Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)
1858-01-10 / 186. szám
Kolozsvár Megjelenik e lap hetenként kétszer vasárnapéscsitttfrtttkiin. Előfizethetni minden postahivatalnál bérmentes levélben vagy helyben a szerkesztői szálláson k. tordautczai 13 sz. alatt, egy évre 18. félévre tt. negyedévre 8 pfttal Milm FUTÁR. (Harmad-évi folyam.) Vasárnap jan. 10. 1858. A hirdetések négyszer hasábozott sorának ára 1 pengő krajcár s ezenkívül mindenkori beiktatásért 1 . pkr. kincstári adó. Vidéki hirdetésekkel egyszersmind a díj is beküldendő. Előfizetéseket a cím mellett olvasható dijakért folyvást elfogadunk és még teljes számú példányokkal szolgálhatunk. Az elmaradott egy évet pedig valamikor kipótoljuk.______________________ Gazdasági egyesület Háromszéken. t£s Azon hazafiul örömmel, melyet csak az édes szülőföld gyarapodása képes a kebelben ébreszteni, vesszük a tudósítást, hogy a szép Háromszék mivelt fiai és falusi községei egy nagy gazdasági társulatba egyesülni szándékoznak. E kellemes hir nekünk annyival nagyobb megelégedésünkre szolgál, mert az ügynek élére éppen azon nemes férfiak állottak, kiket múlt őszi discursusainkban a vidéki gazdasági egyesületek felett, arra minden tekintetben leginkább hivatottaknak jelöltünk volt ki. B. Szentkereszti Zsigmond és Thury Gergely urak jelenleg éppen körünkben mulatnak, hogy az érd. magyar gazd.egyesület elnökével magukat az ügy iránt szükséges érintkezésbe tegyék. Az indítványozók nagy részvétre számítanak, mind a magánosok, mind a községek részéről s bizton reméllik, hogy módjuk lesz egy pár ifjúnak felsőbb gazdasági intézetben kiképzésére is segédeszközt nyújthatni. Ebből is látszik, hogy az ügy igazán gyakorlati emberek kezében van és hogy az egyszer megalakult társulat működése üdvös gyümölcsökben bőséges terméseket fog hozni. Jobbkor egyébiránt az indítvány sikerítéséhez fogni sem lehetett volna, mert a birtoki viszonyok és az erdei gazdaság szabályozása éppen ajtónk előtt állván, soha sem volt nagyobb szükség rá, mint most, hogy minden értelmes és jóakaratú emberek vállat vessenek a balítéletek hatalma ellen, melyen a legjobb szándékok, leghasznosabb intézkedések és legüdvösebb törvények is vajmi sokszor hajótörést szenvednek. Szíves üdvözlet tehát részünkről a hazafias kezdeményezőknek ! Erdély kereskedése és a suezi csatorna. 1. „Est Transsilvania ferax omnis generis frugum, vini laudatissimi. —• Hominum ingenia magna, excellentiaque, ad ea praesertim aptissima, maxnneque versatilia, quae raanu fiunt. — Brevibus múlta complectar: quidquid est in regno Ungariae laude dignum atque excellens, quod attineat ad nobiles et honorata adpellatione opifices, atque ad eas artes, quas adpellant mechanicas, id totum apud Transsilyauos habetur. Testificari et equidem possum, et ceten, qui videnmt, videntesque mire obstupuerunt.“ (V. Z.) Erdély ipara felől igy nyilatkozott Ranzani Péter, nápolyi követ Mátyás király udvaránál. Már pedig ha tekintetbe vesszük, hogy az erdélyi kereskedés azelőtt és akkor Jadrán Dalmatiában az adriai tengerig, Danzigon át a keleti tengerig, továbbá nem csak a Dunafejedelemségekbe, hanem a görög császárságon át a fekete tengerig, Smyrnáig sőt Egyptomig terjedett; ha meggondoljuk, hogy Erdélyben egy egész századdal előbb értettek a puskapor készítéséhez, mint Angolországban, hol csak 1560-ban kezdették, holott egy a szebeni nemzeti levéltárban meglévő codex a lőpor- s lőfegyverkészítésről bizonyítja, hogy nálunk már 1417- ben értették e mesterséget, valamint Mátyás király azon több oklevele is, melyekben 1464 és 1471-ben Szebenből és Brassóból lőport és lőfegyvereket kért; ha elvégre meggondoljuk, hogy Erdély ipara a legnyomasztóbb körülmények között még hanyatló korában is olyan