Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)

1858-12-30 / 287. szám

A magyar Akadémia tagjai az ünnepélyes­­ közülés után az Angol királynő czímű vendéglő­­­teremeiben lakomát rendeztek, hogy ott társas kör­ben is megüljék az akadémiai rendszeres munkás­ság megindulásának ünnepét. A társaság számos és derült volt, s hangulata a poharak közt őszin­tén nyilatkozott. Az áldomásokat Dessewffy Emil gróf akadémiai elnök nyitá meg, poharat emelvén elsőbben is 0 cs. k. Apostoli Felségéért, mely lelkesült fölköszöntést a jelen voltak zajos éljen­zéssel fogadtak. Majd poharat emelt az elnök 0 császári kir. Fensége a Főherczeg-Főkormányzó- Úr egésségéért, különösen kiemelvén azon bizo­nyságait a jó indulatnak, melyet most a választá­sok alkalmával a császári k. Fensége részéről az Akadémia tapasztalni szerencsés volt, miért is őt és sziveket bájoló Hitvesét a Fenséges Főherczegnét az elnökkel egyetemben a jelenvoltak teljes szív­ből éltették. Ezentúl ürittettek még áldomások gr. Széche­nyi Istvánra, mint az Akadémia felejthetetlen ala­pítójára, az elnökökre, az intézet anyagi és szel­lemi jóltevőire, Sina Simon báróra és Deák Fe­­renczre, a társulat új tagjaira, kiknek nevében díszesen válaszolt főt, Danielik János egri kano­nok és újdon választott tiszteleti tag. A társaság azon derült hangulatban oszlott szét, mely rend­szerint édes remények kifejezője szokott lenni. * A napokban mi is meglátogattuk Brunfaut ur üvegmű­kiállítását a föörhely szomszédjában. Ne­künk eleintén, megváltjuk, nem volt valami külö­nös reményünk, hogy ott valami rendkívülit fogunk látni, mert sokat forgolódtunk az üveggyöngyké­­szítők műhelyeiben, és egy egy hévmérő golyó felhívásával, mi is kon­árkodtunk egy kissé e mes­terségben , mind­azonáltal Brunlaut úr jeles szer­kezetű készülete és gyönyörű készítményei való­sággal megleptek, és a mutatvány, a­melyet jelen­létünkben adott, tökéletesen meggyőzött arról, hogy az ő üvege vegytanilag csakugyan különbözik a közönséges üvegtől. Nem bocsátkozunk az ott ki­állított készítmények leírásába, a­melyek a falra­gaszban úgy is fel voltak említve­ és a­melyek remek szépségét látni kell, de szükségesnek látjuk megemlíteni, hogy ott még azonkívül az utolsó napokban Parisból hozott új nagyító stereoscopokat állított fel, a­melyek az apró képeket egész élet­nagyságban tüntetik elő, és a­melyek már maguk­ban megérdemlik, hogy az ember ne sajnálja az utat és a csekély bémenti díjt; annyival kevésbé, mert a­mint értesültünk, Brunfaut úr csak e hónap végéig szándékozik itt maradni. * Már a múltkor említettük volt, mily botrá­nyosan űzik ünnepeken a templomok körül a kol­dulást. Most újra fel vagyunk szólítve, hogy em­lítsük meg azon szemtelenséget, a­mellyel a kará­csoni szent ünnepeken négy cigányfiú alamizsnát csikart, a lyceumi egyházból kijövő nőktől. Nem ártana e gyerekek szülei megbüntetése által e bot­ránynak véget vetni. *A­mint értesülünk, a helybeli cs k. katona­­­ tisztek és hivatalnokok egyesültek, hogy jövő év elejétől kezdve a szentegyház utcában a Kendeffi féle házban egy külön Casinót állítsanak maguk­nak. Ez uraknak bizonyosan vannak okai, mert nem férnek se az úri Casinoban se a