori, továbbá a skótországi balmorali kastélyt, elvégre Osborne Houset (Wight szigetén), ábrázolják. (Színházi krónika.) Jan. 9. „Dózsa György“ a Teleki-féle 1000 aranyra pályázott eredeti történeti dráma 4 felv., írta Jókai Mór. A szerző e jelen drámáján is, mint minden művén, valami szokatlan, sajátságos színezet ömlik el, mely — úgyszólva — bűvös világításban tünteti fel a tárgyakat. A nézőben felköltött érdek egy percig sem csökken itt, sőt folytonosan növekszik; a figyelem mindvégig feszült helyzetben van, anélkül, hogy kifárasztalnék, minek oka: részint az érdekes tárgy, részint ennek nagy gyakorlottságot s meglepő könnyűséget tanúsító kezelése és végre a hatalmas születelve a legszebb költői gondolatokkal. Határozott irányt nem találunk ugyan e műben, valamint a jellem- és szenvedélyrajzok sem elégülnek ki mindenkor, sőt néhol talán egy kis túlzás vagy még torzítás is található, de ezeket kárpótolják a mű egyes szépségei, melyek ha nem is kölcsönöznek örök életet a darabnak, de minden esetre azt még sokáig fentartják a színpadon. — Az előadást, átalán véve, a gyengébbek közé számíthatni. Ji. szereplők közül többen nem bírtak megfelelni szerepeiknek, vagy tévesztve fogták fel azokat. Gyulai, mint Lőrinc diák, leginkább kielégített, valamint Hirtling M. (Rózsa), Bihari (Bornemisza) és Szigeti (Barna) is elég kedvező sikerrel működtek. Ellenben Takács a címszerepben, főként vontatott és töredezett szavalásával s túlzott — de azért a lelki harc küzdelmeit legkevésbé sem ábrázóló — mozdulataival valódi carricaturát csinált Dózsa Györgyből, úgy szintén Lángh B. is Szapolyait, a dölyfös és hatalmas főurat, nagyon gyengén képviselte a színpadon. — A kiállítás elég díszes volt. Közönség nagy számmal. Jan. 10. Szigeti József föllépteül: „Viola“, ez. népszínmű dalokkal 5 felv. b. Eötvös József „Falu jegyzője“ címü regényéből irta Szigeti József. Az óhajtva várt vendéget közönségünk gyakori taps és kihívásokban részesité, melyeket, mint Viola, teljesen megérdemelt. Játéka természetes és facto nem léteznek, mert vagy megsem szenvedtetnek köztök, vagy legalább, mint semmire valók, tökéletesen lenézetnek. Aztán, a téni urak nagy része, az említett jó tulajdonokon felül még gyöngéd, engedékeny, békeszerető természettel is bír, melynél fogva másokkal ingerkedni, vitázni, gorombáskodni, indulatoskodni nem szeret, hanem inkább megvonva, magányban, békében élni óhajt. Úgy de, valld meg igazán: kell-e nektek ily mamlasz ember?! Lajcsi! a közönséges kapacitású ember vagy nem is lehet túlzó, vagy ha annak akar tekintetni, könnyelműnek, pazarlónak, házával, gazdaságával, nejével, gyermekeivel nem gondolónak, gorombának, nyakasnak, vakmerőnek, szájasnak kell lennie, különben fapénzt sem ér! E szép tulajdonaiknak némelyikét leginkább közgyűléseinken vehetni észre, hol az alig négy öt egyénből álló oppositionak legnyomorubb tagja gyakran sorompóba lép s megfoghatlan vakmerőséggel nem csak a kormányt, hanem a 100—200 conservativekből álló egész gyűlést is in solidum úgy lepiszkolja, úgy lehordja, miként nem mestereink tanítványaikat, hanem kanászaink sertéseiket szokják. S mi történik? A conservativek szép szelíden, mérsékelt hangon, okokkal leültetik ugyan a garázda hőst, de egyéb következménye nincs az egész jelenetnek; holott ha egy, akármily tekintélyes conservativ vakmerősködnék ily módon fellépni ott, hol a túlzók hasonló iszonyú túlsúllyal bírnak, bizony minden tagjait összezúznák, vagy dühökben planetán mégis ennék. Azonban a fenebb elősorolt szép tulajdonok a legjelesebb kapacitásu vagy dúsgazdag s főnököknek szánt egyéneikben szükségkép nem kivántatnak meg, mert ha még ezekben is mulhatlanul megkivántatnának, főnökökre nem oly könnyen tehetnének szert, nem lévén ezek közt is mindeniknek kedve ily jeles tulajdonokkal bírni; de bezzeg, annál kedvesebb a főnök, ha benne is feltaláltatnak!