Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)

1858-02-21 / 198. szám

lálják meg a birtokosok. Egy ilyen mérnökkel tör­tént szerződés után rögtön lásson hozzá a birto­kosság a fen megírt módon a felmérés és annak mentél gyorsabb végrehajtásához. H Ha ez megtör­tént, azaz minden birtokos belső telke, vetemé­nyese, gyümölcsöse, szöllöje, szántó-, kaszáló-, er­dő és legelője, felméretett; továbbá a községi ter­méketlen utak, vizek, mocsárok, árkok és a t. he­lyek — és ezekről pontos kiszámítást, telekköny­vet készítvén a mérnök, egyszersmind a kiosztás iránt is megtévén a maga tervét és kiszámítását, jön ekkor az authenticatio. Az illető járási hivatal tartozik jelentést ten­ni az úrbéri­­széknek a munka menetéről, a­mely 30 napot tűz ki a hitelesítés végrehajtására. Egy ülnök és arra megesketett mérnök jelenik meg, a­ki technikai ágát vizsgálja meg a munkálatnak az ülnök jelenlétében, a­ki megvizsgálja, hogy vagy egy ember birtoka nem maradt e ki? — Az erdélyi gazdasági egyletnek lényeges teen­dője az lenne már most, hogy készíttessen egy biz­tos rendszabályt az authentikáló mérnök számára, a melyben ki legyen mutatva , hogy meddig és mennyit tehessen, — a nyilt parancsban erről sem­mi sincs mondva.­­ A gonoszság a legjobb mun­kálatot is megronthatja. Tudnia kell a működő mérnöknek is, hogy működésében mennyi munká­lati hiány­ percent van megengedve, ne­hogy a vizsgáló mérnök, például 100-ra két tizedet se ad­jon, holott az ehez értők jól tudják , mi változá­soknak van kitéve egy nyáron a mappa. Mindezen esetek megvizsgálása után az ülnök és mérnök a­­láírják a munkálatot, jeléül, hogy a munka bevég­­zettnek tekinthető. Az 1853-dik évi VII. kormány­lap®) 35. §-sa szerint 14 napi idő van engedve ezen egész eljárás ellen folyamodni. Erre ítélet hozatik, a­mely ha újból nem tetszene, 14 nap alatt minden iro­mányaikat az első folyam úrbéri­­széknek beadják, a­mely a főtörvényszékhez küldi; és ha ezen fő­törvényszék ítélete ellen is újból lenne kifogásuk, akkor az említett kormánylap 38-dik §-sa szerint a bécsi legfelsőbb törvényszékhez is folyamodhat­nak, de per­ujitásnak semmi esetre nincs helye. Vizy Endre, aki­ mérnök. * A birtokosok angyalától, kire olvasóink em­lékezni fognak, egy levelet kaptunk, melyben illő tisztelettel jelenti, hogy ha nem is éppen a szigo­rú időpontra, de mégis elég korán megérkezett, hogy ígéreteit beválthassa és „honijait igazán j­ó­­vá tegye és elvárja igazság szeretetünk­ és méltá­nyosságunktól, hogy ez értesítéssel neki igazságot *A magyarországi t. i. Szerk. szolgáltatunk. Mi az igazságot nem csak az an­gyalnak, de még az ördögnek is mindig kész va­gyunk kiszolgáltatni s csak azt óhajtjuk , hogy a birtokosok és mentő angyalok egymással ezután is mindig meglegyenek elégedve. * Tegnap egy ismerősünk a napokban lefolyt tordai orsz. vásárról 238 darab ökröt hajtatott sz. tamási pusztájára a Tisza mellé, hízóra. Sz. szamos­­újvári marhakereskedő is mintegy 120 darabot in­dított ki. Az apró csereberén kívül körülbelül en­nyi volt a tordai baromvásár kerete. A középpár 140 pft volt, az eladók eleinte két annyit is kér­tek, de 200 pfton fel­ü­l nem igen kelt el a leg­szebb pár is. * A helyi színtársulat egyik legtöbb oldalú és tehetséges tagja kétségkívül Szathmári Ká­roly. A közönség nem egy ízben neki