Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)

1858-02-28 / 200. szám

Koloszvár 200. Vasárnap febr. 28. 1858. Megjelenik e lap hetenként kétszer vasárnapéncsU­tttrtttktin. Előfizethetni minden postahivatalnál bér­mentes levélben vagy helyben a szerkesztői szál­láson k. tordautczai 13 sz. alatt, egy évre 13 , félévre 6. negyedévre 3 pfttalMAGYAR FUTÁR. (Harmad-évi folyam.) A hirdetések négyszer hasábozott sorának ára 41 pengő krajcár s ezenkívül mindenkori beiktatásért 16 pkt. kincstári adó. Vidéki hirdetésekkel egyszersmind a díj is beküldendő. 178. elnöki szánt. H­i­r­d­e­t’v­é­n­y­e a cg. k. országos földtehermentesitő és föld­­tehermentesítési alap Igazgatóságának Er­délyben. Ismételve­ előfordult olyan esetek, hogy a f. évi febr 7-diki ad­ó számú hirdetvényében em­lített ügy­ elintézései a cs. k. országos földteher­­m­entesítési bizottmánynak,­ melyek a feleknek a cs. k. postahivatalok útján ajánlva küldetnek m­eg. 9. cs. k. postahivatalok által azért kü­l­­detnek ide vissza, mivel a künkké felek (címzet­tek) a hozzájuk intézett hivatalos iratokat kivenni hosszabb ideig elmulasztották, azon felszólításra indítják a cs. k. országos föl­dtehermentesítési bi­zottmányt, hogy kivált azon hajdani földesurak, kik nem a postaállomás (levélgyűjtő) helyén laknak, vagy pedig gyakrabban és hosszabb ideig hagyják el lakhelyüket, szíveskednének arról gondoskodni, hogy az illető postahivatalt előre értesítsék: hová és micsoda, a levélkivételre felhatalmazott, személyek­hez küldh­essenek esetről esetre a hozzájok inté­zett és megérkező hivatalos levelek. Szeben, február 20. 1858. V. Jegyzéke a csi­k-s­omlyói nyolc­­osztályu gymnasium, tanít­ó-k­é­p­e­z­d­e é­s t­e­l­j­e­s s­z­e­l­e­m­i tanodára tett és a püspöki hivatalhoz már bejelentett ajánlatoknak: Zsombori István m. vásárhe­lyi igazgató tanár 30 ft. Nagy Imre tanár (a náz­­nánfalvi hivek között megindított aláirás utján) 40 ft. Darvas János tanár 10 ft. Poszler János tanár 10 ft. Füstös Károly tanár 10 ft. Hoppé Ferenc szász­­régeni kath. lelkész 15 ft. Boga Bernárd m. sám­­sondi lelkész 2 ft. Dindár Lajos 2 ft. B. Bálintit 10 ft. Horváth Ferenc 5 ft. Józsa József 5 ft. Fren­­kó József n. ernyei lelkész 2­ ft. Nuridzsán N. Er­­nyén 1 ft. Kazimirovics ugyanott 1 ft. Csernátoni Alajos 1 ft. Özv. Pápai Lajosné 500 ft. Gróf Hal­ler Ignác 120 ft. Horváth István cs. k. urb. főtörv. tanácsos 100 ft. Szabó János véckei kath. lelkész 2 ft. Barra Péter abosfalvi kath. lelkész 2 ft. Sző­ke András bordosi kath. lelkész 5 ft. Lőrinc Fe­renc egrestei lelkész 1 ft. Pünkösti Gergely Altor­­ján 50 ft. Biasini Domokos 100 ft. Id. Csató Jánosnak gyűjteménye: B.Bornemisza Albert 200f. B. Józsika Geyza 100 ft. Veress Ala­jos 100 ft. Gr. Bethlen Lajos 50 ft. Id. Csató János 50 ft. Simon János 10 ft. Többen 44 ft. 30 kr. Gergyó­ ujfalvi közönség 200 ft., e felett 5 évek le­­folyta alatt, évenként, minden egész papi bért fizető gazda : 6,­­ fél bért fizető