Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)
1858-05-23 / 224. szám
mérsékelteket Azonban, leszámítva a neveket, hihető, hogy van valami a dologban. A budget, mint egy belépillantás mutatja, csalárd számításokon alapszik, az egyensúly hazugság, a hivatalnokok számát 1000-rel szaporították, államadósságlevelek kibocsátása ezen évben az állam által fizetett kamatokat 25 —30 millióval fogja szaporítani. A papírávak visszaadása által, az állam a legfontosabb jövedelemforrástól esett el. A zavarból még csak két eszköz, az adók és a függő adósság növelése által lehet szabadulni.—Toledo, az egykori császári város, annak, ki a mozdonyt először kapuja elé fogná vinni, 70000 piaster ajándékot ígért. 2-dikán Salamanca, a vaspályával a városhoz ért és a mayor, a város nevében, átadta neki az ígért összeget. Madridi tudósítások jelentik, hogy tegnap a cortes-gyűlés ülései 1858-ra bezárattak. Herrera követ belügyiministerré neveztetett ki. Montenegro. Párisból f. hó 16-ról jelenti, a „Moniteur“, hogy a szétvert török hadsereg romjai nagy rendetlenségben vonultak vissza Trebinjébe (Hercegovina főhelye). Arról is értesít a hivatalos lap, hogy „Algesiras“ és „Eylau“ linea-gőzösök f. hó 14-kén Toulont elhagyták s az adriai tengerre vitorláztak. Azt is tudatja később a hivatalos lap, hogy a szultán végre Franciaország tanácsainak engedve, f. hó 14-dikén parancsot adott az ellenségeskedések megszüntetésére. A Wiener 7. tekintve a Danilo fejdelem által Fr. országtól kapott ösztönzéseket, megjegyzi, hogy ha csakugyan egyesség jó létre, azért az érdemet Fr. ország magának jogosan nem tulajdoníthatja. — Egy triesti máj. 17-diki telegramm szerint raguzai magánhírek jelentik, hogy a montenegróiak egy része, miután a prédát elosztották, hegyeikbe vonultak, de egy banda Vukalovics vezérlete alatt, egyesülve boznai és grahovoi lakovaló, mint a kis tyúktolvaj. A második személyiség, kit nem akarok mellőzni, „magyar őrnagy“ volt, amint magát nevezte és mindenkinek bemutatta. Egyiknél szivart kért s nem mulasztá el a mellett elmondani, hogy ő Bem vezérkarában őrnagy s a nagy magyar követje volt; azután másikhoz ment szivarját meggyujtani, magát ugyanazon szavakkal mutatva be, és ha egy hajó inassal találkozott, azt is elfogta és valami utasítást kért tőle, tudtára adván, hogy ő magyar őrnagy, oly férfin, minő még soha sem utazott a „Humboldt“-on. Az egyiket kérdezte: várjon látta a nagy bábhoz? a másikat, ha tudja-e ki volt követje a magas Portánál? Képzeljünk egy középnagyságú férfiút, apró, szúró szemekkel és kiálló pofacsontokkal, ki szüntelen kezeit dörzsölte, ha magát alázatosan nagynak csinálta. Jóllehet csak magyar őrnagynak adta ki magát, mindazonáltal erősítette, hogy ő, bár minek nézzék is, született lengyel és van egy nagybátyja, ki orosz szolgálatban államtanácsos és kinek kegyét forradalmi működései által annyira elvesztette, hogy többé mit sem akar róla tudni, noha az Uraiban aranybányák felett rendelkezik. Minthogy akkor a Koth-láz még mindenütt hevesen dúlt és — mint már megjegyeztük — a „Humboldt“ csak rövid idő előtt vitte át a nagy magyart, tehát a lengyel úr is hasznosabbnak tartotta, mint magyar őrnagy utazni s a mellett az uralgó rokonszenveket a legjobban kizsákmányolni. Katli ingyen hajózott átgondolta magában, miért ne én is, én, ki Konstancinápolyban második énje voltam! És igy Havreban a kapitánytól a konzulhoz, a konzultól ismét a kapitányvagy ügynökhöz futott s mindeniknek elbeszélte bámulandó élettörténetét, mig végre az ügynököt meglágyította és ez, hogy tőle szabaduljon, a hajóbért neki 800 frankról 200-ra szállította. E 200 frankot aztán egy New- Yorkban lakó schweizi kereskedő-segédtől kölcsönözte, ki roppant megtiszteltetésnek tartotta, hogy az őrnagy ur, az odaadó csodálat e gyenge jelét tőle elfogadta. Miután az őrnagy nem tudott