polgári tár­­salkodóban­.A sétatérutcából a sétatérre vezető új, ké­nyelmes híd elkészült és a közlekedésre meg is nyilt, ellenben az u. n. Hallerkert mellett levő híd­ra vezető szekérút el van sáncolva; a­ki tehát a sétatéren szekerezik, arra nem mehet ki a Mono­stor utcára. Hihetőleg azért, mert a Hallerkerten keresztülvivő szekérút oly borzasztó, hogy gyalog ember is bajosan halad rajta, és porondozására tán még nem jutott. *0 cs. k. apostoli felsége múlt november 20- kán kelt legfelsőbb elhatározásával Nagy Leo­­p­o­l­d­n­a­k az ügyvédség ismét gyakorolhatását legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. Ne­vezett ügyvéd úr hivatalos székét itt Kolozsvárit veendi. “A „Bohemiának“ e hó 22-ről ezt írják Tet­­schenből: A liebwerdai gazdasági tanintézetben ma tartott havi vizsgálat alkalmat nyújt, hogy adjak tudósítást azon erdélyi ifjakról, a­kik az intézet­ben képezik magukat a gazdasági pályára.­­ Ez ifjak ugyanis az intézet igazgatója, Koméra gaz­dasági tanácsos úr rendezte vizsgálaton, annyi is­meretet mutattak fel, hogy teljesen méltóknak mu­tatkoztak azon bizalomra, a­melyet hazájuk ben­nük helyezett, a­mikor ide küldte őket. Tisztán kitűnt, hogy e hat ifjú, mind egyig megérdemli, hogy a helyett, a­mint előre határozva volt, az alsóbb, az intézet fensőbb tanfolyamába lépjenek be. Az igazgatóság a felvételi vizsga után azon­nal indítványba is hozta e felvételt, és a cs. k. erdélyi helytartóság azt helyben is hagyta. — Em­lítésre méltónak látom még azt is, hogy noha e hat ifjú közt csak kettő német ajkú (szász), más kettő pedig magyar és még kettő oláh, az utolsó négy, minden nehézség mellett, a melyet a taní­tási nyelv nekik okoz, mégis a legszebb remé­nyekre jogosítnak, és vas szorgalommal és buzga­lommal küzdik át magukat mind e nehézségeken. '•'■''A magyar Akadémia egyik utóbbi szakosz­tályi ülésében ismét elvetette a „c“ betű haszná­latát, és helyébe visszaállította a régibb „cz“-t. Nézetünk szerint az Akadémia nagyon helyesen tette ezt, és mindenesetre célszerűbb a kettős be­tűk használatát addig megtartani, a­m­íg­ytalán el­fogadható módot nem találunk, hogy valamennyit egyszerre kivethessük írásunkból, a­nélkül, hogy olvasásunk és írásunk módja botrányosan eltérjen attól, a­mi a latin betűk eredeti hangjáról minden nemzetnél meg van állítva. Következetesség tekin­tetéből mi ugyan e mai számunkban megtartjuk még a „c“-t, de már az uj évfolyamban visszaál­ítjük mi is az ártatlan „cz“-t jogaiba. *A „Delejtü“ egy nagyon furcsa lopásról tu­dósít, a­mely a napokban Temesváron történt. Egy ottani kereskedő est­e 9 óra tájban a pálya­udvartól a vár felé sietvén, egyszerre rá megyen egy ember, és parancsoló hangon kéri a kereske­dő tárcáját. Ez engedni kénytelen lévén, átadta az útonállónak a tárcát, a­ki­ azt legottan kinyitotta, és egész nyugalommal 2 ft 12 krt vett ki belőle, azt a zsebibe tette, a tárcát a többi pénzzel pe­dig visszaadta a kereskedőnek, és udvariasan kö­szöntve f­eltűnt. *F. h. 16 -án Nagy-Borosnyón egy asszony ikret szült, a melynek tökéletesen kifejlődött 2 fe­je, 4 keze és 4 lába, de csak egy dereka volt. A csodaszülött élve jött a világra, de nem sokára meghalt. A