Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)
1858-12-30 / 287. szám
A magyar Akadémia tagjai az ünnepélyes közülés után az Angol királynő czímű vendéglőteremeiben lakomát rendeztek, hogy ott társas körben is megüljék az akadémiai rendszeres munkásság megindulásának ünnepét. A társaság számos és derült volt, s hangulata a poharak közt őszintén nyilatkozott. Az áldomásokat Dessewffy Emil gróf akadémiai elnök nyitá meg, poharat emelvén elsőbben is 0 cs. k. Apostoli Felségéért, mely lelkesült fölköszöntést a jelen voltak zajos éljenzéssel fogadtak. Majd poharat emelt az elnök 0 császári kir. Fensége a Főherczeg-Főkormányzó- Úr egésségéért, különösen kiemelvén azon bizonyságait a jó indulatnak, melyet most a választások alkalmával a császári k. Fensége részéről az Akadémia tapasztalni szerencsés volt, miért is őt és sziveket bájoló Hitvesét a Fenséges Főherczegnét az elnökkel egyetemben a jelenvoltak teljes szívből éltették. Ezentúl ürittettek még áldomások gr. Széchenyi Istvánra, mint az Akadémia felejthetetlen alapítójára, az elnökökre, az intézet anyagi és szellemi jóltevőire, Sina Simon báróra és Deák Ferenczre, a társulat új tagjaira, kiknek nevében díszesen válaszolt főt, Danielik János egri kanonok és újdon választott tiszteleti tag. A társaság azon derült hangulatban oszlott szét, mely rendszerint édes remények kifejezője szokott lenni. * A napokban mi is meglátogattuk Brunfaut ur üvegműkiállítását a föörhely szomszédjában. Nekünk eleintén, megváltjuk, nem volt valami különös reményünk, hogy ott valami rendkívülit fogunk látni, mert sokat forgolódtunk az üveggyöngykészítők műhelyeiben, és egy egy hévmérő golyó felhívásával, mi is konárkodtunk egy kissé e mesterségben , mindazonáltal Brunlaut úr jeles szerkezetű készülete és gyönyörű készítményei valósággal megleptek, és a mutatvány, amelyet jelenlétünkben adott, tökéletesen meggyőzött arról, hogy az ő üvege vegytanilag csakugyan különbözik a közönséges üvegtől. Nem bocsátkozunk az ott kiállított készítmények leírásába, amelyek a falragaszban úgy is fel voltak említve és amelyek remek szépségét látni kell, de szükségesnek látjuk megemlíteni, hogy ott még azonkívül az utolsó napokban Parisból hozott új nagyító stereoscopokat állított fel, amelyek az apró képeket egész életnagyságban tüntetik elő, és amelyek már magukban megérdemlik, hogy az ember ne sajnálja az utat és a csekély bémenti díjt; annyival kevésbé, mert amint értesültünk, Brunfaut úr csak e hónap végéig szándékozik itt maradni. * Már a múltkor említettük volt, mily botrányosan űzik ünnepeken a templomok körül a koldulást. Most újra fel vagyunk szólítve, hogy említsük meg azon szemtelenséget, amellyel a karácsoni szent ünnepeken négy cigányfiú alamizsnát csikart, a lyceumi egyházból kijövő nőktől. Nem ártana e gyerekek szülei megbüntetése által e botránynak véget vetni. *Amint értesülünk, a helybeli cs k. katona tisztek és hivatalnokok egyesültek, hogy jövő év elejétől kezdve a szentegyház utcában a Kendeffi féle házban egy külön Casinót állítsanak maguknak. Ez uraknak bizonyosan vannak okai, mert nem férnek se az úri Casinoban se a polgári társalkodóban.A sétatérutcából a sétatérre vezető új, kényelmes híd elkészült és a közlekedésre meg is nyilt, ellenben az u. n. Hallerkert mellett levő hídra vezető szekérút el van sáncolva; aki tehát a sétatéren szekerezik, arra nem mehet ki a Monostor utcára. Hihetőleg azért, mert a Hallerkerten keresztülvivő szekérút oly borzasztó, hogy gyalog ember is bajosan halad rajta, és porondozására tán még nem jutott. *0 cs. k. apostoli felsége múlt november 20- kán kelt legfelsőbb elhatározásával Nagy Leopoldnak az ügyvédség ismét gyakorolhatását legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. Nevezett ügyvéd úr hivatalos székét itt Kolozsvárit veendi. “A „Bohemiának“ e hó 22-ről ezt írják Tetschenből: A liebwerdai gazdasági tanintézetben ma tartott havi vizsgálat alkalmat nyújt, hogy adjak tudósítást azon erdélyi ifjakról, akik az intézetben képezik magukat a gazdasági pályára. Ez ifjak ugyanis az intézet igazgatója, Koméra gazdasági tanácsos úr rendezte vizsgálaton, annyi ismeretet mutattak fel, hogy