volt, miszerint már 1546-ban Brassóban az első papírgyárt fölállították: méltán kérdhetjük, mi az oka, hogy Erdély kereskedése és ipara oly pangó állapotban van, miszerint a régi arányt tekintve e tekintetben sokkal alantabb áll, mint ahogy hozzája képest hajdan Cseh-s Morvaország állott? Némelyek hazánk kereskedése és ipara ügyeiben előfordult ezen szomorú változást, hol a török háborúk pusztító befolyásának tulajdonítják, hol megint a nagy császárné és királyné Mária Therezia 1747. márt. 6-án kelt rendeletének, mely szerint a lipcsei és boroszlói piacokról Lengyel- Magyar- és Erdélyországon keresztül Törökországba kivitt cikkek*) menetét Brünn és Bécsbe vezették, mi miatt még többet vesztett, mert a szállítás azontúl a Dunán történt. Az igaz, hogy ennek következésében már a jövő évben, 1748- ban, Erdély egész kereskedése tönkre jutott; igaz, hogy az ipar e miatt hanyatlott, mert ez évben a sebeshelyi vashámor is megszűnt és a vastermelés — mely ez ország roppant vasmennyisége dacára különösen soha sem fejlődhetett ki , majd merőben megbukott, mégis a török háborúk és a kereskedés folyamának ezen megváltozása csak mellékes okok. Erdély virágzó kereskedése és ipara főbuktatói: Vasco de Gama és Diaz Bertalan voltak. A jó reményfokú fölfedezése nem csak Velence, Genua, hanem Erdély virágzó korát is temette el. Kereskedői és iparviszonyokban a gazdagodás fő feltétele : az országnak közelebb fekvése a világ emporiumaihoz; azelőtt Erdély volt közelebb Indiákhoz; a jóreményfoka fölfedezése által a mennyivel távolabb esett onnan, annyival közelebb estek a nyugatra fekvő tartományok. Ez a talány megfejtése. Most. olvasóink sejthetik, mi baja Erdély kereskedésének Lesseps tervével. (Vége köv.) Károly-Fejérvár, jan. 2. Ardet Acalegon ! Baj van Köpecen ! Minthogy mindjárt akkor, a mikor Mommsen úr városunkon átutazott, néhány sorban e lapok olvasóival tudatom, hogy a „Futár“ 181-ik számában említett római régiséget az említett tudós is már itt jártában fölfette, utóbbi Bécsből leküldött magyarázatát is közölni fölöslegesnek tartom. Ez némely tisztelőinek zokon esett, mit is ezennel helyreigazítani sietek azon hozzáadással, hogy a németországi tudósokat még e csekélynek vehető ügy is két ellenséges táborra oszlatni készül. Mommsen úr ugyanis eltérőleg a többiektől, kik a követ nemaz áruló gyógyszerész, hanem az orvosszert feltaláló orvos pecsétjének állítják, azt mondja, hogy ezt nem hiszi, mert ez esetben feltűnő volna, hogy többnyire ugyanazon orvos szerei kerülnek egybe; a kevés számmal található kivételek, ahol különböző orvosok szerei ugyanazon pecséten előfordulnak, szerinte onnan magyarázhatók, hogy ugyanazon pecsét készítő különböző személyek számára dolgozott. Azonban lássák ők, minket, kik naponta a „Légió XIII“ betűkkel ellátott téglákon járunk, és nem egyszer római szobrokon, melyek szegletkövekké devalváltatván, itt ott hevernek, csendesen ülve, pipázgatva beszélünk még nagyobb dolgokról is, ez nem geniroz. Nagyobb baj az, hogy a mig a t. szerkesztő urnak m. vásárhelyi levelezője Mommsen ur impius tollal irt történetét bírálgatva, szinte tudományos undort gerjeszt bennünk irányában (t. i. Mommsen ur iránt, nehogy félreértessünk) addig — képzelje csak jó druszám! — az „Alig. Zeitung“ egyik számában szóról szóra ezeket olvasom : „oly pályatörő, lángeszű férfiakat, milyen Mommsen ur, nem sokat hoz elő egy század.“ Kinek higgjek már? mert hogy mind a két véleményt egyenjogúnak tartom, azt csak nem veendi rész néven ?