angolul és a schweizi segéd oly késznek mutatkozott, tehát felhasználta ezt az őrnagy ur — és a segéd soha sem mulasztotta el, az őrnagyot e címmel szólítani—a jelenlévő ameriaiaknak tolmácsolni a fényes tetteket, melyeket állítólag Bem alatt, Erdélyben elkövetett. Ámbár átalában megvetéssel beszélt a németekről mégis — ha nem csalódom — a közönséges német Beck volt az ő neve. Már egészen arra voltunk készülve, hogy valamely régi lengyel vagy magyar nemes nemzetiség nevét halljuk és azért nagy volt kiábrándulásunk. Mégis az ő címjei és irományaival a legkiterjedtebb utazásokat tette, azokkal, mint a mesterlegény szolgálati könyvecskéjével, keresztül hatott Törökországon; az amerikai fregat„Mis- ‘sissippi“-n szabad átkelést nyert Franciaországba és aztán Marseille-től Párisig abra- ■ kolta magát velök, sehol nem mulasztva el a forradalmi érzelmű hatóságoknál tiszteletét tenni, míg végre szerencsés volt az ottani amerikai követség egykori titkárának rokonszenvét megnyerni és azt, két év alatt, ereje szerint kizsákmányolni. December 2. — amint mondotta — végre elvette kedvét a Párisban tovább maradástól és akkor elhatározta, ugyanazon előnyös feltételek alatt, megkísérleni az átutazást Amerikába. Elutazása előtt a város celebritásaihoz futott és azoktól, rimánykodásai által, az új világ legtekintélyesebb személyeihez egész három ajánlólevelet szerzett. Sokan, például Cousin, elég gyengék voltak kérését teljesíteni, vagy barátjaik által teljesítetni. Ha ő emberét a fenebbi körülmények közlése által eléggé meglágyítva gondolta, akkor sírni kezdett, állítván, hogy nejét a kozákok kezei között kellett hagynia és még hírt sem hallhat felőle. Azután pedig kinyitotta a magával hordott piszkos és kierőszakolt papir-csomagot. E rongy-papirok, melyeket az „őrnagy ur“ előmutatott s mint ereklyéket őrzött, minden kivétel nélkül nagyon tökéletlen német vagy francia nyelven voltak fogalmazva úgy, mintha egy szobaleány bizonyítványait olvasta volna az ember. Ha valaki mégis kétkedni látszott, akkor az őrnagy, egy trónnal irt papírszeletet vont ki irományai közül, átadta a körülállóknak és erősítette, hogy az egészen és valóban Ruth saját keze által van irva s nagyon bizalmas diplomatiai küldetést foglal magában. Amint a papír kezembe jutott, úgy találtam, hogy az meglehetős piszkos megbízásra vonatkozik. Ez iromány nyilvánossá tételének, az őrnagy számítása ellenére, nem volt oly sikere, mint attól várt. Dacára a magyar iránti vakbuzgóságnak, mellyel a jelenlévők többsége még áthatva volt, rész néven vették, hogy ő ily titokkal akar tőkepénzt csinálni. Mi engem illetett, nekem okaim voltak gyanítani, hogy ez is, mint az őrnagy többi összes papír-rongyai, saját gyártmányai voltak. De elég erről. ... A tenger hasonlít egy forró égövi kígyóhoz, mely darabig nyugodtan hever a napfényen, aztán egy kanyarodással, egy mozzanattal vészthozólag felpattan. Egyik percben úgy''mosolyog reánk, mint a földre hullott égboltozat, mint az örökkévalóság meg nem zavart tükre, míg a másikban minden szörnyeit a mélységből a felszínre veti. Ezt nem sokára alaposan kellett tapasztalnunk. Már 15-dik délutánján és a legtündöklőbb napfénynél fehér szélvészmadarak (Möwe) mutatkoztak, melyek a ,,Humboldt“-ot baljósló szellemekként zsibongták körül. A jártasok már tudták, mit jelentettek azok és a kapitányt szokatlan eréllyel láttuk parancsokat osztani s mindenütt személyesen jelen lenni. Éjjel a hajó mozgásáról éreztük, mily hatalmasan kifejlődött már a vihar s a mint végre kivirradott, a vendégek fele a reggelitől elmaradt. Ha a vihar keresztülvonuló lett volna, mint ezen évszakban szokott lenni, akkor nehezen említeném meg is. De tizennégy nap és tizennégy éjjig tartott és előttem e percig annyira elfelejthetlen, még füleimben is, mint már majd hat év előtt. (Folyt, köv.) sokkal, a környék