teljesen méltóknak mutatkoztak azon bizalomra, amelyet hazájuk bennük helyezett, amikor ide küldte őket. Tisztán kitűnt, hogy e hat ifjú, mind egyig megérdemli, hogy a helyett, amint előre határozva volt, az alsóbb, az intézet fensőbb tanfolyamába lépjenek be. Az igazgatóság a felvételi vizsga után azonnal indítványba is hozta e felvételt, és a cs. k. erdélyi helytartóság azt helyben is hagyta. — Említésre méltónak látom még azt is, hogy noha e hat ifjú közt csak kettő német ajkú (szász), más kettő pedig magyar és még kettő oláh, az utolsó négy, minden nehézség mellett, a melyet a tanítási nyelv nekik okoz, mégis a legszebb reményekre jogosítnak, és vas szorgalommal és buzgalommal küzdik át magukat mind e nehézségeken. '•'■''A magyar Akadémia egyik utóbbi szakosztályi ülésében ismét elvetette a „c“ betű használatát, és helyébe visszaállította a régibb „cz“-t. Nézetünk szerint az Akadémia nagyon helyesen tette ezt, és mindenesetre célszerűbb a kettős betűk használatát addig megtartani, amígytalán elfogadható módot nem találunk, hogy valamennyit egyszerre kivethessük írásunkból, anélkül, hogy olvasásunk és írásunk módja botrányosan eltérjen attól, ami a latin betűk eredeti hangjáról minden nemzetnél meg van állítva. Következetesség tekintetéből mi ugyan e mai számunkban megtartjuk még a „c“-t, de már az uj évfolyamban visszaálítjük mi is az ártatlan „cz“-t jogaiba. *A „Delejtü“ egy nagyon furcsa lopásról tudósít, amely a napokban Temesváron történt. Egy ottani kereskedő este 9 óra tájban a pályaudvartól a vár felé sietvén, egyszerre rá megyen egy ember, és parancsoló hangon kéri a kereskedő tárcáját. Ez engedni kénytelen lévén, átadta az útonállónak a tárcát, aki azt legottan kinyitotta, és egész nyugalommal 2 ft 12 krt vett ki belőle, azt a zsebibe tette, a tárcát a többi pénzzel pedig visszaadta a kereskedőnek, és udvariasan köszöntve feltűnt. *F. h. 16 -án Nagy-Borosnyón egy asszony ikret szült, a melynek tökéletesen kifejlődött 2 feje, 4 keze és 4 lába, de csak egy dereka volt. A csodaszülött élve jött a világra, de nem sokára meghalt. A szülésnél egy történetesen ott volt zsidó bába segédkezett, mégpedig oly ügyesen, hogy a gyermek is épen jött a világra, és az anyának sincs semmi baja. “Hír szerint a község törvénye hó 2kán megnyerte a legfelsőbb szentesítést és hihetőleg nem sokára várható a kihirdetése. * Pestről december 22-től értesütnek arról, hogy az ottani két nagykereskedés: Danoky testvérek, és Englaender testvérek és társa fizetéseiket megszüntette. * A hivatalos lap szerint a magyarországi cs. k. magas generalkormányzóság gr. Szapáry József cs. k. udv. tanácsos urat bízta meg a pesti nemzeti színház gazdasági ügyei vezetésével. * Az A. A. Z. Bécsből f. hó 19-től megcáfolja mindazon híreket, melyek báró Bach belügyminiszer egészségéről külföldi lapok által terjengettek, valamint azokat is, melyek szerint a temesi bánság és szerb vajdaság visszakebelezése Magyarországba közeljövőben be fogna következni. “Ugyanazon napról írják ugyanazon lapnak Bécsből, hogy ott két nap utal az a hír kapott lábra, miszerint gróf Apponyi, a volt magyar kancellár, misternek van kinézve. *A temesvári gazdasági egyesület f. h. 14-én tartott közgyűlésében, az elnök indítványára határozatba ment, hogy az egylet jövője biztosítása végett válasszon egy védurat, akinek személyisége és társadalmi állása képesek az egylet érdekeit hatásosan előmozdítani. E szerint meg is választották a Vajdaság general kormányzóját, gr. Coronini altábornagy önmagát, és egy küldöttséget is neveztek ki, amely a kormányzó urat megkérte a reá ruházott véduraság elfogadására. “Erdélyi gazdasági egyletünk egy szép karácsom ajándékot kapott a hazafias közszellemét közelebbről több nagylelkű adományokkal tanúsított gr. Kornis Sámuel mngától. A nemes gróf ugyanis, a titkárhoz irt egy levelében kötelezte magát, egymásután következő négy évig, minden év junus 1-je napján, 15 db. cs. k. aranyat az egyleti pénztárba befizetni, hogy abból az egylet szabad tetszése szerint tűzzön ki jutalmakat vagy dijakat. — Mi teljes szivünkből kívánjuk, hogy a nemes hazafi sokáig „éljen!“ (s vk.) Színházi krónika. Decemb. 