Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)

1858-07-01 / 235. szám

Kolozsvár 285. A h­irdetétek­ négyszer hasábozott sorának ára 41 penge krajcár s ezenkívül mindenkori beiktatásért 1& plír. kincstári adó. Vidéki hirdetésekké egyszersmind a díj ,is beküldendő. Megjelenik e lap hetenként kétszer vasárn­ap és Cel­­tUrtil hsm­. Előfizethetni minden postahivatalnál b­é­r­­mentes levélben vagy helyben a szerkesztői szál­láson a kis Szamos mellett, az úgy nevezett B­a­y­e­r­­kert 413.sz.alatt, egy év­re 13. félévre ti. negyed­évre ,s pfttal (Harmad-évi folyam.) Herceg SCHWARZENBERG KÁROLY cs. kir. lovassági tá­bornok, arany gyapjas vitéz, a vas­korona-, Leopold- és több más vitézi rendek commandeurje, lovagja és vitéze, a 19-dik gyalog­ez­red tulajdonosa, a 12-dik gyalog haditest parancsnoka , magassága ERDÉLY FŐKORMÁNYZÓJA ÉS PARANCSOLÓ TÁBORNOKA NINCS TŐRRE! A kérlelhetlen halál június 25-kén d. u. 2­0. órakor találta érte 57-dik évében Bécsben, hová Carlsbadból, gyökeresen megrendült egéssége helyreállítása végett utazott volt vissza. Olvasóinkhoz, mielőtt e lapokat vennék, már elhatott leverő hire a nagy csapásnak, melyet a fejedelem és az ország oly várat­lanul szenvedett. A boldogult egy valódi nagy úr és jó ember, az uralkodó és a nép barátja, jó katona, jó polgár és kitűnő hadvezér volt. Igazgatása alatti jó tetteinek emléke Erdélyben hosszas idők­ig fog fenmaradni; a földbirtokosok hálája soha el nem mulhatik. Áldott légyen örökre emlékezete! Temetési pompája Bécsben m. hétfőn volt d. u. 2 órakor. Hű­lt tetemeit azonnal Cseh­országba Wittingauba szállították a hercegi sírboltba. A gyász isteni tisztelet hazánkban f. hó 6­ dikán egyszerre fog véghez menni minden oly helységekben, hol közigazgatási hivatalok vannak. Kolozsvárit hétfőn reg. 10 órakor a piaci templomban. ............................................................................. iimimmmmmmimmmmmmmmmummm (A selyemtenyésztés) az Erdélyben örök­ké felejthetetlen kormányzó Schwarzenberg herceg ösztönzése és gondossága következé­sében mindinkább elterjed és a nagy boldo­gult dicskoszomjában bár a legszerényebb, de nem a legkevésbé tertós emlény­virág helyét fogja örökké elfoglalni. Azon kívül, hogy a székely- és szászföldön már minden községnek eperfa-iskolái vannak, a gyakor­lati oktatás is Kolozsvárt­ két félgymnasi­­umban van már folyamatban, sőt — ha nem csalódunk — Szebenben is. Az Erzsébetváros környékén és másutt indított selyemtenyészi kezdemények az idén, hihetőleg oly kedvező eredményűek lesznek már, hogy abból a több nagy földbirtokosok helyein használatlanul éledő százezernyi eperfák célra fordítására is a tulajdonosok ösztönt fognak meríteni.— Ez örvendetes kilátást nekünk egy helybeli, kolozsvári szép példa nyújtja, mely nagy részben hasonlag a boldogult herceg kor­mányzó személyes ösztönzésének köszöni lé­telét. Özvegy Barabás Károlyné, az idevaló iparos polgár Taufferek családjából ugyan­is, miután a magas néhai tavaly kegyes volt csekély kezdeményét megszemlélni, az idén oly dicséretes buzgalommal fogott a selyem­­tenyésztéshez — bár saját eper­fái még nincse­nek is — hogy már most 60 —70 font selyem­­gubot reméllh­et. Senki, a­ki a csekély fárad­ságot nem sajnállotta, e kis selyemtenyészdét a Szamos partján, az úgynevezett Tauffer­­hídnál, megszemlélni, öröm és megelégedés nélkül nem hagyhatta el azt az iparkodó nő igyekezete és sikere