Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)
1858-09-19 / 258. szám
ha a hatósági engedélyt megnyerné, a kereskedésre nézve átalában nagy horderejű lenne. Az ügy következő : A bonyhádi cs. k. szolgabirói hivatal értesítette a kamarát, hogy az ottani kereskedő Mayer Rothmüller ellen nyitott csőd, az összes hitelezőkkel időközben létrejött tökéletes kiegyezkedés után megszűntnek van nyilvánítva, és kereskedésének folytatása a pénzalap kimutatásáig ideiglenesen megengedtetett. A kamara azonban úgy vélekedett, hogy azt nem lehet megengedni, miután az ideiglenes csődrendtartás 205-dik §-a alól, hogy t. i. az eladósodott minden esetben tartozik kimutatni, hogy szerezte azon vagyont, amely által képes lett, a törvényes feltételeket teljesíteni, új adósságokba keveredés nélkül — semmi kivételt sem szabad tenni, azért nem csak Mayer Rothmüller, hanem átalában minden kiegyezett csődjelentő üzletét, hol üzleti tőke van kiszabva, előbb nem folytathatja, vagy ahoz hasonló újat nem kezdhet, míg a kereskedelmi és iparkamara előtt tőkepénzét ismét illőleg ki nem mutatta. Az eddig tett észrevételek szerint azonban úgy látszik, hogy e kelléknek a gyakorlatban nem tesznek eleget, mivel ma a számtalan csődjelentők többnyire egy gyalázatos kiegyezkedés után üzletüket nem sokára ismét akadálytalanul folytathatják, anélkül, hogy tudni lehetne: becsületes módon szereztek-e ahhoz vagyont maguknak ? Miután az ilyen állapot további tűrése a már különben is nagyon meggyengített kereskedelmi hitelt egészen összetörné, tehát a kamara sürgetőleg indíttatva érezte magát, a magas helytartósági osztályt kérni, méltóztassék utasítani az első folyamodású ipari hatóságokat, hogy a kiegyezett csődjelentők kereskedésének folytatását csak azon esetben engedjék meg ismét, ha a meghatározott alaptőke leírását és annak adósságmentes szerzését a kereskedelmi és iparkamara előtt illőleg ki fogják mutatni. Humboldt Sándor az angol királyné minapi Berlinben léte alkalmával személyesen kérte ő felsége védelmét a csaknem nyom nélkül eltűnt tr. Vogel számára, aki Afrikát utazza. Ennek következtében hatósabb új rendszabályokhoz fognak nyúlni, újból arra való gyorsköveteket fognak küldeni Wadaiba, szóval még egyszer meg fognak kísérteni minden lehetőt, hogy a merész utazóról tudomást szerezzenek. — „Malmesbury lord“, így ír Humboldt az utazó apjának, igazgatójr. Vogelnek Lipcsében, még azonkívül megígérte, hogy a Tripoliban székelő consult (Herman colonelt) arra fogja utasítni, hogy, ön és kedves családja minél korábbi megnyugtatása végett, minden tudósítását ne küldje előbb Angolhonba, hanem Triestből egyenesen hozzám. ... A vigasztalás felülről fog jöni hozzánk. Én ezt megmondván önnek édes kötelességet teljesítek, és reményt táplálok. Hiszen én is olvastam Párizsba érkezvén, hogy a déli tengeren elvesztem, és amikor egy este Crillon herceghez a szobába léptem, és párizsi szokás szerint bekiáltották nevemet az ajtón, egy sikoltás hallatszott és egy hölgy elájult. E hölgy Lapeyrouse asszony volt, a kinél nevem, mint egy kisértet neve, mély fájdalommal megújította férje emlékét.