Magyar Futár, 1942. április-június (2. évfolyam, 14-26. szám)
1942-04-01 / 14. szám
A végzet vihara zúg a keleti napszinter veráztatta síkjain s úgy feszülnek egymásnak az óriás seregek, mintha már tavasz előtt a döntést keresnék... Reng a föld az ágyúk dörgésétől s a haditudósítók azt jelentik, hogy a tüzérségi párharc példátlan arányokat öltött. A szovjet érzi, hogy mindent elveszít, ha felszakad a jégpáncél a vizekről s az időjárás tartós változása megkönnyíti Európa szövetséges seregeinek a végső, nagy támadást. A halálos ütést próbálja kivédeni a vörös hadvezetőség a szakadatlan támadás parancsával s százezreket áldoz fel az embertelen bolseviki uralom rövid meghoszabbításáért. De meddig tarthat ez a félőrült életpocsékolás?... Meddig bírja a szovjet ezt az iramot fegyverzettel és hadianyaggal? Mi lesz, ha egyszer kihagy a vörös hadsereg elfúló lélegzete s a védelemben megóvott német haderő, a tél folyamán termelt rengeteg hadianyaggal, mindent elsöprő támadásba zúdul?... Ezek a kérdések rémlenek fel Moszkvában s megmagyarázzák az érthetetlent, a vörösök minden képzeletet felülmúló erőfeszítését. Csak megrendülten s a hősiség tiszteletével gondolhatunk az új Európa katonáira, akik bátor lélekkel és önfeláldozással, immár hónapok óta küzdenek a szovjetbarbárság áradata ellen és testükkel védelmezik a távoli otthonokat. A világ minden táján a roppant változások háborúja dúl, de a mi szemünk ösztönösen és önkéntelenül a szovjetfrontot figyeli, mert életünk, vagy halálunk kérdése ott rejtőzik a hadak útján ... A történelem szíve a keleti hadszíntér rohamlármájában dobog. Az, erre A TÁMADÁS VISSZAVERÉSE. A középső frontszakasz elkeseredett harcaiban, 21 cm-es mozsár szórja a halálos tüzet a vörösök közé a vörös csapatok egész munkát végeztek!... Visszavonulásuk nyomán égő házak, üszkös falak S a nyomorgó lakosság hajléktalan ezrei maradnak vissza... BEVONULÁS AZ ÉGŐ FALUBA A SIKERES ROHAM UTÁN ÉGNEK A HÁZAK, AHONNAN A NÉMET ELLENTÁMADÁST SORTŰZ FOGADTA S A PÁNCÉLOS KOCSIK ÁTTÖRIK AZ ELLENÁLLÁS VONALÁT