szülésnél egy történetesen ott volt zsi­dó bába segédkezett, még­pedig oly ügyesen, hogy a gyermek is épen jött a világra, és az anyának sincs semmi baja. “Hír szerint a község törvény­e hó 2­kán megnyerte a legfelsőbb szentesítést és hihetőleg nem sokára várható a kihirdetése. * Pestről december 22-től értesütnek arról, hogy az ottani két nagykereskedés: D­a­­­n­o­k­y testvérek, és Englaender testvérek és társa fizetéseiket megszüntette. * A hivatalos lap szerint a magyarországi cs. k. magas generalkormányzóság gr. Szapáry József cs. k. udv. tanácsos urat bízta meg a pesti nem­zeti színház gazdasági ügyei vezetésével. * Az A. A. Z. Bécsből f. hó 19-től megcá­folja mindazon híreket, melyek báró Bach belügy­­miniszer egészségéről külföldi lapok által terjen­­gettek, valamint azokat is, melyek szerint a temesi bánság és szerb vajdaság visszakebelezése Magyar­­országba közel­jövőben be fogna következni. “Ugyanazon napról írják ugyanazon lapnak Bécsből, hogy ott két nap utal az a hír kapott lábra, miszerint gróf Apponyi, a volt magyar kan­cellár, misternek van kinézve. *A temesvári gazdasági egyesület f. h. 14-én tartott közgyűlésében, az elnök indítványára ha­tározatba ment, hogy az egylet jövője biztosítása végett válasszon egy védurat, a­kinek személyi­sége és társadalmi állása képesek az egylet érde­keit hatásosan előmozdítani. E szerint meg is vá­lasztották a Va­jdaság general kormányzóját, gr. Co­­ronini altábornagy ö­nmagát, és egy küldöttséget is neveztek ki, a­mely a kormányzó urat meg­kérte a reá ruházott véduraság elfogadására. “Erdélyi gazdasági egyletünk egy szép kará­csom ajándékot kapott a hazafias közszellemét kö­­zelebbről több nagylelkű adományokkal tanúsí­tott gr. Kornis Sámuel m­ngától. A nemes gróf u­­gyanis, a titkárhoz irt egy levelében kötelezte ma­gát, egymásután következő négy évig, minden év junus 1-je napján, 15 db. cs. k. aranyat az egy­leti pénztárba befizetni, hogy abból az egylet sza­bad tetszése szerint tűzzön ki jutalmakat vagy dijakat. — Mi teljes szivünkből kívánjuk, hogy a nemes hazafi sokáig „éljen!“ (s vk.) Színházi krónika. Decemb. 26. „Két pisztoly“ Szigligetinek rég­óta ismert sallan­­gos népszínműve. — Vasárnapi előadás és nagy számú közönség. Dec. 27. ..Ernani“-t ismételték, a korábbihoz hasonló szereposztással és éppen olyan telt ház előtt. Az előadást, átalán véve, a sikerültebbek közé lehet számítani. Dec. 28. „Az élet színfalai“ vigj. 5 felv. Du­­manoir és Clairville után fordította Bulyovszkiné. Ez alkalommal lépett fel először, mint vendég Bors Joli szerepében. László József, a pesti nemz. színház nyugdíjazott tagja, a magyar kö­zönség egykori kedvence, ki 29 évig küzdött a szini pályán folytonos méltánylás és taps között, melyben most is bőven részesült. A vendég mű­vész szép játékát úgy lehet tekinteni, mint a múlt­ból egy viszhangot, egy kedves emléket, mely az eszme­társítás útján eszünkbe juttat igen sokat, a­mi már csak volt, de nincs többé. — A többi sze­replők közül: Folinusné (Margit), Szabóné (Cesa­­rine), Sch. Minka (Madlaine), Komáromi (Octave) és Boer (Saint-Martin) lehetőleg igyekeztek ez es­tét élvezetessé tenni, a­mi sikerült is, és csak ez átalános