Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)

1858-01-10 / 186. szám

Kolozsvár Megjelenik e lap hetenként kétszer vasárn­­apéscsit­ttfrtttkiin. Előfizethetni minden postahivatalnál bér­­mentes levélben vagy helyben a szerkesztői szál­láson k. tordautczai 13 sz. alatt, egy évre 18. félévre tt. negyedévre 8 pfttal Milm FUTÁR. (Harmad­-évi folyam.) Vasárnap jan. 10. 1858. A hirdetések négyszer hasábozott sorának ára 1 pengő krajcár s ezenkívül mindenkori beiktatásért 1 . pkr. kincstári adó. Vidéki hirdetésekkel egyszersmind a d­í­j is beküldendő. Előfizetéseket a cím mellett olvasható dijakért folyvást elfogadunk és még teljes számú példányok­kal szolgálhatunk. Az elmaradott egy évet pedig valamikor kipótoljuk.______________________ Gazdasági egyesület Háromszéken. t£s Azon hazafiul örömmel, melyet csak az édes szülőföld gyarapodása képes a ke­belben ébreszteni, vesszük a tudósítást, hogy a szép Háromszék mivelt fiai és falusi köz­ségei egy nagy gazdasági társulatba egye­sülni szándékoznak. E kellemes­ hir nekünk annyival nagyobb megelégedésünkre szolgál, mert az ügynek élére éppen azon nemes fér­fiak állottak, kiket múlt őszi discursusaink­­ban a vidéki gazdasági egyesületek felett, arra minden tekintetben leginkább hivatot­taknak jelöltünk volt ki. B. Szentkereszti Zsigmond és Thury Gergely urak jelenleg éppen körünkben mulatnak, hogy az érd. magyar gazd.­egyesület elnökével magukat az ügy iránt szükséges érintkezésbe tegyék. Az indítványozók nagy részvétre számítanak, mind a magánosok, mind a községek részé­ről s bizton reméllik, hogy módjuk lesz egy pár ifjúnak felsőbb gazdasági intézetben ki­képzésére is segéd­eszközt nyújthatni. Ebből is látszik, hogy az ügy igazán gyakorlati emberek kezében van és hogy az egyszer megalakult társulat működése üdvös gyü­mölcsökben bőséges terméseket fog hozni. Jobbkor egyébiránt az indítvány sikerítésé­­hez fogni sem lehetett volna, mert a birtoki viszonyok és az erdei gazdaság szabályozása éppen ajtónk előtt állván, soha sem volt na­gyobb szükség rá, mint most, hogy minden értelmes és jóakaratú emberek vállat vesse­nek a balítéletek hatalma ellen, melyen a legjobb szándékok, leghasznosabb intézke­dések és legüdvösebb törvények is vajmi sokszor hajótörést szenvednek. Szíves üdvöz­let tehát részünkről a hazafias kezdeménye­zőknek ! Erdély kereskedése és a suezi csatorna. 1. „Est Transsilvania ferax omnis generis fru­­gum, vini laudatissimi. —• Hominum ingenia ma­gna, excellentiaque, ad ea praesertim aptissima, maxnneque versatilia, quae raanu fiunt. — Brevi­­bus múlta complectar: quidquid est in regno Un­­gariae laude dignum atque excellens, quod atti­­neat ad nobiles et honorata adpellatione opifices, atque ad eas artes, quas adpellant mechanicas, id totum apud Transsilyauos habetur. Testificari et equidem possum, et ceten, qui videnmt, viden­­tesque mire obstupuerunt.“ (V. Z.) Erdély ipara felől igy nyilatko­zott Ranzani Péter, nápolyi követ Mátyás király udvaránál. Már pedig ha tekintetbe vesszük, hogy az erdélyi kereskedés azelőtt és akkor Jadrán Dalmatiában az adriai ten­gerig, Danzigon át a keleti tengerig, továbbá nem csak a Dunafejedelemségekbe, hanem a görög császárságon át a fekete tengerig, Smyrnáig sőt Egyptomig terjedett; ha meg­gondoljuk, hogy Erdélyben egy egész szá­zaddal előbb értettek a puskapor készítéséhez, mint Angolországban, hol csak 1560-ban kez­dették, holott egy a szebeni nemzeti levél­tárban meglévő codex a lőpor- s lőfegyver­­készítésről bizonyítja, hogy nálunk már 1417- ben értették e mesterséget, valamint Mátyás király azon több oklevele is, melyekben 1464 és 1471-ben Szebenből és Brassóból lőport és lőfegyvereket kért; ha elvégre meggon­doljuk, hogy Erdély ipara a legnyomasztóbb körülmények között még hanyatló korában is olyan volt, miszerint