“ — Humboldt különben reményt táplál, hogy az eddig nyom nélkül Indiában eltűnt utazó Schlagintvveit Adolf is még él. * A hivatalos „Hannov. Zrg“ sürgősen tanácsolja földjeinek, hogy ne vándoroljanak ki Magyarországra. Az illető tudósításban többek közt megmondja, hogy a hannoveraiak három német telepet alapítottak Magyarországon, de már a föld megvásárlásában erősen meghúzták őket: az első telep T. Sz. Miklós községében 300 hold földért 300,000 ftot fizetett, másfelől az ügynökök is sok tekintetben megcsalták őket, és most a végén a rosz aratás csekély reményeiket is meghiúsította. * 1857-ben Új-Déli-Wales (Australia) 48,815 uncia aranyat vitt ki 185,138 font sterling értékben, Victoria pedig (Kalifornia) 2720,655 unciát 10,806,260 font sterling értékben. Összesen e két telep 1851 májustól 1857 december végéig kivitt 17,023,413 uncia aranyat, amelynek értékét 64,122,860 font sterlingre teszik. * Kivételképpen tán a szépnemre nézve is érdekesek a legújabb statistikai tudósítások Victoriából, amelyek szerint 134,000 férfival több van ott mint nő, mert 470,000 fő között 302,000 a férfi és csak 168,000 a nő, még pedig megjegyzendő, hogy e 134,000 ifju legény többnyire igen tisztességesen tudná eltartani nejét — ha volna. K o r o z s, sept. 16. Méhszüretünk tegnapelőtt lefolya, eladatott nálunk 50 vederni lépesméz, vedre 5 piton. A méhekre nézve ezen év felette szegény volt; június elejn, úgy augustus végén is pusztultak hasméhek el táphiány miatt, a hideg és esős idő így bánik a méhekkel. Újra tartünk farkas vadászatot, de a sánta farkas fiai közül egyet sem kapunk meg. Sz. szívvel láttak a különböző intézetekben, de már itt úgy érzük magunkat mintha külön háztájt tartó testvérünknél volnánk látogatóban. Nem a saját fészek az, s még is oly kedvesen otthonos. A kedélyes osztrák is nyilt szívvel fogad, de itt testvérkarok tárulnak ki ölelésedre s e kis szó : „erdélyi“ oly varázskulcs, mely a legkomorabb arcot is mosolyra nyitja fel, arról biztositóra, hogy jó szívvel látnak. Mi is e két napot a kegyeletnek akarván szentelni és annak, mi az iskolatéren reánk nézve érdekes, több irói celebritásnál tisztelkedve, a pesti főgymnasiumot és mindenek előtt a mi kedves Lonkaynkat látogattuk meg. Valóban lélekemelő oly férfiakkal, kik hivatásuk magasztosságát még elhaladt korban is ifjú tűzzel érzik, a tanügyet érdeklő tárgyakról társalogni. E nemes társalgás néhány perceit többre becsülheted és kell is hogy becsüld a mindennapiság minden elveinél. Az igazgató, nyájas szavai által a legelvontabb tárgyakról való beszédjét is kedvessé, Szaboky Jr. az itteni legényegylet elnöke mindent, a meleg érzés zománca által érdekessé tettek, de legnagyobb hatással vala ránk Szepesy Imrének ama tüze, mellyel az iskolában az éneket ápolja. Templomi, hangjegyekre tett énekekkel ellátott, már második kiadást nyert imakönyve, énekiskolája, szívemelő és derítő énekei, két és négy hangra zongora-kísérettel, valóban megérdemlik, hogy minden tanodában használtassanak.Az imakönyvet mintául, az énekekből 50 példányt használatul viszek, mert a hangjegyek hibás leiatása, az annyira igénybe vett időnek vesztegetése egyedül ily után kikerülhetők. Éljen azért a derék tanár, ki az ifjúság e szívnemesítő tanulmánya körül ily buzgón fáradoz. Lonkayról mit mondjak? Sokat, igen sokat kellene mondanom. De a barátság viszonya szerénységre int és igy csak azt mondom : Isten éltesse sokáig kedves övéivel együtt ! S most