török falait kirabolta és leégette, Klobukot is blokádozza. — Hussein pasa kezébe Danilo biztosának egy írása került, miből kitűnnek, hogy 13-dikán a montenegróiak fegyverszünet alatt tették támadásukat, mikor a törökök Grahovóból éppen Klobuk felé vonultak volna vissza. Bozniában is a keresztények több helyt összegyülekeztek. A mozgalom terjedőben van. Triest, máj. 15. Raguzából ide érkezett újabb magántudósítások szerint a montenegróiak f. hó 13-kán, napfeljöttekor a törökök háta mögött egy élelmi szállítmányt megtámadtak, melyet, miután az egész őrkíséret levágatott, hatalmukba kerítettek. E közben a török tábor parancsnoka a slira ködöt fel akarta használni, s állomásáról viszszavonulni, azonban a montenegróiak, kik ezen mozdulatot észrevették, a török csapatokat túlszárnyalták, két osztályra szakasztották , s Klobuk s Korcenich felé nyomták. Feruk-pasáról azt beszélik, hogy megöletett, vagy elfogatott. Trebinjében nagy rémülés uralkodott. — Máj. 16. Raguzából kelt újabb magántudósítások jelentik : Ferik Husszein pasa Trebinjébe érkezett, hol eddig elő mintegy 2000 főnyi rendes csapatokat gyűjtött össze. A törökök vesztesége hír szerint körülbelől 1,000 főre ment a rendes csapatokból; egy pasa is a holtak közt lenne; a basibozukok veszteségéről semmi közelebbi részletet sem tudhatni. Trebinje elleni megtámadástól nem félnek, s a törökök megveretését a montenegróiak árulásának tulajdonítják. Hir szerint Husszein pasa nem akar tovább visszavonulni, s a legújabban jött 3500 főnyi erősítések rövid időn megérkezését várja. Angiidban minister crisis van. De azért a fenálló ministerium nem látszik veszélyben forogni, mert nem igen van, ki helyét elfoglalja.London. A Mellemet Bey (Bangya) elleni per irományai Londonba megérkeztek. Az Aberdiben f. évi jan. 20-kan a Cserkeszföldön szolgáló lengyel légió haditörvényszéke által kimondott ítélet — így hangzik: Mellemet Bey (alias ilosfalvai Bangya János) ezredes vallomásának, mely a jan. 2, 3, 4, 5, 6, 7 és ll-diki ülésekben felolvastatott, tekintetbevétele és a tanuk jan. 9-diki kihallgatása után, a hadi törvényszék, mai ülésében, Mellemet Beyre, saját és a tanuk vallomása alapján, a honárulást és az ellenséggel titkos levelezést bebizonyultnak és öt elvetemültnek (infame) nyilvánítja, rangjától megfosztja és egyhangúlag halálra ítéli. (Aláírva :) Becker János, közember. Turteltaub Filep, bombavető. Bedneszeck Mátyás, altiszt. Linowski Otto, tüzér. Stock Ferenc, alhadnagy. Kryskiewitz Antal, alhadnagy. Zawadski Leo, tüzér, Tanczkowski Stanislaus, őrvezető. Hamaniski János, altiott. Michiki Sándor, őrnagy, Wistocki Kázmér, alhadnagy, Aranoski József, hadnagy, Stankiewitz Péter, százados, Lapinski Teophil, ezredes. A tanú, Mustapha Natkhuazból, ki Bangyától a kozák tábornok Philipsonhoz Anapába többször vitt volna leveleket és ettől vissza feleleteket, utolsó alkalommal Philipsont nem találta meg, a levelet visszavitte és az előtte gyanússá vált közlekedést feljelentette. A levél tartalma ez : „Nem állna-e Oroszország érdekében, Cirkassiával megbékélni ? Lehet, hogy a síkságot egy pillanatra és tetemes erőfeszítéssel meghódíthatni, de soha nem a hegyeket, e természetes sziklaerődöket. Az orosz ágyúk többé nem teszik a régi benyomást. A cserkesz tüzérség elegendőleg fog felelni az orosznak. A cserkeszek többé nem azok, amik öt év előtt voltak; egy kisded, rendes hadierő által támogatva, oly jól vívnak mint az oroszok s vallásuk és hazájukért az utolsó emberig fognak vívni. Nem lenne-e jobb, a szabadságnak legalább szinét engedni nekik ? Cserkeszföldet benszülött fejedelem és e fejedelmet orosz véduraság alá állítani ? Röviden Cirkassiát talán azzá csinálni, ami Georgia ? Ha a cserkeszföld egyszer szorosan össze van kapcsolva Oroszországgal, akkor az utak, Anatólia és India felé, az oroszoknak nyitva állanak.