már 1546-ban Bras­sóban az első papírgyárt fölállították: mél­tán kérdhetjük, mi az oka, hogy Erdély ke­reskedése és ipara oly pangó állapotban van, miszerint a régi arányt tekintve e tekintet­ben sokkal alantabb áll, mint a­hogy hoz­zája képest hajdan Cseh-­s Morvaország ál­lott? Némelyek hazánk kereskedése és ipara ügyeiben előfordult ezen szomorú változást, hol a török háborúk pusztító befolyásának tulajdonítják, hol megint a nagy császárné és királyné Mária Therezia 1747. márt. 6-án kelt rendeletének, mely szerint a lipcsei és boroszlói piacokról Lengyel- Magyar- és Er­­délyországon keresztül Törökországba kivitt cikkek*) menetét Brünn és Bécsbe vezették, mi miatt még többet vesztett, mert a szállítás a­­zontúl a Dunán történt. Az igaz, hogy en­nek következésében már a jövő évben, 1748- ban, Erdély egész kereskedése tönkre jutott; igaz, hogy az ipar e miatt hanyatlott, mert ez évben a sebeshelyi vashámor is megszűnt és a vastermelés — mely ez ország roppant vasmennyisége dacára különösen soha sem fejlődhetett ki , majd merőben megbukott, mégis a török háborúk és a kereskedés fo­lyamának ezen megváltozása csak mellé­kes okok. Erdély virágzó kereskedése és ipara főbuktatói: Vasco de Gama és Diaz Bertalan voltak. A jó reményfokú fölfe­dezése nem csak Velence, Genua, hanem Er­dély virágzó korát is temette el. Kereskedői és iparviszonyokban a gazdagodás fő feltéte­le : az országnak közelebb fekvése a világ emporiumaihoz; azelőtt Erdély volt közelebb Indiákhoz; a jóreményfoka fölfedezése által a mennyivel távolabb esett onnan, annyival közelebb estek a nyugatra fekvő tartomá­nyok. Ez a talány megfejtése. Most­­. olva­sóink sejthetik, mi baja Erdély kereskedésé­nek Lesseps tervével. (Vége köv.) K­á­r­o­l­y-F­e­j­é­r­v­ár, jan. 2. Ardet Acale­­gon ! Baj van Köpecen ! Minthogy mindjárt akkor, a mikor Mommsen úr városunkon átutazott, né­hány sorban e lapok olvasóival tudatom, hogy a „Futár“ 181-ik számában említett római régiséget az említett tudós is már itt jártában fölfette, utób­bi Bécsből leküldött magyarázatát is közölni fö­löslegesnek tartom. Ez némely tisztelőinek zokon esett, mit is ezennel helyreigazítani sietek azon hozzáadással, hogy a németországi tudósokat még e csekélynek vehető ügy is két ellenséges tábor­ra oszlatni készül. Mommsen úr ugyan­is eltérő­­leg a többiektől, kik a követ nem­­az áruló gyógy­szerész, hanem az orvosszert feltaláló orvos pe­csétjének állítják, azt mondja, hogy ezt nem hi­szi, mert ez esetben feltűnő volna, hogy többnyi­re ugyan­azon orvos szerei kerülnek egybe; a ke­vés számmal található kivételek, a­hol különböző orvosok szerei ugyanazon pecséten előfordulnak, szerinte onnan magyarázhatók, hogy ugyanazon pe­csét készítő különböző személyek számára dolgo­zott. Azonban lássák ők, minket, kik naponta a „Légió XIII“ betűkkel ellátott téglákon járunk, és nem egyszer római szobrokon, melyek szegletkö­vekké devalváltatván, itt ott hevernek, csendesen ülve, pipázgatva beszélünk még nagyobb dolgok­ról is, ez nem geniroz. Nagyobb baj az, hogy a mig a t. szerkesztő urnak m. vásárhelyi levelező­je Mommsen ur impius tollal irt történetét bírál­gatva, szinte tudományos undort gerjeszt bennünk irányában (t. i. Mommsen ur iránt, ne­hogy fél­reértessünk) addig — képzelje csak jó druszám! — az „Alig. Zeitung“ egyik számában szóról szóra ezeket olvasom : „oly pályatörő, lángeszű férfiakat, milyen Mommsen ur, nem sokat hoz elő egy szá­zad.“ Kinek higgjek már? mert hogy mind a két véleményt egyenjogúnak tartom, azt csak nem ve­­endi rész néven ?