— (Folyt, köv.) nemes, minden mozdulatán meglátszik, hogy átérezte szerepét s innen van, hogy azt a legkisebb árnyalatig híven vissza tudja tükrözni. Különösen a sír melletti jelenete gyönyörűen sikerült. Lángh B-né, mint Violáné, szépen oldotta meg feladatát. A ház egészen telve volt. —vk.— Külföldi szemle. London, jan. 7. A legújabb indiai hírek nagyon leverők. Havelock tábornok nov. 25-én vérhasban meghalt. — Windham nov. 27-én Kaupurnál a gyakori hadjutalék által megveretett s szinte egy egész ezredet elvesztett, 3000 sátorral együtt. — Sir Colin Campbell dec. 7-én ugyanazon lázzadókat megverte Kaunpurnál, 16 ágyút, hadiszereket, élelemkészletet, s az öszszes podgyászt elvette. Nem hivatalos tudósítások szerint, Sir Colin 100,000 insurgenstől körülvéve, kénytelen volt magát kis seregével keresztül vágni és Kaupurba visszavonulni. A Luckne előbbi felmentése által megszabadított nők s gyermekek szerencsésen Allahabadba érkeztek. — Kanton ellen megtámadást várnak. Jan. 5. A mai Times Angolország és Amerika pénzügyi állását igen kedvezőnek festi. — A bank éppen most a discontot 8-ról 6 percentre szállita le. London, jan. 3. Az Observer lord Stratford de Redcliffe visszalépéséről, mint határozott tényről szól, anélkül azonban, hogy utódát megnevezné. A Globe ugyan ezt épp oly határozottan kétségbe vonja. — A „Medical Times“ írja: Egy orvos barátunkat egy Indiából közelebbről hazaérkezett úrhölgyhez hitták, kit a spahik orrától fosztottak meg. Három éves gyermekének kezét, lábát vágták el és megfejthetlen, mikép tudott ezen elbénítás után még életben maradni. Ezen család nevelőnője mindkét füle veszteségével érte be, miket a spahik azért vágtak le, hogy fülbevalóit birtokukba ejthessék. Egy más idevaló orvos megint más hölgyet gyógyít, kinek szintén két fülét vágták le és orrát hasították föl. Ennek három gyermeke vakon érkezett haza, mert a spahik szemüket szúrták ki. Teljes hitelt érdemlő más úri asszony megint beszéli, hogy Kalkuttában több hölgy van, kikkel oly embertelenül bántak, miszerint nevöket semmi áron megmondani nem akarják és angolországi rokonaikra nézve meghaltaknak kívánnak tartatni. Kalkuttába sok oly gyermeket hoztak, kiknek szüleiről mit sem tudnak. A gyermekek egyike csak annyit tudott mondani, hogy ő „mama kedvence“ volt. Ki tudja, fogják e valaha e szegénykék származását kipuhatolni?“ Páris, jan. 4. A N. Pr. Z. m. é. júniusban említést tett egy Austria és Angolország közti szövetségről, mely szerint Angolország Austria olaaszországi birtokait minden megtámadás ellen biztosítani ígérte volna. Most a „Spectateur“ is megengedi ezen szövetség lételét, de azon módosítással, hogy a szövetség nem csak Olaszországra vonatkozólag, hanem olyformán köttetett, hogy mindkét hatalmasság kölcsönös segélyt ígér egymásnak netaláni megtámadtatás esetében és hogy egyik a másikkal való előleges tanácskozás nélkül semmit sem fog tenni. A kérdéses szövetség tehát valóságos alliance, melynek részére Poroszországot is megnyerni igyekeztek. Az utóbbi hatalom kész lesz vala a szövetségbe lépni, ha az orosz császár csatlakozását kieszközölhette volna, amiért is a porosz király a weimari találkozás létrejöttén is iparkodott; mindazonáltal Oroszország — úgy látszik — most eleve minden combinatiotól távol tartja magát. — A Spectateurnek az állítólagos austriaiangol szerződésre vonatkozó cikkét Guizotnak tulajdonítják. A félhivatalos lapok tagadása dacára az említett lap ragaszkodik állításához: esős felfogását egyesítette, mely nála minden habozást kizárt. Ő az austriai hadsereg erős oldalát ismerte, de annak gyengéjét is; az elsőt emelni, a másikat megjavítani igyekezett, s bármennyi akadály, bármennyi nehézség , gördült is legyen törekvése útjába, az őt se zavarba nem hozhatta, se vissza nem iljeszthette. A béke alatti parancsnoksága folyamában szerzett egyik nagy érdeme az erély, mellyel Verona várrá alakítását sürgette és folytatta, mely esetben nagy ellentállással találkozott. 