*) Elhatározom tehát magam a corpus delictit, Mommsen úr történetét, meghozatni és utána járni, kinek van igaza------persze saját fórumom előtt. Hisz nekem is oly keveset hinnének, mint én a két bírálónak, nemde ? — Azonban mi sem vagyunk ám minden irányban oly közönyösök, a mint gondolnák. Lám ma megnéztük ama csodakövet, mely minap Ohábán leesve oly rémülést okoza a lakosoknak s melyről egy Veresegyházról fölkerült tudósításban említést tettek ennök is. A kő Balázsfalváról ide került a kerületi ivatal irodájába és e hivatal érdemteljes elnöke oly szívesen rendelkezett, hogy azt nem csak láthattuk, hanem magyarázatát is nyerhettük. A kő szemünk láttára megméretett, huszonkilenc fontot nyom és fényes, feketébe játszó szürke színe van. Darabokat belőle nem nyerhetni, mert dacára annak, hogy sziklaerős, a letört darabocskák rögtön szétmorzsolódnak. Alkotó részei: legnagyobb részt alany (Nickel) és kénke. Szebenbe viszik. Ma éjjel egy polgártársunk házát kirabolták. Az illető hatóságok részéről a legerélyesb intézkedések tétettek e sötétben vizsgálni szerető műkedveltek kinyomozására. — Az idén Merkur az uralkodó planéta: minden embernek legyen tehát mondva: res tuas custodi, ne auferant — a rim kedvéért— latroni! — A Maros kristálytiszta, jóté, hogy messze az országban nincs eső, nincs hó. O m p o l y i. Háromszék dec. 10.*) A háromszéki székely földbirtokosság életrevalóságának egyik újabb jele, hogy a széjjelszórt birtok három nyomású gazdálkodása nyomasztó siülödéséből, az aggszerű rögeszmék leküzdésével, kibontakozva, a tagosítást, a rendszeres gazdaság egyedüli alapjául kezdi elismerni. Ezen örvendetes jelenség érdemének legnagyobb része báró Szentkereszti Zsigmond urat illeti, kinek erélyes felhívására dec. 7-dikén Lécfalván, 9-kén pedig Várhegyen tartott birtokossági közgyűlésben a tagosítást elhatároztuk. Az átalános és részletes tagosítás közt a vélemény jóllehet megoszlott, de a nagyobb rész mégis az átalános mellett szavazott. A két közönség határterületének tagosítása összecsatoltatott és a mérnöki eljárásokat Boros mérnök úr fogja vezetni. A tagosítás körül előforduló minden elvek megállítása felett egy a két közönség részéről kinevezett bizottmány fog határozni; az e tárgyban vitt két községi jegyzőkönyvet felsőbb megrendelés végett már be is adtuk a csak járáshivatalhoz, hogy a jövő év kezdetével az előleges mérnöki fölvételek megindulhassanak. így szüli meg a m. kormánynak az ugarrendszer eltörlését célba vett jótékony rendelete a maga gyümölcsét, mert a székelyföld apró birtokrészletein a rendetlen lábak (dűlők) miatt tagosítás nélkül ugarat eltörölni, szinte lehetlen. Vajha a körülfekvő helységek is követnék Lécfalva és Várhegy példáját, hogy a mostani birtokrendszerben rejlő szegénység megszüntetésével, a szorgalom és értelmes kezelés által, jövedelmeket háromszorozhassák. ***) A. Bécs, jan. 4. A „Magyar Futár“ m. é. dec. 31-ki száma élén álló szerkesztői nyilatkozat e lapok kis, de válogatott körű és ízlésű olvasó közönségét nem csekély mértékben aggasztotta. Mint mindenkor, úgy ez alkalommal is kerüljük az egyik vagy másik lap közti párhuzamolást, vagy az egyiknek földicsérését a másik rovására. Mi jól tudjuk, hogy nem annyira a részvétlenség, mint inkább a pénz szűke miatt — Erdélyben alig tud egy lap is fenállani, mindazonáltal calamitásnak tekintené minden értelmes ember, ha ez országnak csak egy magyar közlönye volna. Ez állítá s) Ezen keresk. cikkek részletes kimutatása olvasható a „Transilvania“-ban „Zeitschrift für Landes Kunde“. 1833. évről. 1. köt. 1. füzet. — 80—83 lap. * Annyival inkább nem, mert M. ur művének kérdéses bírálata Erdély históriájában legjártasabb fiának eszéből — ha nem is tollából származott. Szerk. ** E becses közleményt csak f. hó 5-kén vettük. Szerk. ***Hazánk legszebb részei egyikét illető gazdasági, valamint az új erdőtörvény ott miképp foganatosítását magában foglaló rövid tudósítások számára, lapjaink hasábjait bármikor a legnagyobb örömmel nyitjuk meg. Szerk.