pedig : 4 kéve gabonát. Bajkó József birtokos 10 ft. Egyed Mihály jegyző 30 ft. Albert Mihály lelkész 100 ft. Nagy József kántor 10 ft. Többen együtt Gyergyó-Újfaluban 55 ft 8 kr. Tekerepataki közönség 200 ft., e fe­lett, 5 évig, évenként minden egész bért fizető gaz­da 5, a félbéres pedig 3 kéve gabonát. Vákár Lukács lelkész 80 ft. Deák Ágoston kántor 20 ft. György Antal harangozó 10 ft. Csergő Ferenc jegy­ző 30 ft. Drotleff Domokos birtokos 10 ft. Bene­dek József 100 ft. Simon Mihály 20 ft. Gyergyó­­szentmiklósi közönség 1000 ft. Szarukár testvérek 15 ft. Vákár János 15 ft. Agg Tivadar 15 ft. Lá­zár Gergely 20 ft. Kristóffi és Szives 10 ft. Töb­ben együtt Szentmiklóson 92 ft 30 fr. Mészáros Antal esperes és lelkes 1000 ft. Ferenci György 20 ft. Kedves Tamás ügyvéd 25 ft. Várteresz Bog­dán 10 ft. Buták Áron segéd­lelkész 40 ft. Töb­ben együtt Szentmiklóson 18 ft 40 ft. Császár Ist­ván 50 ft. Merza Antal lelkész 50 ft. Kereső Ig­nác 10 ft. Biró Tamás 10 ft. Gencsi Antal 15 ft. Benkes István 20 ft. Székely Dénes 10 ft. Kiss Antal 25 ft. Török István 10 ft. Ferenc Márton 10 ft. Többen együtt Gyergyó-Szentmiklóson 54 f. Szárhegyi közönség 1000 ft. Serfőző Ignác lelkész 110 ft. Puskás József jegyző 40 ft. Györfy Ferenc lelkész 40 ft. Oláh Tamás 20 ft. A szárhegyi zár­da 40 ft. Fülöp Lajos birtokos 10 ft. Lázár Ala­jos 50 ft. Többen együtt Szárhegyen 26 ft. Gyer­­gyó-remetei közönség 200 ft. Molnár Mihály lel­kész 100 ft. Veress István birtokos 40 ft. Ádám Ferenc jegyző 30 ft. György Mihály 20 ft. Ger­gely János 20 ft. Puskás Sámuel 10 ft. Többen e­­gyütt ugyanott 44 ft. Kilyénfalvi közönség 100 ft. Bögözi Lajos lelkész 50 ft. Marti Lukács kántor 15 ft. Benedek István birtokos 20 ft. Barabás Má­té 7 ft. Többen együtt ugyanott 66 ft. Ditrói kö­zönség 1000 ft. Salamon Alajos lelkész 110 ft. Sik­­lódi Mihály jegyző 40 ft. Puskás Antal birtokos 20 ft. Csíki József 50 ft. Csíki Alajos 50 ft. Pus­kás Ferenc birtokos 50 ft. Barkó Mátyás 10 ft. Ferenci János harangozó 10 ft. Többen együtt Di­­tróban 20 ft. Csomafalvi közönség 200 ft, e felett 5 évig, évenként, minden egész bért fizető gazda 6, a felbéres pedig 5 kéve gabonát. Egyed Pál lelkész 100 ft. Gidró Antal 20 ft. Gál István 10 f. Többen együtt Csomafalván 157 ft. 20 fr. Got­­hárd Ferenc alfalvi lelkész 50 ft. Bath János 10 f. Vargyas Imre 20 ft. Avéd Kristóf 10 ft. György Dénes 25 ft. Többen együtt Gyergyó-Alfaluban 29 ft 30 kr. Finta István tölgyesi lelkész 50 ft. Gop­­csa Jakab 50 ft. Lázár Jakab 10 ft. Többen együtt Tölgyesen 67 ft. Raffay Nép. János k.r. áldoz 31 ft. pengő pénzben. Öszveg . 9261 ft. 28 kr. Mely öszveget a 4-dik jegy­zék sommájához adva............... 58,175 ft. 29 kr. és 4 darab arany. Összesen bejelentetett a püs­pök ajánlatán kívül 360 ada­kozó és gyűjtőtől ..... 