Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)

1858-02-14 / 196. szám

Koloszvár 196. Vasárnap febr. 14. 1858. Megjelenik e lap hetenként kétszer vasámít péscszt­tlirtu­klín. Előfizethetni minden postahivatalnál bér­mentes levélben vagy helyben a szerkesztői szál­láson k. tordautczai 13 sz. alatt, egy évre 13, félévre 6, negyedévre 3 pfttal UNTUL A hirdetések négyszer hasábozott sorának ára 4 pengő krajcár s ezenkívül mindenkori beiktatásért ls. pkr. kincstári adó. Vidéki hirdetésekkel egyszersmind a díj is beküldendő. Az erdő-védelemről *) (Vége.) Az erd­ő-védelem kötelessége az erdőh­a­­tárok biztosítása és a birtok védése. Ennél­fogva az erdőőr kötelessége helyreigazitni minden, a határoknál és azok jelei körül észrevett változásokat, hiányokat, mint p. o. a megmozdult határköveket megtapadás által megerősitni s önkényes­­ foglalásokat s egy­­átaljában minden az erdőtulajdonos birtoki jogainak megrövidítését, már a tény véghez­vitelének kezdeténél, azonnal erővel is meg­akadályozni. (Kényszerű önvédelem jogtalan támadással szemben.) Számtalanok a módok, melyek szerint egy lelkiismeretlen határszomszéd birtokte­­rületét saját határán túlterjesztheti. Legközön­ségesebbek: az elszántás, a határjelek tovább tevése vagy eltávolítása, azoknak ismerhetlenné tétele s a határ körül előforduló tárgyak el­vitele, természetes határok neveinek megha­misítása, minők: hegyzúgok, víz-árkok, l­egy- és bérc-hátak, halomtetők sat. továbbá a fa­vágás kiterjesztése a saját határokon túl, las­sanként­ irtás és bekaszálás a szomszéd tisz­tásába, uj utak és ösvények vágása sat. A becses tulajdon megőrzése végett szük­séges tehát: 1) Minden idegen birtok­foglalást világo­san megismerhető , határjelek (jelesül határ­árkok) és a csábító tárgyaknak maga ide­jében eltakarítása (az idegen határon fekvő tisztások lelegeltetése) által előre kell megaka­dályozni és főleg azon erdőrészeken, melyek­nél valamely határos szomszédnak, vagy bár­mely magában jogigényt támasztanak birtok­igényétől tartani lehetne; a birtokjog határ­zott eljárásait (erdővágatást, művelést, faela­dást) tanuk jelenlétében kell elintézni. 2) A tetten ért birtokfoglalás végrehajtá­sát, ha különben nem volna lehetséges, erő­hatalommal is meg kell akadályozni. Az erőhatalom azonban csak a szomszéd birtokfoglalási terjeszkedésének meggátlására s nem a már elfoglalt birtok visszafoglalá­sára értendő. ( 3) Azon kisebb birtokfoglalásokat, melyek a tett végbevitele után fedeztetnek fel, tehát tényleg már megtörténtek, a birtokjognak ugyanott gyakorlott határozott tényei által legtöbbnyire meg lehet szüntetni.­­ A fel­szántott pusztáknak letapadása, a határje­leknek igazi helyekre visszaállítása, valamint a levágott fának, lekaszált fűnek visszavétele, az utak s gyalogutak helyreállítása sat. által az ilyen kihágásokat legtöbb esetben min­den további perlekedés nélkül jóvá lehet tenni, mert az ily szomszéd jogtalansága ér­zetében nem egy könnyen keveri magát perbe. De ez esetekben óvakodni kell minden erő­szak­ és csalárdságtól, mert a P. T. K. 343 §. értelmében ez esetekben a tettes nem csak hogy valódi birtokhoz nem jut, hanem bün­tetés is érheti. 4) Azon esetekben, midőn — különösen a nagyobb, tetemes­ erdőterületeknél s pusz­­táknál — a birtokfoglalás a tett végrehajtása után jön tudomásra s az elsajátított birtokot az irt után visszanyerhetni nincs remény; a tény megtudásától számítandó 30 nap alatt törvényes segedelemért kell folyamodni, hogy a megkárosított, a rendes hosszú perfolyam helyett a birtokháborítás rövid (summás) per­*) A szeb. német hiv. lap után, útja jótéteményében részesülhessen (császári rendelet oct. 17-ikéről­­,849. Korra, lap 12 sz. sat. a Magyar- és Erdélyországot illető