*) Elhatározom tehát magam a cor­pus delictit, Mommsen úr történetét, meghozatni és utána járni, kinek van igaza------persze saját fó­rumom előtt. Hisz nekem is oly keveset hinnének, mint én a két bírálónak, nemde ? — Azonban mi sem vagyunk ám minden irányban oly közönyö­sök, a mint gondolnák. Lám ma megnéztük ama csodakövet, mely minap Ohábán leesve oly rémü­lést okoza a lakosoknak s melyről egy Veresegy­házról fölkerült tudósításban említést tettek e­nn­­ök is. A kő Balázsfalváról ide került a kerületi ivatal irodájába és e hivatal érdemteljes elnöke oly szívesen rendelkezett, hogy azt nem csak lát­hattuk, hanem magyarázatát is nyerhettük. A kő szemünk láttára megméretett, huszonkilenc fontot nyom és fényes, feketébe játszó szürke színe van. Darabokat belőle nem nyerhetni, mert dacára an­nak, hogy sziklaerős, a letört darabocskák rögtön szétmorzsolódnak. Alkotó részei: legnagyobb részt alany (Nickel) és kénke. Szebenbe viszik.­­ Ma éjjel egy polgártársunk házát kirabolták. Az ille­tő hatóságok részéről a legerélyesb intézkedések tétettek e sötétben vizsgálni szerető műkedveltek kinyomozására. — Az idén Merkur az uralkodó planéta: minden embernek legyen tehát mondva: res tuas custodi, ne auferant — a rim kedvéért— latroni! — A Maros kristálytiszta, jóté, hogy messze az országban nincs eső, nincs hó. O m p o l y i. Háromszék dec. 10.*­) A háromszéki szé­kely földbirtokosság életrevalóságának egyik újabb jele, hogy a széjjelszórt birtok három nyomású gaz­dálkodása nyomasztó siülödéséből, az aggszerű rög­eszmék leküzdésével, kibontakozva, a tagosítást, a rendszeres gazdaság egyedüli alapjául kezdi el­ismerni. Ezen örvendetes jelenség érdemének leg­nagyobb része báró Szentkereszti Zsigmond urat illeti, kinek erélyes felhívására dec. 7-dikén Lécfalván, 9-kén pedig Várhegyen tartott birtokos­sági közgyűlésben a tagosítást elhatároztuk. Az á­­talános és részletes tagosítás közt a vélemény jól­lehet megoszlott, de a nagyobb rész mégis az áta­­lános mellett szavazott. A két közönség határ­te­rületének tagosítása összecsatoltatott és a mérnöki eljárásokat Boros mérnök úr fogja vezetni. A ta­gosítás körül előforduló minden elvek megállítása felett egy a két közönség részéről kinevezett bi­zottmány fog határozni; az e tárgyban vitt két községi jegyzőkönyvet felsőbb megrendelés végett már be is adtuk a csa­k járáshivatalhoz, hogy a jövő év kezdetével az előleges mérnöki fölvételek megindulhassanak. így szüli meg a m. kormány­nak az ugarrendszer eltörlését célba vett jótékony rendelete a maga gyümölcsét, mert a székelyföld apró birtok­részletein a rendetlen lábak (dűlők) miatt tagosítás nélkül ugarat eltörölni, szinte le­­hetlen. Vajha a körülfekvő helységek is követnék Lécfalva és Várhegy példáját, hogy a mostani bir­tokrendszerben rejlő szegénység megszüntetésével, a szorgalom és értelmes kezelés által, jövedelme­­ket háromszorozhassák. ***) A. Bécs, jan. 4. A „Magyar Futár“ m. é. dec. 31-ki száma élén álló szerkesztői nyilatkozat e la­pok kis, de válogatott körű és ízlésű olvasó kö­zönségét nem csekély mértékben aggasztotta. Mint mindenkor, úgy ez alkalommal is kerüljük az e­­gyik vagy másik lap közti párhuzamolást, vagy az egyiknek földicsérését a másik rovására. Mi jól tudjuk, hogy­­ nem annyira a részvétlenség, mint inkább a pénz szűke miatt — Erdélyben alig tud egy lap is fenállani, mindazonáltal calamitásnak tekintené minden értelmes ember, ha ez ország­nak csak egy magyar közlönye volna. Ez állítá­­ s) Ezen keresk. cikkek részletes kimutatása olvasható a „Transilvania“-ban „Zeitschrift für Landes Kunde“. 1833. évről. 1. köt. 1. füzet. — 80—83 lap. * Annyival inkább nem, mert M. ur művének kérdéses bírá­lata Erdély históriájában legjártasabb fiának eszéből — ha nem is tollából származott. Szerk. ** E becses közleményt csak f. hó 5-kén vettük. Szerk. ***Hazánk legszebb részei egyikét illető gazdasági, valamint az új erdőtörvény ott miképp foganatosítását magában foglaló rövid tudósítások számára, lapjaink hasábjait bár­mikor a legnagyobb örömmel nyitjuk meg. Szerk.

Next