tulaj­­doníthatja, ha a színházat rózsaszín kedvben hagy­ta el. A­kiket Sz. annyiszor mulattatott és meg­nevettetett, elismerésüket a legegyszerűbben az ál­tal tanúsíthatják, ha jövő szombaton f. h. 27-kén, minél számosabban megjelennnek a színházban, a­mikor is Szathmári jutalmául az „Enzensdorfi pos­talegény“ (vájjon nem Enzernsdorfi ?) című éne­kes bohózat fog adatni. * A kolozsvári „angol“ nyelvtanitok napja va­­lahára mégis fel fog jöni, mert az angol nyelv ta­nulása szükségességét annál többen fogják érezni, minthogy Sá­gh Bódi költséges pesti útjának azon eredménye lett, hogy Ira Aldridge most talán . . . Miskolcra fog menni vendégszerepelni. * Azon körülmény — mely herceg Gagarin halálát okozta — sokakban oly véleményt ébresz­tett, mintha herceg Dadeskeliant holmi igazságta­lanság birta volna a gyilkosság végrehajtására. A „Kawkas“ most a dolgot hivatalosan illustrálja; mi is a kaukasi politika tükörképéül a nevezett lap után a következő részleteket közöljük. Swanetia (Min­­greliában) két részre oszlik: a „szabad“ részre, 6000 lakossal és a „hercegi“ részre 5000 lakossal. Ez utolsóban a „Dades-Kelian család volt az „uralkodó osztály“. Mindegyikök egy pár közsé­gen uralkodott. A harc és gyilkosság náluk napi­renden lévén, Tsioch és Tatárb­an 1830—33 ban egymás ellen háborút viseltek. Az első látván, hogy veszteni fog, a muszkáknak vetette magát alá (1833) és az orthodox hitre tért. A másik is követte e példát és Muszkaország mindkettőt megerősítette illető birtokában. 1841-ben a két család közt a régi véres visszálkodás ismét kiütött. 1851-ben ünnepélyesen ismét kibékültek; mindazonáltal ket­tő a Tsioch öt fia közül (Constantin, Gagarin gyil­kosa is a Tsioch fia) Tatárb­an egy unokáját meg­középkor zarándokaihoz hasonlítanak, kik két lé­pést előre s egyet mindig visszafelé tettek. Azon­ban a mostani emberek nem azért tesznek igy, hogy — mint amaz ájtatos zarándokok a poeni­­tentia édes kínjait hosszabbítsák, hanem azért, mert az akarat jó ugyan, de gyarló a . . . . test. — Tánc és böjt! A szélsőségek mindenütt érintkez­nek. A táncoló emberiség minden farsang után, mint ördög Robert Bertram és Alice között, úgy áll önmagával küzdve a múlandóság és a kopla­lás között. Csak az a baj, hogy a mostani nem­zedék ereiben is nagyon sok bertrami vér foly; a földi dolgok élvezete ellenállhatlan erőt vesz rajta, de nincs Izabella, ki talizmánjával, mint a nor­­mandi lovagot, az örökkévalóság számára megmen­tené. Egyébiránt a világ megjuhászodott, hisz lá­tunk már a nap minden órájában buzgó kereszté­nyeket az imaházak tiszteletgerjesztő csarnokaiba lépni, hogy ott a pusztában működő hitszónokok szavaira figyeljenek. A böjt különben az újdonság írókra is gyakorolja ascetikus befolyását. Nem csak a test van alávetve a mérsékletesség szigorú szabályainak a szellem is elveszti a borsos buja étket, melyet a farsang zajos élete nyújt és a böjt alatt kemény diaetát kell hogy tartson. Ok a böjt az ujdonságírók legnagyobb ellen­sége, melyet ők csak úgy tehetnek gyümölcsözővé, ha a földi dolgok s különösen az újdonságok sem­misége fölötti gondolkozásba mélyednek. —­lrégenten az országgyűlések idejében egy bi­zonyos úr nem igen szerette, hogy mindenik kép­viselő csak amúgy kollégának nevezte, azért felet­te örvendett, valahányszor az országgyűlésnek vé­ge volt, mely alkalommal mindig mondá : „Hál’ Is­tennek, hogy vége van, most megint mindenki az a mi!