szorgalomnak köszönhető, hogy az elő­adott darabot, — mely bir ugyan mulatságos hely­zetekkel, de azért a felsőbb igények mértékét ép­p­­en nem üti meg, — a nagy számmal összesereg­­ett közönség tetszéssel fogadta. Külföldi szemle. Montalembert pere a felebbezési törvény­szék előtt is lefolyt. Védői voltak Dufaure és Benyer, mint császári procurator Chaix d’ Estanges működött. Részint a védők fé­nyes ékesszólása, részint a törvényszék meg­győződése arról, hogy a jegyrendőri törvény­szék ítéletének következményei még sokkal sajnosabban sújtanák az elítéltet, mint ma­ga a reászabott büntetés és bírság, a­men­nyiben őt a biztossági törvény Damokles­­kardja alá helyezné, arra bírták az ítélőszé­­ket, hogy az elítélés indokolására felhozott vádpontok közül alaptalannak nyilvánította azt, a­mely őt az alkotmány és az államfő ellen intézett megtámadással vádolta, a töb­bi vádpontokat fentartotta, ennél fogva a hat hónapi börtön­büntetést három hónapi­ra szállította le, a 3000 frank bírságot pe­dig meghagyta. Ez ítélet két tekintetben na­gyon nevezetes ; egyszer, mert ki van vele mondva, hogy véglegesen eldöntött bírói í­­télet előtt adott kegyelem, nem akadályoz­hatja meg, a felebbezést és a vádlott törek­vését ártatlansága bebizonyítására; másod­szor, mert megszüntetvén a felségsértés min­den gyanúját, a Montalembert vétkét csupa rendőrség alá tartozó kihágásnak bélyegzi, a­melyért már nem lehet többé a bizottsá­­g törvényt reá alkalmazni. Constantin nagyherceg csakugyan Pá­­risban van, és a császár rögtön megérkezé­­se után meg is látogatta. Majd megválik mit kőtől ki a kakas a medvével. — Ed­­digelé az olasz kérdésre nézve annyit tu­dunk még mondani, hogy Franciaországnak és Sardiniának csakugyan lett volna kedve Austriával kiáltani egy szál kardra, de egy dél­németországi hatalom egyenes nyilatko­zata, hogy ez esetre semlegességről szó se lehet, hanem Austriával fog menni, egy kis­sé meghűtötte a harcvágyat, és idézte elő a „Moniteur“ ismert nyilatkozatát. Az izlandi elfogatások megszűntek. A „Phoenix“ társulat, úgy látszik, nem sok ro­­konszenvre talált a nemzetnél, igen­is bo­lond terv volt az az amerikai segélyre va­ló remény, és mint kevés egyénekből álló, népszerűtlen társaság, nincs is neki semmi jelentősége, a­melynél fogva veszedelmessé válhatnék. A roniai szigeteken mindenütt nagy lel­kesedéssel fogadják Gladstonet, a­kinek kül­detésében egy ígéretet látszanak látni a Gö­rögországgal való egyesítésre. Azonban Glad­stone világosan megmondta, hogy a neki a­­dott utasítások semmi esféléről egyelőre nem tesznek említést. A porosz követkamarában már csaknem minden hely be van töltve. Hir szerint Schwe­rin gróf volna elnöknek , Grabow első, és Simson második elnöknek kinézve, az előb­bi a nemzetgyűlés, az utóbbi a második ka­mara elnöke volt 1849-ben. Serbiában nagyon összelsfolyosodtak az ügyek. A Szkupstina, a mel^^szintén sem­mi ellenséges indulatot se ^^Hitott a feje­delem ellen, csakhamar nu^^Htta valósá­gos szándékát. Miután az ^^^^■nácskozá­­sok folytán már c 'saknen^^^^MSsá vált volt, Sándor v­z önkényt le­jár a lemondásra, most bizonyossá teszik, ugyan határozott mondását. A kívánt, de Ennek jó.

Next