Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)
1858-02-25 / 199. szám
Koloszvár 199. Csütörtök febr. 25. 1858. r fs* ■ —r Megjelenik e lap hetenként kétszer vasárnap és csütörtttkön. Előfizethetni minden postahivatalnál bérmentes levélben vagy helyben a szerkesztői szálláson k. tordautczai 13 sz. alatt, egy évre 12. félévre tt. negyedévre 3 pfttal A hirdetések négyszer hasábozott sorának ára 4 pengő krajcár s ezenkívül mindenkori beiktatásért 12 pkr. kincstári adó. Vidék hirdetésekkel egyszersmind a díj is beküldendő. (N a 1 m a XI -évi folyam.) Egy úrbéri kérdés. (V. Z.) Az 1854. évi jun. 21-diki 1. f. pátenst a közelebb lefolyt években a szakértők és nem szakértők egész serege jól, roszul értelmezte. Amíg ezen fejtegetések egyesek véleménye gyanánt láttak világot a sajtó útján, az érdekelt felek is egyes jogász vagy törvénytudós egyéni elmélkedésének nézhették; ámde midőn a törvénymagyarázó fejtegetéseit — bár szinleg is — félhivatalos ruhába öltözteti, akkor a magyarázat igen sok embert vezethet félre még akkor is, ha az illetők a félhivatalos szint befavouírozzák. Azért legjobb, ha a törvénymagyarázó, kivált ha a napi sajtó útján nyilatkozik — az olvasót előre figyelmezteti, hogy csak „egyéni“ véleményt fejez ki. Némely gyakorlati törvénytudósok, kik előtt mi különben tisztelettel hajolunk meg, Erdély úrbéri viszonyai iránt egyátalában nincsenek tisztában, különben lehetlen volna, hogy a székelyföldet éppen oly úrbéri földnek vallják, mint Erdély vármegyéi részeit ; különben nem mondhatnák, nem állíthatnák, hogy a székelyföldi zs e 11 av felszabadult jobbágy! Erdély legrégibb törvényei és intézményei értelmében a székelyföldön csak szabad székely birtok állhatott fen; a székelyföldön a praesumtio mindig az eredeti törvényes jog mellett volt és a kivételeknek csak kétségbe nem vont királyi adományozások esetében volt helye. A székelyföld minden részeiben mindig sokan voltak, kik zsellérek lettek, de nem királyi adományozás, hanem a megművelésre nyert földért teljesítendő önkéntes kötelezettségek következtében. A székelyföldön tehát szabály és törvény szerint nem voltak jobbágyok“, hanem „zsellérek.“ A székelyföldön (kivéve ott, hol a donatio a birtok címekint érvényesíthető, ezt pedig a volt székelyföld legfölebb 10 helységében lehetne kimutatni) nem volt „úrbéri“ föld. Már most némelyek ezen „kivételt“ „szabály“ gyanánt akarják felállítani és a zsellér meg úrbéres közti különbséget összezavarni, a 1. f. pátenst ily értelemben magyarázni és 1846/7 országgyűlési mondákra alapuló és azokból merített, de a sarkalatos törvényekkel merőben ellenkező jogelvekkel fellépni. Maga az idézett 1. f. pátens (28. §.) nyilvánosan parancsolja, hogy a tulajdonképpi székely örökségek a régibb törvények szerint megítélendők, minthogy a föld eredeti tulajdonságát nem vesztette el; a székelyföldi zsellérek ügyei (a donationalis helységbeliek kivételével) a 11. pátens 16. és 28. §§. szerint tárgyalandók. (Kanton bevétele) Az első lépés China megnyitására meg van téve; az angolok és franciák egyesült serege Kantont bevette; az ostromot a „Times“ levelezője következőleg írja le: Hétfő, dec. 28. Reggeli 5 óra van, egyiptomi sötétség uralkodik, erős északi szél üvölt a kötélzeten keresztül. Szemem még semmit sem tud kivenni a szürkületben, de a matrózok örömrivalgása tudatja velem, hogy a fejér lobogót az „Actaeon“-on, a sárgát pedig a „Phregeton“-on lehúzták (annak előre meghatározott jele, hogy a bombázás kezdődni fog). A tüzelés valóban meg is kezdődött. Lassan és kimérten hangzik az ágyuk moraja egymásután. A hajók sortüzeléséről még szó sincs, mert a parancs szerint, csak előre kijelölt pontokra szabad lőni s ezen felül az első napon minden ágyú csak 60 lövést tehetett. Lassanként virrad és a Gough erőd ellen intézett első lövés a Duch-Folly-erőd egyik mozsarából jö. Az ágyúzás tompa moraja