felett. Egésségesebb, szebb selyem­hernyókat, nagyobb és gyönyö­rűbb gubákat még festve sem lehet látni. Ennyi siker egy konyha pitvarában, egy özvegy asszony által előidézve, mindenkit meggyőzhet arról, hogy a selyemtenyésztés hazánk minden lakosának bőven kifizetné az adók minden nemeit és még tetemes köl­tőpénzt is hagyna a zsebben, ha egy évben 6 hetet felesége, gyermekei, vagy hozzátar­tozói által arra szenteltetni nem restellene. * (Gőz­hajó a Szamoson — majd az erdélyi Maroson —.) A vasutak szaporodnak, a gőz­közlekedés mind jobban szerteterjed ez: az egykor egyedül uralkodó ,,szabadalmazott Du­na-gőzhaj­ózó társasága a Duna hajózása fel­szabadítása nélkül is, tettleg elveszti a gőz­­szállítás egyedülvaló használatának kiváltsá­gát Magyarországon,­mert a gőz­szekerek versenyét eltiltani nem lehet. A büszke óriás­­fuvaros eleinte sokáig megvetett minden fo­lyót a Dunán kívül, — hiába való volt min­den sopánkodása a parti lakosoknak, hajó­vezetői — hajdan kapitányok — valódi kis királyok, irigység tárgyai voltak. Az első vasút beindult Bécstől Pest felé: a grőz­ fuva­­ros megalázta magát a Tiszára Szolnokig, és a mint a locomotiv mind közelebb kö­zelebb jött és zakatolásával mind inkább za­varta nyugalmát, ő is mind tovább tovább vonult, majd Tokajig, majd Naményig a Ti­szán, aztán átkalandozott a Drávára Eszékig, — sőt, a mint a locomotiv, e fáradhatlan ül­dözője, mind jobban szerteszét kezdett ba­rangolni, ő is átkalandozott a Szávára, majd a Marosra Aradig s ime, most midőn ellen­sége Debrecenig, NI. Váradig haladott és Szathmárra s még tovább készül, — ő is siet állomást foglalni és egyszerre csak megjele­nik Szathmáron! Ezelőtt 20 évvel kinevette volna azt, ki neki ily indítványt teszen. Június 12-dike volt a nagy nap, mikor a kis „Her­mine“ gőzös Szathmáron megállapodott és oly örömet okozott a jó szath­mári népnek, minőt csak Árpád vagy Széchenyi megjele­nése okozhatna. Processióval mentek a partra, szépen, fejéren felöltöztetett asszonyságokat koszorúkkal küldöttek a locomotiv által ker­getett hajóra, megtisztelni és jutalmazni an­nak tiszteit. Ezentúl már nem lesz a bőség­ben szegénység Szathmár megyében, írja egy ottani levelező.... Minő ájtatosság, mily el­ragadtatás a kalkuláló ipar szellemétől! Mily pompás, táplálékony takarmány Mammon tel­hetetlen gyomrának ! — Már most eljő a lo­comotiv még ez idén, Aradig; a vizi fuvaros ott van már s mielőtt amaz a hegyeken be­érkeznék Erdélybe, ben lesz ő Károly-Fejér­­várnál. A maros-szabályozási állomásokat ép­pen rendezik, a hozzávaló eszközök kiállí­tására a csőd ki van már hirdetve. Hadd jöjjenek! Isten hozza!! * (A büntető törvényszék) ülés­terme múlt pénteken egy érdekes nyilvános végtárgya­­lásnak volt színhelye. A vádlott, egy 22 éves fia­tal kolozsvári csizmadia T. Ferenc; a vádló a sta­tus, mert az egyenesen érdeklettet a vádlott örök­re elnémította volt; a corpus delicti egy fiatal, a földbe már gyökereket vert volt fűzfa, oly roppant bot, minővel hajdan Herkules sem fogott hihető­leg sétálni, — szintúgy nyögött alatta a zöld asz­tal , a védő Pataki József országos ügyvéd. A vád­lott, ki magyarkában és fejér pantalonban állott két teljesen fegyverzett csendőr között, élete és ha­lála urai előtt, a közbeszéd szerint, múlt tavaszon egy korcsmában, nem messze a Szamostól három hidelves paraszttal illogatott, ezek a maguk mód­­j­a szerint ékeskedtek vele, ingerelték, boszantot-

Next