67,436 ft. 57 kr. és 4 darab cs. arany. Károly-Fejérvártt 1858 ki­böjtele hó 23-kán. A pillanat komolysága. — III. Napoleon ismét győzött ugyan,— még­is meg van verve. Mint nagy­bátyja az eylaui csata után, ő is elmondhatja a biz­tossági törvény megszavazása után: encore une telle victoire, — et nous sommes per­­dus!“ * Valóban nagy veszedelemben kellett forogni a császárságnak Franciaországban, hogy a miatt mint látszik, egy pillanatig fejét vesztette. A császárságot biztositó tör­vényt — a jan. 14-diki merényt a figyelmezte­tések dacára sem gyanított s attól annál in­kább megrettent — Billault minister gondolta ki, a császár elfogadta, de végrehajtását nem a toll, hanem a kard emberére bízta. Csak egy volt még hátra: az egyetemes szavazat hazájában a nép akarat sanctioját kellett meg­adni a rendkívüli törvénynek. Ez is megtör­tént, a törvényhozó test 227 szóval 24 ellen fogadta el a törvényt. Másképp nem tehetett, midőn arról volt szó, hogy „a császárságot, a békét“ kell­jen­tartani. De a jog és igaz­ság, úgy látszik, összeesküttek és pártot ü­­töttek a császárságot biztosító törvény ellen s ámbár a hatalom őket most könnyű­­szerűleg legyőzte, tudjuk, hogy az igazság oly erős és hatalmas, hogy ha egyszer egy ember kimondotta, feszítették legyen bár fára miatta, elvégre mégis a leghatalmasabb ha­d­seregeket is meg fogja verni. Már­is Angli­ában egy ministérium bukott meg, hogy e­­zen francia császárságot biztosító törvénynek mintegy kiegészítéséül a parlament eb­be az összeesküvők ellen új és a régieknél szigo­rúbb törvény­javaslatot terjesztett. A francia törvényhozó test előtt pedig annak elnöke, gr. Morny, indokolása olyan volt, hogy arra a törvényjavaslatnak elvetését lehetett volna várni, ha a császár személye és családja iránti tekintet ellenkezőt nem parancsol. Jó lett volna, ha gr. Morny a nem bonapartistikus politikai pártok elleni polemikus buzgalmá­ban nem ejti ki a szerencsétlen szót, hogy „az isteni jog babonáját a mai társaságok többé nem hiszik és az örökösödés első fel­tétele a birtok.“ Mert hát miért nevezi III. Napóleon magát a franciák császárjának „Isten kegyelméből és a nemzet akaratjából“? Valljon melyikre a kettő közül van neki inkább szüksége ezentúl? A nemzet akaratja bizonyára igen alkalmas létra a trónra fel­mászni, de nagyon ingó, változékony és hűt­len alap azon állandóul megmaradni. És ha a birtok jogot ad az örökösödésre, úgy e pontban gr. Morny egyetért a merények ko­hóiéival, kik hasonlag mindnyájan csak arra törekesznek, hogy akármi módon és eszkö­zök által „birtok“-ba tegyék magukat. Ha már egyfelől ilyen okoskodás nem volt ar­­ra való, hogy a császári trón alapjait szilár­dítsa, másfelől az annak biztosítására feltalált törvény oly csapásokat szenvedett a té hozó test kebelében, hogy azt minden nagy szavazati többség mellett is jogilag halvaszületettnek lehet tekinteni. Lássuk egy futó pillantással a törvényjavaslat feletti vita érdekesebb részét.