Polg. perrendtartás XXVIII. fej.). A valódi (tényleges) birtok fentartásának fontossága általánosabban el van ismerve és érezve, semhogy azt elegendőleg ne kellene méltányolni. Csak a valódi birtoknak van igazi értéke és haszna. S e valódi birtok értéke annyival tetemesb, minthogy minden ily tényleges valódi birtokot a közhatalom mindaddig oltalmaz, mig ahoz más valaki erősebb jogát törvényes után be nem bizo­nyítja; s minthogy továbbá a törvény min­den tényleges birtokosnak megengedi, birto­kát mindenki ellen, szükség esetében, erőnek erőt szegezve ellenébe, védeni és minthogy végtére, még az előforduló erősebb birtokjog eseténél is a bizonyításnak nem csak kör­­nyülményesnek kell lennie, hanem olykor igen nehézzé válik az által is, hogy a tény­leges birtokos nem kényszerittethetik arra, hogy kijelentse, mily cím alatt bírja birtokát s igy a bizonyítás egész súlya arra háromlik, ki erősebb jogot követel s kétes eseteknél a törvény mindig a tényleges birtokosnak ad igazat. A bölcs törvényhozás a tényleges birtok­állapot elismerésének (ez igen korszerű tör­vénye által, a nélkül, hogy az illető jogigé­nyeket megrövidítette volna, felszámithatlan bonyodalmak —, zavarok — s alaptalan és mértéket nem ismerő igénytámasztásoknak vette elejét; a perlekedési szenvedély elébe ha­talmas zárat tolt s a birtok alapját szilárd bir­tok állapot által vetette meg. A határvonalban nőtt fatörzsek csak a két szomszédos fél közegyetértésével hasz­náltathatnak. (Polg. T. K. 421. §.) Minthogy az egész lég- és földterület, mely a határvonaltól függőlegesen fel- és le­felé elterjed, a földbirtokos tulajdona, az ő lég- és földterületére átnyúlt fakoronák s gyökerekkel, szomszédja ez iránti megkérde­zése nélkül, tetszése szerint bánhatik (levág­hatja). (P. T. K. 422. §.) Ez által a szomszéd előtt is egy csábitó alkalom kihágás­ kísérletekre, el van hárítva, másfelől mint szónoknak megengedjük, hogy a tö­meget nem saját hiúsága, hanem az emberiség ma­­gas­ céljainak sikeresítésére használja fel. S miu­tán tudjuk, hogy a siker nem egy harcnak , sem egy kornak, hanem többszöri küzdelmeknek és i­­dőszakoknak műve, miképp ezt a fejlődés törté­nete igazolja, mely nem egyéb, mint a folytonos transactiok láncolata: egyes esemény által magun­kat sem lehangoltatni, sem felültettetni nem en­­gedjük. Ily előzmények után mi a politika fenebbi de­­finitióját elfogadjuk, sőt tovább folytatólag bátrak vagyunk azt állítani, hogy a politikának is syllo­­gismusa van, melynek nagyobb tétele a múltban, kisebb tétele a jelenben feltalálható, és hogy a kettőnek összeállítása után lehet az exigentiákat feltalálni. Ugyan­is habár sem a múlt, sem a jelenkori eseményeknek, mint tekintélyeknek, föltétlenül nem hódolunk, mindazonáltal nem lehet figyelembe nem vennünk azon indokokat, melyek a múltban bizo­nyos eseményeknek előállítói valának, mely indo­kok, ha a jelenkorban léteznek, a jövőre nézve is szintúgy hasonnemű eredményt fognak szülni, fel­téve, hogy a fejlődött körülményekhez képest a skálának is változnia kell. Mihez képest: az álla­mok akár kül- akár belviszonyaira vonatkozó in­tézkedések alkalmával az irányt biztosan kitűzni, az eszközöket helyesen megválasztani és az ered­ményt pozitíve kiszámítni, egyedül csak az ese­ményeknek az idő és térben miképp­ fejlődése folytonos és minden oldalú vizsgálása után le­hetséges. Valamint a természeti, úgy a politikai élet kifejlődésében sincs ugrás, még a forradalmaknak is, melyek az emberiség fejlődése rendén oly ok­szerű tényezők, mint az éltető légkör megfrissíté­­se tekintetében a villámok, logikai egymásutánja van, így a népvándorlás által okozott territoriális forradalmat vallásos, ezt politikai váltotta fel, me­lyet sociális forradalom fog követni, é­­s így tovább. Sőt ezen mozgalmak terjedésének nem csak az i­­dő­s térben való bizonyos stádiumai, hanem az eszme­­fejlődés szerinti fokozatai is észrevehetők.