immár minden félbenszakadás nélkül folytonosan tart. Pontosan kimért időközökben hallatszanak a lövések, melyek nagy elővigyázattal a város falait érik úgy, hogy amennyire lehet, magát a várost ne bántsák. A legtöbb golyó célját éri, de a bombák közül egyik sem találja a város belsejében lévő magaslati erődöket; a távolság felette nagy és a fekete erődök nyugodtan néznek az ágyazott városra alá. Sőt maguk a lakosok a dörgéshez már hozzá szokva látszanak lenni. Kedélyesen csomnakáznak a folyón fel s alá, a golyókat fejek fölött egykedvüleg hallják fütyölni, sokan a parthoz állanak, hogy ezen játékban gyönyörködhessenek, vagy pedig — mint a legmélyebb béke idején — papír-sárkányok levegőbe eresztésével mutatják magukat. (Most 10 és 11 óra közt az ágyunaszádok elhagyják álláspontjukat, a csapatokat befogadják és gyorsan viszik a folyón lefelé, a Kupár-kikötőhöz, mint a partra szállás végett kijelölt helyre. Egy erős osztály csak hamar szárazon van és távcsövemmel világosan kivehettem Straubenzee tábornokot és táborkari tisztjeit, kisérve egy sereg kék és véres egyenruhástól. A többi csapatok partra szállása is sebesen megy végbe; a tbk. kémleli a keleti (Linus) erődöt; az ágyúzás egyre tart. A város semmi jelét nem adja a megadásnak. Kedd, dec. 29. Tovább folytatom tegnap félbeszakadt tudósításomat. A tbk oly nagyon közeledett az erődhöz, miszerint azt hivom, hogy senki sincs benne. De nem így volt ám. A tábornoknak ezt tudnia kellett, mert balról ágyukat állított fel, egy csapat tengerész-katonát pedig az erődtől jobbfelé fekvő faluba rendelt. Embereinknek jó fedezete volt és csatárosaink jó puskáinkkal nem egy ellenséges tüzért takarítottak el az erőd ágyúi mellől. Mindazonáltal ezek derekasan szórták a gólyákat, mig kilenc fontosaink állomást nem foglaltak és az erődöt csekély távolságból lövöldözni nem kezdették. Most már egy rohamoszlop jön alakítva, de a chinaiak már az eddigivel is beérve, a rohanókra még egyszer lőttek, az erődből eltűntek és a dombon fölfelé a Gougherődbe menekültek. Egy perccel azután két katona tűze a védfalra az angol és francia lobogót. Hogy mi történt ezután ben az erődben, nem láthattam. Egy órával ezután levegőbe repült. Katonáink a domb másik oldalán vonultak le, és ezentúl egészen alig besötétedett, csak puskatüzelést hallok, úgy hogy azt lehetett volna hinni, hogy az utcákon heves harc folt. Az éj beállott, de minő éj! A bombázás majd merőben megszült, de az egész város lángba borultnak látszik. Ámde ez csak látszat volt. A bombák és röppentyűk igen meghatározott terv szerint gyújtottak. Legelőbb is az északnyugati város kapuja melletti nagy őrház állott lángban, azután a keleti fal hosszában egymás mellett lévő házsorban három ponton égés támadott, ahol éppen ostromolni kellett. E házsor nem állott sokáig ellent a bombáknak és mert az égés félkörben támadott, úgy látszott, mintha az egész város lángok martaléka volna.— Pedig elég csodálatos — az égés csak is ezen félkörben dühöngött, anélkül hogy a város közepéig elharapózott volna. A rakélák egész éjen át reggelig egyre repültek a város ellen; akkor a mozsarak ismét kezdék, mégpedig megkettőztetett erélylyel, játékukat. A lángok eltűntek és a felkelő napot nem homályosító füstfelleg. A mozsárütegeknél erősebb töltést kellett most használni, mert a golyók ma hatalmas körben a városon uralkodó magas erődökbe repülnek. Egy vérgolyó a Gougherődben pattan szét, egy másik az erődön túl csap le. A hajók tüzelése szűnik. A roham kezdődik. Két óra hosszant csak zavaros füstöt lehet látni, csak puskalövéseket és az ostromlók kiabálását hallani. Miképp harcolnak ott, ki van legelöl, ki esik el, azt innen kivenni nem lehet. 