1836-ban tábornagygyá lön kinevezve. „Valóban különös a szerencse, mely e férfit kisérte“ — írja Schönhals tábornok — és mely szerint ő maga élvezhette a gyümölcsöket, melyekkel ezen védbástya Austria olasz uralkodását még csak elméletileg kecsegtette.“ Veronában gyűjtötte ” egybe és rendezte szétszórt hadi erejét; innen indult ki Carlo Alberto legyőzésére, s innen hódította meg ismét Olaszországot. Valamint a légiók Roma kapuiból, úgy vonultak ki Austria ezredei Verona kapuin Olaszország meghódoltatására s a forradalom elfojtására. Veronában volt az austriai birodalom súlypontja. Tizenhat évi főparancsnoksága alatt gróf Radetzky a közelgő harcot a hadi vezér látnoki tehetségével előre látta volt és minden előkészületei: Verona, Milano és Venezia megerősítése, egy nagy és harcképes hadsereg fentartása, a stratégiai hadgyakorlatok azon helyeken, melyek Olaszország védelmezése alapelveinél fogva véres ütközetek küzdhomokául vannak kijelölve, mutaták, mily biztonsággal számított ő ezen eseményekre. Az olasz mozgalom már 1847-ben vette kezdetét; váratlanul, mint a villám tiszta égből, érte a forradalmi gyúanyaggal túlterhelt Olaszországot a februári forradalom híre ; hogy gyújtani fog, abban senki sem kételkedhetett. A tábornagy harcra készen állott, hanem háborúra még sem számított. Az egész históriában ő talán az egyetlen vezér, ki dolgozó szobájából ment háborúba. Radetzky, f * Gróf Radetzky József született 1766. nov. 2-án a trzebnitzi kastélyban, Csehország klattaui kerületében. 1784-ben egy magyar ezredbe lépett mint hadfi; 1788—1789-ben a török háborúban, s 1792—1795 a németalföldi és rajna melletti háborúban vett részt. 1796-ban kapitány volt és Beaulieu hadsegéde ; ugyan ez esztendőben mint kitűnő tiszt, őrnagygyá és az utászkar parancsnokává lön kinevezve ; a háború 1799-ben ismét megkezdésekor, mint Melas hadsegéde, talentuma és bátorsága jutalmául alezredessé lett. 1800-ban a főherceg Albert nevét viselt vasas ezred élén, mint ezredes, a hohenlindeni csatában vitézül harcolván, a béke helyreálltával a város őrségéül kirendelt ezredével Sopronyba ment, ahonnan az 1805-diki hadjárat kezdetével mint tábornokot Olaszországba küldék, hol dandárparancsnoki minőségben Davidovics hadtesténél kitűnő szolgálatokat tett. Az 1809-iki háborúban az ötödik hadtesthez rendeltetvén, sok csatában jelen volt, s mint altábornagy, a w agrami csatában, úgy hasonlólag az austriai hadsereg visszavonulása alkalmával előfordult harcokban is jeles részt vett. A béke után Radetzky a főhadiszállás-mesteri kar főnökévé és udvari hadi tanácsossá len kinevezve, mely állásában a hadsereg újjászervezése ügyében hathatósan működött. Az 1813—1815 iki háborúkban mint táborkari főnök, kivált Kulmnál, Lipcsénél, La Rothiérenél, jeles szolgálatokat tett; a lipcsei csatában megsebesült. A béke helyreálltával Radetzky, mint hadosztály-parancsnok, előbb Sopronyban, azután Budán volt, 1821-diki novemberben várparancsnok lett Olmützben; kevéssel ezelőtt lovassági tábornokká löt kinevezve. Midőn Frimont, az austriai hadsereg Olaszországban addigi parancsnoka, 1831-ben a hadsereg igazgatása átvétele végett Bécsbe ment, az ő helyébe Radetzky lépett, ki már 60 éves volt (olykor, melyben a legtöbb ember ereje fogyni kezd és melyben majd mindenki nyugalomért áhitozik), midőn Olaszországban az austral hadsereg parancsnokságát átvette. Ő ellenben — igy ír az „Erinnerungen eines Oesterreichischen Veteranen aus dem italienischen Kriege der Jahre 1848 und 1849“*) hires és szakértő szerzője — a fiatal ember erejével fáradhatlan tevékenységet, lelki frisseséget és az élet viszonyai oly szeren(Vége köv.) *„Egy austriai veteran emlékezései az 1848 és 1849-iki olaszországi háborúkból. Nyiltposta. Nemes Sz. Udvarhely városa tanácsától az előfizetési 12 pftot f. hó 10-dikén kaptuk. Szolgáljon ez nyugtául. Előbbi megtalálás kezünkbe egy sem jött.13