— Teli volt a ház és minden karzat febr. 18-dikán. Az első szónok Olivier volt, egy republikánus. Beszéde ügyesen volt szőve, egy pillanatig is félbe nem szakasztották. Azon megjegyzéssel kezdette, hogy ő a törvényt megtámadja, de nem úgy mint ma­gános, hanem mint a jog embere.. „Kérem és kényszerűem­, igy folytató, nagyon tisztelt kollégái­mat, vessék el a törvényt és pedig a jog nevében.“ Annak már csak az ürügye is hamis volt, t. i. a merény. Ő áldja a Gondviselést, hogy az nem si­került és hogy nem franciák követték el. Éppen azért nem lehet a francia nemzetet érette felelős­sé tenni. A törvény továbbá megsérti a büntető törvényhozás minden eddig ismert és tiszteletben tartott elveit: sem törvényes formák, sem szembe­sítések, sem kihallgatások, sem megvitatás, sem nyilvánosság; a belügyi miniszer minden minden­ben ; ügyvéd, vádló és bíró. A törvény még a vét­ket sem határozza meg, a­melyre büntetést szab; a legtúlzottabb módon való magyarázást is meg­engedi és megsérti az elvet: non bis in idem (nem kétszer ugyanaz ellen). „E törvény, így kiált fel Olivier, annyira kívül van a jog szabályain, hogy megjelenése általános rémülést idézett elő. A je­lentés (gr Mornyé) igyekszik e közrémülést le­küzdeni. A törvény, mondja az, csak a veréseket fogja súlytani. Én pedig azt mondom: ha úgy len­ne is, mindegy. Ha a jog egyben meg van sért­ve, meg van sértve mindenkiben. A törvény, mondják, azok ellen van intézve, kik conspirálnak, de hisz az összeesküttek ellen a törvények egész fegyvertárával birtok. Nem­ én azt mondom, a tör­vény azok ellen van készítve, kik nem conspirál­nak, és ön maga, jelentéstevő úr, mondotta jelen­tésében, hogy azzal némely pártok hallgatását, a­­karja találni, kiket­­a várakozással vádol. Ön maga mondja azt J: ur, ön a várakozókat akarja lesulítani. A szó új és szerencsésen pótolja a „gyanúsoka­t.“ A nagy szó most, a poli­tikai szükség. Igen, de két­féle politika van, nagy és kicsiny; a nagy az erkölcsi törvény lá­bainál fekszik, a kicsiny nem ügyel arra. De még ennek szemeiben is rész a javaslott törvény. Mióta a császári kormány helyre van állítva, kezében határtalan hatalom, roppant budget, egy hősi had­sereg és ügyes rendőrség van; minden szabadság regulázva s mégis közbiztossági törvényt kíván­nak ! Ha Franciaország lábaitoknál fekszik s azt teszi, a mit akartok , vigyázzatok és saját érde­ketekben álljatok meg az után, melyen elindulta­tok.“ Az ismeretes Granier Cassagnacból felelt e beszédre, minek veleje az volt, hogy ő avval, a­ki őt egy örvénybe­ rohanástól megmenti, nem al­kudozik. Aztán miután még többen különböző ér­telemben szólottak, P­­­ic­h­on jutott a szóhoz. „Ő semmit sem vonhat meg, mondja, mi a császár é­­letét biztosíthatja; de a törvény tehetetlen a gyil­kosok, titkos társulatok és összeesküvések ellen. * Mindent, ki az 1848—9 és 1851-diki mozgalmakban ma­gát gyanússá tette, ha már kegyelmet kapott is, a kor­mány vizsgálat nélkül, ha tanácsosnak ta­rtja, ismét el­zárathatja legfeljebb öt évig, vagy számkivetheti. Ez az új biztosítási törvény veleje. ♦ Még csak egy új győzelem,és el vagyunk veszve!

Next