26. „Két pisztoly“ Szigligetinek régóta ismert sallangos népszínműve. — Vasárnapi előadás és nagy számú közönség. Dec. 27. ..Ernani“-t ismételték, a korábbihoz hasonló szereposztással és éppen olyan telt ház előtt. Az előadást, átalán véve, a sikerültebbek közé lehet számítani. Dec. 28. „Az élet színfalai“ vigj. 5 felv. Dumanoir és Clairville után fordította Bulyovszkiné. Ez alkalommal lépett fel először, mint vendég Bors Joli szerepében. László József, a pesti nemz. színház nyugdíjazott tagja, a magyar közönség egykori kedvence, ki 29 évig küzdött a szini pályán folytonos méltánylás és taps között, melyben most is bőven részesült. A vendég művész szép játékát úgy lehet tekinteni, mint a múltból egy viszhangot, egy kedves emléket, mely az eszmetársítás útján eszünkbe juttat igen sokat, ami már csak volt, de nincs többé. — A többi szereplők közül: Folinusné (Margit), Szabóné (Cesarine), Sch. Minka (Madlaine), Komáromi (Octave) és Boer (Saint-Martin) lehetőleg igyekeztek ez estét élvezetessé tenni, ami sikerült is, és csak ez átalános szorgalomnak köszönhető, hogy az előadott darabot, — mely bir ugyan mulatságos helyzetekkel, de azért a felsőbb igények mértékét éppen nem üti meg, — a nagy számmal összeseregett közönség tetszéssel fogadta. Külföldi szemle. Montalembert pere a felebbezési törvényszék előtt is lefolyt. Védői voltak Dufaure és Benyer, mint császári procurator Chaix d’ Estanges működött. Részint a védők fényes ékesszólása, részint a törvényszék meggyőződése arról, hogy a jegyrendőri törvényszék ítéletének következményei még sokkal sajnosabban sújtanák az elítéltet, mint maga a reászabott büntetés és bírság, amennyiben őt a biztossági törvény Damokleskardja alá helyezné, arra bírták az ítélőszéket, hogy az elítélés indokolására felhozott vádpontok közül alaptalannak nyilvánította azt, amely őt az alkotmány és az államfő ellen intézett megtámadással vádolta, a többi vádpontokat fentartotta, ennél fogva a hat hónapi börtönbüntetést három hónapira szállította le, a 3000 frank bírságot pedig meghagyta. Ez ítélet két tekintetben nagyon nevezetes ; egyszer, mert ki van vele mondva, hogy véglegesen eldöntött bírói ítélet előtt adott kegyelem, nem akadályozhatja meg, a felebbezést és a vádlott törekvését ártatlansága bebizonyítására; másodszor, mert megszüntetvén a felségsértés minden gyanúját, a Montalembert vétkét csupa rendőrség alá tartozó kihágásnak bélyegzi, amelyért már nem lehet többé a bizottság törvényt reá alkalmazni. Constantin nagyherceg csakugyan Párisban van, és a császár rögtön megérkezése után meg is látogatta. Majd megválik mit kőtől ki a kakas a medvével. — Eddigelé az olasz kérdésre nézve annyit tudunk még mondani, hogy Franciaországnak és Sardiniának csakugyan lett volna kedve Austriával kiáltani egy szál kardra, de egy délnémetországi hatalom egyenes nyilatkozata, hogy ez esetre semlegességről szó se lehet, hanem Austriával fog menni, egy kissé meghűtötte a harcvágyat, és idézte elő a „Moniteur“ ismert nyilatkozatát. Az izlandi elfogatások megszűntek. A „Phoenix“ társulat, úgy látszik, nem sok rokonszenvre talált a nemzetnél, igenis bolond terv volt az az amerikai segélyre való remény, és mint kevés egyénekből álló, népszerűtlen társaság, nincs is neki semmi jelentősége, amelynél fogva veszedelmessé válhatnék. A roniai szigeteken mindenütt nagy lelkesedéssel fogadják Gladstonet, akinek küldetésében egy ígéretet látszanak látni a Görögországgal való egyesítésre. Azonban Gladstone világosan megmondta, hogy a neki adott utasítások semmi esféléről egyelőre nem tesznek említést. A porosz követkamarában már csaknem minden hely be van töltve. Hir szerint Schwerin gróf volna elnöknek , Grabow első, és Simson második elnöknek kinézve, az előbbi a nemzetgyűlés, az utóbbi a második kamara elnöke volt 1849-ben. Serbiában nagyon összelsfolyosodtak az ügyek. A Szkupstina, a mel^^szintén semmi ellenséges indulatot se ^^Hitott a fejedelem ellen, csakhamar nu^^Htta valóságos szándékát. Miután az ^^^^■nácskozások folytán már c 'saknen^^^^MSsá vált volt, Sándor vz önkényt lejár a lemondásra, most bizonyossá teszik, ugyan határozott mondását. A kívánt, de Ennek jó.