8 órakor elvégre a falnál vannak és angol meg francia matrózokat látok ennek hosszában északi irányban mintegy versenyt futni. A Gough-erőd ágyúi (?) dörögnek ellenök, de úgy látszik, hogy a mieink jól vannak fedezve. Még félórai szünet, ekkor előrohannak, úgy hogy az ellenség ágyúi nekik már nem árthatnak, a magaslat köré húzódnak és az erődöt hátulról megtámadják. Az öt emeletes pagodát (téglákból épült négyszögletű épület) szuronynyal veszik be, ormáról az angol és francia lobogók egyidőben lengenek. A Gough-erődből most a pagodára tüzelnek, de a mieink már kűn vannak, s a fák meg házak közül előtörve az úgynevezett „raktár-dombot“ a város kulcsát) rohammal elfoglalják, melynek tetejéről néhány perc múlva szintén a szövetségesek zászlói lobognak. Ezen pontról ágyúink az egész városon uralkodhatnk. A város bevétele e szerint a fődologra nézt megtörténtnek mondható. A veszteségekről még nem írhatok bizonyost. Nem lesznek ezek tetemesek, mert a tbk intézkedéseinél nagy tekintettel volt mind saját katonái, mind a város lakosai iránt. Eddig csak annyit tudunk, hogy Bate és Hackett kapitányok elestek és hogy lord Gilford karján sebet kapott. A városban sem sebesültek meg sokan. Ott igen jól tudták, mikor kezdődik a támadás, így mindenki eleve érkezhetett rá, a fenyegetett városrészekből kivonulni.“ A hiv.sürgönyök szerint az angolok és franciák vesztesége csekély volt. Kanton városa — mint a fenebbiekből kitetszik, nincsen egészen elfoglalva, hanem a szövetségesek a városon uralkodó pontok birtokában vannak, melyeknek biztosításával — az utolsó tudósítások szerint — el vannak foglalva. A franciák, mint sokkal kevesebb számuak, a becsületi állomásokat kérték volt ki maguknak és legelsők hágták meg a falakat. Károly-Peérvár, febr. 11. A minap említett indítványom ide rúg ki; derék honi költőnk Szász Károly „Hazámhoz“ című a „Vasárnapi újság“ idei első számában megjelent költeményét oly gyöngéd és kedvesnek találom, hogy lehetlen nem kivánnom, miszerint nótája is legyen. Ennek létesítésére ezennel egy ezüst forintot küldök azerkesztő úrnak azon kéréssel: méltóztatna előfizetőit hasonlóra felszólítani, s mihelyt negyvenkilencen a forintot beküldötték, az ötven forintot 10 arannyá változtatni és cifra nagy betűkkel e pályázást kihirdetni: „Ki Szász Károly „Hazámhoz“ című költeményére legjobb dallamot négyes karénekre, valamint egyes énekre zongora kísérettel szerkesztend, lz cs. aranyat nyerend. A bepecsételt, idegen kéz által letisztázott és jeligés levéllel ellátott munkálatok május végére e lapok szekesztőségéhez beküldendők. A pályadíjt egy a szerk. ur által meghatározandó jótékony ügy javára rendezendő zeneestély kolozsvári közönsége tetszését leginkább kiérdemlő dallam nyerendő. A pályadíjt nyerendő szerző munkáját a kolozsvári és károly-fejérvári gymnasium tulajdonául engedi át.“ Kecsegtet a remény, hogy indítványom nem hangzana el a pusztában. íme már írása közben átnyújtja forintját N. J. barátom, pedig nagyon fél a levelezőktől, hogy újságba írják, mert egyszer vadaknak találta mondani. Sebaj, édes borbándi sárkány, aki ily szívesen járul valami szépnek előmozdításához, azt a „vad emberek“ nem bántják, ha újságba írják is. Ön pedig t. szerkesztő úr, meg fog engedni, hogy önnek — ki hazánknak munkás fiakat kíván és joggal kíván — ezzel újból panaszra szolgáltatok okot. Mert én úgy vélem, egész napot vagy hetet folytonos munkával tölteni nem lehet; egy kis respiratiora is van szükség. És e respiratiot talán mégis jobb egy kis versfaragásban, vagy éneklésben keresni, mint kártyában, írásban Bat. S aztán hányszor nem kénytelen az ember énekeket hallani, melyek szövege Venust és Babhust ünnepli; ezeknél csak jobb a „Hazám,“ kivált ha a pályázók a népies hangot eltalálandják. Azonban én nem akarok önnel polémiába elegyedni; a mesterrel nem illik kikötni, csak némileg igazol . A borbándiak egykor holdvilágos éjjel az Ompoly vizében csillávaló rothadt fűzfát sárkánynak nézvén, roppant készületekkel indulának hősies elpusztítására. Azóta a „sárkány“ nevezet.. . • •