­­ Pél­dául : a stádiumra nézve tapasztalhatni, hogy az 1789-ki franciaországi forradalom csaknem minden európai hatalmasság coalitióját idézte elő, holott az 1830-diki forradalom a megtámadó Europa helyett a szenvedőlegest látta maga körül, az 1848-diki pedig azt csaknem az önvédelem terére szorította, azon egyszerű okból, mert az amott megtámadott eszmék hullámzása hovatovább mindinkább nagyobb meg nagyobb gyűrűzésekben mutatkozott.­­ Az eszmék fokozottságára nézve megint láthatni, hogy az 1789-ki forradalom tulnyomólag philosophiai, az 1830-diki tulnyomólag politikai, az 1848-diki pedig megint tulnyomólag socialis színezetű volt. Ez utolsó az amazok által vallott szabadság, egyen­lőség, népfölség eszméi mellé a testvériségét is, más szavakkal: a politika valódi alapját, a m­o­­r a 11 — mely a valódi socialismus és keresztényi communismus, mely nélkül Róma ledől s rabigá­ba görbéd — a megoldandó feladatok közé sorol­ván. Mindezekből tapasztalhatjuk, hogy a politiká­ban nincs helytmaradás, hanem újabb meg újabb fejlődési korszak és megannyi haladási pálya vált­ja fel egymást. Megjegyzésre méltó továbbá, hogy a műveltség arányában a forradalmak jelleme is szelídült, így az 1789-diki, 1830-iki és 1848-iki párisi forradal­mak közt párhuzamokat téve, kérdésen kívül a ke­gyetlenkedés hovátovább mindinkább szűnik és a mi ott tapasztaltatok,­ a forradalmi gyűrűzésekre nézve is tapasztalva lesz.**­ * Már követett, mert a birtoktalan és mégis földhöz ragadt jobbágyság birtokossá tétele, még pedig egy rögtönös politikai változás és állodalmi eszközlés útján, annyi mint socialis forradalom. Szerk. ** A t. értekező, ha csupán a conversatio kedvéért is, meg fogja engedni, hogy discursusa végén mi is elmondjuk nézetünket a forradalmak ezen állítólagos logikai egy­másutánjára nézve. Mi azt tartjuk, hogy az 1789-diki forradalom nem túlnyomólag philosophiai volt —­e csak annyiban, a­mennyiben állítják, hogy a philosophusok megelőző vitái adtak volna legtöbb okot előidézésére; a­mi csak annyiban igaz, a­mennyiben ők a megelőzött vagy őket környező tényeket magyarázták és utolsó követke­zéseikig fejtették, de ők minden esetre a tények után cellengtek —, ama forradalom tehát nem túlnyomólag philosophiai, hanem minden azutáni európai forradalmak (Harm­ad­ évi folyam*) Discursusok. Aucun ne nie la vértté des principes — personne ne les suit. ' Ségur. (K. H. I.) „A politika az exigentiák tudománya.“ Ám kevesen vannak, kik ezen exigentiák prózai constatirozása által a vizsgálódó észt meggyőzik. Ellenben annál többen voltak mindenkor, kik édes szavaikkal és phrasisaikkal a hiszékeny sziveket magukkal ragadták. Hogy a szónok a státusférfiút népszerűségben túlhaladja, megfogható, mindig na­gyobb közönsége lévén a combinálni szokatlan jámbor óhajtásoknak, mint van az idő-, hely és körülmények szerinti lehetőség határait fürkésző okoskodásoknak. Más szavakkal: nagyobb a szá­ma azoknak, a­kik szívükkel, mint a­kik fe­­j­ü­k­k­e­l szeretnek gondolkodni, minthogy kényel­mesebb a „kívánatosnak" felsőbb tájékain repked­ni, mint a „lehetőségnek" göröngyös utain mozog­ni. Ebből megfejthető, miért népszerűbbek a moz­galom, az elv emberei, mint azok, kik a rideg té­nyeket az elvekkel iparkodnak kiegyenlíteni. De azért, mert sok, mit buzgón óhajtunk, be nem te­lik, sőt az óhajtva vártnak nem ritkán ellenkező­je történik, a szív „költői" hajlamát nem gúnyol­juk, sőt azt, mint a szépnek, jónak és igaznak for­rását becsüljük. És így a státusférfiúnak midőn egyfelől hibául tennék ki, ha a tömeg által magát felhasználtatná.

Next