kisérj Vidacs gyárába! Mi e gyárban legjobban esett, az a látni kivánt gépek hiánya volt. Hogyhogy? fogod kérdezni, és bizonyosan mosolyogni fogsz, ha a feleletben a hiány okát is hallod : elfogyott, nem győzzük. Pedig e gyárban a mellett, hogy gőzzel dolgoznak, 160 ember foglalkozik. Lám Magyarországon tehát gazdászati tekintetben is haladnak. A művészetet pártolják, Pest egyik legszebb épülete a reáltanoda, a gazdasági eszközöket nagyban veszik, a pusztákon százával építik az iskolákat, nem mind szép-e ez ? Szép , de még szebb volna, ha nálunk is úgy volna. De nem folytatom a panaszt, hisz gyárban vagyunk és a sok zakatolás úgy is elöli szavamat. Itt egy újabb szerkezetű eke, ott a rostálógép, fem itt a kukoricafejtő, amott egy malom veszi igénybe figyelmedet és mindenütt a megjegyzés: alig győzzük a megrendeléseket kielégíteni. Plány erdélyi van e megrendelők között? No de se baj ! A szolnoki ember is, midőn a gőzszekeret legelöbbször látta, azt mondotta volt: „Csak ülne fel a gárdján, tudom egyet se mozdulna“ és most, ha Pestre akar jöni, maga is felül. Mindenre idő kell, s legtöbb a homály eloszlatására. Ma Katona szobrát is megtekintettük. Ez is Züllich hazánkfia műve. S ki vezetett meglátására ? Hazánk nagy reményű költője V. L., kit a M. Futárból már ismersz. Gyengélkedő egésségének helyreállítása végett mulat itten. Z. fejérvári, V. ott végezte iskoláit, nem lehetünk-e büszkék — persze csak egy kissé — büszkék városunkra ? Igaz, van nem egy varrása is városunknak, ki még arra is feljajdul, mintha tyúkszemére lépnének, ha az ember azt mondja, hogy a fejérváriak szeretik a majálist. Hadd jajduljon, minél többet lépnek tyúkszemére, annál vastagabb és így kevésbbé érzékeny lesz az ! Éppen végezni akarom e levélkémet, amidőn a M. Futár 246-dik száma került kezembe. Barátom kis honunkban gyönyörű hajnal van , virad ott is már. Sietek vissza, hadd lássam mint aranyozzák aranysugárai a kedves bércek ormait. Isten velünk 10 m p o l y i. Úti emlékek XI. Pest, aug. 12. Ha Bécsben ottlétünket egy nappal meghosszabbítottuk, könnyen felfoghatod, hogy azt itzen két nappal toldottuk meg. Ott is jó külföldi szemle. A „Chronicle“ az egyetlen lap, mely Oroszország befészkelődésének a földközi tengeren némi fontosságot tulajdonít. Hol voltak, így kiált fel, kormányunknak szemei, hogy magát Oroszországtól igy hagyta rászedetni. Lord Malmesbury e pont felett még felelni tartozik és kétségkívül, mihelyt a parlament összeül, illőleg kérdőre fog vétetni. Az Oroszország és Szardinia között éppen most kötött vásár fontosságát lehetlen túlozni. Oroszország 4,000,000 frank határozott évenkénti haszonbérért, 22 évre kibérelte ama pompás elővárművet, melyet Villafranca városnak neveznek, egy tágas, jól védett kikötővel együtt, mely 30 sorhajót fogadhat magába. Franciaországtól 10 és Nizzától 2 mföldnyire fekszik oly kedvezőleg, hogy a középtengeren egy kis Szebasztopollu lehet. Ilona nagy fejdelemnő tartózkodása és ismételt látogatása most érthetők. Az emberek Nizzában el vannak ragadtatva a kilátástól, hogy állandólag orosz Brightonná lesznek; a szardiniaiak örömükben mosolyognak a gondolaton, hogy egy orosz hajóhad mindig kezüknél lesz, hogy őket Austria és más kellemetlen szomszédok ellen védelmezze, leginkább ujjong azonban