“ A­kiknek az idei bálokban egy vagy más érintkezés nem tetszett, most a böjtben hasonlólag elmondhatják, hogy már most ők is „az a mi !“ Csak egy neme van az emberiségnek, mely nem szereti, ha a farsang után is az, a­mi azelőtt volt: a szép húsz- és supra-éves kisasszonyok, kik férjhez nem mentek ; mert a szép nő férj nélkül a forgalomból kivett, haszon nélkül heverő vagyis azon tőkéhez hasonlít, mely nem kamatoz, (y. t.).­ölte 1855-ben, mire Constantin Swanetia „hercegi“ részét magához ragadta és a „szabad“ részt is el­foglalással fenyegette. Ekkor a muszka kormány közbelépett és az 1833-diki szerződés értelmében Swanetiát az illető örökösök közt felosztotta. Con­stantin legtöbbet kapott, Tengis a Dsansukh fia a kisebb részt, a többiek, mivel az izlámra vissza­tértek, elvesztették örökségüket. Constantin ez öt osztálylyal meg is volt elégedve. De midőn kü­lönbféle vétkek miatt száműzött, most azonban a hazába visszatérhetésre engedélyt nyert négy test­vérével Kutaisban találkozott, esze hirtelen meg­változván, a meggyilkolt Dsansuc­ fia, Tengis el­len — kinek az osztályból Swanetia kisebb része jutott — a legdühösebben nyilatkozott, a­miért az orosz kormány Tiflisbe küldetését határozta el, hogy „távol hazájától, kissé magához térjen.“ Ezen határozat közlése alkalmával ölte meg Dades — Kelian Constantin Gagarin herceget. * A „Moniteur de la flotte“ a különféle nemze­tek hajói tonna-tartalmáról a következő adatokat hozza. Az egyesült államok 5,512,001 tonna (1 ton­na — 20 mázsa), Anglia 5,043,270 tonna, Porosz­­ország 368,724 t., Austria 324,447 t., Bréma 390,000 t., Hamburg 119,884 t.; az olasz államok 546,001 t, Hollandia és Belgium 456,462 t., Spanyolország 379,421 t., Norvégia 338,632 t., Dánia 20820 t. — A m é. dec. végével befejezett 5 havi időszak a­­latt készített répacukor mennyisége a Débats sze­rint 82­,1 millió kilogramm (1 kil. / 1783/m­mi font). 1830-ban csak 54 millió kilogramm volt. A mon­dott 82 '/a millió kilogrammból — melyekhez még 40­ millió kil. tavalyi maradék járul — 32 millió az e­­gyenes fogyasztásba, 24 millió a raktárakba jött, és 32 millió körülbelül dec. végéig gyártás alatt maradt. A belföldi cukor ezen készítése most 338 és 1856-iki decemberben 282 gyárt foglalkoztatott. Egy év alatt tehát 56 új cukorgyár keletkezett. Franciaország után legtöbb répacukrot a német vámegylet készít, azután következnek Muszkaor­szág, Austria és Belgium T­ÁRCA. *(F­arsangi és böjti szemle). Hátra és előre, még pedig egyszerre! Miért nem ? A gon­dolatnak miért ne lehetne kettős arca, miért ne tekinthetne az egyikkel a múltba vissza, míg a másikat a jövő ködös régiói felé fordítja ! A lefolyt kolozsvári farsang tiszta magyar szellemű volt, mert mint egy csepp viz a másikhoz, úgy hason­lított a . . . „csárdásához. Lassan kezdődött, andal­­gólag, vége felé pedig oly sebesen forgott, hogy egész Kolozsvár szédülésben kerengett. Voltak társalkodói-, redoute-, kétféle kereskedői- és nem tudjuk hány tiszt­viselői bálok, ide nem számítva a pique-nique-eket és a majdnem 24 óra hosszat tartott, meg journéeval, és sok mindenféle jóval egybekötött urfi-bálokat, mikről mint „hors­ d’oeuvres“-ról úgy sem lehetne igen so­kat írni; nem említjük a szám nélküli „tarisnyás“ bálokat, a pique-nique ezen magyar kiadását, csak annyit jegyzünk meg, hogy itt nagyon feltűnő, hogy a polgárság, úgy hasonlag a kereskedőség is két­felé szakad. — A világ egy városáról sem hallot­tunk, hogy a singes kereskedőt „örményi­nek , a fűszerest megint „németinek neveznék. Itt pedig úgy van, holott az idevaló derék kereskedőség bi­zony sem az örmény, sem a német nyelven nem igen töri a fejét, azon egyszerű okból, mert min­denek előtt . . . magyar akar lenni. Kár tehát a jövőben meghasonlani, mert a sing éppen úgy ha­sonlít a tisztességes kereskedéshez, mint a font. A múlt hét volt a saison forduló­pontja. Min­denki részt vett a bachansi vigság és zajos gyö­nyörélvben, melyet a magyar vendéglősök legno­­bilisabbika, Szel­iga József pompás „ennivalós“ konyhája és kedves „innivalós“ pincéje a legre­­mekebbé fokozott és mégis annyira elégített ki, hogy a húshagyókeddi (tenger apróság­ és nagy­ság által látogatott) gyermek­bál vége felé formá­lis forradalom ütött ki, midőn a zenészek a „ta­karodjatok !“ féle mars vagy induló nótát játszódtak. Bizony bajos dolog is egy ily fényes és káprázta­tó múltnak csábító karjaiból kibontakozni, lemon­dani a szép táncemlékezetekről és látni, hogy an­nyi világi remény hamvazó szeredán nagyszerű „füstöt“ vet; még bajosabb azután egész lélekkel egy komoly, magasztos gondolatokkal és bűnbánó nélkülözésekkel teli jövő felé fordulni. — A far­sang utáni első napokban az emberek némileg a Próza és poézis. A — A — gr­e k. Hallod-e ? fen a magasba A végtelen légkörbe, Külföldi szemle. P­á­r i­s, febr. 8. Espinasse tbk. eltér­ve az eddigi szokástól minden előleges beig­­tatás nélkül kezdte meg ministeri működését. Kinevezése után mindjárt elment a ministeri palotába, maga eb­be hivatta az osztályfőnö­köket s azoknak kereken kijelenté, hogy ő a császár nevében csak egész és minden u­­tógondolattól ment engedelmességet fogadhat A pacsirta bájos dala Mily gyönyörűn hangzik le. Ama, majd biss, majd vig hangok Fütyölgő kis torkából, Oh mily kellemekkel hatnak Ránk a bűvös távolból. Ott egy rendes befalazott Udvariak rej­tekébe, Mind egyformán kotkodácsol A tyúk, tojásán ülve. A pacsirta felső körből Élvezteti lelkünket, A gondos tyúk csirkéjéből Ad itt alatt eledelt. A pacsirta mit sem figyel A tyúk-karicsolásra, De a tyúk sem sokat ügyel A füttyös pacsirtára. Így áll a próza s költészet Egymással ellentétben. — De hiszem együtt megférnek ők is a természetben. — Egyik karicsol, más dalol, Amaz anyagi hasznot Ad minékünk itten alól — Ne vessük meg hát a jót. A mi műveli­s fentartja Bennünk a nemes lelket, (Bár szigorú a kamatja) Éljen a szép költészet! Barcsay László. (G vk.) (Színházi krónika.) Febr. 18. Szigligetinek 100 arannyal jutalmazott „Mama“ című vígjátéka lön ismételve, ugyanazon szereposz­tással, mellyel e művet első adatásakor láttuk, de de nem oly nagyszámú közönség jelenlétében, mi­nek okát, részint a darab csekély vonzerejében, részint a zajosan lefolyt farsang utóhatásában vél­jük feltalálni. — Az előadás kielégítő volt. A sze­replők közül Szathmári, mint Ugri Miska, termé­szetes és mulattató játékáért köztetszésben részesült. Hígili posta. Keresztúri verseit kaptuk. A madarat éne­kéről megismertük. A dalokból majd zengünk, ha tava­­szodik.

Next