mindenek felett a cári palota, hogy Oroszország syriai, görögországi és levantei operatioi számára magához Konstantinápolyhoz hasonlítható támpontot nyert, míg Európa a rongyos fejedelemségek, a montenegróiak és más bolondságok miatt civódott. London, aug. 27. Egy „angol pap“ a mai lapokban hatalmasan emeli szavát azok ellen, akik a Chinával kötött szerződésben a kereszténység egy diadalát látják, vagy helyesebben csak látni akarják. Mi, úgymond, roppant térítő egyleteket alapítunk, milliónyi összegeket gyűjtünk, milliónyi bibliát osztogatunk minden nyelven, és csak úgy találomra küldjük a térítőket a világ minden részeibe, hogy térítsék meg a pogányokat, sőt ki is számítják egész pontossággal, mennyi pénzre, hány bibliára és térítőre lesz szükségünk, hogy az egész világot megtérítsük. Sta pedig akadályokra találunk azon országokban, amelyekre ájtatos szemünket vetettük, tudunk segítni magunkon. Itt egy bombázás, ott egy hadjárat az ország helyébe, amott egy kötekedés, és ezekkel vagy ilyek fenyegetésével nyitjuk meg küldötteinknek az utat és védjük őket. — úgy látszik tehát, nem sokat remél az „angol, pap“ vallási tekintetben a Chinával kötött szerződésből. Szavait különben így végzi: „Mért nem megyen térüni óhajtó hazámfiai valamelyike Franciaországba! Aki ezt merné, három nap múlva börtönben ülne, és kormányunk nem gondolni vele. De távollevő és gyenge államok ellen, mindjárt kész az erőszakoskodásra. Ezzel nyeri meg nagy és hatalmas vallási testületek rokonszenvét azon háborúrendszernek, amely az én véleményem szerint az újkor legnagyobb eretneksége.“ Lord Redcliffe visszatérése Constantinápolyba új bátorságot ad a porta miniszereinek önállóságok védésére idegen befolyás ellen. Már a múltkor közlött válasza Ali pasának, amelyet Boutennefur kérdezősködésére adott, mutatja ezt; de még inkább mutat arra egy nem rég a londoni „New Quarterly Review“ban „Turkey and Europe“ cím alatt megjelent cikk, amely igen élesen szól Franciaország ellen, mely már most ellenségesebben működik a török szultán ellen, mint Oroszország valaha, és azt állítja, hogy a szultán eléggé képes népeit boldogítni, csak kividről hagyjanak békét neki. Hogy Montenegro a török felelőségtől soha se volt egészen független, szerződések szövegének idézésével bizonyítja, és azt következteti, hogy tehát most sincs joga arra. A feketehegyieket rablóknak nevezi, vadaknak és még több afféle nem igen hízelgő neveket ad nekik. Törökország, úgymond, az európai közbenjárásokat sinti, és nem fog addig helyre lőni, amíg saját ügyei eligazítását reá nem bízzák. Végre azt mondja, hogy Európa nem fogja sokáig tűrni a francia és orosz eljárást. Csudára még Párisban is jelent meg egy „La Turquie devant Europe“ című, állítólag kormányi sugallatból folyó röpirat, amely hasonlóképpen inti a hatalmasságokat, hogy ne szorítsák a portát, mert nem lehet tőle kívánni, hogy a törökök műveltségi fokán még tulább menjen, mint már ment, még pedig maga és Európa veszélyeztetésével. Az angol kormányhoz két petitiót adtak be. Az egyik sürgeti az ópium-egyedárusság megszüntetését, a második kéri, hogy a chinai szerződésben kössék ki a brit só szabad bevitelét Chinába. A „Globe“ azt jegyzi meg rá, hogy bajosan lesz valami belőle. A „Daily News“ sept. 9-ről azt írja Len-